|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Albert Ferencz: Heves és Külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyék leírása



III. Vizek: források, patakok, folyók, lápok, mocsárok és fürdők.

     Általánvéve kettős megyénk forrásokban nem épen gazdag, mert Hevesmegyének alsó róna vidékein s a tiszai járást képező,egészen sík külső Szolnokmegyében csak gyéren fordúlnak elő. A Mátra és Bükk vidéke is szegényebb forrásokban mint más hegyes országok és tartományok, mint például az alpesek vidéke: mert jóllehet sok csergedező eret és forrást számlál, azok nyáron többnyire kiapadnak, vagy legalább csak csekély vízmennyiséget szolgáltatnak, mivel egy részt a kőzet, melyből a kettős megye hegységei állanak, és azoknak alakzata nem kedveznek annyira a forrásképzésnek, mint az alpesek óriási tömegei, és másrészt azon körülmény is kevesbíti s apasztja a forrásokat, hogy fájdalom! a sok helyen még meglehetős gondatlan erdészeti gazdálkodásnál fogva több bércz és hegylejtő, mely még nehány évtized előtt sürü erdőkkel volt benőve, ezen dísztől már egészen, vagy legalább nagy mértékben megfosztatván, a kopárság kietlen képében tűnik fel, hol már csak hitvány legelők, több helyen pedig már azok sem, hanem csak puszta kopár sziklák láthatók. Tavaszszal megindúlnak ugyan a források, sőt a patakok akkor, vagy nyári nagy záporok után, gyakran hirtelen áradnak s a szomszéd földeket elöntvén, sok pusztitást és kárt okoznak; de mérgök csak hamar csilapul és több forrás és patak a nyári forró időszakban rendesen vagy igen csekély vizet tartalmaz, vagy épen egészen is kiszárad.
     Ivóvizet szolgáltató forrásokban a megye hegyes vidékei bővelkednek, sőt sík részén is találtatik elegendő számu kút, csakhogy ezek vize jóságát illetőleg ritka helyen egészen kielégitő és száraz nyarakban igen megfogy, sőt, ha a szárazság tartós, mint például 1861-től 1866-ig volt, egészen is kiapad. A Tiszamentén lakó nép rendesen e folyóból meríti ivóvizét és azt, a hosszú szokás követkéztében, jónak is tartja, mely véleményt azonban a hegyes vidéken lakó s az ottani üde és jó vízhez szokott ember ugyan nem igen osztja.
     A források hőmérséke a környező földtalaj évi közepes melegétől többnyire nem igen üt el. Vannak azonban oly források is, melyek hőmérséke mindig melegebb mint a környező levegő. Ezek vize a föld belsejében megmelegedvén, meleg forrásoknak tekintendők és ezen néven neveztetnek is. A források hőmérsékében egyébbiránt nagy különbségekkel találkozunk s e tekintetben különböztetünk hideg forrásokat, melyeknek hőmérséke 12 Reaumurfoknál nem nagyobb, hűs forrásokat, melyek hőmérséke 16 fokon, langymeleg forrásokat, melyek hőmérséke 24 fokon és végre hévvizeket, melyek hőmérséke 24 fokon túlhalad. E tekintetből megvizsgálván kettős megyénk ismeretes forrásait, területén hévvizre nem találunk, de langyosmelegre igen is, még pedig Egerben, hol sok és bő olyan forrás vagyon, melyek igen kellemes fürdőkre és egy szép uszodára is használtatnak fel. Hideg és hűs források a Mátra és Bükk hegységben meglehetős számmal találhatók, melyek közől csak egyet említek meg, mely a Nagy-Galyának déli oldalán, még pedig jó magasságban az úgy nevezett Károly-vágásnál, fakad ki.
     A források vize teljesen soha sem tiszta, hanem mindig több kevesebb anyagokat tartalmaz, melyeket vagy felolvaszt, vagy oldatlan állapotban is magával visz, midőn a földrétegeken átnyomul. A legtisztább vízzel rendesen azon források birnak, melyek mészhegységekből erednek. A mely forrásokban jelentékeny mennyiségű különböző vegyrészek találtatnak, ásványos vizeknek szoktak neveztetni és rendesen gyógyczélokra fölhasználtatni.
     A források ezen neméből, t. i. ásványos vizeket kettős megyénkben a következőket ismerjük.

