II. Népviselet.

     A férfiak különösen Eger és Gyöngyös vidékén kőrhajat hordanak oly formán, hogy a főt legalsó részének megfelelőleg körülnyiratják és elől a homlok közepének megfelelőleg választják el. A Tisza vidékén a férfiak, illetőleg fiatalok hasonlólag viselik hajukat; azonban az öregebb egyének egész megyénkben hosszú hajat hordanak, és rendesen sertészsirral kenik. Megyénk összes lakóinak haja átalában gesztenye szinezetü; - egészen fekete, vagy egészen szőke csak ritkán találtatik; a vörös haj még ritkábban fordúl elő; a vörös hajuak nálunk nem becsültetnek oly nagyra, mint keleten; sőt ellenkezőleg, különösen összeczivódás esetében csufoló megjegyzésekre adnak alkalmat; - a gyermekek, és fiatalabb egyének hajzata többnyire kenderszürke, és csak később változik gesztenye barnává.
     Fövegük megyénk lakóinak mindenütt gyapjuból készült keskeny karimával ellátott gomba kalap, oly változással, hogy némely helyen, mint Aldebrő községében a kalap teteje egy kissé laposas, Egerben kissé magosas és valamivel hegyesebb mint az alvidéki tiszaiak szokták hordani. A palóczok azonban, különösen Bekőlcze és Mikófalván terebélyes szélü nehéz gyapju kalapokat viselnek télben ugy mint nyárban; míg az egriek és tiszavidékiek télben báránybőrből készült meleg sapkát, nyárban pedig és különösen aratáskor a munkások közönséges szalmából készült kalapokat használnak; az uri osztály változtatja fövegét ugy, hogy nyári időszakban majd finom nemez- majd szalmakalapot, télben pedig kucsmát visel; de valamint jelenleg: ugy máskor sem használt félbársony czilinder alakú kalapot, már csak azon okból sem, mert esernyővel még a legerősebb esőzés idejében sem szokott járni.
     Bajuszt kivétel nélkül mindenki hord, egyes öregebb palóczot kivéve, és ünnepnapokon kenőcscsel ki is pedrik; szakált csak az úri osztály visel, s ezt is csak ritkán hagyják természetesen megnőni; többnyire egy- két-, legfeljebb három ujnyira növesztik, azután leszokták nyirni.
     Hosszú- kétszer körülövedző nyakravalót a köznép, egyszer körülövedzőt a közép osztály használ; a palócz szinte visel nyakkendőt, hanem ujat csak a vőlegény kap, s ez jelzi a fiatal nősülttet, e kendőt nyakán hordja mindaddig, mig haszonvehetlen rongygyá nem válik; azután többnyire meztelen nyakkal jár télben nyárban.
     A földmivelő nép nyárban inget és gatyát visel, csak fekete pitykés mellénynyel; inge az alföldi embernek oly hosszú, hogy a ránczra szedett bokáig érő gatyába behúzhatja, és ingének újja a kéz közép csontjainál összeköttetik vagy összegomboltatik; a palócz azonban oly rövid derekú inget hord, hogy hasa és háta tenyér-szélességre mezetlen marad, és kezénél nem köti össze, hanem tágasan hagyja, sokkal hosszabban mint keze hosszusága terjed. Ezen ugynevezett borju újju inget megyénkben változatosan több vidéken is viselik, és sokan ezen felesleges ingrészt mosdás után törülköző gyanánt használják. - Gatyája az egri szőllőmüvesnek oly rövid, hogy alig ér térdig; de oly bő szokott lenni, hogy az úgynevezett derékkorcz számtalan ránczból áll; a palóczé szinte rövid , de nem annyira mint az egri viselet és nem is oly bő; a tiszavidékieknek hosszú, bokáig érő szinte bő gatyájuk van. Inget és gatyát mellénynyel csak nyárban hordanak, télben pedig hosszu száru csizmába huzott szűk nadrágot viselnek derék szijjal; ezen felül a tehetősbbek posztó dolmányt, a munkások és szegényebbek báránybőrből készűlt ködmönt; nagy hidegben pedig az alvidéki hosszú szőrrel ellátott magyar birkabőrből készült bundát öltenek magukra; míg az egriek, különösen a fiatal tehetősb kapások veres selyemmel majdnem egészen kivarrott, rózsákkal diszített fehér posztó szürt hordanak; - a palóczok pedig csak egyszerü fehér szürt viselnek.
