Emberboly

Ágy és székláb között

Ma  pont  annyit  írtál,   amennyit   tegnap  nem  olvastál.

Ahová  csak   nézel  és  nyúlsz,  összerebbennek  a  magukra

maradt  emlékek.   Bilincsként  csörömpölő  lelkesedés,  bi-

zonyosságként aposztrofált talán.  Így  beszélni  csak  mos-

tanában lett szokás.  A  létezésegységek precíz összeillesz-

tése  után  együtt  hagytad  el  a terepet beteg társaiddal.

Heuréka!  Uram,  ez  itt  már  Európa?  Ágy  és  székláb kö-

zött ingázó holdfény.

Mondj  már  valamit!   Karnyújtásnyira  vannak  egymástól  a

bátralépett őszelő és az előreszaladt nyárutó. Arra a nyomra

gondolsz,  amit  az idő hagyott az arcodon, a szél a vízfel-

színen, a képzelet  a  valóság  sziklatömbjén?  Világképnyi-

re  duzzadt  önteltség.   Tovább  megyek.   Térdre  ereszke-

dett  hegyek.  Emberboly  és  kősárkány.  Sehová  se  tarto-

zás. Felszínbe kapaszkodó ítéletalkotás.  Úgy forogj  (saját

tengelyed   körül),   hogy   látásmódod  közben  változatlan

maradjon!  „Nem  kell,  hogy  megirgalmazzon  a  hajnal”.

Előretörés

Kukkollós   napkelte,  szolgalelkű  dél,  közönyös  alkony,

öntisztulásra ácsingózó  éjszaka.  Miután  kiűzted  az  el-

avultból az  újdonság  ördögét,  tárgyalhatunk.  Mit látsz?

Egy  húsos  fazékban  túrkáló  közös  ismerőst.  Értelmezés

saját szájíz szerint.  Emberboly és űrtemető.  Miért ne le-

hetne  a  muszáj  az  univerzum  betetőzője?  Mondj már va-

lamit! Megmosolyogni való satnya önáltatás.

Heuréka!  Uram,  ez  itt  már  Európa?  Az esőcsepp a felhő

tollbamondása.   Írom  a  lelkiismerethez   dörgölődző  ál-

nokságot.    Csalódtam   a   szempontokkal    alátámasztott

merész állításokban.

Kérdezhetek  valamit?   Ha  legyőztem  magamat,  én   nyer-

tem  a  játszmát?  Útbaejtett  lényeg az anyanyelvre hivat-

kozás.

Van-e  kétségbeejtőbb  látvány   az   előretört   tudatlan-

ságnál? Morális öncsonkítással egy színbe hozott hamisítás.

Felsőországban   derűs   megöregedés,  alsóországban  tere-

ken ődöngő koravén gyerekek.

Hangkráter

Hosszan  és szótlanul  nézted  a kiszorítósdit  játszó évsza-

kokat.  Ahol  a  gondolatra  tigrisként  gondolat  ront,  ott

nagy  lehet  a  gond.   Körvadászat,  szeszélyes  hangulatin-

gadozás,   vidékfejvesztés.    A  munkahelyeden   felmondtak,

ellőtte puskaporát a csönd,  elköltöztél  szeretett  városod-

ból.

Mondj  már  valamit!  Látnom  kellene  a lemásolásra kijelölt

valóságot. Értelmezés saját szájíz szerint. Így beszélni csak

mostanában  lett  szokás.   Érzékeid  pontatlan  passza  után

csak  jobb  jöhet.  Írod  a  néző  nézőjét; majd dönt a több-

ség.

Heuréka!  Uram,  ez  itt  már  Európa?   „Helyet  akarok  ne-

ked találni  az  életben”.   Sóhajosztályozó,  energiacsator-

nák,  melltű.  Magával  rántotta  (tojásrántotta)  a  belőled

valót  a  menthetetlen.   Felsőországban  pilótahalál,  alsó-

országban   érdemrend    visszavonás.     Minden    másképpen

alakul,  ha  nem  ártod  bele  magad  az  emlékcentrikus  fe-

lejtésbe.

