Tojás-univerzum

„Magad vagy. Minél kevesebb gesztust. Semmi látványosat.”

vladimir holan: hó

Írott plasztika

Tojásnap-felkelte a tarkó mögött.
Játszótér:
álomi makett
a kukorékoló fényben.

Kétméteres műanyag tojások fürtje.
Némelyik oldalán hever,
mások széles ülepükön csücsülnek,
figyelnek.
Könnyűek, mozgathatók,
új rendbe állni készek,
a gyermek
világteremtő
akarata szerint.
Szépek.
Fehérek.
Az álmok húsvétjára várnak.
Éjszaka-kotlós lépeget, felcsipegeti
a házak ablakából
kiszóródó
fényt.
A tojásokra telepszik.
Piheg.
Alatta láva-álmok mocorognak.

A tojás, mint ház

Kivágva a csúcsa,
talán kikelt belőle egy sárkány.
Bemászol,
papást-mamást játszol a vigyorgó sárkánykölyökkel,
szájatok csücskében csikk,
füstöltök.

Lehet, hogy szentjánosbogár kelt ki a tojásból?
Vagy teknősbéka?
Esetleg kakukk.
Varjú.
Vagy mindegyik.

Így a jó.

Berendezkedsz
kell a házba a kályha,
oda ülj,
sárkánykölyök!
Kell a házba a lámpa
itt röpködj,
szentjánosbogár!
Kell a házba az asztal:
arra jó a teknős.
Kell az óra
itt a kakukk, kiugrik néha a tojás nyílásán,
kakukkol a világba
amennyit csak akar,
nem fontos hány óra,
de tudni kell,
hogy múlik
az idő.
Te is tudod.
Tojásházad ablaka elé kötözöd az öregasszonyruhás
varjút:
éjszaka van.
Elveszed onnan:
nappal van.
Már meg is öregedtél.

Lidérctojás

Ezt én fából esztergálom,
kicsire csinálom,
férjen a hónod alatt.
Lidérc van a tojás éjszakájában,
jó szellem,
ha kikél,
mindent megtesz neked.
A verés
az ő láthatatlan fenekén porzik.
Nagy haszon a háznál,
félúton elnyeli
a bakancsos szavakat.
Négymilliárd lidérctojást csinálunk.
Jöhet a rókaalkonyat.

Záptojás

Nem lüktet.
Nem kopácsol.
Nem is csipog.
De berreg és morog odabent Valami.
Odatapasztod a füled:
lánctalpasok rohamozzák a tojás héját,
lövegek robbannak a füled mögött,
vijjogás,
hangrobbanás,
most egy repülőgép-csőr akar kitörni,
azután detonáció,
kitölti egy gombafelhő a tojást,
feszegeti a tojás-univerzum falát.
Gyorsan
fogod
a tolladat,
ráírod a héjra:
EZ A TOJÁS ZÁP.
Ugye milyen csend lett?

Térelválasztó

Már mindenféle térelválasztók épültek,
határőrökből,
szögesdrótból,
aknák ökleiből, gyűlölködésből.
Hát mit akarsz te itt
e kotlóaljanagy Közép-Európában
a térelválasztóval?
Ne magyarázd
milyen gyönyörű ritmusú a tied,
hogy tojásformákból
építetted fel,
ne bizonygasd a plasztikai hatást,
a fény
és az árnyék ölelkezését,
hasznos voltát se ecseteld!
Hiába ad otthont
virágnak,
könyvnek,
felejtsd el a térelválasztót!
Ezzel neked
nincs dolgod.
Még szobádban sem tűrheted jelenlétét,
nemhogy álmaidban.

Világteremtés

Legyen húsvét, mondod.
És lőn.
Fested a havas tojáshéjat, először szép kék
óceánokat
pingálsz rá.
Ahova nem jut kék, az lesz az Északi-sark:
éppen oldalra esik.
Sebaj. A tojás csúcsára fested
Afrikát,
az ülepére Dél-Amerikát,
legyen két
forró égöv.
Déli-sark meg nincs is.
Sok-sok mammutrózsa terem itt
és cicakökény.
Itt ezek élnek. És te, aki odaköltöztél,
oda,
a tojásidőbe.
Magyarázhat a tanár, amit akar
ha nem tetszik,
lefested szép barna földdel.

Művelet

Összeszedjük az ólomkatonákat.
Lobog a máglya
alattuk.
A puskacső lekonyul,
szétfolyik fényesen.
Megpuhulnak a kemény
arcvonások,
összeolvadnak a csizmával.
Elő a tojásformát,
csurgatod bele
az ólmot.
Hogy milyen kotlós alá kerül?
Megvonod a vállad.
Ennyit tehettél
a világért.

