VI. Termények, kézmű- és gyáripar, kereskedés és forgalom.

     A kettős megye, melynek területe egyik részén a Mátra hatalmas hegylánczolata emelkedik és húzódik, míg a másik részét meszsze terjedő tágas síkföld képezi, igen termékeny talajjal bir és a természetnek mind a három országából származó mindenféle terményekben bővelkedik; s én a nélkül hogy részletekbe bocsátkoznék, melyeket megyénknek ezen helyrajzában avatott tollak közölnek, e tárgyról csak annyit akarok és fogok előhozni, mennyi a megye földirati ismertetésére szükséges.
     Az állatországból bir a megye minden házi állatot elégséges, némelyiket nagy számmal is. Lovakat illetőleg nincs ugyan a megye területén tulajdonképi ménes, de uraknál, sőt a legújabb időkben némely község parasztjainál, például a maklári, kömlői, tisza nánai, sarudi népnél szép és jó lovak találhatók. A lóhoz hasonló, de nemtelenebb s igy kevesbre böcsült állatfajt, a türelmes szamarat megyénk róna vidékén a juhászok, hegyes vidékén a szegény ember kedveli és Eger, de kivált Gyöngyös környékén nem ritka. A szarvasmarhatenyésztés azelőtt a Tisza árterein s a tiszai járás meg a tulajdonképeni Hevesmegye róna vidékein találtatott buja legelőkön igen jelentékeny volt, de az ujabb időkben főleg a tagositások legelőkülönzés, továbbá a súlyos adórendszer a annak következtében is, hogy sok föld, mely ezelőtt tágas legelő volt feltöretett és szántófölddé átalakíttatott, jóval csökkent. Nagy fontosságu azonban még most is a juhtenyésztés a megyében, hol több nagy birtokos ur juhászata mind a nyájak számára, mind a termelt gyapju finomságára nézve kitűnő, példákul itt csak gr. Károlyi György ur ö nmga, továbbá az egri érsekség és főkáptalan juhnyájait említem. Kecskét a hegyes vidéken, de Egerben is tartanak s annak tenyésztésével leginkább a szegényebb ember foglalkozik. Sertést is sokat tenyésznek megyénk területén, még pedig mind a Mátra erdős, mind a megye alsóbb róna vidékein s a nagyobb uradalmaknál a faj nemesítésére is fordítanak gondot, az egri érsekség uradalmain például leginkább a hires kisjenői faj tenyésztetik, mig a Mátravidék népe inkább a magasabb lábu fekete vagy vörös sertéjü fajt kedveli.
     A vademlős állatok közől találhatók a Mátra rengeteg erdeiben a farkas, vadmacska, róka, borz, szarvas, őz és nyúl; farkasok, rókák és nyulak a rónavidéken is fordúlnak elő, vad disznókat csak vadas kertekben tartanak. Továbbá találhatók még a nyest, görény, hörcsök, menyétke, mókus, ürge, sűn, stb.
     A házi szárnyasak tenyésztése derék asszonyainknak egyik kedvencz foglalkozása, és tyúkok, kacsák, pulykák, ludak mindenütt, több helyen gyöngytyúkok is neveltetnek, a lúdtenyésztésre azonban a tagosítások, a legelők elkülönzése s feltöretése csökkentőleg hatottak. Ragadozó vad szárnyasak közől a Mátra a kövi sast, több nagy kánya-, ölyv-, héja-, karvaly-, bagoly- és sólyom fajakat rejti, melyek azután a síkföldre is elszélyednek, és tarka varju, szarka és csóka mindenütt, holló is több helyen található. A vadászati szárnyasok osztályából a fáczány több nagy birtokos földén tenyésztetik, fogoly, fürj, vadgalamb, karics, haris és seregély nem ritka, a Mátra bikkes erdeiben a császármadár sem hiányzik, valamint a szalonkának, e kedves vándormadárnak több faja is minket évenkint megszokott látogatni. Azonkivül találhatók a rónán túzokok s a Tisza és lápok környékén daruk, gólyák, a különbféle gémfajok, sőt a nemes kócsag is, de azon sokféle vad lúd és kacsa fajok, melyek valaha megyénk lápait s a Tisza kiöntéseit iszonyu számmal ellepték, már igen gyéren jelentkeznek, minek oka részint a Tisza szabályozásában, részint pedig a több évig tartó nagy szárazságban rejlik. Halat még most is sokat szolgáltat a Tisza, közülök az izletes kecsegét, tokot, süllőt stb. de a halak mennyisége is megfogyott, mi ugyan azon okoknak tulajdonítandó, melyeket a vad szárnyasak gyérülésére nézve felhoztam. A méhtenyésztéssel megyénkben nem igen nagy mértékben, a selyembogártenyésztéssel pedig tudtommal épen nem foglalkoznak.
