Szurmay Ernő:
A szolnoki Verseghy-műhely 25 éve

Előadásom címével pusztán arra a tényre szeretnék utalni, hogy a Verseghy-életművel való tudományos igényű, rendszeres és folyamatos foglalkozás Szolnokon valóban negyedszázada, 1972 őszén indult el. E megállapítás természetesen nem csökkenti azon helyi szerzők érdemeit, akik Négyesy László 1889-ben a Szolnoki gimnázium közös értesítőjében, majd a Szolnoki Híradó 1889 júliusi számában megjelent „Verseghy Ferenc mint versújító” tanulmánya óta önálló kiadványokban, folyóiratok és napilapok hasábjain örökítették meg Verseghy Ferencről vagy műveiről szóló gondolataikat. Ezekről korábbi konferenciáinkon részletesen is megemlékeztünk. Most csupán a Kisfaludi Sándor által szerkesztett és a költő születésének 200. évfordulójára megjelent Verseghy Ferenc 1757-1822. c kötetre utalok vissza. E kiemelés arra kívánja a figyelmet felhívni, hogy ez volt az első olyan kiadvány, amely több neves tudós, irodalomtörténész Verseghy-tanulmányait egy kötetbe gyűjtve bocsátotta az olvasók rendelkezésére. S ebben kaptak helyet első ízben mellettük helyi szerzők is Kisfaludi Sándor és Kardosné Benke Irén személyében.

Nem minden előzmény nélkülinek tekinthető tehát az a munka, amely 1972-ben szintén a Megyei Könyvtár berkeiben indult meg. Az alkalmat ismét egy emlékezetes dátum, Verseghy halálának 150. évfordulója adta meg. A könyvtárból kiinduló eszmét, amelynek lényege egy, a Megyei Könyvtár vonzáskörében működő és a Verseghy-kutatás iránt elkötelezett munkaközösség életre hívása volt, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének tizennyolcadik századi kutatócsoportja karolta fel. Csak a legigazibb tisztelet hangján említhetjük boldogult Tarnai Andor nevét, aki munkatársaival Szörényi Lászlóval, Bíró Ferenccel együtt nem sajnálta a fáradságot hónapokon át ismétlődő konzultációkon felkészíteni, a tudományos kutatómunka kötelező disciplináinak betartására nevelni szolnoki munkacsoportunk tagjait. Tarnai Andor segített az 1972. december 14-15-én megtartott tudományos ülés megszervezésében és előkészítésében, s ő vállalta az első In memoriam Verseghy Ferenc c. és az ülésszakon elhangzott előadások szövegét tartalmazó kötet lektorálását is.

Munkacsoportunk ekkor már olyan eredményeket tudott felmutatni, mint az Analyticae Institutionum Linguae Hungaricae magyar fordítása első füzetének, valamint a Rövid értekezések a musikáról c. Verseghy mű hasonmás kiadásának megjelentetése. A tudományos ülésen a központi előadókon kívül pedig kis közösségünk öt tagja számolhatott be kutatásainak eredményéről. Jelen voltak ott fordító munkaközösségünk tagjai is, akik Szörényi László lelkiismeretes és mindenkor segítőkész lektorálásával hét éven át sziszifuszi munkát végeztek a hatalmas Verseghy-mű latinról magyarra történő átültetésével. Amikor megbecsüléssel és őszinte örömmel van alkalmam kutatócsoportunk egykori és későbbi tagjaiból Borok Imrét, Győri Gyulát, Kaposvári Gyulát, Kardos Józsefnét, Notheisz Jánost, Pápay Lászlónét, Rékasy Ildikót s a legifjabb nemzedék holnap nyilvánosság elé lépő tagjait körünkben köszönteni, s tisztelettel emlékezni Barta Lászlónéra, Lukácsi Hubánéra és a betegsége miatt távolmaradt Imre Istvánra, megrendült szívvel gondolok mindazokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Javaslom, egy néma percre hajtsunk fejet Tarnai Andor professzor, valamint Kovács Ferenc és Száz Kázmér kedves barátaink és néhai munkatársaink emléke előtt.

Eredeti témánkhoz visszatérve munkaközösségünk az első tudományos ülés sikerén felbuzdulva elhatározta, hogy e konferenciát az évfordulóhoz kapcsolódva ötévenként megrendezi. A következő megemlékezést, amelynek főelőadója a tragikusan korán elhunyt Julow Viktor volt, csak szűk körben tudtuk lebonyolítani. A december 1-jére tervezett ülésre a hatalmas hóvihar miatt csak négyórás késéssel érkezett meg a debreceni gyors.

További emléküléseinkhez sikerült megnyernünk a Magyar Irodalomtörténeti Társaság támogatását. Így került sor 1982. december 3-án a Nagy Miklós elnökletével megtartott s immár jelentős tömeget vonzó konferenciára, amelynek előadói ill. részvevői között ott volt későbbi üléseinken is rendszeresen szereplő Szörényi László, Margócsy István, Bíró Ferenc is.

