A Szolnokon intézett észleletekből továbbá kiderül, miként e helyen volt:

a legnagyobb víz			a legkisebb víz			közepes víz
1854 jul. 28.	16’	4’’	okt. 19	1’	10’’	9’	1’’	0’’’
1855. apr. 8.	23	4 1/2	decz. 10	0	8	12	0	3
1856. marcz. 9.	17	11	decz. 4	0	7	9	2	6
1857. máj. 9.	18	8	decz. 30	-1	3	8	8	6
1858. apr. 24.	15	0 1/2	nov. 3	-1	11 1/4	6	6	7
1859. nov. 21.	16	1 1/4	febr. 8	-0	4 1/2	7	10	4
1860. apr. 17.	21	4	nov. 12.	3	6	12	5	0

     Miután az 1863-ik év oly rendkivül száraz volt, hogy e körülmény következtében megyénk lakossága szegényebb osztályai inséggel küzdeni és a jobb módunak és az állam segélyét voltak kénytelenek igénybe venni, érdekes lesz még az 1861-1864-diki vízállást is kimutatni, mely kimutatás szinte Szolnokra vonatkozik. Volt pedig itt a legnagyobb vizállás 1861-ben: 19' 10'' marcz. 16., 1862-ben: 19' 5'' 3''' apr. 15, 1863-ban: 9' 2'' 3''' máj. 16, 1864-ben: 17' 3'' april. 18; a legkisebb vizállás volt: 1861-ben: 0' 4'' 6''' nov. 8, 1862-ben: - 2' 6'' 6''' decz. 19; 1863-ban: - 1' 11'' 9''' szept. 20., 1864-ben: - 1' 8'' 3''' febr. 5. - az évi közepes vízállás: 1861-ben: 10' 3'' 3''', 1862-ben 3' 10'' 7''', 1863-ban: 1' 8'', 1864-ben: 8' 10'' 3'''. 1862 ben és 1863-ban tehát Szolnoknál az évi közepes vízállás jóval kisebb volt mint az előtte való évtizedben.
     Az 1863-dik évnek ezen szomorú nevezetessége, melynek oka épen az akkori nagy szárazságban rejlett, s melynek természetesen épen a vízállásra is nagy befolyással kellett lennie, indit engem arra, hogy ide iktassam még a nevezett év egyes havaiban Szolnokon észlelt közepes állását is a Tisza vizének. Volt pedig e közepes állás januárban: - 1' 6'', februárban: - 0' 7'' 8''', marcziusban: 5' 3'' 5''', aprilisben: 5' 5'' 3''', májusban: 6' 6'' 10''', juniusban: 5' 1'' 8''', juliusban: 2' 5'' 5''', augusztusban: - 1' 1 '', septemberben: - 1' 3'' 6''', oktoberben: - 1' 6'' 7''', novemberben: 2' 0'' 7''' és deczemberben: - 0' 10'' 2'''.
     A Tisza és mellékvizei tavaszszal, midőn a mármarosi hegyeken a hó olvad, kivált ha ez hirtelen történik, de akkor is ha a tavasz és nyár eleje nedvesek, annyira megszokott áradni, hogy vízállása sok helyen meghaladván a partok magasságát, nagy területeket elönt. De a kiáradt víznek mélysége a Tiszánál egyre másra 3-5 láb közt váltakozik és a Tisza mellékfolyóinál sem haladja meg e határokat a kiöntött víz. Mielőtt még a szabályoztatásukhoz fogtak volna, a Tisza és mellékfolyóinak ártere kettős megyénkben 225567 katastralis holdra, vagyis: 22. négyszögmértföldre és 5567 holdra rúgott, mely ártérnek egy részét nádas lápok, mocsáros ingoványok, és zsombékos posványok, másik, még pedig kisebb részét legelők, kaszálók és szántóföldek képezték, melyek azonban csak kedvező esztendőkben, t. i. akkor voltak használhatók, ha a telek hószegények, a tavasz és nyár pedig kevesbbé esősek voltak.
