|
|
|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
|
|
|
Kedvenc rögeszméid előtt
Ne fedd fel sérelmeid titkát
Érzékeidhez hű nézeteidből
Toloncoltasd ki az álmokat
Magad légy
Sebezhetőséged orvosa
Ne dönts elhamarkodottan
A visszafordíthatatlan sorsáról
Ne csapj zajt bajaiddal
Kedvteléseid szülőszobája előtt
Tükörfényes kimondhatatlan
Ajtó csukódik zár kattan
Névvel ellátott se kint se bent
Fölfalta önmagát a rend
Szájamra szállt lila árnyak
Barátja az élet a halálnak
Összesenbe ájult részletek
A muszájjal kezdődöttnek vége lett
Téllé fehéredett bánatom
Ellökött magától a nyár
Felvetette velem a szavakat
Kisebesedett szám
Veszélyes gázlók a napok
Messzi túlsópart az éjszaka
Kősúlyokkal megrakottan
Érkezünk mindig haza
Lukas időtlenből pillanat csöpög
Egyformára kiszaggatott napok
Emlékeimtől verseket kapok
Lávaként szétterülő álmok
Kíváncsiságom anyagtalan csápok
Bánatok közé tévedt örömök
Lukas időtlenből pillanat csöpög
Törvény-lóháton véletlen üget
Az elmúlás újrakezdést sürget
Talpraállt fények a nappal
Mélység tátong alattam
Igazat mondott tested
Szád beleharapott a csendbe
Szálanként szedte fel a fényeket
A fák ágairól az este
A holdagyarú éjszaka
Szeleket kerget
Rázkódnak a fák a nevetéstől
A táj csatorna-korcában
Bolhaként lapít a csend
korhű kosz-
tümben a fák
előadták
a természet misz-
térium-
játékát
A semmiről szerzett ismeretek rendezgetésé-
vel foglalkozom. Töprengéseimet a lelkiélet ujj-
gyakorlatai vezetik be. Bejegyeztem ittlétem
munkanaplójába a tárgyilagosság ma felfedezett
nyomelemét. Egy-egy állócsillag hirtelen megira-
modása bele van komponálva az univerzum gesz-
tusrendszerébe. Az egykor kisebbrendűségi
komplexusokkal küszködő szellő megvadult vi-
harrá izmosodott. Az okos Szó a bölcs előrelátás
ajzószere.
Kiebrudaltam ittlétem szegmentjeiből a tisztá-
zás elől megszökött dolgokat. Sikeresen vették az
akadályokat a velem történtek. Töröltem kisigé-
nyűségem ötödik és tizenharmadik pontját. Vitat-
ják álmaim illetékességét érzékeim.
Visszautasítom a tradíciómentes véletlennek pro-
vokációit. Fittyet hányok a keresettel nem rendel-
kező életérzések tanácsaira. Senki nem állíthatja
rólam, hogy a tisztesség és becsület iskolakerülője
voltam.
Tisztelem az igazamat szóra bíró valót.
Vers: takonytakaró alatt. Ez itt mi? Kényelmes
intellektuális pozitúra. Tét nélküli lenni vagy ma-
radni. ÁLOMPÓTLÁS – megrendült egészségi
állapot után. Írod? Mint aki magához inti a hold-
világot, elégedetten mosolyog, aprózva jövőjére
gondol... Félig se kész kép --- évszakintimbetét.
Indirekt fogalomtársítás legyezgeti hiúságodat.
Engedélyezett stílusváltás. Összefogott kinézetű
látvány, makacs nézés, burokban született hajlan-
dóság. Írjad: Csupán villanásnyi időre tűnt fel a
bujaság a világképben.
Elégedett lehetsz emléked elmozdíthatatlansá-
gával.
Rés és nádvágókés. Látsz valamit? Gyakorla-
toznak a szellem idegenlégiósai. LÉGYPISZOK-
KOLONC. Ide állj, ha látni akarod a kitágult
eszmepupillát. Hallottad? Visszatért a fordulat
éve a tett színhelyére. Ez itt mi? A lélek könyök-
védője. Mint aki ízt fen ízhez, és mindenkihez van
néhány kedves szava-borsa. Apu, miért kéreti ma-
gát a fagy? Írjad: Csönddel megtömött szók. TI-
TOKÁRAMOLTATÁS. Ez itt mi? Kényelmetlen
irodalompriccs. Mint aki boldogan sodortatja ma-
gát az árral, s közben rögeszme szarvakat tör le.
