Glória trotli

Az idős férfi 1958. április 7-éről mesél, amikor városába, Karcagra látogatott a világbirodalom feje, Nyikita Szergejevics Hruscsov.

Ama nagy nap előtt azonban sok minden történt. Őt, aki akkor egy téesz elnöke volt, behívatták a megyei pártbizottságra, ahol is közölték vele a látogatás tényét, s hogy ő lesz az egyik fő szervező, mert a nagy vendég a szövetkezetüket is megnézi. „Talán azért éppen azt, mert nem húzgálták szét 1956-ban” – tűnődik az öreg. „Esetleg azért, mert szép marháink voltak.”

Később megérkeztek a Nagykunság központjába a biztonsági emberek, feltérképeztek mindent, még a tanyavilágot is. Amikor elérkezett a nagy nap, a környékbeli települések munkahelyeiről rengeteg embert hoztak át Karcagra, a látogatás helyszínére. A munkahelyekről, iskolákból is kivezényeltek mindenkit a város főterére. Addigra a politikailag megbízhatatlan embereket lecsukták, a korhely természetűeket pedig valamelyik szomszéd városba száműzték. Nyikita Szergejevics útvonala mentén a fákat legallyazták, a házak falát kimeszelték. Dísztribünt építettek: előtte 18 ezer ember dübörgő tapsa fogadta Hruscsovot, amikor megérkezett. A tömeg előtt természetesen rendőrök és munkásőrök álltak, nehogy valami baj legyen, emlékezik az egykori elnök. Hiába, túl közel volt még 1956! Az emelvényről Hruscsov beszélt, minden rendben, a terv szerint történt, csupán egy fotóriporter borult fel a magas kétágú létrájával.

A gyűlés után Hruscsov elvtárs autóval elindult Berekfürdő felé, a téesz központjába. A Madarasi úton, amerre csak elhaladtak, mindenhol biztonsági emberek voltak, álltak a kapukban, meghúzódtak a padlásokon. Az autó végül a szövetkezet központjához vezető bekötőútnál állt meg, ahol Hruscsov egy szép hintóba szállt. Olyan sár volt, hogy az öt fekete ló alig bírta a nagy vendéget. Először a nyolcvan fejőstehenet nézte meg Nyikita Szergejevics: ezek istállóját kimeszelték, a teheneket lemosták, ragyogott minden. Ott Hruscsov továbbképzést tartott a téesz elnökének a silózásról, majd megszemlélte a százhúsz hízómarhát. Aztán embereket kérdezett meg, hogy érzik magukat, elégedettek-e. Természetesen azok voltak. Ezután vissza Karcagra, következett a vacsora az egykor kultúrpalotának nevezett közművelődési intézmény dísztermében: vagy kétszáz elvtárs, megyei és városi vezetők, az üzemek, szövetkezetek főnökei, kiváló dolgozók, tehát csupa megbízható ember esett neki az Újházi tyúkhúslevesnek, a birkapörköltnek és a sült húsnak. Este kilenc körül kísérték ki Hruscsovot a vasúthoz, mivel vonattal utazott el Karcagról. Helyi kísérői természetesen visszatértek a pompás vacsoraasztalhoz, s éjfélig eszegettek...

Az öregember szinte elérzékenyül ezen a ponton. Nagy időkre emlékezik, amikor még igen fontos ember volt. Fontos és fiatal, aki a Nagy Vendég oldalvizén – úgy érezhette – bekerült a történelem fősodrába. Akkor ő is a Gundelből hozott karcagi pörköltöt falta, akárcsak Hruscsov elvtárs... Párás tekintettel emlékezik, aztán visszazökken a valóságba, elköszön. Totyog, s amikor azt hiszi, már nem látom, a járdáról fölveszi a csikket.

{fel}