Kőgörtető

Nem keresnek

A szülőszoba az a hely,
ahol megkapod a létezéshez
szükséges kellékek címlistáját.

A falu az a hely, ahová
el lehet bújni hetekre, évekre.
Nem tudnak rólad, senki se keres.
Te sem vágysz senki után.

Az agora az a hely, ahol
lehet vitázni, egyet érteni,
szabályt felrúgni, törvényt
semmibe venni.

Az ágy az a hely, ahol
a mosoly szentség.

Derékszögalakú felhő

Maradok a derékszögalakú
felhőnél, a száz lábú szélnél,
az esőkopogásnál,
a kartauzikkal egy követ
fújó hegyeknél.

Maradok a hétmérföldes
lépteknél, a fegyverét tisztogatónál,
a nevemen szólítónál,
a semmihez foggal-körömmel
ragaszkodónál.
Lezülleszthetetlen és emberi
– gondoltam ott és akkor.
Áttisztogatva se az.

Maradok a tapasztalataimban
felszívódott transzcendensnél.

Magamért tanultam meg

Nem érdekel a nemlét
labirintusa, a szó
vaskapuja, az epekedés
Duna-deltája.

Kettőnél több megtaposást
csak a szívverés bír el,
a rabságból szabadult önérzete,
az ágyba bújtak kalandvágya.

Amit az illat állít, csak félig igaz.
Amit a fájdalom bizonygat:
inaktív hitelrontás.

Magamért tanultam meg
tisztelni az erdők vadjait, madarait.

Vízililiom

Annak idején a viharkabát és az üres ól;
eltávolodtam egykori önmagámtól.
Annak idején a kunhalmok és a vadzab;
az ütéseket övön alul kaptad.
Annak idején a só és az ecet;
csalok – ismerte be az emlékezet.
Annak idején a felhők és a vízililiom;
a csúnyát egy fokkal szebbre csinosítom.
Annak idején ha mostak, ha lovat vettek;
a hét utolsó napján templomba mentek.

Esővirág

Annak idején a hegesztőpisztoly és a szócsata;
vége a lebzselésnek – dologra!

Annak idején az esővirág és a tejszeparátor;
emléknyitogató álom.

Annak idején a sátánfű és a bedeszkázott ablak;
fólialemez alatt szobortalapzat.

Annak idején a rengőpad és a cégér;
sötétséget okádó éjfél.

Annak idején a fogpótlás és a szabadnap;
igazsággá érlelt tapasztalat.

Annak idején az orgia és a retek ára;
zuhog a holdfény a bevetetlen ágyra.

Konkoly

Annak idején a nyelvi klisé és a kiló só;
eltángált csönd után hitelét vesztett szó.

Annak idején a nefelejcs és a jaguárbunda;
átesett a ló másik oldalára a junta.

Annak idején az angyalhaj és a zápor;
rövidre zárt egyéni mámor.

Annak idején a kanális és a rothadt alma;
tombol a hangszemét uralma.

Annak idején a kormos traktor és a konvoj;
búza közé keveredett konkoly.

Purgatórium

Annak idején a palatábla és az emlősállat;
áttetsző szívpárlat.

Annak idején a nyárfa és a hóolvadás;
támadó szellemű izomsorvadás.

Annak idején a purgatórium és a fogmosás;
ráncos égbolt, csöndcsattogás.

Annak idején a kocsma és a hideg ebéd;
megfogyatkozott lélekjelenlét.

Annak idején a csajka és a csörgősipka;
az emlék a múltat beszélni tanítja.

Annak idején a kopasz és a dereglye;
kijáratnak álcázott kelepce.

Besorolás

Annak idején a csattogófű és a hatalom;
előbb az életet kellett kitapasztalnom.

Annak idején a kantakocsi és az árverés;
szüntelen a lélekben kárt tevés.

Annak idején a macskatöke és a pénzérték;
állítsd magasabbra a mércét!

Annak idején a statárium és a zsizsik;
legkorábban a faluban a kocsma nyit.

Annak idején a szerelmespárok...
a látszatba lényeget desztillálok.

Zsolozsma

Annak előtte a krajcár és a szerzetes;
lekottázott szélzúgás, holdvilágherpesz.

Annak előtte a lóláb és a pepitás kendő;
karban tartott alkony, felemás esőfelhő.

Annak előtte a lidérc és a kisagy;
hipószagú emlék, keretbe foglalt pillanat;

Annak előtte a tűzfészek és a kézi aratás;
felborult nem akarás – áramkimaradás.

Annak előtte a zsolozsma és a naplementék;
kiverekedte igazát a tisztesség.

Négyszer egy

Egy szó, amelynek otthont
és rangot a főváros adott.
Egy mondat, mely közelebb
vitte a magyart a magyarhoz.
Egy ország, mely engedte
melegét szétszéledni.
Egy büszke kontinens, mely
önteltséggel lepte meg önmagát.
Nemzetmentőláda.