     A Tiszaszabályozás e tekintetben nagy javulást okozott és bár drága pénzen és sok ügygyel bajjal, szép területü termékeny földet az elöntéstől megmentett, a folyónak egyenesebb és sebesebb futást adott, és a partjain vagy azoktól nem messze eső helységek határait védgátak által a víz árjaitól megszabadította. De lássuk a szabályozásnak eddigi eredményeit megyénk területén.
     A szabályozást 1846-ban kezdették meg és 1849 ig megyénk területén a következő munkálatok hajtattak végre

		öl	költsége
a szalók-taskonyi töltés	hossza	3565	48559	frt.
‘‘ roffi töltés	’’	1475	23372	’’
’’ gyanda-tiszaböi ’’	’’	3804	46272	’’
’’ szelevényi ’’	’’	670	8219	’’
’’ füredi átmetszés	’’	403	2850	’’
’’ kürűi felső átmetszés	’’	640	5571	’’
’’ kürűi alsó átmetszés	’’	1000	306	’’
’’ fokorúi átmetszés	’’	340	2173	’’
’’ bökeny-teési	’’	1903	22529	’’
’’ kőrösi átmetszés	’’	329	2245	’’
Összesen:		14129	162096	’’

     Az 1850-dik év elején a szabályozási munkálatok egészen megakadtak, de ugyanazon évi jan. 16-án kelt legfelsőbb elhatározás által újra megindíttattak, és két hónappal későbben, jul. 18-án, kezelési szabályok is bocsátattak ki. Az átmetszési munkálatokra s a folyó medrének tnlajdonképi igazítására szükséges költségeket, úgy szinte a központi igazgatási és technikai személyzet fizetését maga az állam vállalta magára, még a védgátak költségeinek s az osztályi hivatalnokok és mérnökök fizetésének terhe a társulatokra háromlott. A kormány némi előlegezéseket ajánlott ugyan, de ezeknek visszafizetése azon birtokosoknak lőn kötelességükül téve, kik a szabályozás által földet nyertek, és e czélra a mentesített ártérnek egy-egy holdjától évenkint egy forintot köteleztettek befizetni. Az egész vállalatnak ezen új megindulása után 1860-ig megyénkben a következő munkálatok hajtattak végre:
     A Tisza jobb partján Sarudtól és a bal partján Tiszafüredtől kezdve le egészen Szolnokig folytattatott a töltések épitése, csak a bal parton Fegyvernek mellett maradtak némi hézagok, minthogy itt a töltések épitésére szükségelt költségek a remélt haszonhoz kellő arányban nem állanak. A két parton 1308000 forintnyi költséggel összesen 73720 öl gát rakatott, és ez által 145237 ¹/₂ katastralis hold területű ártér lőn mentesítve. Átvágás Tisza-Füredtől Csongrádig tizenkettő van; azoknak összes hossza 9390 öl, a rájok fordított költség 560000 forint, a kiemelt föld köbtartalma: 153470 köböl.
     Ezen átvágások által a Tisza folyó kettős megyénk területén 56100 öllel rövidítetett meg, úgy hogy igazított hossza jelenleg 99400, a völgy hossza pedig 67000 ölet tesz. A folyó igazított hoszszának aránya a völgy hosszához tehát 1.₁₁₇ és a folyórövidülése az eredeti hosszának 0.₃₄₃ vagyis valamivel többet tesz egy harmadrésznél.
     Az 1864-dik évi julius hó végeig engedélyezett átvágások s az általok eszközölt és eszközlendő folyó rövidülések kimutatására ide iktatom Hunfalvy János úrnak már említett jeles munkájából az ott közlött áttekintést!