Mondd,  a  szalonnán  kívül  mi  nem  lesz  még  a  kutyából!

Spermabálna

Mérlegre  tettem a  mát:  szeretem  a  fokhagymát.  Tükör-

sima  vízfelszín,  fény-féknyom.  Na mondjad,  mit akarsz?

Meglazítani  „a  szorosra  hurkolt  vágyakat”.   Kötélverő

járt az  akasztott  ember  házában.  Kötekedés,  költözkö-

dés,  túlköltekezés.  Jobb ma egy  gyíkfürge  szellő, mint

holnap   egy  lajhármozgású  szél.   „Gondolkodni   szavak

nélkül  is  lehet”.  Úgy  szedd  szét, hogy egybemaradjon!

Így beszélni csak  mostanában lett szokás.  Épp  hogy reg-

gel  van, és máris elérte csúcspontját  magánosságod.  Lé-

giriadó.  Szoba  van  kiadó.  Hosszas  unszolásra közelebb

lépett az elérhetetlen.  Mit  gondolsz, sikerül szóra bír-

nom a halált?

Mondj már valamit!  Ha  összeraknám  apró  szenvedéseimet,

belepusztulnék a fájdalomba. Változatlan színvonalú tarta-

lomszolgáltatás.   Virulens  unalom,  valóságba  kapaszko-

dó irodalom. Spermabálna. Ennyivel beéred mára?

Rólad az a hír járja

Látóvá a befelé figyelőt hite teszi.  „Hideglelős izgalom

járt át”. Beomlott gondolatvilág.  Igaz, hogy te le tudod

olvasni barátaid arcáról a rejtve maradt érzéseket?  Hát-

rább a bajból kilábalok elvekre átváltott örömével!  „Fu-

tás  két  fűcsomó  között”.  Sűrűszövésű, de eseményekben

silány napom volt.

Honnan  beszélsz?  Ahol  közelharcot vív egymással a fan-

taszta  és a szájhős.  Így beszélni  csak mostanában lett

szokás. Szélzongora, siklórepülés, mészszirtek.

Na, mondjad, mit akarsz! Visszahelyezni a tisztességet az

őt  megillető  helyre.  Felsőországban  harsány  nyáridő,

alsóországban  botra  támaszkodó vinnyogó szelek.  Éjsza-

kafoglaló, álfolytatás, genetikai másolás.

A titok  lényegéből csupán egy kiskanálnyit tárt fel iga-

zad.

Mondj már valamit!  Rólad az a hír járja,  beleragadtál a

sárba.

Belobbant várakozás

Hosszú  fénycsíkot  húzott  maga  után  gyerekkorom.  Ha

megmutatod  a bugyidat, sikítást varázsolok elő a csönd-

ből. Völgytorokgyulladás, falevél a szélben, alulképzett

kéjgyilkos.

Még ráérek a magamra  találással – írta barátjának a ke-

délybeteg.  Vannak  helyek,  ahol a gyógyulás nem igazo-

dik a betegséghez.  Így  beszélni  csak  mostanában lett

szokás.  Jobb adni, mint vérszemet kapni.  Díszöngyújtó,

munkaebéd,  közvetítőszerep.   Kezdek  az  árubeszerzés-

nél, és meg sem állok az agyi befektetésig.

Több órás késéssel ért ki a hajnal az éjszakaalagútból.

Mondj  már  valamit!   Vérig  megsértődött   lombikbébi.

Belobbant várakozás. írom a csöndnek kijáró tiszteletet.

Nem  válik  károdra.  Mondanivalóm  van  számodra.  „Éj-

szakákkal teletömött száj”.

Holtbiztos

Írom  a  rólam  mintázott  véres  történetet.  Idenézz!  Meg-

hajlott a faág  a  holdfény  súlya  alatt.  Honnan  beszélsz?

