|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
<<< 4/4 |
|
|
Ne tartsd magadnál, de ne is válj meg tőle! Vess
egy utolsó pillantást az elmenőre. A kollektív
titkosítás technikája... a nincs se legyen hiába!
MONDATALÁTÉT. Törvényszinten megélt
álom. Megfogyatkozott a rossz, de nem lett több
a jó. Tényekhez fogatott lehetséges. A részeken
keresztül jutottál el az Egészhez. Elbújtatta ked-
det hamvazószerda. APAÁLLAT. Mindenre van
magyarázat. Kereset és kereslet. Pusztul és
pusztít. Káromkodva szépeket szólásra buzdít.
Rés és nádvágókés. Látsz valamit? Gyakorlatoz-
nak a szellem idegenlégiósai. LÉGYPISZOKKO-
LONC. Ide állj, ha látni akarod a kitágult esz-
mepupillát. Hallottad? Visszatért a fordulat éve
a tett színhelyére. Ez itt mi? A lélek könyökvé-
dője. Mint aki ízt fen ízhez, és mindenkihez van
néhány kedves szava-borsa. Kéreti magát a
fagy? TITOKÁRAMOLTATÁS. Ez itt mi? Ké-
nyelmetlen irodalompriccs. „Triplán megfordí-
tott cselekvés.”
Az aranymetszés szabályai
szerint szerveződött érzéseket írd!
Írod a táj zümmögő szélhajszárítóját
Írod hited műtét utáni lábadozását
Írjam az egymásra acsarkodók szószigonyát?
Írd meg a gyakorlatba
átültetett elvek száj- és körömfájását!
Írom leltárhiányos életed hűtlen kezelőjét
Írom a gutaütéses teóriák darabos mozgását
Írd meg a maguk alá piszkított
erőszakos cselekedeteket!
Írd meg érzékeid ökológiai egyensúlyát!
Írd meg a teljességig eljutás
legrövidebb útját!
Írd meg a nappal elsőgenerációs fényeit!
Mint aki írja az üres kő-
koporsóból kimeredő múltat
Írod a szél egyensúlyzavarát
Mint aki írja a tengerek körbélyegzőjét
Mintha írnád a népben nemzetben
gondolkodás szilenciumát
Írd meg a másokra utaltság stigmáját!
Írom a lélekben slamposak kecses mozdulatát
Írod a kinek kell a senkinek se jó paradoxonát
Mint aki írja az értékteremtés mészégetőit
Írod a kultúra önkéntes véradóit
Írom, csak írom a tisztakezűek tízparancsolatát
Ugye írod a motorizált lelkivilágúak
hangoskodását?
Egy szót se sorsom fekete dobozáról!
A logikátlan: egy kerékkel többje van valóság.
GESZTUSMISZTICIZMUS. Pagoda és szívkalo-
da. Tovább! Asztag és trágyaszag. Prolizug... üres
jajfészek. Alkonyfal, naplementeperem. Írod?
Kiporciózott undor, ízlésdudor Ez itt mi? Púp
az öröklétháton. „Kezdetben fénylőbb volt, mit
akartál.” Pacalszagú lélekránc, büdös szarkaláb.
Megvesztél! Intellektuális csődrepedés. Feltá-
madt életösztön, festett oroszlánkörmök. Befelé
sodródik versemben a naplemente.
A holdagyarú éjszaka
Szeleket kerget
Rázkódnak a fák a nevetéstől
A táj csatorna-korcában
Bolhaként lapít a csend
Se a kéz se a száj
Ostoba cenzor a muszáj
A foncsorozott lélek
Hízeleg a kancsal mindenségnek
A kétkulacsos test
Összebékíti egymással
A kezdetet és a véget
az eleje vers
a vége próza
– sorsod –
szereplés előtti
mikrofonpróba
szónoklatok
potyautasa népem
szavak lobogója
leng a szélben
lilából most
megy át kékbe
a teljesség rád
eső része
a nem félünk
kürt hangjaira
leomlottak
Jerikó falai
levonult
a szennyes ár
jegyezz meg
jól egy városnevet
TEMESVÁR
Érdemei elismerése mellett
Felmentette a tavasz a telet
Rekedt gégéjű fecsegések
A tudottnál a megsejtett épebb
Fejvesztetten menekül a holnap
A nincs tovább kezdetet folytat
Keresem mit nem találok
Csapra ütötték a valót az álmok
Kártékony szókukacok
Vagyok aki vagyok
Sodródtam együtt az árral
Én is találkoztam lócsiszárral
Menthetetlen mit itt látok
Egymást öleli áldás és átok
Kimért alaktalan szertelen forma
Belelátsz sorsomba
Teljesség-nómenklatúra
Ha befejezted kezdd újra
Ne bőgj húzd ki magad
Kezedhez szenny nem tapad
Tetté élénkült unom
Hatan öt felé megyünk egy uton
kusza ákom-
bákom
fény csillog
a jégcsákányon
hiénák szopo-
gatják
tetteid
velős csontját
A mozdulatlan mögül jövök
Viráglámpáit
Kigyújtotta a tök
Maradtam az aki voltam
Múltam barázdájába
Csávázott emlékeket szórtam
Muszájpárti fogadj isten
Minden másképpen alakult
Mint egykor hittem
Fekete varjúsereg szállt
A levéltelen faágra
Húsz év óta vagyok a név-
Telenség patkoló kovácsa
Alkotmányos jogokkal felruházott
Egyénileg gazdálkodó csöndek
Belülről fenyegeti veszély
Vakolatlan jövőnket