„Triplán megfordított cselekvés.” Kilincsként le-
nyomott naplemente.
A logikátlan: egy kerékkel többje van valóság.
Valóban? Az nevet, aki utoljára nevet. Írod?
GESZTUSMISZTICIZMUS. Pagoda és szívka-
loda. Tovább! Asztag és trágyaszag. Prolizug.
Üres jajfészek. Alkonyfal, naplementeperem. Ír-
jad: Kiporciózott undor, ízlésdudor. Ez itt mi? Púp
az öröklétháton. „Kezdetben fénylőbb volt, mit
akartál.” Pacalszagú lélekránc, büdös szarkaláb.
Megvesztél! Intellektuális csődrepedés. Feltá-
madt életösztön, festett oroszlánkörmök. Hideg
telek, lepratelep. Írod? A forma a tartalom hurka-
töltője. Ötletlöket, metaforaelőleg. SZÓTUDA-
KOZÓ. Írjad: Emeletes garat, szabadon engedett
agarak. Hashajtó és ólajtó. Ez itt mi? A védekezés
nyergéből kizuhant észérv.
„Az Én kapjon álmot, a völgy napot.” Két
igeidő között egy rosszatsejtés. Gazdátlan és vá-
ratlan hallgatózás. Faji villongásoktól tarkított ih-
letpróbálkozás. Szabványhű tartalom, kézfejre
száradt szúnyogvér. Lehet teríteni, utat tört magá-
nak a telihas-beállítódás. Mint aki lélekben fáradt-
nak látszik, ... deltás ékezetváll,
unoka-karattyolás, borítékolt szivárvány. Ez itt
mi? A jóízlés védőernyője. Írod? Ideológiai piru-
lett. Most mire vársz? Tagosítsd be a csillagokat
az égen, dörzsöld be borecettel a transzcendens-
halántékot.
Talpon maradt mendemondák
Sorsom kezét törvények fogják
Álmokkal ellentételezett tények
Összesúgtak mögöttem az évek
Fűmaggal bevetett holdudvar
Ez már az ezredik szófuvar
Kedvezményben részesült véletlenek
Csöndavarban szívverés lépeget
Parányi alá csúsztatott teljesség
Körülülték a csillagok az estét
Ide-oda csapkodó tűzszárnyak
Erős kezekkel lefogott bánat
Ki nem költött holdtojás
Szótárnákban csöndrobbanás
Drótozott-foltozott hitszárnyak
A valóság fölött köröznek szállnak
Téged is látnak rólad is tudnak
Ködökkel kötik be szemét a múltnak
A mozdulatlan mögül jövök
Viráglámpáit
Kigyújtotta a tök
Maradtam az aki voltam
Múltam barázdájába
Csávázott emlékeket szórtam
Muszájpárti fogadj isten
Minden másképpen alakult
Mint egykor hittem
Legjobban a muszáj járt
Mint már annyiszor kivárt
Fénypikkelyes vadvizek
Ketrecbe zárt tüzet viszek
Hátraszólt bátrabb énem
Legkevésbé a vant értem
Se a kéz se a száj
Ostoba cenzor a muszáj
A foncsorozott lélek
Hízeleg a kancsal mindenségnek
A kétkulacsos test
Összebékíti egymással
A kezdetet és a véget
Föl-lejár a gyertyaláng
Piros ádámcsutkája
Olajfoltként csillog
Körülményeim
Vízfelszínén a muszáj
Húznak maguk után verseim
Fintorog az árterek rossz
Szájszagától a szél
Koloncként lóg mondataim
Nyakában a való
Az ne siessen
Kit senki se vár
Bizonyítsd be, hogy ösztönösséged nem szűrte
össze a levet a törvényekkel. Vallod-e, hogy pon-
tosan jár érzékeid órája? Bizonyítsd be, hogy ki-
talált szívverésed a láthatatlan gödréből. Azt
játszd ittléted hangszerén, mi az öröklét- partitú-
rában írva áll. Bizonyítsd be a rosszal megbetegí-
tett jó ártatlanságát. Bizonyítsd be, nem vagy és
voltál a Mindenség zsebtolvaja.