Ahol  a  tenger  térdre borul a folyó előtt. Értelmezés saját

szájíz  szerint.  Kaleidoszkópé.  Emberboly  és  szűken  mért

tömörség.   Ott  és  akkor  szembesülhetsz  a   transzcendens

alapozó  szakaszával,  ahol  és  amikor időd engedi.  Egy ne-

kem  való  világot  fedeztem  fel a szó és a tett közötti kü-

lönbözetben.   Így  beszélni  csak  mostanában  lett  szokás.

A hóesés a táj öltöztető dadája. Ezúttal is a szótértés vitte

sikerre az alapfeltételezést.  Pálfordulásra  okot játékosság

ritkán  szolgáltat.  Miért  van  az,  hogy az ünnep fénypont-

jára  előbb  találnak  rá a nők, mint a világlátott  férfiak.

Ezúttal  is  fütyül  a szél az  évszakelvárásra.  Ha rögeszme

ütközik  rögeszmével,   az   önmegvalósító   csupán   árnyéka

egykori önmagának.

Ha valaki keres

Intellektuális   többletből    kimentett    kényszerképzet.

Etettelek, itattalak,  csakhogy egyszer tőrbe csalhassalak.

Előny  a  tudatalattinál:  fogdoshassalak.   Felsőországban

anyaszimbólum,    alsóországban   tiszavirág-életű    becs-

vágy.  Szabadszemmel  nem  érzékelhető  stílusváltás.  Írá-

sok az alulmúlhatatlan morális infrastruktúráról.

Mondj  már  valamit!  Az  öregedés célszalagját a gyerekkor

szakítja át elsőnek. „Ott leszek, amikor kiteljesedsz”. Bo-

kor  is van,  ugrásra kész  nyúl több  is; mire várunk még?

Fogas,  foglaló,  tépőfog.  Tűzből kimentett  hajszál.  Így

beszélni  csak  mostanában  lett  szokás.  Jobb érzés adni,

mint   vérszemet   kapni.   Szöghúzóágazat.   Kocsmává  át-

alakított országrész, irányított sáskajárás.  Ha valaki ke-

res, magházon kívül vagyok.

Érdeklődés

Fénynyomot húz  maga  után  a  reggel.  Évszakosztódással

szaporodó  esztendő, betűsödés, koráramlat.  Rosszul zár-

tad el; csöpög öndicséreted csapja. Összeadás fejben, há-

zon kívül  lóerőparádé,  torzulások a hátországban.  Röp-

lappálya-módosítás.  Hová  igyekeztetek,  amikor  haszta-

lan  keresték  kételyeim a kijáratot?  Így  beszélni csak

mostanában  lett  szokás.  Cipőt,  ruhát  le: kezdődhet a

testlélek  kalamajka.   Agynyomat,   párnacsücsök,  nyak-

kendőtű.    Szövetségnél    kevesebb,    megszövegezésnél

több.  Sorsára  hagyott  szenvedélybeteg. Mondj már vala-

mit!  Mosoly  átszabva, objektum átadva.  A stílus a mon-

danivaló  üdvöskéje.  Négy  érzékszerv  alapjáratban,  az

ötödiket baj érte. Felsőországban azt és úgy csinálják az

emberek,   amit  mondanak  nekik,  alsóországban  minden-

ből elvesz egy keveset a semmittevés.

Társaság

A kötélen száradó ruhadarab
feltételezésem szerint köpönyeg...
Talán ha nem válik idő előtt társtalanná
az ügyeletes bajelhárító...
Talán ha az énekhang kijáratát
nem állják el a nagyothallók...
Hol volt, hol nem volt, de még innen
az erejét rosszul felmérő fantasztánál.
Tíz évedbe került az ittlétsűrítő
technikák kidolgozása és elfogadtatása.
Talán ha az igazságszolgáltatásból
többre telik a döntetlennél...
Talán ha a szavak vaktérképe
nem vész el az utcai tömegverekedéskor.
Talán ha te is, és én is valóban
a múlt felé nyitottuk volna ki
emlékeink ajtaját...