I. Savanyú vagy borvizek.

     Puszta Benén, Csevicze (Parádon égvényes, kénes) Recsken (vasas, égvényes), Széken (gyantás, vasas, égvényes), Tarna (vasas, égvényes), Terpesen (vasas, égvényes).

II. Vasas, rézgáliczos, timsós vizek.

     Gyöngyösön (kénsavas, főszes, gáliczos, timsós), Óhután (2 forrás vasas), Parádon (szénsavas és kénsavas főszes, gáliczos timsós).

III. Gyantás forrás.

     Széken Pétervásár közelében.

IV.Semleges, és ismeretlen minőségü hideg források.

     Egerben, Gyöngyös Püspökiben, Kérszigeten, Nagy-Iványon, Patán, Poroszlón, Szurdok-Püspökiben, Szolnokon és Tisza-Füreden.
     A tengerszín fölötti magasságot illetőleg ez csak három ásványvizről ismeretes megyénkben, t. i. a parádi csevicze-forrásról, és az egri és gyöngyösi gyógyvizekről. Az első 934, az egri 505 és a gyöngyösi 500 lábnyi magasságban van a tenger színe fölött.
     Fürdők vannak a kettős megyében: Parádon, hol háromféle gyógyfürdő létezik, az első a Csevicze, mely a parádi völgynek majdnem legszélsőbb nyugati határán fekszik, a második a timsósfürdő Parád falutól keletre mintegy fél mértföldnyi távolságban a helységtől, részint csendesen emelkedő magaslaton, részint magában a völgyben feküdvén, harmadik a vasas, melynek forrásai a falutól délre, az egyik közülők Ó Huta falun túl hegyből, a másik pedig az ugynevezett Ilonavölgyben mérsékelt magaslatból buzog ki.
     Továbbá van fürdő Gyöngyösön is, melynek vize timsós kénsavas főszes gáliczos. Azután Szurdok Püspökiben, melynek vize a semlegesek közé tartozik, valamint a patai fürdő is ide számlálható. Végre bir Eger városa is két jól berendezett fürdővel, melyeknek egyike már a törökök által nagyra volt becsülve, s az egri érsekségé,másikát pedig ez előtt nehány évvel Simkovics Imre úr, az egri főkáptalan uradalmainak felügyelője, saját költségén állitott föl és meglehetős kényelmesen rendezett be. Egy harmadik, még a törökök által épített fürdő még ezelőtt 15-16 évvel mosó-intézetűl szolgált, de birtokosa, a mi szeretett érsek urunk ő nmlga, a régi török épületet lehordatván, ott gyönyörű uszodát alapított, mely az egriek által nagy örömmel és gyakran használtatik.
     Hevesmegye folyói közt legnevezetesebb a Tisza; ezen kívül vannak itt még más apróbb folyók is, úgymint a Zagyva, Tarna, Berettyó, Körös és az Eger, melyekről most egyenkint el fogom mondani, mit rájok nézve érdekest gyűjthettem, vagy saját tapasztalásom után tudok.
     A Tisza borsodmegyei Péli pusztától kezdve az ugyanezen megyebeli Valkhelységig Borsodmegyét Hevesmegyétől választja el és Tisza Bábolna felől előbb nyugati azután déli irányban folyván, Poroszlótól északnyugatra lépi át kettős megyénk határát. Eltekintve kisebb kanyarulataitól, melyeket a Tiszaszabályozási munkálatok, mint alább tüzetesebben ki fogom mutatni, úgyis kevesbítettek, puszta Cserőközig délre, innen egy délkeletfelé domboruló hirtelen kanyarodással elsőbben délnyugatra s azután T. Abádig délre fordul,honnan két nagy kanyarodással K. Köreig majd nyugatra tart. Itt délre fordul, s ez irányt Buráig megtartja, e helység és Roff közt pedig nyugatra domboruló kanyarulatot tesz. Rofftól Kőtelkig először déli irányt követ, puszta Gyanda táján hegyes kanyarulatot tesz nyugatra, dél-déli irányába visszafordulván, nyugatratartó kis kihajlással Kötelek alá foly, honnan Tisza Beőig délkeleti, onnan pedig déli irányt követvén, a nevezett helység alatt keletre kiálló kanyarulattal Nagy-Kürü alá kerül, honnan keletre kiugró nagy kanyarulattal elsőbb délre, azután északnyugatra fordul és végre nyugati irányban puszta Balla mellett foly el; Bessenszög irányában délre fordúl és T. Püspökin alul keletre domboruló kanyarulattal Szajolhoz ér, hol nyugatra változtatja irányát és azután délre kiugró nagy kanyarulattal Szolnok alá foly. Szolnoktól T. Várkonyig délre tart, ott keletre változtatja irányát Alsó-Varsányig, hol hirtelen megfordulván egy darabig nyugati, majd délnyugati és keletnyugati irányban Czibakháza alá foly, hol három nagy kanyarulattal N.