Átvágás neve és hossza		kanyarulat folyó öl	rövidítés folyó öl	a rövidítés aránya a folyó eredeti hosszához
Tisza-Füred	414	2800	2386	1:	6.76	mélyed
Poroszló	577	2400	1823	1:	4.15	munka alatt van
Domaháza	372	2472	2100	1:	6.64	’’ ’’ ’’
Csertőköz	974	6000	5026	1:	6.16	’’ ’’ ’’
Nána	1019	6300	5281	1:	6.18	’’ ’’ ’’
Bura	1310	6000	4690	1:	4.58	mélyed
Kőtelek	300	3920	3620	1:	13.07	’’
’’	1100	4196	3096	1:	3.81	munka alatt van
N. Kürű	637	3200	2563	1:	5.62	’’ ’’ ’’
’’ ’’	1000	8700	7700	1:	8.70	nagy. szélesedik
Püspöki	1119	3000	1890	1:	2.70	jól mélyed
Fokoru	330	4050	3720	1:	12.27	munka alatt van
Tenyő	800	3050	2250	1:	3.81	keveset képződ.
Szolnok	1137	8300	7163	1:	7.28	kev. szélesedik
Jenő	721	10140	9412	1:	14	’’ ’’
Ugh	1346	5580	4234	1:	4.14	’’ ’’
’’	449	6300	5857	1:	14.01	’’ ’’

     A védgátvonal T. Eörvénynél szakad be a megyébe és 30 ¹/₂ mtföld hosszu vonallal terjed Tisza Sassig, hol Csongrádmegyébe átmegy. Ezen töltések a Tisza két partján 300-400 ölnyire állnak egymástól, magasságuk a környező földterületet 7-15 lábbal, az 1830-dik és 1855-diki legnagyobb vízállást pedig legalább 3 lábbal haladja meg, tetejök 1 ¹/₂-2 öl széles, lejtőjök a vízi oldalon úgy aránylik mint 2 vagy 3:1, a szárazi oldalon mint 2:1. A folyam medre s a gátak közti területet, melyet minden árvíz elönt, fűzfákkal ültetik be.
     "Mig ezen gátak meg nem rakattak írja Bécsi János orvostudor és Hevesmegyének Szolnokon lakó egyik főorvosa, magas vízáradásoknál 15-20 négyszögmföldet borított el a víz, mely elöntött földterületek azután tömérdek vad szárnyasok nyári hazája lőn, a beláthatlan szélü kiöntésekben dúsan tenyészett a hal, úgy hogy gyakran volt eset, midőn egy hálóvetéssel 300-400 font mennyiségü halat fogtak, a két három mázsás vizák, tokok, harcsák, midőn íváskor a nagyobb folyamokból átusztak, kivált melegebb hónapokban épen nem voltak ritkaságok, s ha ilyenkor az ár apadásnak esett, a káka, szittyó, sás, csáté, nád, gyékény felverte a lápos ingoványokat, a fertőket, olykor nagy mértékben, gyakran döglött a fellangyúlt pangó patakokban a hal, különösen a keszeg, dévér, durbancs, a lég, a víz kiállhatlan bűzt terjesztett, undor nélkül képtelenség volt használni, míg azt csakugyan vagy megszűrték, vagy jéggel vegyítették, vagy mandola héjjal, sőt timsóval is tisztították."