Menjünk fejre! – mondta a bal
láb a jobbnak. Folytasd!
A tél egy nagy társaság;
benne ilyen díjas jégcsap,
meg olyan díjas hóesés.

Üres nézőtér

Még nem fény, de már világol.
Van, mert értelmetlenül állok
a teljességből kiszakított
mozdulattalan előtt.
Van, mert a tevékenységház
alapját a kreativitás rakja le;
a tetőfedés az ihlet dolga.
Kimenőt kaptak
gyerekkori emlékeim.
Emberboly és „memória fesztávolság”
Van, mert elhúzva a sűrített
beszéd függönyét, mellbevágott
az üres nézőtér látványa.
Van, mert amennyi hiányzik
az öröklétből, annyival
többje van a pillanatnak.

Zaklatott hangulatban

Hányadszor festetted
már át érzéseid turista útjeleit?!
Minek savanyítani a szőlőt?
Miért kell véreddel egyszerre
léptetned a mindenre reflektálást?
Időt űző unalomból
hiányérzetbe lyukat vájni: minek?
Színpadra citált önámítás.
Arcod sokak arcmása
A nagydobra vert nyögvenyelős
megkönnyebbülésnek
mi morális hozadéka volt?
Ezt kinek és mikor mondtatd:
Szabad előttem a kényszerpálya.
Megtalálás helyett találgatás.
Te írod a verset, vagy vakon
követed a képzeleted előtt
bukdácsoló mondatokat?

Mintatitok

Van, mert repetát kéklik az ég.
Emberboly és cégbiblia.
Van, mert a forma
a tartalomból emelkedik ki.
Van, mert ahol két ágúvá
válik a szeretet, ott a nő a férfiból
csak az árnyát veszi észre.
Van, mert a csönddé kicsinyült hang,
összhangba hozható a mintatitokkal.
Van mert a jászol elől elkötött
telihold a rossz emlékű múltat idézi.
Van, mert sok a törek és a szalma.
Vadul zúg-búg isten malma.
Kifelé haladva a szavak
mellett a tettekre is figyelj!
Ittlétnyire tágított látomás.
Rutinos álmok után
megdöbbentő valóságvégződés.

Melléklet

Az otthon melege nélkül
nem teljes a mondat.
Emlékek helyett idézetek.
Ide nézzetek!
Az önünneplés első
pillanataiban szakadás;
túl az életidő felén: szakadék.
Létét és lépteit a forma
a tartalomhoz igazítja.
Hol ide kap,
hol onnan lop.
Egykor a legjobb barát
volt – ma ádáz ellenség.
Lefordítsam a rád eső
terhet a cipekedés nyelvére?
Hótüdő szomszédságában
bozóthús. Dohányzacskónyira
zsugorodott elefántszínű felhő.
Melléklet: 5 búcsúlevél-töredék.
Az elhanyagolt külsejű égbolt
nyomottá tette közérzetemet.
A versnél megrekedt felismerés
a regény biztos befutója.

Fegyverforgatás

Múltfészekben éhes
emlékfiókák csipognak.
Van, mert „a kígyó
a fára tekeredve vár”.
Szívószállal leapasztott lélegzet.
Van, mert sorsom lehalászásakor
segítőkre leltem.
Témáját a szóbeszéd
a közfelkiáltással
elfogadottból merítette.
Intellektushoz méltó fegyverforgatás.
Van, mert a hálószoba
és a nyílt tárgyalás
azonos valóságot pulzáltatnak.
Van, mert hiányzik belőle
a pillanat íze, de ettől teljes.

Látószög

A fűcsomótól a füvészkertig
terjed a megtekinthető
metaforatartomány.
Száraz kórót kerget a szél
az őrhelyét elhagyó sötétség
és a legkorábban érkezett fények között.
Van, mert belesüppedt a pillanat
a vattapuha öröklétbe.
Van, mert már a keddet követő
napok egyikén ellőtte
puskaporát az ünnep.
Van, mert a létezés legfelsőbb
fokáig erőlködted fel magad.
Van, mert többre vitte
legyőzőjénél a vesztes.
Van, mert a dolgok helyes megítélése
kötődik a szegények látószögéhez.