     Megyénk különböző tájain a vagyonosabb földmivesek ünnepnapokon ezüst nagy gömbös vagy kupos gombokkal és csatos lánczczal ellátott posztó-spenczelben diszelegnek; a férfiak átalában véve csizmát, s csak száraz hidegben hordanak a felvidékiek bocskort; nyárban a szegényebb osztály mezitláb jár.
     A nők öltözete igen változó; átalában barna, piros, vagy fehér kendővel bekötött, kemény papirosból készült , kúpalakú konty az asszonyok fejkötője; a leányok hátúl egy ágba font, végén különböző szinü szalag-csokorral ékitett födetlen hajat hordanak; - természetesen csak a földmives osztály, mert a középosztály valamint az uri rendnél is a nők hajaikat, fejékeiket a változó divat után idomitják gyakran oly sajátságosan, hogy a hajék szerint nem lehet a leányt az asszonytól megkülönböztetni; mig ellenben a földmives osztálynál mindig az első tekintetnél meg lehet látni, hogy asszony-e vagy leány.
     Az egri gazdag menyecskék arany vagy ezüst fejkötőt viselnek, egyenesen felálló, arasztnyi hosszu, és széles pántlika csokorral; ezen felálló szalagbokréta jelzi majdnem kizárólag az egri fiatal menyecskét; minthogy itt is az idősbek csak egyszerü kontyot használnak, melyet ünnepnapokon oly nagy fehér kivarrott kendővel kötnek be, hogy elől a nyakon keresztül véve hátra forditják, s ott kötik csokorra oly formán, hogy a kikeményitett kendővégek két oldalt állanak.
     A nyakék a leányok és fiatal menyecskéknél különböző szinezetű, többnyire borsó nagyságu, az egész nyak melső részét egymás fölött sorban fedő, hátúl csattal ellátott üveggyöngyökből áll; elől egy, két, sőt három huszassal, vagy ezüst tallérral diszítve.
     A nők mellét az ugynevezett pruszlik fedi, mely alúl a mellkashoz szorittatik, felűl tágabb ugyan, de azért a mellet összetartja; elől a tehetősbbeknél ezüst gombokkal, a szegényebbeknél pedig kapcsokkal vagy ólomgombokkal fűzetik össze; ezen mellény alatt vagyon az ingváll, vagyis csak hasig érő ing, melynek a könyökig is alig érő bő ujja átalában véve fehér gyolcsból van készitve. Az ünneplő ingváll újja különös, Egerben igen bő, erősen kikeményittetik, és szép izléssel ránczba szedve viseltetik; a szoknyát, mely egyszerü szines kartonból van készitve, a palóczok csak egy szál pendelre (ing, mely mint a szoknya derékon köttetik a hasig érő ingvállra) veszik, nemkülönben a tiszavidékiek is csak legfeljebb két szoknyát hordanak egymás felett, a melyek átalában bokáig érnek; - nem igy van ez az egri kapás-nőknél, mert ezek csak alig térdig érő ruhát viselnek, és alatta hat, nyolcz, sőt tíz szoknya annyira vastaggá teszi viseletüket, hogy gyakran majdnem úgy néznek ki, mintha ballet-tánczosnők volnának. Ezen sok szoknya ritkán tiszta fehér, többnyire szines kartonból van készitve, és majdnem mindennap változtatják oly módon, hogy az alsók lassanként felsőkké, és viszont használtatnak. Az egri kapás-nőknél a sok szoknya és ingváll képezi kiházasitási vagyonuk egyik főkincsét. Csizmát nyárban ritkán használnak, többnyire mezitláb, az éltesebbek pedig papucsban járnak; csizmájuk kordován bőrből készittetik térdig érő szárral ellátva, s csak egyes vidékeken, különösen a palóczoknál hordanak a fiatal leányok piros kordován csizmát. - A nők igen kimélik csizmájukat elannyira, hogy csak nagy hidegben veszik fel télben; vagy pedig nyáron csak akkor, midőn templomba mennek; de az is igen gyakran látható, hogy a templomig mezitláb megy, és csak az ajtónál huzza fel, s midőn kijő a templomból ismét leveti, és kezében viszi haza, a hol kendővel betakarva minden portól szorgosan őrzi. A palócz kalapja, különösen midőn már avúlt, és a zsírtól egészen keresztűl hatva megkeményedett, forrásvizeknél szomjuság alkalmakor meritő edényűl szolgál; a szomjas kocsisok csak igy szoktak inni. Hasonló szokás tapasztalható az alvidéken is, hol a kalap karimája nem oly terjedelmes ugyan, hanem sokkal keskenyebb; de minthogy felálló magas, e czélra mégis alkalmas, és igénybe is vétetik.