     Áttérvén most kettős megyénk többi folyóira, első helyen említem a Zagyvát, mely Nográd megyében Zagyva helységénél a Mátrából (vagyis tüzetesebben szólva a Medves hegy déli oldalából) ered és nevét is e helységtől nyeré. Nád-Újfalutól kezdve, hol az e helység déli oldalán elfolyó patakot fölveszi, határt képez Nográdmegye felé. Folyása kettős megyénk területén a következő: Nádújfalutól elsőbb délnyugatra, majd nyugatra tart, Kis-Terenyénél délre, azután nyugatra fordúl Verebélynél pedig délfelé kanyarodik és ezen irányt egész Hatvanon alulig a megye határáig megtartja, egyetlen kanyarodást kivéve, melyet Tar és Pásztó közt tesz és melynek domborulása északnyugatra irányul. Utjában a Mátra északi oldaláról lecsörgedező mindszenti, szuhai, dorogházai és maczonkai patakokat veszi fel, mig észak, vagyis Nográdmegye felől a kozári és kisterenyei csermelyek ömlenek belé. Terenyénél a jelentékenyebb tarjányi csermelyt is felveszi. K. Terenye és Pásztó közt a bátonyi és tari csermelyek folynak bele. Hatvantól délre elhagyja megyénk területét és délkeleti irányban Pestmegyében folytatja utját, sz. Lőrinczkátánál keletre fordúl a Jászságba, melynek területén a Hevesmegyéhez tartozó kerekudvari pusztán keresztűl foly, azután Jászberénynek megy, hol a Tarnát fölveszi, Mihály Teleknél déldélkeletre kigyódzik és Hevesmegyéhez tartozó Alattyán mellett foly el, különben mindig Jászföldön és részben Pestmegyében folytatván utját, puszta Szász Bereken ismét Hevesmegye területére lép, de itt csak rövid futást végezvén, csak hamar Pest megye határára csap át, míg végre Rékás helységtől délre ismét Hevesmegye területére hömpölygeti árjait és Szolnoknál a Tiszába ömlik. Folyásában a kettős megyében, mely összesen 22 mföldig tart, megyénk területén Szent Jakab, Szurdok-Püspöki, Jobbágyi, Apcz, Hatvan mellett folyik és puszta Kerekudvar és Alattyán határai közelében vonul el, a szászbereki pusztát locsolja és Szolnok területén a Tisza vizével egyesülvén megszünik. Legjelentékenyebb mellékfolyója a Tarna, mely Bodony és Parád helységek közt a Mátrából ered és balfelől szakad a Zagyvába. E folyó főiránya délkeleti, és szinte több kisebb csermelylyel egyesül, jelesen jobb felől az ivádi patakkal Pétervásáránál, Siroktól délre a bodonyi, derecskei és a sok apróbb vizeket magába felvevő parádi vízzel. A Mátrának déli lejtőiről lefolyó csermelyek is a Tarnába ömlenek, mint Zsadánynál a vécsi, Nagy Füged alatt a benei, Visznek alatt a Gyöngyös nevü patakok. Jákóhalma mellett a Jász-földön még az Ágóért is felveszi. A Tarna, mely elütvén főfolyója, a lassan folyó Zagyvától, sebes folyásu, futásában a következő irányokat követi: Istenmezejeig majdnem délnek, azután Pétervásáráig déldélkeletnek tart. Ez irány Terpesig délkeletre változik, melyet Sirokig megtart. Sirokon alul nyugatra kanyarodik, azután hirtelen keletre és végre ismét délkeletre fordúl. Verpeléttől Bodig inkább délre folyik, a most nevezett helységnél nyugatdélnyugatra fordúl s futását ez irányban Visznekig folytatja, hol déldélkeleti irányban Tarna Eörsig halad, itt pedig déldélnyugatra fordulván Dózsa felé foly s csak hamar a Jászföldre csap át. A Tarna következő helységek határait locsolja: az istenmezeit, erdőkövesdit, pétervásárit, füzesit, terpesit, sirokit, verpelétit, felső és alsó debrőit, tófaluit, kápolnait, kompoltit, bodit, zsadányit, visznekit és tarna-eörsit.
     A Tarnának szinte vannak mellékvizei, melyekkel a kettős megye területén egyesül, de valami jelentékeny folyó nincs köztök; azok közől, melyek jobbfelől ömlenek a Tarnába, legnevezetesebb a következő három:
     A Gyöngyös, mely a Nagy Galya hegy déli lejtőjén ered és Solymos és Gyöngyösnek tart még pedig déli irányban, az utóbbi városnál délnyugatra, de csak hamar délkeletre kanyarodik, Halász mellett és Vámos Györk közelében elfoly, a Jászkerületi Árokszállás mezővárosánál keletre fordúl és Viszneknél a Tarnába szakad. A Gyöngyösbe folynak még a tarjányi és a patai patakok is. Az utóbbi csermely Hasznostól délre ered és Pata, Nagy Rhéde, Atkár és Vámos-Györk mellett foly el.