     A növényországi termények közől a gabona nemek állnak első helyen, melyek megyénkben nagy mennyiségben és a síkföldön kitűnő minőségben is termesztetnek. A tisza-nánai kömlői, sarudi stb. tiszta búza a bánságival vetélkedik, kétszerest a köznép szeret termeszteni, árpa mezőgazdászati használatra p. sertéshizlalás és szalmája végett is, mely takarmányul szolgál, nagyban termesztetik hol a talaj kedvez. Rozsot inkább a hegyesebb vidéken vetnek. Zab igen sok termesztetik a megyében, a felső részén több földön azért, mert mást nem termene, a rónán pedig lótenyésztés és kereskedés kedveért. Kukoriczát még a szegényebb ember is ültet, hol a talaj arra való, mint például a síkföldön, de még a Mátra tövén is, mert e gabnanem nem csak a házigazdaságban igen becses, hanem még a mezőgazdászati ipar egyik főágának is t. i. a szeszégetésnek teszi alapját.
     Természetes rét és legelő a nagy birtokokon még most is sok van, de kis birtokokon és parasztgazdaságokban a tagositás, legelőkülönzés és feltöretés nagyon megkevesbítette azok számát. A helyett a takarmányfüvek termesztése, mely eddig csak úri birtokokon dívott, már a parasztgazdaságban is kezd lábra kapni, a mennyiben a telkes gazdák a luczernavetést már nagyon kezdik megkedvelni. A nagyobb birtokokon a luczerna mellett még bükköny, esparsette, burgundis-répa és több helyen muhar is szokott termesztetni. A kerti vetemények sorából termesztenek megyénkben burgonyát, fejes káposztát, tököt s dinnyét, mely utóbbi növény termesztése több helyen, például Hevesen, Csányon stb. oly nagyban üzetik és oly jól sikerül, hogy a nevezett helyek jeles görög-dinnyeikről az egész országban elhiresedtek. Zöldséget főleg az egri sokat és jelest termeszt, úgy hogy a Tiszavidéket ő látja el e szükséges és egészséges élelmi czikkel. A kereskedelmi növények sorából dohány, repcze és kender termesztetnek nagy mennyiségben. A dohánytermesztésből több megyebeli község mint például Kápolna, Kompolt, Al- és Feldebrő, Verpeléth, Kerecsend stb. szépen pénzel, repczét csak a nagy uri birtokokon termesztenek, a kendertermesztéssel pedig leginkább házi szükségre a falusi fehér nép mindenütt foglalkozik. Gyümölcs a tiszai járás és általában a rónán kevés van, sőt lehet mondani semmi sincs, de annál több és igen jeles termesztetik a Mátra hegység déli oldalán Gyöngyös és főleg Eger környékén s az egri határon, hol a csereznye, alma, körte, nyári és őszi baraczk, stb. oly nagy mennyiségben és jó minőségben terem, hogy az egri nők által az alföldre vitetvén, ott búzáért becseréltetik.
     Azonkivül megyénk hegyes vidéke hazája a szőlő és bortermesztésnek is. A Mátra és Bükkhegységnek déli, délnyugati és délkeleti lejtői sok és több jeles bort is termenek, mire nézve elég lesz az egrit, visontait és apczít felemlíteni. De még a rónán is termesztenek sok helyen bort, az úgynevezett kerti bort, melyhez ugyan szokni kell, hogy azt valaki jónak találja.
     Az ásványországból kevesebb terménynyel dicsekedhetik csak a kettős megye. A fémek termelése a mátrai bányákra szorul, hol leginkább rezet reménylenek nagy mennyiségben találhatni s hol a bányászat legújabb korban a mátrai bányászati részvénytársaság által nagy lendületet nyert. A kövek közől a Solymosi határban tört malomkövek érdemelnek említést, meg a mészkőbányák, melyek a Mátrahegység némely helyén léteznek. A megye róna vidékén sziksó seperhető nagyobb mennyiségben. A Mátrahegységnek ez idő szerinti legérdekesebb kincse a kőszén, mely, habár csak barna kőszén, e hegylánczolat beljében sok helyen található. Eddig csak Szarvasköben, Bátorban, Dorogházán és Bátonyban vannak a telepzetek feltárva, és most a termelés még csekély, mert elébb az iparnak kell nagyobb mérvben fejlődnie, mielőtt a megyénkben található kőszeneknek nagyobb kelendősége lehet.
