V. Népesség, a lakosok különbsége nemzetiségre, nyelvre, vallásra nézve, lakhelyek.
Minthogy megyénk népesedési viszonyairól annak főorvosa, Frantz Alajos tudor ur, alább külön czikkben tüzetesen és részletesen, értekezik, én itt csak a legfőbb vonásokra szoritkozom.
Általános népszáma kettős megyénknek annak tettes. hatóságától nyert hivatalos legujabb adatok szerint 321537 főt tesz ki, mely népesség a megye négy járására akkint oszlik fel, hogy belőle a Mátrajárásra 29003, a gyöngyösire 58855, a Tarnajárásra 90995 s a tiszaira 142684 fő jut. Ezen átalános népszám oly jelentékeny, hogy hazánkban csak hat megye van, mely nágyobbal dicsekedhetik s e hat megye a következő. Bács, Bihar, Nyitra, Pest, Temes és Torontál.
A viszonylagos vagyis a területhez viszonyított népesség, azaz a lakosoknak azon száma, mely egyegy négyszögmértföldre esik, az egész megyére nézve: 2738, a Mátrajárásban: 2198, a gyöngyösi járásban: 3963, a Tarnajáráshan: 3737 s a Tiszajárásban: 2173 főre rúg. E szerint a népsürűség a gyöngyösi járásban legnagyobb, a tiszaiban legkisebb. Minthogy Magyarországban a viszonylagos népesség átlagosan véve 2541, kiderűl, miként Hevesmegye egészben véve néptömöttség tekintetében az ország közepes viszonylagos népességét túlhaladja, sőt a népsürűség a gyöngyösi és Tarna-járásban még a haza legnépesebb vármegyéiével is, milyenek például Nyitra, Győr, Soprony, Vas, Zala és tul a Tiszán Békés, Csongrád Torontál stb. vetélkedik, sőt azokat túl is haladja. Megyénknek általános népsürűsége fölülmulja a következő vármegyékét: Árva, Bereg, Bihar, Fejér, Gömör, Hont, Komárom, Liptó, Mármaros, Nógrád, Sáros, Somogy, Szabolcs, Szathmár, Szepes, Torna, Turócz, Zemplén és Zólyomét.
Nemzetiség tekintetében bátran állíthatni, miszerint a Jász-Kunkerületen kivűl nincs magyarabb, azaz oly megye széles e hazában, a hol a magyar faj oly kevés más nemzetiséggel volna keverve mint Hevesmegyében, minthogy lakosságának zöme és mondhatni majdnem egész tömege tiszta magyarokból áll. Van ugyan e megye területét lakó nép közt német, tót és szerb is, de eltekintve attól, hogy ezen más nemzetiségű lakosok kivétel nélkül értik, beszélik és szeretik a magyar nyelvet, számra nézve is oly kevesen vannak, hogy egybehasonlítva a megyei lakosság teljes számával, ennek csak elenyéző kis töredékét képzik. Ez kitűnik onnan is, hogy kettős megyénkben csak nehány plébánia van, hol az isteni szolgálat, vagy a szentségek kiosztása a rendes magyar nyelven kivül még más nyelveken is végeztetik, igy például négy plébániában, jelesen a fegyverneki, kápolnai, maklári és török sz. miklósiban a magyar nyelven kivül a német, négy plébániában pedig, ugymint a bátonyi, domoszlói, felső nánai és markaziban a magyar nyelv mellett a tót, végre egy plébániában jelesen a bodonyiban a magyaron kivül még a tót és német nyelv is használatba jő, holott a többi plébániában mindenütt kizárólag a magyar nyelv dívik. De még az is, hogy Bodonyban a magyar nyelven kivül még a német és tót is föl vannak egyházi nyelvekül jegyezve, csak annak tulajdonítandó, hogy e plébániához több mátrai bánya, jelesen a parádiak és az ottani üveghuta is, mint fiók községek tartoznak, melyeknek munkásai jobbadán oda költözködött tótok és németekből állanak, A kápolnai plebániában a német nyelv a kompolti, a makláriban a nagy tállyai, a fegyvernekiben pedig azun német lakosok miatt használtatik, kiket ott, az egykori puszta fegyverneki határban, gróf Szapáry Józsefné, született báró Orczi Anna úrhölgy ő mlga ujabb korban letelepesített. Igaz, hogy ezelőtt több város és helység létezett a megyében, melyeknek lakossága néhol teljesen, néhol részben német gyarmatosokból állott, mint például Aldebrő, Eger-Szalók, Kerecsend, sőt magában Egervárosában is az iparűző tísztes polgárságnak jelentékeny része német telepesekből állott, de ezen helységek már annyira megmagyarosodtak, hogy csak tudatlanság, vagy makacs elfogultság számithatná az elősorolt helységek mai lakosait a németek közé. Hasonlólag áll a dolog a tótokra nézve is. Valaha Gyöngyös, Pásztó, és több helység lakosai részben tót nemzetiségűek voltak, de ezek is már régóta teljesen megmagyarosodtak és alkalmasint kesés hálával viseltetnének azon ember iránt, ki őket most is a tótok közé sorozná, mint az mai nap