Szóló elalvás után csoportos ébredés. Ez itt mi?
A tökély címére kiállított lakhatósági engedély.
Állóháborúvá merevedett a próba szerencsejáték.
Ízelítő a valótlanításból. Ez képtelenség! Lógasd
bele filteres lelkedet a gyönyörök forró vizébe!
Kibillent megelégedettséged egyensúlya. Talajta-
lan tulajdonos. Tagadás és tagló. Még nem viszik,
de már keletje van. Mit mond? „Kikölcsönözhető
lúdtalpas gesztus.”
Lehetőleg rendezett sorokban, legyet fogott a
pók a sarokban. Koncepciós önvédelem. Betago-
sított semmi. Termőre fordult bakfitty. Finom mo-
solycsúsztatások. Diófapácbarna szócsibuk.
Slampos magabiztosság. Ha tévedsz --- BELÉD
JAVÍT. Helyreigazít. (Metafizikus buzerálások.)
Jogilag tisztázatlan növekedés. Eredetiséget de-
monstráló előre-hátra mozgás. Naggyá lett a lát-
vány öröme. Illik a vidék csöndje a fák
koreografált mozgásához.
Miért hallgatsz satuba fogott sorsodról?
Formatervezett időkuplung. Csak annyit
mondj, amennyit összeroppanás nélkül elbír iga-
zad. Ez egy olyan ország, ahol az érdek LÁTTAT,
... keselyűkkel tépetik májad. Semmit sem old
meg a véletlenek segítsége nélkül a kibeszélés
öntörvénye. A parányi (ennyit illik róla tudnod!)
az összesen csecsszopója.
Örülsz, ha víz érte ellenséged puskaporát?
Csöndre kapható hallgatás. Üde ötletalakzat.
Formálható naplemente. Kevés irgalmatlan,
ALIG-nál megrekedt befelé figyelés. Mintha elle-
nezné a nincs a vant. Áthelyeződött (hová is?) a
teremtés súlypontja. Ez itt mi? Az önkifejezés
nyomvonala. „Szelídebb elvonatkoztatást kérek.”
PORONTY. Engedélyezett időpont. Szakadék-
mentes teljesség. Kis és közepes címletű fények.
Megbocsátást feltételező közeledés. A zűrök nél-
küli történés: MEMÓRIAPIHENTETŐ. A figye-
lem önmagában kevés, a mérvadó késztetés.
(Egybeesnek a lelki összetevők az archetípussal.)
A megoldás esély a megmenekülésre. „Csak ami
nincs, annak van bokra.”
Szokott helyére visszatuszkolt vigyor
Véletlenekkel összejátszó szódráma – suttogta
a dáma. Aki másnak vermet ás: aktualizál. Ügyes
imitátor, túlbuzgó agitátor. Évközöket tisztogatsz
fogkefével? Szokott helyére visszatuszkolt vi-
gyor. (Lankadni látszik befelé koncentrálásod.)
Mondd, aláhúztad már megelégedettséged neo-
realizmusát? Szólj, ha elnyomtad hallgatásod
csikkjét.
Mikor a sikoly ünnepelteti magát
hitted hogy a való
mindenható
a szó a kimondható
logarléce
kifakult glória
a dogmává mere-
vedett ideológia
finom szó-
csúsztatás
proletár-
pukkasztás
hó fedi az ősi
tájat
vértelen fej-
vadászat
holnap lesz
mire a tegnapban
rálelsz a mára
élvezhetetlen
transzcen-
dencia
szólt Emerencia
kusza ákom-
bákom
fény csillog
a jégcsákányon
hiénák szopo-
gatják
tetteid
velős csontját
Szokatlan dolgok
történnek mos-
tanában
az idő
hajóorrában
lefelé mutat
a lelkiismeret ujja
a szót is felejtsd el
kommuna
vihar előtti
susmus
alvó orosz-
lán szocializmus
I.