-Rév és onnan délkeleti és utóbb délnyugati irányban folyván Inoka határát mossa. Inokától Ughig délnyugatra tart, Ughnál nyugatra fordul, azután délkeletre, majd kelet és hirtelen fordulattal délre kigyódzik és délkeletre kiugró kanyarulással Sassig délkeletre tart, mely irányt egészen Csépán alulig megtartja, azután hirtelen nyugatra, majd északra fordúl, és Csépától kezdve délkeleti irányban a megyét elhagyja.
     Folyásának hossza a megyében tesz: a határtól puszta Domaházáig 1.89, innen T. Abádig: 4., T. Abádtól Buráig: 3 1/2, innen Roffig: l.89, Rofftól Kőtelekig: 2.10, innen Nagy-Kürűig 1.78, N. Kürütől puszta Balláig: 2.89, innen Szajolig: 2.78, Szajoltól p. Tenyőig: 1.11, innen Szolnokig 2.33, Szolnoktól Tisza Várkonyig: 1.89, innen Alsó Várkonyig: l.44, Alsó Varsánytól Jenőig: l.44, Jenőtől Czibakházáig: 0.78, innen Nagy Révig: 2.67, Nagy-Révtől Inokáig: 0.67, innen T. Kürthig 0.78, T. Kürthtől Ughig: 0.89, innen Sassig: 3.11, Sasstól Csépáig: 0.44, Csépától a megye déli határáig 1.67 és úgy összesen 38.35 mértföldet, még a Tiszavölgye hossza a mi megyénkben csak 14 5/8 mértföldre rúg; míg ugyan ezen hossz nem egyenes irányban, hanem helyről helyre haladván, 2.12, mértfölddel hosszabbnak derűl ki. Mert a távolság tudniillik: A megye határától p. Domaházáig 1.25, innen T. Abádig l.75, AbádtólBuráig: 1.05, Burától Roffig: 0.75, Rofftól Kőtelekig: 0.94, Kőtelektől N. Kürűig: 0.89, N. Kürűtől p. Balláig: 0.63, p. Ballától Szajolig: 1, Szajoltól p. Tenyőig 0.56, p. Tenyőtől Szolnokig 0.56, Szolnoktól T. Várkonyig: 1.5, T. Várkonytól Czibakházáig: 2.81, Czibakházától Nagy Révig: 0.62, N. Révtől Inokáig: 0.44, Inokától T. Kürthig: 0.44, T. Kürthtől T. Ughig: 0.81, T. Ughtól Sassig: 0.50, T. Sasstól Csépáig: 0.44, Csépától a megye határáig: 0.25.
     Régen mondják már, hogy alig van folyam, melynek, oly nagy és sok kanyarulatai volnának mint a Tiszának, mely állítás alapossága az általam elősorolt számokból is kitűnik.
     A Tisza esete a nagy síkságban felette csekély, és a folyónak 1846-dik évben megindított szabályoztatása előtt Tisza Ujlaktól egész a torkolatáig Titelig, mely két pont közt a folyó 159 mértföldet írt le, csak 23 bécsi ölet 8 hüvelyket, vagyis 138 2/3 bécsi lábat, tehát 100 ölenkint egyremásra csak 3 vonalt tett. Hevesmegyét illetőleg volt az esése 100 ölenkint Tisza-Fürednél: 4.32, Szolnoknál: 2.04, Czibakházánál: 1.21 és Csongrádnál: 2.05 vonal, tehát Szolnoktól Czibakházáig legkisebb.
     A folyó szabályoztatására tervezett és sok helyütt már ki is ásott átmetszések által a folyót Tisza Újlaktól kezdve torkolatáig 65 mértfölddel és 1136 öllel lehet megrövidíteni. De a tiszaszabályozásnak jelen fővezetője Herrich úr azon véleményben volt, miként még egy pár kanyarulat átmetszése és némely más megrövidítések által a Tisza 75 1/4 mértfölddel lesz megrövidíthető, úgy hogy terve végrehajtása után, a folyó megigazított hossza egészben csak 84 mfldet tenne, mi által esése jóval nagyobbá válnék, jelesen Tokajtól Szolnokig 4.6, Szolnoktól Szegedig 2.6 vonalt tenne.
     A következő táblázatban adom (Hunfalvy Jánosnak "A magyar birodalom természeti viszonyainak leirása" czimű munkájában közlött adatok szerint) a volt és mostani esetet nagy és kis vizállás mellett, a mennyire a kettős megyét illeti:

A folyó szakasza volt 100 ölenkinti

mostani 100 ölenkinte

eset

eset

 

nagy víz

legkisebb

nagy víz

legkisebb

Borsodm. Kézi és Őrvény közt

4.8

vonal

4.27

vonal

6.4

vonal

6.3

vonal

Őrvény-Szolnok közt

2.7

’’

1.96

’’

3.6

’’

3.06

’’

Szolnok-Csongrád közt

3.24

’’

1.67

’’

3.21

’’

2.5

’’

     A Tisza medre, mely a pesti medenczén majdnem kellő közepén áthuzódik, annak főmélyedménye és átalán véve elég mélyen van bevágódva, úgy hogy rendesen még télen és a legkisebb vízállás mellett is természetes partjai alatt 14-18, sőt helyütt 15-25 lábnyira van és vizének közepes mélysége T. Ujlaktól kezdve mindenütt meghaladja a 4 lábat, több helyen pedig 20--26, sőt nagy vízálláskor 40-44 lábnyira rúg.
     A következő összeállításból a Tisza legkisebb és legnagyobb vizének mélsége s partjainak a meder feneke fölötti közepes magassága fog kiderülni:

Helyek nevei

Legkisebb

Legnagyobb

A partok közepes magassága

 

víz mélysége

a fenék fölött

Abád

12’

11’’

2’’’

33’

2’’

6’’

30’

0’’

0’’

Roff

16

3

10

37

9

3

35

7

0

Szajol

21

0

0

43

8

6

39

4

1

Szolnok

14

1

5

35

9

0

31

6

5

Vezseny

19

1

0

40

11

0

38

0

0

Czibakháza

13

3

4

33

9

6

31

3

8

Alpár (Pestm.)

13

6

8

31

9

11

38

0

4

Csongrád

19

6

0

37

2

0

34

1

0

     Hevesmegyei szakaszának alsó részében, a Zagyva és Kőrös torkolatai közt, a Tiszavizének közepes mélysége volt: az 1830-ban nagy víz melletti mérések szerint, 25' 7'' 5'' és az 1842-dik évben kis víz mellett végrehajtott mérések szerint: 10' 9'' 3.''5; felső részében pedig 1830-ban 24' 10'' 7''', 1842-ben 9' 11'' 9''' nyinak találtatott.
     A folyó medre megyénkben többnyire finom iszapból áll, partjait pedig jobbadán áradmány, hordalék föld képezi, mely a meder fenekénél sűrűbb. Ott hol partjai porhanyos földrétegekből állanak medre kiszélesedik és szigeteket is alkot, mint például Bura, Roff és Sass vidékein, mely szigetek azonban többnyire kicsinyek.
     Közepes szélessége a Tiszának megyénkbeli szakaszának felső részében, a Sajó és Zagyva torkolatai közt végrehajtott mérések nyomán az 1830-ki nagy vízállás mellett: 99° 2' 5'', az 1842-ki kis víz mellett tett mérések szerint pedig: 68° 0'' 0'-nyinak eredményezett. Az alsó részében a Zagyva és Kőrös torkolatai közt a közepes szélessége a folyónak 1830-ban nagy vízállás mellett: 109° 2' 7'' 1842-ben pedig kis vízállás mellett: 88° 0' 9''-nyinak derült ki.
     Vizének mennyisége, a Tiszaszabályozási hivatal jegyzetei szerint, a Szolnoki hídon alul 93 ölre, 3' 6'' 9'''-nyi vízállás és 2° 2' 2''-nyi vizmélység mellett, 3424.37 köbláb és sebessége 5.022 bécsi láb volt.
     A Tisza áradásai felette nagyok; legnagyobb és legkisebb vízállásai között 1830-1853-ig a következő különbségeket észlelték: Tisza-Fürednél 19' 11'' 8''', Szolnoknál 21' 7'', 7''', Czibakházánál 20' 5'' 11''', CsongrádnálX) 20' 11'' 5'''.
     Hogy a Tiszának a 0-pont feletti évi átlagos vízállásait is kimutassam, Hunfalvy Jánosnak fönnemlített munkája szerint, ide irom a Tiszaföldváron e tekintetben tett és 26 éves időszakra terjedő észleleteknek eredményeit.

