Emlékköltöztetés teliholdkor

Véletlenek egybeesése

Augusztus huszonötödike,
holdtölte; Berekfürdő.
Gyakorolják a zörgést
a földre hullt levelek.
Hajnalig tartó lucskosodás.
Végjátékra emlékeztető
véletlenek egybeesése.
Mókuskerékagy.
Az Európát megjárt kísértet
sóbálvánnyá dermedt
a délibábba vert
kampós szög előtt.

Emlékköltöztetés teliholdkor

Virágsziromra merőleges
tavaszillat. Mi, szívszínű
életűek, tartsunk össze!
Emlékköltöztetés teliholdkor.
„Annak minden sikerül,
aki várakozás közben siet”.
Feketében járatott esőfelhő.
Idegesít alaptermészetem
felszínkaristolása?
A reggelből momentán csak
a fények érdekelnek.
Baj, ha fentebb láttatom
az eget mint kellene?

Elvágott hang

Egészként tovább adott
féligazság. Figyeled,
milyen ügyesen tartja a szó
a szellem szalonnasütő
nyársát? Híve vagyok a test
és a lélek egymáshoz közeledésének.
Holdkórós folklorista.
A vízszintesen elvágott hangnak
rögvest lett föntje és lentje.
Kell-e szerencse
az uralkodni tudáshoz?
Naggyá tenni válaszadást
csak nyílt lapokkal játszással lehet.

Nehezebb mint hittem

Nem győzöm elégszer
hangsúlyozni a véletlenek
szerepét ítéleteim
kialakulásában. Szemmérték-
egység. Futok kifelé az időből.
Eldugult valóságkifolyó.
A csönd aktivitása a múlté.
Nehezebb mint hittem
akaraterőm ébrentartása.

Korty bor

Mélák felhők mögött
kötelességtudó telihold.
Se búj-búj zöld ág,
se dzsumbuj. Kimarkoltam
magamból a rosszat.
Az igaz szó haver:
társ a mondanivalóban.
Vajon mi motiválhatta
a múltat az itt és a most
bepiszkításakor?
Ne figyelj rá,
sajnáltatja magát az alkony.

Még maradt egy korty bor
az ezredvég kupájában.

Teljes egyetértés

Ahol az érzés hiánytalanul
érintkezik a fényfelülettel –
ott ne sajnáld az időt
az önmagadat adástól!
Ahol kívánságod növelni
tudta pozícióját –
ott a múlt melegágyában
egységes a szobatitkok megítélése.

Jövő elé lökött árnyak

Kivéve  azt az egy esetet, amikor  hiánytala-

nul érvényesült  a  kölcsönösség elve.  Te az

én álarcomat, én  meg  a  tiédet  feszegettem

le nagy nehézségek  közepette.  Én  a színki-

keverésben  siettem   segítségedre,   Te  meg

nekem a  megfelelő  szó  kiválasztásában.  Én

a lélektanra ráhajtók veszélyességére figyel-

meztettelek,  Te  meg a  szerencséből hasznot

húzók kétes hírére.  Én a jövő elé lökött ár-

nyak  metaforaértékét  találtam  el, míg Te a

volt   libapásztor  fiú  agyában  gyújttattál

fényt egy ráérős angyallal.

Szellemidézés

Kivéve azt az egy esetet, amikor jól felfogott

érdek volt  az alakoskodás  kerülése, a  máso-

kat  ócsárlásból  megélés  kényszerű feladása.

Létezik  mozgás,  mely  azzal  kezdi  a napot,

hogy félrevezeti a vizet,  gátat szab a  szél-

nek,  az   idő   egyirányúsított   mozgásának?

Létezik  mozdulatlan,  mely  azzal  végzi nap-

ját, hogy ítéletet hirdet a kövek fölött, hogy

kibelezi a teliholdat?

Létezik    kapcsolatrendszer,   melyben   egy-

másról  rágja  le  a húst az igen és a nem, az

akarom és a semmi közöm hozzá?

Asszisztálás

Kivéve azt az  egy  esetet,  amikor  a  hosszas

töprengés,  vacillálás  ellenére sem tudtad el-

dönteni;  a  pontos  közlést  válaszd,  vagy az

élethelyzethez    reménytelenül   közel   kerü-

lést. Végtére is mit jelent a lábhoz tett fegy-

ver?  Mit  jelent az élvezetek össze- és elcse-

rélése,  a   megállapodásnak   búcsút   mondott

alku?

Várjál!  naptárt  veszek elő,  egyeztetnem kell

az időpontokat,  a  stílusáthallást, a morálfi-

nomítást,   az   Európázást,   a   békafenékkel

szimpatizáló   vidékiséget.    Legjobban   asz-

szisztálni a jóindulat tud.

Honnan beszélsz

Azokban az időkben csak lépegettem;
se előrébb, se hátrább nem
jutottam. Siettetett meghallás.
Csak színleltem a tél után
a tavasz felé fordulást.
Kitaláltnál lentebb láttatott
valóságszint. Tárgyfetisizálás
hátra kötött kezekkel.
Honnan beszélsz?
Ahol elkezdődött és majd
befejeződik életem.

Kellek-e vagy nem

Azokban az időkben, hogy ne érje
szó a ház elejét – friss almot
tettem az éjszaka alá.
Lyukas zokni – likacsos szó.
Kellek-e vagy nem, kérdésként
soha, válaszként is csak egyszer.
Működtessek egyszerre két szívet?
Pacsirtásítani tavasszal kell.
Bánj velem okosan, Uram!
Kesztyűs kézzel.

