Kelt falun...

1.

Szeretet kedves gyermekeim szerencsésen meg érkeztem Nyíregyig, de szerencsétlenségemre buszjárat nem volt, így elindultam gyalog haza a faluba, a táska nagyon nehéz volt. Egy párnap nagyon beteg voltam, gondolom hogy ott pihentem, a fürdőn megszíjt a víz és a gyaloglás, cipelés nem volt kelemes. A szilva szedetlen, a szőlő is, lesz munka elég. Kedves lányom említetted, hogy elküldöl egypár használt ruhát, nem bánom hamár mostanába volna, az a kabát már leghamarab jó volna mire jön a hideg. Neharagudj, hogy kérem. Ha lehetne gyertek vagy gyere haza mert 9-10-11 én szedni kell a tsznél a krumplit és jó volna ha akorára jöhetnétek legaláb segítnétek, nem sok az, 400 öl, de magamnak sok, írd meg hogy jöhettek vagy nem. Jó lenne ha eljönétek, mert sajnos én elég roszul érzem magamat minden hajladozás után két nap rág a kín. Kedves gyermekeim neharagudjatok hogy ha zavartalak beneteket de tán nektek is jó lene othagyni egy kicsit azt a betonházat meg a városi zajt. Egyebet nem írok csókol beneteket anyátok. Kelt 1977. X. hó 6.

2.

Szeretet kedves gyermekeim a levelet megkaptam, igaz nekem kelet volna írni de sajnos megin roszabul érzem magamat, sok a munka és én nagyon sokat dolgoztam de ha azt vesszük ez is addig van amíg élünk. Szegény apád öt éve lesz hogy meghalt kimegyek majd a temetőbe. Én sokat rosszabbul érzem magamat mint máskor éjel napal elég nagy a fájdalmam, amíg a gyógyszer tart adig jó de ha bármit is csinálok roszul érzem magam, de ez már így lesz. Úgy érzem mint akit megnyúztak elevenen, az ízületek most elég jók, de a gerincem és a fejem a régi. Most van a kert leszántva, vetegetni fogok, a szomszédok mondják vigyázak magamra, hanem bírom ne csináljam a munkát, dehát tudod hogy munka nékü1 semi vagyok, a munkától meg semi leszek. Húsz év alat anyi nyugodt napom volt amit veletek töltötem, demár nehéz nekem az utazás mert túl kimerült vagyok, a fejem mindig fáj és szédül is, a baloldalamon végig a fejem tetejétől a talpamig kínos fájdalmakal vagyok elátva különösen mióta szedtem az inyekciót és a nővér roszat adot egyszer alig tudtam haza jöni a rendelőből és két hétig vizes ruhával raktam magam. Egyebet nem írok csókol beneteket anyátok. Kelt 1978. IV. hó 22.

3.

Szeretet kedves gyermekeim soká írok mert napirenden roszul vagyok és elnem tudom gondolni miért de sem nem írtok sem nem jösztök felém se, vagy én már egy gyermekemnek se kellek, a többi kettő sem ír, pedig édes lányom úgy érzem nekem idős beteg létemre nagyon hiányzik a szeretet a gyermekeimtől. Nem tudom mit vétettem nektek, nekem ez nagyon fáj mert nem tudom miért van ez az egész, édes lányom ne sértődj meg de úgy érzem gyermekeim közül csak te vígasztalhatod meg anyádat, gyertek már haza. Jancsi fiam azt mondta a nászaszonyomnak hogy én csak sírok meg a betegségemről tudok beszélni. Sajnos ha sírok az ő születésük és nevelődésük fáj hogy mit éltem át velek és értük fáradhatatlan szeretetemel és végül ez a hála érte, hátha rájok volnék utalva akor mi volna. Jancsi fiamnak is Palkó fiamnak is hamar az orrába húzták a karikát, de nem baj hogy nem vagyok már az anyjok mert megtudnak a saját lábukon álni, de ezt nekem meg az apjoknak köszönhetik, azt kívánom hogy anyiszor jusak eszükbe ahányszor kenyér van a kezökbe. Kedves gyermekeim ne ítéljetek meg, hanem gyertek mert meglátjátok egyszer késő lesz, a világos ablak helyett már csak a sötétítő deszkát látjátok. Szeretet kedves gyermekeim tudatom véletek hogy újra elmúlt egy év, nehezen de eltoszítotam az ünepeket minek már az nekem mikor mindig letipor a betegség, az lenne az ünep ha eljönétek. Egyebet nem írok csak azt hogy halehet gyertek, 12 tőt fialt a koca, csókol anyátok. Kelt 1979. I. hó 2.

4.

Szeretet kedves gyermekeim most nagyon beteg vagyok, a tél igen szigorú volt hozánk sok havat kellet takarítani meg is fáztam, ami 30 ével ezelőtt volt vesemedence gyuladás az van most is, szörnyű fájdalmas, de egyéb bajom is van sújosab, mégis jártam a szőlőbe kapálni mert őszel nem volt betakarva most azért kel. Ithol nagyon kevés jó idő volt majdnem hogy álandóan fúj a szél fagy is volt, a gyümölcs fákba szőlőbe kárt is okozott. Az időre tekintve sok rosz fájdalmaim vanak, a kezem lábam dagadt és a görcs bántja, de ez már így van és ez nem is minden kedves lányom. Egy hete anyira beteg letem hogy az mondhatatlan, regel felkeltem és kimentem a vécére, de már visza alig tudtam jöni, bementem hogy lefekszek de még le ülni se tudtam nehezen kimentem a kapuba de egy lélek sem volt az utcán, elvánszorogtam a szomszédig de szólni se tudtam jó hogy jöt Szabó Jóska az kiáltot az embereknek akik ki is jötek és azonal kerítettek egy kocsit és elvitek orvoshoz. A fájdalmam nagy volt azt hitem megszakadok, a bal oldalom meg meredt és a szívtájon retenetes volt a szagatás, kaptam inyekciót de nem akarta a test beveni úgy hogy töbszúrást kelet teni. Még utána is szedtem inyekciót és 7 féle gyógyszert és azt mondta doktor úr hogy ne dolgozzak semmit mert meghalok én pedig mondtam hogy nincs aki mentesítsen a munka alól it van a tavasz és a nagy kert énrám marad nem vadulhat az el, a szeretet kedves gyermekeimnek érik ott a gyümölcs majd ha jönek, mert ugye eljötök édes lányom. Különös újság nincs csókol anyád. Kelt 1980. IV hó 25.

{fel}