év

évi átlagos vizállás

év

évi átlagos vizállás

év

évi átlag. vizállás

1825

14’

9’’

8’’’

1834

10’

7’’

6’’’

1843

17’

5’’

0’’’

1826

12

1

5

1835

8

5

7

1844

17

3

8

1827

12

9

8

1836

9

1

11

1845

18

2

9

1828

14

6

4

1837

15

0

10

1846

15

4

11

1829

15

2

0

1838

15

3

7

1847

15

5

3

1830

13

5

4

1839

13

5

10

1852

15

11

8

1831

15

6

2

1840

14

6

9

1853

16

0

1

1832

11

5

6

1841

12

10

2

1854

13

3

0

1833

11

4

5

1842

11

9

10

 

 

 

 

     Tizévi közép 1825-1834-ig: 13' 2'' 2.4''', 1835-1844-ig: 13' 6'' 6''', 2, hatévi közép 1845-1847- és 1852--1854-ig: 15' 8'' 7 1/3'''. A fönebbi kimutatásból kitűnik, hogy a legkisebb évi közepes vizállás 1835 és 1836-ban, a legnagyobb pedig 1843 és 1845-ben volt.
     Megyénkbe kebelezett más helyekre nézve a Tisza különböző vizállásairól még a következő adatokat találtam: Szolnokon volt a legnagyobb vízállás 1854-ben: 16' 6'', 1855-ben: 23' 4'', 1856-ban: 17' l l'', 1857 ben: 18' 8'', 1858-ban: 15' 0'', 1859-ben 16' 1'', 1860-han 21' 4''. - Tisza Füreden: 1855-ben 21' 4'', 1856-ban: 19' 9'', 1857-ben: 19' 9''. - A legkisebb vízállás volt Szolnokon 1854-ben 1' 10'', 1855-ben: 0' 8'', 1856-ben: 0' 7'' 1857-ben: - 1' 3'', 1858 ban: - 1' 11'', 1859-ben: - 0' 4'', 1860-ban: 3' 6''; - T. Füreden 1855-ben: 2' 9'', 1856-ban: 2' 6'', 1857-ben: 0' 6.'' - Az átlagos vízállás volt Szolnokon 1854-ben: 10' 3'', 1855-ben: 11' 0'', 1856-ban: 9' 7'', 1857-ben: 7' 9'', 1858-ben: 6' 6'', 1859-ben: 7' 2'', 1860-ban: 13' 11''; - T. Füreden: 1855-ben: 11' 11 '', 1856-ban 11' 5'', 1857-ben: 9' 5''.
     Ezen összeállításból kitűnik, hogy 1852-től 1866-ig Szolnokon az átlagos legmagasb vizállás 12' .5'', a legkisebb: 6' 6''; T. Füreden pedig az átlagos legnagyobb vízállás 1855-től 1857-ig, 20' 3 1/3'', a legkisebb 1' 11 '', a legkisebb közepes vízállás pedig T. Füreden 1857-ben, Szolnokon 1858-ban volt. Bizonyos, hogy Tisza-Füreden is 1858-ban találtatnék legkisebbnek az évi közepes vízállás, ha ez évről észleletekkel rendelkezhetnénk.


x Csongrádot azért veszem fel a kimutatásba, mivel ez nem messze esvén Csépától, az e helység vidékén előfordult áradás mennyisége is enged következtetést.

[Tovább]