     A Tarnócza, mely Sz. Mária felől keletre domboruló kanyarulattal, de egészben véve déli főirányban Vécs, Bal-Püspöki, Tarnócza, Nagyút felé foly és Zsadánytól délnyugatra a Tarnával egyesül.
     Az Ágó-ér mely a jobbágyi vidéken eredvén, Apcz felől délkeleti irányban Fancsal és innen kissé délre fordúlván Ecséd alá foly, e helységtől délre és nyugatra kigyódzó kanyarulást tesz, azután délkeleti irányban Csány mellett folytatja utját s ott elsőbb délre, azután délkeletre fordúlván, a Jászföldre lép át, melyen Jákóhalma mellett, a Tarnával egyesűl.
     A Tarna egyébb apróbb mellékvizei közől említem még: az ivádi, bodonyi, derecskei és a sok más apró forrásokat és csermelyeket magába fölvevő parádi patakot. Mind ezek, mind a Mátra déli oldaláról lefolyó vécsi, benei és a Mérges nevü patakok jobb felől ömlenek a Tarnába, még pedig az ivádi csermely Pétervásáránál, a bodonyi, derecskei és parádi patakok Sirok alatt, a vécsi csermely Zsadánynál, a benei patak, mellyel a vörösmarti, visontai, markaszi és több más jelentéktelen patak vize egyesűl Nagy Füged alatt. Baloldal felől csak apró csermelyecskék folynak a Tarnába, ilyenek a váraszoi, sz. erzsébeti, fedémesi, széki és siroki vizek.
     Van a Tarnának még egy ága is, mely Zsadány fölött szakad ki a főfolyóból. Ezen ág általán véve nyugati irányt követ, holt Tarnának neveztetik és Méra, Erk és Eörs keleti oldalán folyik el, azután pedig a Jászföldre csap át, hol a Kis-Éri mocsárokban elenyészik.
     A Berettyó, mely Krasznamegyében ered és kettős megyénk területét Puszta Ecseg határán éri legelőször, számos kanyarulattal a nagy kunsági Tur-Keve mezőváros határát locsolja, azután nagy kigyódzásokkal a Túr-Pásztói határt mossa és folytonos kanyarulatokkal Mező Túr városa mellett folyván el, ezen várostól délre a hármas Kőrösbe szakad. Ez volt folyása mielőtt e folyó szabályozásához fogtak volna. De a szabályozási munkálatoknál fogva vize két új csatornába vezettetett, melyeknek egyike, a felső és nagyobbik biharmegyei Szalárd és Kis Marja helységek közt ásatott és 1864 végén már egészen kész volt, az alsó kisebbik pedig, mely biharmegyei Bakonyszeg és békésmegyei Szeghalom helységek közt ásatott, akkor már majdnem egészen kész volt. Ezen munkálatok következtében a Berettyónak 10 mértföld hosszú régi medre, bár nincs még elzárva, mégis többnyire száraz s a mező túri hid már most is feleslegessé vált, miután a folyó vize a puszta Ecseg körül elterülő mocsáros és zsombékos vidékén eloszol és elpárolog. Egyébbiránt a szabályozás terve szerint a régi meder a Berettyó-mocsárok kezdetétől Mező Túron alulig úgyis elhagyandó lesz. Az 1864-dik év végén a Berettyó szabályozására, nem ugyan Heves, hanem Bihar és Békés megyék határán már a következő munkálatok voltak befejezve: Az átvágásoknál volt már kiásva 283411 köböl, kiásandó volt még: 123860 