csakugyan igazságtalanság is volna. Még az egri főegyházmegyei névtár 1827-dik évi folyamában is az egri plébániában a magyar és német, a gyöngyösiben a magyar, német és tót, az aldebrőiben a magyar és német, a sirokiban a magyar és tót, a szurdok-püspökiben a magyar és tót nyelvek vannak elősorolva mint olyanok, melyek a nevezett plébániákban a lelkipásztorkodásban szokásban voltak, minek most már régen vége van. Valaha a megye városaiban és nagyobb községeiben a szerbek, sőt eredeti görögök is voltak majdnem kizárólag a kereskedelmi üzlet birtokában és például Egerben és Gyöngyösön plébániákat alapítottak, mely plébániák még jelenleg is fönnállanak ugyan, de úgy, hogy a gyöngyösi lelkész nélkül van, az egri pedig az egri főegyházmegyei névtár 1868-ik évi folyama szerint, már csak 56 hivet számlál. A szerbek a kereskedelmi üzletből a zsidók által szoríttattak ki, kiknek száma felette gyorsan növekedett és alig van nehány helység megyénk területén, melynek lakosai közt e mozgalmas, vállalkozó nép nem volna képviselve. Dicséretökre válik azonban a zsidóknak, hogy - kivévén a szomszéd ausztriai tartományokból bevándorlott uj jövevényeket -- a megyénkben letelepedett zsidóság magyarnak vallá magát és hazánk szép nyelvét szereté és beszélé már akkor is, midőn még a polgári jogok élvezetéből ki volt zárva, és bizton várható, hogy hazafias érzelme most, midőn a törvény ez ázsiai népet az ország többi fiaival egyenjogosította, még fokozódni fog. Czigány is lakik megyénkben, de ha ezen Indiából eredő népnek száma az egész országban aránylag csekély, úgy Hevesmegyében sem tesz ki sokat s megyénkbeli czigányokról bátran elmondhatjuk, hogy a magyarral rokonszenveznek, örömeiben, bajaiban osztozkodnak, őt tisztelik és szeretik.
Az egri főegyházmegyei névtár 1868-ik évi folyama szerint 127 szerb és 8590 zsidó lakik a megyében, de van a megye területén több város, helység és puszta, mely más püspöki hatóság alá tartozván a hivatolt névtárban elő nem fordul. Ily városok és helységek például Hatvan, Mező-Tur, Czibakháza, T.-Földvár, Csépa, Szelevény, Sass, Ugh, Inoka, Nagy-Rév, T.-Kürth, Vezseny stb. s minthogy az ezen helységekben lakó más nemzetiségűekről ujabb adatokat szerezni képes nem voltam, azt hiszem, hogy nem sokat fogok hibázni, ha a zsidók számát 10000-re kikerekítem, a szerbekét pedig érintetlenül hagyom, mivel ez iránt semmi megbizható adatom nincsen.
Nyelvre nézve igen természetes, hogy a magyar nyelv bir megyénkben tulsúlylyal, miután lakosságának jóval nagyobb része tiszta magyar faju. De a nyelvjárás a kettős megye területén lényegesen-különböző. A tulajdonképeni Hevesmegye Mátrajárását és részben a tarnait is palóczok lakják, míg Hevesmegye sík részén és egész Külső-Szolnok megyében alföldi magyar lakik. A palóczok származását a történet, - nyelvük elemzését a nyelvbuvároknak engedvén át, - én itt csak arra szoritkozom, hogy a fönnálló különbséget a palócz és alföldi nyelvjárás közt constatálom, s hogy ezt annál jobban feltüntessem ide iktatom Fényes Elek "Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben" czimű munkája II-dik kötetéből egy kis próbát a palóczok magyarságából, melyet én saját tapasztalásom szerint még inkább megyénkbeli palóczaink nyelvjárásához alkalmaztam:
Esteok bá Ila néneemveő szomoru hirt hozott Nyeekreő Jakabeek Matyiröü, hogy eepen mikou ott leszaálak a szekerreő, akkou huzták meg neki a csenditeőt, ees izébe meg is haut a peteőcsbe. Most keserűseőgeebe mind a ketteőt fogja a hideg. Pegyig minek rínak eerette, hisz meeg eet, csak ett itt, paskorteőskodott, ees a szentegyhoazba a szoros Miseen ees a könyörgeesen biczkeőt, aziee szentsoága eőt a kaledeauba is zoáratta, pegy vendeőgseegkor stb, mi közönséges magyarsággal annyit tesz mint:
István bácsi Ilona nénémmel szomorú hirt hozott Nyékről Jakabék Mátyásról, hogy épen mikor ott leszálltak a szekérről, akkor húzták meg neki a lélekharangot, és iziben meg is halt a petécsben. Pedig minek sírnak érte, hiszem még élt, csak evett, ivott, nyalánkodott, s a szentegyházban az öreg misén és könyörgésen szundikált, azért szentsége őtet a kalodába is záratta, pedig vendégségkor stb. Látni hogy e nyelvjárást más magyar ember, ki nincs hozzá szokva csak nehezen értí, annyival is inkább, mivel a palócz nem csak egyes szótagokat szokott elnyelni, mint p. bá-t mond bátya, me meg helyett, hanem bizonyos dolgokat egészen másképen nevez el mint azt a tiszta magyarság szokta megnevezni, úgy a farkast például feeregnek (féreg) nevezi. A megye többi vidékein tiszta magyarsaggal élnek, ugyan, de azt is különféleképen ejtik ki. A gyöngyösi köznép például az, "a" hangot nagyon húzza és hangsúlyozza, oalmát mond például alma helyett, az egri köznép csupa ikes igét csinál a nem ikes igékből, míg az ikeseket iktelenekül használja, azt mondja például jőjjék már, vegyék nó, és ellenben eszek, iszok, alszok, tessen. A Tiszán inneni róna vidéken a bihari, a Tiszán túl a békési kiejtéshez hasonlóval él a nép, itt idest mond édes helyett szómát, ómát, szalma alma helyett, Füzes-Abonyban a létrát réklának, a hegedűt hedegűnek, nedvest medvesnek mondják, a hoz-hez, nál-nél helyett nyi-vel élnek p. kántornyi megyek, papnyi voltam és némely szót egészen átidomítanak, például mikor nekem egy abonyi ember mondá:. haunap temik el a fiamat, értsd temetik el. De ezek mind csak apró sajátságok, melyektől a mivelt osztály ment és azért mindig állithatjuk, hogy kettős megyénk róna vidékein a tiszta magyarság dívik. A kevés német közől, ki megyénkben lakik, a Nagy-Tállyaiak és Fegyvernekiek a német nyelv würtembergi, a Kompoltiak annak elszászi nyelvjárásával élnek, a nehány községben, hol a tót nyelv még családi körben dívík, a nógrádí nyelvjárás látszik használatban lenni, a kevés szerb a szláv nyelvcsalád déli ágához tartozó szerb nyelven beszél, a zsidó azon romlott német nyelvjárást használja, mely zsidó-németség neve alatt ismeretes, a czigány saját örömeit és bajait a rajkóinak és rokonainak alkalmasint czigány nyelven panaszolja el, mely azonban nagy mértékben magyar szavakkal van vegyülve, mint Némethonban megint alkalmam volt tapasztalni, hogy az ott kóborló czigányok nyelve közé nagy számu német szó vegyült, a mint az nem is lehet máskép oly népnél és nyelvvel, melynek nincs irodalma.
Vallás tekintetében kettős megyénkben a római katholikus valláson kivül a görög katholikussal, a keleti göröggel, az evangelikus és reformált hitfelekezetekkel és a mozaizmussal találkozunk. Megyénk lakosságának jóval nagyobb része, t. i. két harmadánál több a ker. kath. szentegyház hitét vallja, egy jelentékeny része azonban a lakosságnak a reformált hitfelekezethez ragaszkodik. Az evangelikus hitfelekezet hitágazatait csak nehány száz megyei lakos vallja és még kevesebb azok száma, kik a katholika szentegyházzal egyesült görög szertartásu ághoz tartoznak. A katholika szentegyházzal nem egyesült keleti egyháznak több hive van ugyan megyénkben, de azok száma is csekély; Mózes vallását a zsidóság vallja, mely megyénkben tudtomra mind talmudistákból áll. Az egri főegyházmegyei névtár 1868-dik évi folyama bizonysága szerint van kettős megyénkben számszerint római katholikus: 215733, görög katholikus: 45, reformatus: 48602, evangelikus: 527, keleti egyház híve 127, Mózes vallásu 8590 lélek. De ezen számokból is kimaradtak, a római katholikusokat kivéve, a más hitfelekezetekhez tartozó lakosai azon községeknek, kik nem az egri főegyházmegye területéhez tartozván, annak névtárában nem említtetnek. Ismervén azonban azon községek lakosságát úgy hiszem, hogy a megyénkben lakó reformatusok számát bátran 60000-re, a megyénkbeli zsidóságét pedig 10000-re kerekíthetem ki. A többi hitfelekezetűek számát kénytelen vagyok érintetlenül hagyni, mivel sem tudomásom, sem adatom nincs arról, ha vajjon laknak-e a tiszai járásnak azon nehány községében, melyek a váczi püspökség hatósága alá tartoznak egyesült és nem egyesült görög vallásuak és evangelikusok s ha igenis laknak, hogy számra nézve hanyan vannak.
Lakhely van kettős megyénkben rendezett tanácscsal ellátott város: 3, mezőváros: 13, falu: 134, puszta: 108, eltekintve a számos csárdától mely már régen fönnáll és a sok majorság és tanyától, melyeknek száma a tagositás befejeztével, kivált az alföldön gyorsan szaporodott és folyvást növekszik. Ezen lakhelyekből fekszik a Tarna-járásban; 1 város, 3 mezőváros, 41 falu, 22 puszta; a gyöngyösi járásban: 1 város, 4 mezőváros, 21 falu, 12 puszta; a Mátrajárásban: 1 mezőváros, 34 falu, 22 puszta s a tiszai járásban: 1 város, 5 mezőváros, 38 falu, 52 puszta.