Húsvét

Fazekaskorongra csapod a nyers agyagot,
forog, forog,
akár a Föld
Isten mutatóujján.
Te persze tojást korongolsz.
Kapod az írókát,
rácirkalmazol
az oldalára
egy dús ágú fát,
a törzse odabent, az ágai idekint.
Fested a szarvasokat,
madarakat,
két viaskodó bikát.
A tojás csúcsára aranyló Napot varázsolsz,
a tojás seggére fekete Napot
kígyókkal,
békákkal.
Kiégeted művedet.
Aki téged
meglocsol,
aki neked köszöntő verset mond énekelve,
egész világot kap
ajándékba.

Szobor

Ismét az agyag,a korong, a termetes tojás.
Aztán egy kisebbet is korongolsz:
ha a nagy tojás szélesebbik végére ragasztod,
férfi születik,
hordós mellkassal,
öles vállakkal.
Ha viszont a tojás csúcsára illeszted,
nő születik,
látod a csípőjéről.
Korongolsz tehát még két tojást,
kicsiket,
s a feje után ráragasztod
a melleit is.
Kiégeted.
Hallgatod a szívét
dobog.
Tapogatod a hasát
lüktet.
Apa leszel.

Jel

A legnagyobb petesejtet
legszívesebben fehér márványból
faragnád ki,
tükörsima oldalakkal.
Simogatnád,
mindenfélét álmodnál.
Ekkor krómacélból
ragyogó szárnyakat szabnál,
illesztenéd
a tojás vállára.
Nevet adnál neki,
kimondhatatlant.

Egy álombeli tér plasztikái

Györfi Sándor szobrásznak

1.

Nagy mészkőtömböt veszel, akkorát
hogy kiadja
egy tojás alsó egyharmadát,
az ülepét.
Ezt faragod ki.
Belül is üresre vájod, mint cigányok
a teknőt.
Kincset teszel bele:
földet.
Egyszerű földet.
A négyzet alakú tér egyik sarkán
helyezed el.

2.

A tojás fölső kétharmadát,
azaz a csúcsát
mondjuk pasztellzöld üvegből készíted,
felállítod
a tér másik sarkában,
megtöltöd vízzel,
halakkal,
ha kedved tartja
– s miért ne tartaná? –
még szökőkút is lehet.

3.

Tojás-léggömböt fabrikálsz
fehér fóliából,
rögzíted
a tér harmadik sarkán,
a víz mögött,
a földre átlósan.
Lebeg a plasztikád,
mozgatja
minden suhanc-szellő,
fölmutatja a házak fölé
a levegőt.

4.

Egy újabb figura a tér negyedik sarkán,
a levegővel egyvonalban,
a föld mögött,
átlósan a vízre.
Robusztus tojást faragsz gránitból,
csúcsán luk,
rajta gáz tör a magasba,
meggyújtod,
lobog a házak tekintetében a tűz,
lobog a fáklya,
soha ki nem hunyva.

5.

A négyszög átlóinak metszéspontjában
krómacél tojás guggol,
mindenségében
tükröződik
a négy klasszikus alapelem,
a föld, a víz, a levegő és a tűz,
de látszanak a tér házai,
az elröppenő madarak is,
s ha kitárod
a tojás mellkasát,
mint valami kredencajtót,
látsz benne
égetett agyagtojásból épített
Vénuszt,
a hasán
egy tükröt látsz, s abban
magadat:
veled teljes
a világ.

Ideogramma

Készítesz egy tojást.
Szeletekre fűrészeled.
A tojás csúcsát
fölragasztod
az égre:
mondjuk ez a Nap.
A tojás alját leteszed a földre:
legyen ez a tenger,
sík a teteje,
homorú az alja.
A többi körszeletet is elhelyezed:
ez egy város,
ez egy lány szoknyája,
ez egy stadion.
De mi a több
a sok
vagy az egy?
Összerakod a tojást:
süt benne a Nap,
odabent élet mozdul,
benne tenger morajlik.
Egész univerzum.

Leletkészítés

A tojás kérgére
hieroglifákat vések.
Talán barlangrajzokat,
talán szavakat,
esetleg csatornákat,
utakat, erőműveket,
fejfákat,
talán egy gyermekrajzot,
mindenesetre valamit,
ami azt jelenti:

ITT JÁRTAM.

Lelet

Élhetsz te 100 ezer év múlva is.
Találsz
egy tojást
valódi palából,
bontogatod a rétegeit.
Megtalálod arcomat:
nem érted a vicsorítás üzenetét,
nem érted a homlokomra vésett romokat.
Odateszel
egy brontoszaurusz mellé,
leltári számot adsz.
Talán majd
nevet is.
Ez már a

   samuidő.

{fel}