köböl. A Berettyó egyébiránt csak mellék folyója a hármas Kőrösnek. Ezen folyó a Sebes, Fekete és fehér Kőrös egyesüléséből keletkezik, és északnak tartván, békésmegyei puszta Sima határát locsolja, egyszersmint a most említett és Hevesmegye közt határt szab. Útja igen tekervényes, az északi irányt, melyben megyénk területét éri, csak hamar délnyugatira és nyugatira változtatja és Mező-Túron alul a Berettyó vizét fogja fel magába. Azután délre Szarvasnak fordulván megyénket elhagyja, melynek területét csak Csigér (Zsigér vagy Gyágér a térképeken e név különbféleképen iratik) pusztánál érinti újra, honnan felette gyakran kanyaruló, tekervényes folyását délnyugati főirányban folytatván, a Csigéri pusztától le Szelevényen alúlig megyénk Tisza járásának délkeleti határát képezi, azután Csongrád megyébe lép át és délnyugati, déli és végre nyugati irányban tovább kigyódzván Csongrád városon alul a Tiszába szakad. E folyónak vízmennyisége közepes vízállás mellett 852, legnagyobb vízálláskor 22000 köbláb.
     A Körös is szabályozás alatt volt és van, még pedig ennek s a Berettyó folyónak vidéke az első volt hazánkban, mely vízszabályozási tekintetben fölméretett és térképeztetett. E munkához 1820-ban, tehát ezelőtt 48 évvel fogtak és némely szabályozási munkálatokat már végre is hajtottak 1820 és 1830 közt, de a voltaképeni munkálatok csak 1853 ban és illetőleg 1854-ben kezdettek meg nagyban. 1864-dik év végeig megyénk tiszai járásának területén, a hármas Kőrös szabályozását illető munkálatokból a következők voltak már befejezve: a) Átvágások: Szelevény mellett a jobb parton egy, melynek hossza 460 folyó öl, egész tömege 6258 köböl, melyből 4264 köböl már ki volt ásva, 1994 köböl pedig még hátra van. Egy az Istvánházi pusztán a jobb parton, melynek hossza 330 folyó öl, kiásandó egész földtömeg 4515 köböl, abból már kiásva 3437, hátra volt még 1078 köböl; egy ugyanott, de a bal parton Kun sz. Márton mellett, hossza 547 folyó öl, kiásandó egész földtömeg 9602, abból már kiásva 7628, hátralékban volt még 1974 köböl; egy a gyalui pusztán a jobb parton, hossza 540 folyó öl, kiásandó egész földtömeg 9720, abból már kiásva volt 1192, hátralékban maradt 8528 köböl; a Mesterszállási átmetszés a jobb parton hossza 630 öl, kiásandó egész földtömeg 8511 köböl, mely teljesen ki is van már ásva. b) Töltések: a jobb parton a mező túri határban a Berettyó régi beömléséig, hossza 7200 f. öl, a megrakandó egész földtömeg 30000 köböl, már egészen kész. A jobb parton a Berettyó régi beömlésétől Öcsödig épitendők: 9000 f. öl, a megrakandó egész földtömeg 35000 köböl, melyből még mi sem készült el. A jobb part mellett Öcsödön alól egyes szakadékokon épült régi, de kiegészitendő töltések Szelevényig 2500 f. öl, az épitendő töltés egész földtömege 10000 köb-öl, melyből 1864-ik év végén kész volt 4500, hátra volt még 5500 köböl.