Csúsztatás

Faleveleket guberáló ősz
közeleg. Jópofa kofa.
Spontánul jött nélkülözés.
Fejlődésképtelen telihold.
Ki csúsztatott párnát
a csönd feje alá?
Színtelen, szagtalan...
Délen háború van.
Boncasztaltársaság.

Kőgörgető

Mit szólsz a lélekben sántítóhoz?
Éterbe integrált
privát életérzés. „A világnak
megvan a maga szívása”.
Kinyomkodott pattanás az öngúny.
Lefölözött gőg, kőgörgető,
májat tépő keselyűk.
Nem bírod idegekkel?
Engedd át másnak
a válaszadás jogát.

Köpet

Leköptem a papírlapról
felemelt szót. Főztem és mosogattam,
udvart söpörtem, kertet ástam.
Vásott kölyköt kesztyűbe dudálásra
még nem tanítottam.

Be- és kifűztem cipőt,
állítottam le autót,
unott beszélgetést szítottam
vitává; de szívlepedőbe
monogramot még nem hímeztem.

Visszahanyatlott
felemelő érzés.

Monológ

A régi helyett új fazont
haragítottam magamra.
Stramm fickó, művelt,
felső fokon tud önkifejezni.
Az ékezet koporsó,
az égbolt vörösre dörzsölt
orrnyereg – lihegi a pofámba.
Kezes báránnyá szelídített bűz,
idillt sürgető koszfészek.

Májashurkát akarok,
kihasított répanadrágot;
súgom neki vissza.

Ne felejtsd el kiereszteni
a levegőt felfújt múltadból!

A szegénység pontatlan

Emlékeztetni szeretném az urakat
a megszólaltatott tények
jegyzőkönyvezett anyagára.
Téved, ha valaki úgy hiszi,
legtöbb baj az őrültekkel van!
A szegénység pontatlan,
a gazdagság adatai megtévesztőek.
Itt egy nagy névben
ezer fogalom szorong
mint üvegben a piócák.

Fakopáncs

Töredékessége   ellenére   hibátlan  az  ezred-

vég  teljessége.  Hangtalanul  bújt ki a lélek-

ből a test  múltja.  Nem változtatok a szó és a

kitörési  pont között  fellelt összefüggéseken.

Üzembe   helyezett    nyomáscsökkentő.    Egye-

netlen  árnyékfogyatkozás.   Elvétette  a  nap-

lemente  a  hanyatt  esést.  Vegyes  technikájú

havas   eső.    Iszonytató    szándéksoványság.

Legjobban  az  előre  mozgást  ismerik  érzéke-

im. A  zene a  lélek  szüntelenül  dolgozó  fa-

kopáncsa. Aki hittel ír és él, igyekszik rövid-

re  fognia  a  reggeltől estig elvergődés fára-

dalmait.

Babusgatás

Remek a kilátás a fitymálás
szószékéről. Párnapuha árnyék,
tagolatlan életközösség.
Elhanyagolt csöndekben
ismert nevekre bukkantam.
Végigvitt előjáték. Lélegzetelállító
végtag-kombináció.
A tenger türelmes és jó,
a telihold hálás. Közel áll igazamhoz
az erogén zóna babusgatása.

Asztallap

A hóval jött tél faggyal
távozott. Húzza maga után
kifordult belét a csönd.
Ajándékait a szeretet
az egészség keretein belül
osztogatta szét. Reményeim
asztallapját három láb
támasztja alá.
Nem félsz, hogy gyökeret
ereszt bennem az üresség?
Álarcos titokfitogtató.

Dada

Annak idején a dögkút
és a meleg málé,
rájött a szélre a happáré.

Hogyhogy nem jut az eszedbe
a telihold rövidített neve!

Egyenesen felém tart
a kishitűség dadája –
kezében felmosórongy.

Ami tettre készségem alibijét
illeti – nyugodt vagyok.

Átlumpolt éjszaka után

Annak idején a szénpor és a fogkefe;
a jót a rosszal együtt eszi a fene.

Annak idején így szólt a polgár;
itt az utat tévesztett is jól jár.

Annak idején a borkő és a bőrkeményedés;
átlumpolt éjszaka után kába ébredés.

Annak idején a laposkúszás és a fűnyírás;
sikerként értékelt önámítás.

Sütőtök és autóstopp,
belém hímezte magát
az itt és a most.

Szétesés, szétszedés

Munkaként felfogott lelkesedés.
Perpillanat azonos elveket vall
két egymástól homlokegyenest
eltérő évszak. Kimártogattam
emlékeimből a szaftos
történeteket. Sötét ló
a jövő felől érkező múlt.
A szétesés a szükség témája,
a szétszedés a kíváncsiságé.
„Erős fény, ellentétes irányok”.

Riadalom

Emlékkiigazító érkezett a faluba.
Lapátnagyságú füleit
murisnak találták a gyerekek.
Figyelmem középpontjában
jojózó kancsalsága állt.

Kiigazítatlanul emlék
egy se maradt. Lett is nagy szakadék
a megtörtént és az elmondott
között! Lett nagy riadalom,
nehogy visszaálljanak
a dolgok eredeti állapotukba.

{fel}