Tükörterem

Hajnaltájt mentősök vitték el
az irodalom tükörterméből.

Kinek jó az, ha a megszokottban
mindent a fejetetejére állít
a sorból kilógó szándék?

Hány olvasó talált magára attól,
ha egy túlbuzgó rímkereső
szóban is és írásban is megdicsérte
nyugtával a napot?

A cél a valóságba életet lehelés,
és nem a személyhez köthető érdemek
fáradhatatlan fényesítése.

Hogy hívják azt a fiút, aki lebukott
a vereség vize alá,
de már a győzelem tengeréből
emelkedett ki?

Nem mindegy: te mondod,
vagy veled akarják elhitetni.
A lényeg a gondolatból kimentett
értékek gazdaságos hasznosítása.

Poétikai kettős látás

Beszélik, családotokban egyedül
te vagy az, aki úgy ahogy, kezelni tudja
a sikertelenséggel együtt járó hiányérzetet.

Beszélik, hogy elkerüld a szélkakashoz
hasonlítgatást, véleményed helyi értékén
a helyzet gyökeres megváltozása esetén
se változtatsz.

Ahol a program nem kapcsolódik
organikusan a valósághoz,
(ezt te magad mondtad), ott halálra
van ítélve kutakodásod.

Van, de csak azóta, amióta
nincs tiltva az öröklét
skurcban történő ábrázolása.

Hol vannak már azok az évek, amikor
eltorzította a poétikai kettős látás
a csak rád jellemző beszédmódot.

Fényfolt, vércsík, kozmoszmagház.

Csere

Milyen ember az, aki a saját
nevelésű fényt elcseréli egy idegen
ember idomtalan árnyékáért?

Milyen élet lehet ott, ahol a józan ész
az őrület háta mögött
érzi magát biztonságban?

Van, mert a történet bonyolultságával
lépést tudott tartani
a szövegsűrítés.

Vannak távoli helyek, ahol az angyal
kiteríti az univerzumtérképet,
és az érdeklődőt készségesen beavatja:
mi mit jelent. Mi az új a régiben,
és mi a maradandó az átmenetiben?

Nyugtalanít, ha az emberi természet
diagnosztizálója lírai erényekkel ruházza
fel azt, aki jegelte lelkiismeretét.

Van, de csak ott és akkor, ha már
a vándorútra kelés első percében
bekötöd magad istened biztonsági övébe.

Az organizátor tanítása

Az elme forgolódása a kitalált körül
izgalmas téma
kezdőknek és haladóknak.

Van, de csak ott és akkor,
ha a túlzott magabiztosságnak
nincs beleszólása a dolgok alakulásába.

A szem a látás kiindulópontja.
Ez persze nem ok arra,
hogy a szűklátókörűség
eret vágjon a nézésen.

Ott megrágatlanul lenyelt szavak,
itt magadévá tett kimondhatatlan.

Se jobbra, se balra: mindig csak
a cél felé futó után.
Se fentebb, se lentebb: mindig csak
az arányérzék mértéke szerint.

Tartóssá a szövetséget (mondta
hangját megemelve az organizátor)
a hasonlóság és a különbség
eggyé szervülése teszi.

Az öröm a jókedv postagalambja.

Romlott képek

Jaj annak, aki romlott képeket
dédelget emlékeiben.

Jó annak, akihez öt érzékszerv
ugrik segítőleg, ha magával rántja
a bajok örvénye.

A hitében sérült mindent
elkövet, hogy leplezze
zavarodottságát.

Ott van vége, ahol a félelem
kisajátította magának a döntés jogát.

Ezerszer inkább a magának
való tűz, mint egyszer
a szemmaró füst

Újra itthon és együtt.

{fel}