     Az Eger folyó, ered a Mátrában 3 forrásból, melyek Bátony felett egyesülnek. Délirányban foly Mikófalva alá, hol délre fordúl és Szarvaskőfelé tart. Ezen helységtől nyugatészaknyugatra a folyó kdk-re kanyarodik Szarvaskőt elhagyja és délre fordúlván Felnémetet éri, itt kissé jobban keletre tér és Egervárosán keresztül foly. Innen dkeleti irányban folytatja utját Kis Tálya, Andornak Nagy Tálya helységek és Maklár mvárosa felé, melyek mellett elmegy; az utóbb megnevezett mvárostól délkeleti irányban kigyódzik Sósrév alá, honnan délnyugatra fordul és Füzes Abony alá foly, itt hirtelen keletre kanyarodván Eger Farmos felé és mellette folytatja utját Lövőnek, melytől délre marad, és délkeletre fordulván Ivánkát locsolja. Ivánkán alól nagy kanyarodást tesz északnyugatra, azután ismét az előbbi délkeleti irányba visszatérve Négyes mellett foly el, mely alatt ismét a kettős megye határát eléri és egy darabig délkeletre tartván, azután délnyugatra fordúlván a Tisza felé siet, mellyel Valk alatt, e helységtől délkeletre egyesűl. Nagy Tályánál egy ág szakad ki az Egerből, mely Rima név alatt délkeletre tart, Szihalmot és Szemerét érinti és Eger-Farmostól keletre a főággal egyesül.E folyónak egész hossza mintegy 9 mértföld, melyből a kettős megye területére Bekölczétől a megyének Farmostól nyugatra eső határáig 6 ¹/₈ és a Négyestől délre eső határától az Eger torkolatáig 1 ¹/₄, összesen tehát 7 ³/₈ mértföld esik, míg folyásának többi részét Borsodmegyének területén végzi. E kis folyócska, mely azonban rögtönös hó-olvadás, vagy nagy záporesők következtében néha nagyon megárad és iszonyú károkat tesz, ezen kis folyócska mondom, Mikófalvától kezdve le Eger-Farmosig a megye keleti határát képezi Borsodmegye felé, még pedig Felnémetig a szó szoros értelmében, azon alól azonban Sósrévig és azontúl Eger-Farmosig a megye keleti határához közel eső helységek határait mossa. Esete a folyónak Egervárosától torkolatáig 180, egész hosszában 930 láb. Vannak mellékvizei is, még pedig ömlik beléje balfelől: a tárkányi csermely, mely Apátfalvától északkeletre ered, sok forrást fölvesz és Egernél egyesűl a folyóval. Az ostorosi patak, mely az Egedhegy délnyugati oldaláról jövén, vele egyenközüleg foly és Szemerén alul szakad beléje. A Kánya patak, mely a Bikkhegységből ered, déli irányban borsodmegyei Zsércz, Cserépfalva, Bogács, Mező Kövesd és Tilaj mellett foly el és Lövőnél, Borsodmegyében, az Egerbe szakad. A Kányapatak maga Bogácsnál az apró bogácsi és Mezőkövesdnél, tulajdonképen azon alól, a jelentékenyebb szomolyai vizzel egyesül.
     A Laskó, vagy Laksó Csehi falu környékén ered a Bikkhegységben és déli irányban indul meg. Bocson alul a bocsi, Bátoron alól az aranyosi vizet veszi fel, azután délkeleti irányban folytatja utját, Baktát, Eger-Szalókot, és jobban délre fordulván, Deméndet érinti, azután majdnem egészen délnek tartván Kerecsendtől nyugatra foly el, itt a Szóláthról lecsörgedező patakot veszi fel és délkeletre fordúl, mely irányban folytatván utját a puszta szikszói határt szeldeli s Mező Tárkány alá kerül; p. Szőkénél elsőbb délre, azután délkeletre kanyarodik s ezen irányt megtartván, puszta Magyarát és puszta Hídvég mellett foly el s a kis Tiszába siet, mellyel Sarudhoz közel, attól délkeletre egyesűl.
     Az úgy nevezett kis Tisza tulajdonképen a Cserőpatakból keletkezik, mely Négyes és Valk közt ered és Poroszló felé tart, melynek keleti oldalán, a várostól mintegy 300 ölnyi távolságban halad el, ott először délkeletre, azután déldélnyugatra kanyarul, a Tiszaereivel öregbedik és Tisza Cserköztől déldélnyugatra, Derzssel szemközt az anya-Tiszával egyesűl.