     Megyénk kézmű és gyáripara nem jelentékeny még, sőt az első régi időben jelentékenyebb volt mint mai nap, akkor t. i. midőn a Kassától Pestig és Debreczenig terjedő egész nagy vidék lakosságát az egri iparüző tisztes polgárság látta el műszorgalmának termeléseivel. És a kézműipar mainapság is a városokban pontosul össze, leginkább Egerben és Gyöngyösön, hol mindenféle mesterség szép számmal van képviselve, jelesen a következő mesterczéhek állanak még fenn: asztalos-üveges, ács-kömives, bodnár, csiszmadia, fazekas, fésűs, gombkötő, kovács-kerékgyártó, késes, kalapos, köteles-rostás, lakatos, molnár, magyar szabó, magyar timár, magyar szűcs, mészáros, mézeskalácsos, német szabó, német timár, német szücs, szűrszabó, suszter, szíjgyártó, sütő, takács-czéh, de a czéhek nálunk is a jelenkornak az ipar felszabaditására czélzó törekvései által kezdenek háttérbe szoríttatni s a szabad ipar s ennek természetes következménye az iparüzők csoportosulása és közös czélra társasulása nálunk is kezdi már jeleit mutatni; gyárilag a szoros értelmű kézművességek közől egy sem kezeltetik. A mi a kézműiparosság egyes ágait illeti van Egerben és Szolnokon még több festő, kik a gyolcsot kékre festik, továbbá világos, sötét, kék és tarka gyapott kelméket készítenek; Mező-Túr az egész alföldöt látja el közönséges fekete korsóival, a Mátravidék lakói sok lapátot, kanalat, villát, teknőt készítenek fából, a legjobb magyar nyergek Tisza-Füreden készülnek, közönséges szalma kalapokat Füzes-Abonyban fonnak, bőrt, különösen fénybőrt,valaha sokat készítettek Egerben, de ezen iparág most pang e városban. Ha azon mesterségeket tekintjük, melyek megyénkben legszámosabb egyén által vannak képviselve, úgy találjuk, hogy e tekintetben a csizmadiák, kovácsok, asztalosok, tímárok, kerekgyártók, bodnárok, szűcsek, szűrszabók és kalaposok érdemelnek főleg említést.
     A gyáripar leginkább a gazdászatira szoritkozik megyénkben. Első helyen áll a malomipar, mely különösen Schwarz István urnak egri nagy gőzmalma s annak jeles termelései által már tekintélyre is vergődött. Ezen nagyszerű malom 19 kővel (malomjárattal) dolgozik. Azonkivül vannak a megyében gőzmalmok: Verpeléthen kettő, az egyik Stern Salamon uré 5, a másík Szentkirályi uré 3 kövön dolgozik, továbbá Kápolnán 2 kőre, Gyöngyösen 2, a Kohn, Weiszkopf és Grünfeldféle 8, a másik Bogdánféle 1 kőre, Hatvanban 1, 2 kőre, Hevesen a Lipovnyiczkyféle 3 kőre, Hidvégen a Hartlféle 2 kőre, T.-Abádon a báró Orczyféle 7 kőre, Tiribesen egy 4 kőre, Pétervásárán a gróf Keglevich-féle 2 kőre, Pósvárott a Práff-féle 4 kőre, sz. Imrén a Schwarz Jakab és társa-féle 2 kőre. Azután vannak műmalmak vízerőre Egerben 2, 8 kőre, a város tulajdona, Szarvaskőn az egri érsekség birtokában egy 3 kőre. Végre van a megyében még számos pataki, hajó és száraz, sőt nehány szélmalom is. Meglehetősen kezdődik fejlődni nálunk a keményítő gyártás is, mely czélra csak Egerben is legújabban 3 gyár alapittatott meg. A szesz- és pálinkafőzés is mind nagyban, mind kicsinyben üzetik; jelesen van Egerben nagyobb pálinkaföződe, Gyöngyösen szeszgyár, és hasonlólag vannak a nagy uradalmakon is több helyen nagyobb pálinkafőződék és szeszgyárak. Szolnokon van egy fürészmalom gőzerőre és a Mátra vidékén is léteznek itt-ott közönséges fürészmalmak. Üveghuta egy van a megyében Parádon, mely leginkább a parádi víz elszállítására szükségelt palaczkokat és más közönségesebb üvegczikkeket készít. Bőrgyár egy van Egerben; végi e készíttetett, legalább még kevés évvel ezelőtt, hamuzsír is a Mátrában, de úgy hiszem, hogy a növekedő forgalom és ipar annyira fogja emelni a fa árát, hogy az erdőnek ezen legsilányabb hasznosítása ha még meg nem szünt volna, bizonyára meg fog szünni.