Mint aki írja
az univerzum
alhasi fájásait
Írd meg a tűz számlájára írt fagyhalált
Mint aki írja a cseberből vederbe esés rossz mozdulatát
Írd meg a valóság szerződéses üzemeltetőit
Mint aki írja a feketéig kinyújtózkodott fehéret
Írd meg a nemléttel hivatalból foglalkozókat
Mint aki írja a jövő szögesdrótjával
körbekerített múltat
Írod a gesztusaidban otthonra lelt mozdulatokat
Írod rosszul komponált alkati adottságaidat
Írod sérelmeid titkos naplóját
Mint aki írja az időtlentől búcsút vett fényeket
Írd meg a kollektív tapasztalatok köztemetőjét
II.
Mint aki írja a semmiből részesedés kvótáját
Írod a tetteid öntőformájába löttyintett időt
Írod ösztönösséged arányérzékét
Írod patthelyzetbe került hitedet
Írod a szájadhoz dörgölődző szavak hízelkedését
Írod? Muszájnak kémkedő igen
Írd meg a népben nemzetben gondolkodás szilenciumát
Mint aki írja a nincs egzisztenciális túlzásait
Mint aki írja az elmondhatatlan rendezőelvét
Írd meg a lélekben megnyomorítottak
egykori épségét
III.
Írod a kételkedés hullám-
verésének kitett hitedet
Írod gyökerestől kitépett illúzióidat
Írod fölmagzott emlékeidet
Írod a szájadban magukra talált ízeket
Mint aki írja a nevükön nevezett dolgok
nappali világosságát
Írd meg az eszmevadonban bujkáló nézeteket
Mint aki írja a zűrzavaros idők igazság-villámhárítóját
Írd meg a kitakaródzott lelkűek meztelenségét
IV.
Írod a veled történtek besüppedt sírját
Mint aki írja a part felé csörtető hullámok igyekezetét
Írod disszonáns gondolat-akkordjaidat
Írod a környezetedben élő évszakok rigolyáit
Írod csönddel megbilincselt hallgatásodat
Ez itt mi? Vastüdővel lélegző álom.
Írd meg a pókhálóvékony fények remegését
Írod mondataid ismeretségi körét
Mint aki írja a „még kér a nép”
ütemes skandálását
V.
Mint aki írja a zápor villámlázgörbéjét
Írd meg a kimondhatatlan mögött sötétlő bizonyosságo-
kat
Mint aki írja az agregátorral működtetett évszakokat
Mint aki írja az elhallgatottak szabadságos levelét
Írod rosszat sejtésed szózatát
Mint aki írja az igazságszolgáltatás temetőbejáratát
Írod képzeleted versekre költött idejét
Írd meg a jövőtől visszakapott múltat
Írod a szájadban összetört csöndet
Írod átéléseid végrendeletét
Írd meg véresre vakart tudatalattidat
Mint aki írja a nincs tovább születési rendellenességét
VI.
Mint aki írja a szóval benépesült csönd agóráját
Írd meg a gutaütéses teóriák darabos mozgását
Írod a gyakorlatba átültetett elvek száj- és körömfájását
Mint aki írja az éjszakabörtönből megszökött fényeket
Ez itt a tartalom formakörlete
Írod a szél egyensúlyzavarát
Írd meg az évszakok munkamegosztását
Írod fogékonyságod nemesített búzafajtáját
Írod nikotinnal mérgezett álmodat
Írod az ősz ökörnyál Ariadné fonalát
VII.
Írod igazságaid lakmuszpapír-elszíneződését
Írd meg a mondataidba beszivárgott csöndet
Írod sakkban tartott győzelmeidet
Írod a villanásnyiban
tetten én öröklétet
Írod? Az árnyak szárnyán sikeresen földet ért az alkony
Írod fáradságod violinkulcsát
Mint aki írja a tengerek körbélyegzőjét
Írod? Alulról megvilágított élet
Írod körbeszaglászott emlékeidet
Írod gesztusaid második félidejét
Írod ittléted árammal működtetett csöndjét
Írod kapcsolataid harmadfokú égési sérülését
Írod rögeszméid szemmel tartóit
Írod másokra utaltságod stigmáit
Mint aki írja az irodalomba
betessékelt verébcsipogást
Írod tudatod juttatott földjét
Írod tisztánlátásod dologi kiadásait
Írod az igazad körül megváltozott valóságlégkört
fogát vesztett
vipera
a megtapasztalt
idea
szónoklatok
potyautasa népem
szavak lobogója
leng a szélben
milliók for-
golódnak
álmatlanul az
ideológia-priccsen
az eleje vers
a vége próza
– sorsod –
szereplés előtti
mikrofonpróba
szónoklatok
potyautasa népem
szavak lobogója
leng a szélben
lilából most
megy át kékbe
a teljesség rád
eső része
meghívást ka-
pott ösztönösséged
a természetesség katedrájára
akárki igazsága
mögé
ne állj oda
mosolyogva
ha fölvágod a
csönd ütőerét
ömlik belő-
le a szó
vitriol csöp-
pent a kitaláltra
ne gondolj
a halálra
a nem félünk
kürt hangjaira
leomlottak
Jerikó falai
levonult
a szennyes ár
jegyezz meg
jól egy városnevet
TEMESVÁR
I.