Levélforma

Annak idején a fokos és a dagasztóteknő;
ledolgozta munkaidejét az esztendő.

Annak idején a lépéselőny és a türelem;
Erőszakos perspektívásítás! Rühellem.

Annak idején se pro, se kontra;
ereszd be a csöndet a szóba.

Annak idején a kréta és a levélforma;
leve van, de nincs foltja.

Befejezetlen ráhagyás

Egybeterelt neszezések.
A csönd hete, a szó
hava után mi következik?
Korrupt és zsarolható
a hitelét vesztett mondat.
„Mint mikor ég szakad föl,
noha lezuhan.”
Vonított a lélekkel rokonított.
Etikus értékápolás.

Téged választalak

Alighogy kihúzta az eső
a városból a lábát,
vad szeretkezésbe kezdtünk.
Társnak a magamban kutakodáshoz
téged választalak.
Üvöltözik és hepciáskodik,
ki se nyelni, se nagyot köpni
nem akart éveken át.
Akkor is beléd hókuszpókuszolok,
ha abbahagyod. Egy ember
az örömszakadtáig küzdők közül.

Hattyútoll

Kivéve  azt az egy esetet,  amikor  utolsónak

ért le a  hegyről a  mítoszteremtő.  Pokoli a

hőség, egyszer nyílós  fények, nézésnél  lej-

jebb  csúszott  látás.  Jókedvből  szomorúság

élve többé nem  kerülhet  ki.  Minél kisebb a

csönd, annál  számítóbb.  Minél  inkább  elo-

dázható a jövő, annál stílustalanabb a jelen.

Ráerőltette  akaratát  a  törvénybe foglaltra

az  elvágyódás  valósága.  Kisded gőgicsélés,

nagyvonalú   hozzám   viszonyulás.   A  kettő

együtt  már  sok!  Háromórás műtét, rossz he-

lyen megszakított mondat.

Látszatvilág

Kivéve  azt az egy  esetet,  amikor se szó, se

beszéd,  csak   durr!   meg   csihi-puhi,  meg

ami belefér, add neki, pfuj. Leszállított áron

soha.  Leírva  kizáró  ok,  kimondva  minősít-

hetetlen. Felforgatott  látszatvilág.  Szélma-

lom,  őrültek  háza,  várkastély, hétvégi nya-

raló,  őszisten.  Részben  lélekben,  másrészt

elfogadható  módon.   Hadra  fogható  állapot.

A legrosszabbra is.  Tőled távol  lenni maga a

pokol.  Két bélpoklos  órák óta részletez, ár-

nyal, kiegészít egy végérvényesült szituációt.

Sávváltás

Kivéve  azt az egy esetet,  amikor  a  csönd-

magházból  kipattintottad  magadat.   Nem  Te

vagy az oka a  megromlott  látási  viszonyok-

nak!  Egyik  utat  tévesztés  sem a Te neved-

hez fűződik!  A  pillanat  sávváltásakor  na-

gyon figyelj!  Az  összhangkeresés fából vas-

karikája a lábtörlő alatt. „De én mindig több

irányban lógtam  ki magamból”.  Elfoglalt lé-

legzet, borostás  vízfelszín, elszívóberende-

zés.  Szeretetáramoltatás.  Nem  érted,  hogy

szét lett  osztva, ami a  nemlétből  kimaradt!

Változatlan távolság

Kivéve azt az egy  esetet, amikor  soraidat ol-

vasva –  a  bokor is  én vagyok,  meg a  belőle

kiugrasztott  évek  is  –  megdöbbentem.   Kés-

ve   megtapasztalt   lecsillapodás.  Darabjaira

szétszedett  égzengés.   Lekicsinyített  nyelv-

hegy  a  kipattant  rügy.   Említésre  méltónak

azt   nevezem,  ha  a  transzcendens  egybeesik

a szavakra  rátalálással.  Változatlan a távol-

ság a  boldogság  és  a  tudatosság  között.  A

konzekvenciák    leszűrése   közben   figyeltem

a teliholdat, az ablak alatt összesereglett ku-

tyák  ugatását,  plusz  a  szóvégződést  a  sor

elején.

Találkozás

Kivéve azt az egy esetet,  amikor az ismeret-

len férfi teljes lelkületűnek vallotta magát.

Átvette  tőlem  a  szót,  amit azóta se adott

vissza.  Egyik  lábam  a  problémacsonknál, a

másik a bajba jutás  meszesgödrétől  úgy tíz-

húsz centire. Én valahol  a  templomba  belé-

pő  megilletődöttsége  és a börtönből  szaba-

dult összeszűkült  erkölcse  között  állok. A

nagyvilágra koncentrálás  kész  öngyilkosság.

Bevackoltam  magamat  a  télből  a  tavaszba:

hagyjatok élnem, nyugalomra vágyom.

Öntözés után özönvíz

Kivéve azt az egy esetet, amikor azt talál-

tam a vita  hevében mondani:  A gyapot és a

gyapjú  együtt  emlegetése  nem  cél, hanem

eszköz. Zárolt álmok, Budapestről kitiltott

angyal. Citátumokkal megtűzdelt  szituáció.

„Én  nem  vagyok  öreg”.  Rossz helyen meg-

bontott  lélegzet.  Először  épphogy  csak,

majd durván és  önérvényesítőn  beleelégte-

lenkedett sorsomba az élet.  Megbántam lát-

hatóságomat,    igazsággá    kerekülésemet.

Halpikkely és hálapénz  –  megismételt  me-

legterápia.  Öntözés után özönvíz.  Ezt-azt

majd visszavonat velem a halál, és kész.

{fel}