     Ezek kettős megyénknek nevezetesebb folyói, de melyek nyári időben, a Tiszát kivéve, mely hajózható és melyen kedvező vízálláskor gőzhajók is járnak, annyira kiapadnak, hogy átlábalhatók, sőt néha szárazon is járhatók, mint például a Kánya és Laskó. De vannak még a tiszajárásban más apróbb csermelyek is, melyek a vízszabályozási munkálatok s a több évi szárazság következtében annyira elenyésztek, hogy medreik felszántatván, a legnehezebb gabona neműeket termik, olykor azonban az eső és hóvízzel újra megtelnek. Ilyen apróbb vizek a Mélyér, Méhésztó, Kengyel, Palotás, Kigyós és Bessen.
     Természeti tó Hevesmegye felső részén tudtomra csak kettő van, t. i. a baktai tavak, melyek egymás mellett csekély területre terjedvén hegycsúcson vannak és 984.₉ bécsi lábnyi magasságban fekszenek a tengerszín fölött. Heves megye alsó részében a Tisza mentében és ahhoz közel több láp van, melyeket annyiból számitok a tavak közé, a mennyiben tisztább vizet tartalmaznak mint a sajátképi mocsárok. Ilyen apróbb tavak vannak Poroszlótól északra és keletre, Kömlőtől keletre, északra és nyugatra, Tisza Nánától északnyugatra, és délkeletre a Tisza mellett, Vezekénytől keletre, a császi pusztától délnyugatra; Tarna Sz. Miklóstól délnyugatra van a Fejértó, azután apróbbak délre és délkeletre, Kis Körétől északkeletre, és a Tiszán innen Derzsnél a Morotva, Vakvár, Kengyel és Tökös, Szajoltól délnyugotra az Istentó, Czibakházánál a Sulymos és Székestó, Csépánál a Nagytó, Kerektó van. De mindezen apróbb tavak, vagy inkább vízállások, az 1860 óta eltartott szárazság következtében részint igen megfogytak, részint egészen kiszáradtak, és a vízszabályozási munkálatok ezeknek lassankint egészen véget fognak vetni, vagy legalább számukat és területüket a lehető legkisebbre korlátozni.
     Túl a Tiszán van a varsányi tó Dévaványától délre, mely azonban szinte inkább a mocsárok közé számitható.
     Tulajdonképeni mocsárok már nagyobb számmal vannak, nem ugyan a kettős megye felső, hegyes vidéken, de igen is az alsó részében a Tisza mentében és túl rajta. Jelesen vannak mocsárok Poroszló vidékén, Sarud, Tisza Halász környékén e helységektől keletre és délkeletre, továbbá Tisza Nánától keletre, délkeletre és délre, Kis Köre körül, Tarna Sz. Miklóstól nyugatra és délre, Pélytől északnyugatra, nyugatra, délkeletre, délre és keletre. Túl a Tiszán van az inokai mocsár mely 883 holdat borít el, a Boda, a Homorszegi lapály, a Gyöngy-ere, Gondér, továbbá az igari, derzsi, sz. imrei, szőllősi, T. füredi, burai, roffi, Tisza beöi, kürűi, végre a Tisza püspöki, szandai, felső varsányi, Tisza földvári, czibakházai, T. kürthi, T. ughi, T. sassi, csépai, szelevényi, istvánházai és gyalui lapályok, melyekre nézve azonban épen az áll, mit a tavakat illetőleg mondottam volt; hogy t. i. azok csak úgy, mint már sok más, mely még Görög Demeter hevesmegyei térképén látható, a vízszabályozási munkálatok és a birtokosok saját igyekezete által meg fognak szüntetni, a mint több közőlök a több évi szárazság által már is kiszáradt és mezőgazdászatilag használatba vétetett.