Írod leltárhiányos életed hűtlen kezelőjét
Írod teli bőrönddel távozott kezdeteidet
Írd meg a morfium kábulatába menekült álmokat!
Írod a kimondhatatlantól visszavett szavakat
Írod a maguk alá piszkított
erőszakos
cselekedeteket
Írod az ok és okozat között lapító összefüggéseket
Mint aki írja a szaván fogott nemlétet
A dicsőség kirakatából ki vette be a próbababákat?
Írd meg a lélekben slamposok kecses mozdulatát!
II.
Mint aki írja a habosra vert tengereket
Írd meg a szuszogós szelek jövését-menését
Írod az ősz postaládájában talált leveleket
Mint aki írja a takaréklángra állított délutánt
Írod gondolataid kismamahasát
Írod elméd egyenes vonalú mozgását
Írod? Szűkre szabott igazságérzet
Írod gyerekkori emlékeid bemozdulását
Írod a tisztességben visszaminősítetteket
Írd meg az idill lekötelezettjeit
Írod az intelligens őrültségek modern múzeumát
Mint aki írja a közfelkiáltással elfogadott jövőt
III.
Írod megszületésed útegyengetőit
Írd meg ötleteid első nekifutását
Mint aki írja a csöndek közeléből elvonszolt szavakat
Írod kijelentéseid legmélyebb pontját
Írod háromesélyes miértjeidet
Mint aki írja a szerelem
kaucsukfájából
szivárgó fehér
nedvességet
Írod a tisztakezűek tízparancsolatát
Írd meg a sorsodba beépített holnapot
Írod érdekeid szárazon tartott puskaporát
Mint aki írja a célbaérkezés fizetségét
Írod megváltozott körülményeid hajtűkanyarját
IV.
Mint aki írja az értékteremtés mészégetőit
Mint aki írja a szóval szinkronba hozott kimondhatatlant
Mint aki írja a koraszülött évszakok égboltinkubátorát
Írod hallgatásod csöndlerakatát
Mint aki írja a bő lére eresztett öröklétet
Mint aki írja a nehéz sorsúak mesterséges lélegeztetőjét
Mint aki írja a megszégyenülés cellájában raboskodókat
Írod a kultúra önkéntes véradóit
Mint aki írja a szellem földosztóit
Írod a tisztánlátással elejét vett bajokat
Írd meg a meghaltak borítékolt életét
Mint aki írja a lebontásra ítélt századvéget
V.
Mint aki írja a tájat egyenletesen beborító évszakokat
Mint aki írja a születés javára átjátszott nemlétet
Mint aki írja a fényektől megszabadult estéket
Írod az emlékeid elől megszökött múltat
Feledd el az öröklét átszervezésével megbízott napokat!
Írod érdekeid markecolóját
Mint aki írja a tél tekintélyét lejárató tavaszt
Írod tapasztalataid lefoglalt nyomdagépét
Írod lehetőségeid elvesztett játszmáját
Mikor a sikoly ünnepelteti magát
Sodródás helyett markecolás. Zárolt fokoza-
tosság, kiszámított lírahorpasz. Találomra kivá-
lasztott fűben fetrengés. Mint mikor a sikoly
ünnepelteti magát. Hatalomittas működési kedv.
Látod a harapások nyomát a délibábon? Igenis
helyett talpraesett genezis. Írjad: Kalászba szök-
kent rátermettség. Fődíjas logikai formaérzék. Ez
itt mi? Leépített hiányérzet, morális újatmondás.
Idegsejt BIP-BIPelés.
I.