     Megyénk kereskedése legalább ujabb időkben leginkább nyers terményekkel, mint búza, bor, gyapju, gyümölcs-, dohány-, repcze, szarvasmarha és hasonló czikkekkel foglalkozott, melyeket a megyéből ki vitt és iparczikkekkel, melyeket a megyébe behozott, vagy azon keresztűl tovább szállított. A megye terményeinek főpiacza Pest volt és a kereskedés a hiányos közlekedési eszközök s a mostoha vámrendszer következtében nem emelkedhetett azon élénkségre és terjedelemre, melyre különben igenis képesítve lett volna. A legujabb idők azonban e téren is kedvező változást és örvendetes lendületet mutatkoznak, a mennyiben az országos utak jobb, sőt általán véve jó karba helyeztettek; hazánk a vaspályáknak nálunk is egyre terjeszkedő hálozata által a mivelt külfölddel a könnyű és gyors közlekedés lehetségét és áldását nyeré s a vámtörvények és szabályok megállapitásában már nem kizárólag a pénzügyi, hanem főleg a nemzetgazdászati szempont győzött és vergődött tulsúlyra. Igaz, hogy megyénk a vaspályákat tulajdonképen még most is nélkülözi, miután mind a Pest-Hatvani, mind a Pest-Szolnoki csak széleit érinti területének, az is igaz, hogy az elmult szomorú 20 évben mostohán fölöttünk uralkodó kormányok gondjukat csak is az úgynevezett államutakra össpontosítván, az országos és községi utakat egészen a hanyatlásnak engedték át: de más részről az is áll, hogy a Pest-Miskolczi vasút már biztosítva van, s a mellékutakról most magunk gondoskodhatunk és nem lehet tagadni, hogy a kereskedés a legközelebbi évek folytán megyénkben is nagy lendületet nyert, mire nem csak a forgalom könnyítése, hanem nagy részben a külföld több országaiban beállott rosz termés is segített. Főhelyei a kereskedésnek megyénkben: Szolnok, Hatvan, Gyöngyös, és általában minden népes hely, mely orsságút mentében és termékeny vidéken fekszik. A megye főszékhelye Eger az utóbbi előnyben részesül ugyan, de fájdalom! az elsőben nem, a mennyiben az országúttól félre esvén nem tartozik a nagy forgalmi helyek osztályába. És még sincs ujabb adatom a megyebeli városuk forgalmának jelen viszonyairól az egy Egervárosát kivéve, melynek érdemes polgármestere T. Tavasy Antal úr a következő adatokat volt szives velem közölni.
     Eger és vidéke 12000 holdon 150000 akó bort termeszt, melyből a belfogyasztás 25000 akót emészt, 125000 akó pedig forgalomba bocsájtható. Gyapjut termelnek az egri érseki, főkáptalani és szathmári püspökségi uradalmak és szednek össze az egri kereskedők a vidéken évenkint mintegy 1500 mázsát; gabona szállíttatik Egerből és vidékéről évenkint egyre másra 17000 köből; fát a belfogyasztás 7000 ölet használ fel évenkint; só fogy el 12000 mázsa; a bejegyzett 32 kereskedőnek évi forgalma főleg Pestről 46000 mázsa különféle termény és áruczikk; rongy és avult tollu szállittatik 1334 mázsa; sör, eczet és szesz Egerből 7500 akó bocsájtatik forgalomba; zsír, szalonna, szappan évenkint 1000 mázsa jön forgalomba; továbbá bocsájtatik Egerben forgalomba évenkint nyers bőr 1000, fagygyú 500, túró 200 mázsa, az egri gőzmalom 50000 kőből búzát őröl meg, elszállít évenkint 50000 ezer mázsa lisztet és használ fel 30000 mázsa kőszenet és 75 mázsa olajat, a bőrgyár elszállít készített bőrt s enyvnek használandó hulladékot 350 mázsát, és használ fel 2000 mázsa csert és gubacsot; a 25 egri tímár évi forgalma középszámítással 1000 mázsa nyers és készített bőr; az egri 4 országos s a hetenkint 2-szer tartott heti vásárokon megfordúl 20000 szekér, mely 12560 mázsa terhet hoz; az érseki nyomda s az egri két könyv- és papirkereskedő szállítmánya évenkint 3000 mázsa. Látni, hogy e kimutatás a város forgalmát súly szerint adja, érdekes volna azt értéke szerint is tudni, de erre nincsen adatom.