Szenti Ernő:
Édes önbosszantás

Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár
Alapítva: 1999

<<< 4/4


Léghajón a mélybe
(1992)

Hamvazószerda

Ne tartsd magadnál,  de ne is válj meg tőle!  Vess

egy utolsó pillantást  az  elmenőre.  A  kollektív

titkosítás technikája... a nincs se legyen  hiába!

MONDATALÁTÉT.         Törvényszinten        megélt

álom.  Megfogyatkozott  a  rossz, de nem lett több

a jó.  Tényekhez  fogatott lehetséges.  A részeken

keresztül jutottál el az Egészhez. Elbújtatta ked-

det   hamvazószerda.    APAÁLLAT.   Mindenre   van

magyarázat.   Kereset  és  kereslet.   Pusztul  és

pusztít. Káromkodva szépeket szólásra buzdít.

Mint aki ízt fen ízhez

Rés és nádvágókés.  Látsz valamit?  Gyakorlatoz-

nak  a  szellem  idegenlégiósai.   LÉGYPISZOKKO-

LONC.  Ide állj, ha látni akarod a kitágult esz-

mepupillát. Hallottad? Visszatért a fordulat éve

a tett színhelyére. Ez itt mi? A lélek könyökvé-

dője. Mint aki ízt fen ízhez, és mindenkihez van

néhány   kedves  szava-borsa.   Kéreti  magát  a

fagy?   TITOKÁRAMOLTATÁS.   Ez   itt   mi?   Ké-

nyelmetlen  irodalompriccs.  „Triplán  megfordí-

tott cselekvés.”

Szekvenciák I.

Az aranymetszés szabályai
szerint szerveződött érzéseket írd!
Írod a táj zümmögő szélhajszárítóját
Írod hited műtét utáni lábadozását
Írjam az egymásra acsarkodók szószigonyát?
Írd meg a gyakorlatba
átültetett elvek száj- és körömfájását!
Írom leltárhiányos életed hűtlen kezelőjét

Írom a gutaütéses teóriák darabos mozgását

Írd meg a maguk alá piszkított
erőszakos cselekedeteket!
Írd meg érzékeid ökológiai egyensúlyát!
Írd meg a teljességig eljutás
legrövidebb útját!
Írd meg a nappal elsőgenerációs fényeit!

Mint aki írja az üres kő-
koporsóból kimeredő múltat

Szekvenciák II.

Írod a szél egyensúlyzavarát
Mint aki írja a tengerek körbélyegzőjét
Mintha írnád a népben nemzetben
gondolkodás szilenciumát
Írd meg a másokra utaltság stigmáját!
Írom a lélekben slamposak kecses mozdulatát
Írod a kinek kell a senkinek se jó paradoxonát
Mint aki írja az értékteremtés mészégetőit
Írod a kultúra önkéntes véradóit

Írom, csak írom a tisztakezűek tízparancsolatát

Ugye írod a motorizált lelkivilágúak
hangoskodását?
Egy szót se sorsom fekete dobozáról!

Púp az örökléthatáron

A logikátlan:  egy  kerékkel  többje  van valóság.

GESZTUSMISZTICIZMUS.     Pagoda    és    szívkalo-

da. Tovább! Asztag és trágyaszag. Prolizug... üres

jajfészek.   Alkonyfal,   naplementeperem.   Írod?

Kiporciózott undor,  ízlésdudor  Ez  itt  mi?  Púp

az öröklétháton.  „Kezdetben  fénylőbb  volt,  mit

akartál.”  Pacalszagú  lélekránc, büdös szarkaláb.

Megvesztél!   Intellektuális  csődrepedés.  Feltá-

madt  életösztön, festett  oroszlánkörmök.  Befelé

sodródik versemben a naplemente.

Szeleket kerget

A holdagyarú éjszaka
Szeleket kerget
Rázkódnak a fák a nevetéstől
A táj csatorna-korcában
Bolhaként lapít a csend

Se a kéz se a száj

Se a kéz se a száj
Ostoba cenzor a muszáj

A foncsorozott lélek
Hízeleg a kancsal mindenségnek

A kétkulacsos test
Összebékíti egymással
A kezdetet és a véget

Fragmentumok

az eleje vers
a vége próza
– sorsod –
szereplés előtti
mikrofonpróba

szónoklatok
potyautasa népem
szavak lobogója
leng a szélben

lilából most
megy át kékbe
a teljesség rád
eső része

Jerikó falai

a nem félünk
kürt hangjaira
leomlottak
Jerikó falai

levonult
a szennyes ár
jegyezz meg
jól egy városnevet
TEMESVÁR

Keresem mit nem találok

Érdemei elismerése mellett
Felmentette a tavasz a telet
Rekedt gégéjű fecsegések
A tudottnál a megsejtett épebb
Fejvesztetten menekül a holnap
A nincs tovább kezdetet folytat
Keresem mit nem találok
Csapra ütötték a valót az álmok

Áldás és átok

Kártékony szókukacok
Vagyok aki vagyok
Sodródtam együtt az árral
Én is találkoztam lócsiszárral
Menthetetlen mit itt látok
Egymást öleli áldás és átok
Kimért alaktalan szertelen forma
Belelátsz sorsomba
Teljesség-nómenklatúra
Ha befejezted kezdd újra
Ne bőgj húzd ki magad
Kezedhez szenny nem tapad
Tetté élénkült unom
Hatan öt felé megyünk egy uton

Jégcsákány

kusza ákom-
bákom
fény csillog
a jégcsákányon

hiénák szopo-
gatják
tetteid
velős csontját

Maradtam az, aki voltam

A mozdulatlan mögül jövök
Viráglámpáit
Kigyújtotta a tök

Maradtam az aki voltam
Múltam barázdájába
Csávázott emlékeket szórtam

Muszájpárti fogadj isten
Minden másképpen alakult
Mint egykor hittem

Húsz év óta

Fekete varjúsereg szállt
A levéltelen faágra
Húsz év óta vagyok a név-
Telenség patkoló kovácsa

Alkotmányos jogokkal felruházott
Egyénileg gazdálkodó csöndek
Belülről fenyegeti veszély
Vakolatlan jövőnket

{fel}