Ekkorára érett meg az a gondolat, hogy az ötévenként ismétlődő tudományos ülésekre egy-egy Verseghy-mű megjelentetésével gazdagítsuk a Verseghy-irodalmat. Verseghy Ferenc kiadatlan írásainak első kötete került 1982-ben a részvevők tarsolyába. A konferenciához kapcsolódó kis könyvkiállításon tekinthették meg a látogatók az Analyticae kumulált köteteit. Az addig füzetekben megjelent anyag kiadásához ugyanis Marczali László akkori miniszterhelyettes jóvoltából az MM 80.000 forinttal járult hozzá.

Az 1987. évi Verseghy-emlékülést összekapcsoltuk az Anyanyelv hete országos megnyitójával, amelynek akkor – március 27-28-án – városunk adott otthont. Az ünnepre rangos kiadvány is napvilágot látott. Fried István válogatásában a kiadatlan írások 3. kötete. (A 2. még Deme Zoltán gyűjtésében 1982-ben jelent meg), az Értekezés a szentírás magyar fordításáról valamint a Levelek és vitairatok a bibliafordítás új, javított kiadásáról. E két utóbbi Szörényi László közreműködésével.

Az 1992-ben esedékes konferencia betegségem miatt egy évet csúszott. Így 1993. november 12-13-án ült össze rangos tudósok és helyi előadók együttműködésével az emlékülés. Miként az 1987. évi előadások az alkalomhoz illően Verseghy nyelvészeti, nyelvművelő munkásságával foglalkoztak, így az 1993-as tanulmányok Verseghy és a magyar polgárosodás kezdetei fogalomkörben mozogtak. Ezt a tendenciát folytatjuk mostani tanácskozásunkon is, amikor Verseghy és kora áll vizsgálódásaink központjában.

Emlékülésünk új vonása volt és maradt a középiskolai ifjúság bevonása nyelvhelyességi, kortörténeti ül. műelemző dolgozatok készíttetésével.

Az 1993. évi tudományos ülés idején már előrehaladt stádiumban volt a Verseghy-bibliográfia elkészítése. E jelentős munka első részét tudtuk akkor a részvevők kezébe adni. Azóta természetesen forgatható a teljes bibliográfia is.

Munkaközösségünk életében jelentős esemény volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tagozatának ünnepélyes keretek között történt megalakulása még 1993. tavaszán. Ettől kezdve munkánk a tagozat szervezésében folyt. Segített bennünket a 93. évi ülésszak alkalmával új életre keltett Verseghy Kör, amelynek tevékenységében fontos helyet foglal el Verseghy kultuszának ápolása.

Ennek az összefogásnak a jegyében emlékeztünk meg gazdag programmal 1995-ben a magyar jakobinus mozgalom 200. évfordulójáról, s adhattuk ki a következő évben – kibővült támogatói körnek köszönhetően – munkacsoportunk régi tagjának, Deme Zoltánnak a válogatásában a népszerű Verseghy-antológiát „A korán jött ember” címmel.

Ha már az összefogást szóba hoztam, szükségesnek tartom hangsúlyozni,hogy minden rendezvényünk sikerét más közművelődési intézményekkel, társadalmi szervezetekkel, egyesületekkel való együttműködésnek is köszönhettük. A Megyei Könyvtáron s a már említett Verseghy Körön kívül a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatban, a Damjanich János Múzeumban, esetenként a Városi Könyvtárban és a Megyei Pedagógiai Intézetben mindig céljainkat értő és támogató partnerekre találtunk. Külön is ki kell emelnem a Megyei Könyvtár szakdolgozóinak, adminisztratív-pénzügyi és technikai munkatársainak nélkülözhetetlen segítségét, a mindenkori könyvtárvezetés áldozatvállalását.

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Verseghy Ferenc szülővárosának régi és új vezető testületei, a Megyei Önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatása nélkül roppant nehéz lett volna mindazt megvalósítani, amelyről az eddigiekben szólottam.

Utóbbi megállapításaim vonatkoznak a tudományos üléseken elhangzott előadások anyagát tartalmazó és „In memoriam Verseghy Ferenc” címmel összeszerkesztett eddig megjelent négy kötetére is. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az ezekben fellelhető ismeretanyag jelentős mértékben megkönnyíti egy újabb, korszerűbb Verseghy-monográfia megírását.

Jól tudom, hogy a szolnoki Verseghy-műhely negyedszázad alatt végzett munkája nem ércnél maradandóbb alkotás. Remélem mégis, hogy aprócska nyomot talán hagy maga után a magyar irodalom és nyelvtudomány mindig gazdagon termő talaján.

{fel}