Írod az aranymetszés szabályai szerint
szerveződött érzéseket
Írod a jöttüket hangos tülköléssel jelző szeleket
Mint aki írja az emlékközelben maradt múltat
Írod esőszagú mosolyod
Írod az évszakokról készített légifelvételeket
Írod a térdeden lovagló alkony jókedvét
Mint aki írja a bizonyossággá felegyenesedett talánt
Írod a motorizált lelkivilágúak hangoskodását
Írod a táj zümmögő szélhajszárítóját
Mint aki írja kúszva megközelített álmait
Írod a szívverésedhez vezető nyomokat
Írod ittléted fedetlen szótestét
II.
Írod sorsod fekete dobozát
Írod a tegnapot maga elé engedő mát
Írod az emlékeidbe kapaszkodó időt
Mint aki írja a hangszálait dicsekedve remeg-
tető szelet
Írod a kiscsikófürge lángnyelveket
Írod az alkony ikonszínű felhőit
Írod álmaid siserahadát
Mint aki írja a simogatástól elszokott tengert
Írod a kél vállra fektetett évszakok vereségét
Írod a pepitapettyes láthatatlant
Írod a népharag falra festett ördögét
Mint aki írja büntetlen előéletű igazát
III.
Írod? Díszletté silányult havazás
Írod az önzésben mértéktelenek szénszünetét
Írod a transzcendens szobatudósát
Írod a tisztánlátás sötétségtestőrét
A sorsodba beavatkozók erőszakosságát írd!
Írod a századvég entellektüel-zsokéját
Írod jót akarásod szökőévét
Mint aki írja a patkószögbe lépett öröklétet
Írod a gesztusaidtól távol tartott változatlant
Írod a múltmentő tényeket
IV.
Írod a tegnappal
szinkronba hozott mát
Írod a szerelem sűrűn lakott
körleteit
Mint aki írja a táj legcsámpásabb csöndjét
Írod egy tőről fakadt nézeteid
sokféleségét
Írod eszméid mű-
lét utáni lábadozását
Mint aki írja a véletlenekkel összekuszált törvényeket
Írod öröklött haj-
lamaid algoritmusát
Írod a szívverésedben
parkoló határtalant
Mint aki írja a meg sem történt ünnepélyes
zászlólevonását
Írod a tél jégcsap-akupunktúrás kezelését
V.
Írod? Botrányba fulladt hallgatás
Írod? Sebtében összecsapott világosság
Írod? Bedobott törülközők illúzióid
Mint aki írja a nincsben feltűnt van reneszánszát
Írod a kényszerpályára jutottak panaszkönyvét
Írod kapcsolataid csöndreteszét
Írod a sírás anyakönyvébe bejegyzett nevetést
Írod a válságban révbe ért sikert
Írod a kinek kell a senkinek se jó paradoxonát
Írod a váltott lovakkal menekülő évszakokat
Az egymásra acsarkodók szószigonyát írod
VI.
Mint aki írja újságpapírba csomagolt sorsát
Mint aki írja a határtalan anyatején nevelődött végest
Mint aki írja a kakastaréj színű naplementét
Mint aki írja az üres kőkoporsóból kimeredő múltat
Mint aki írja az ihlet kéz alá adott mondatait
Írod az igazsághírvivők lihegését
Mint aki írja a néma forradalom csöndteoretikusát
Mint aki írja a remény átvágott gordiuszi csomóját
Mint aki írja az illúziók égő házából kimentett holnapot
Mint aki írja a vallomások kirakott vagonát
Írod a fogad kerítésén átmászott hangokat
VII.
Írd meg a szabadság idegenvezetőit
Mint aki írja a szókordonnal körbevett csöndet
Mint aki írja a tisztánlátás háborús bűnöseit
Mint aki írja a teremtés polihisztorát
Írod a kéz kezet mos elvével működtetett gyakorlatot
Írod az elejtett eszmék
részekre hullását
Írd meg a tétlenség púpját az akaratgyengék hátán
Írod a békeévek feketeruhás krampuszát
Mint aki írja a lényegtelen anyatején nevelődött
nélkülözhetetlent
VIII.
Írod következetességed ambulanciáját
Írod reményeid sírásóját
Írod pirossal aláhúzott álmodat
Írod érzékeid ökológiai egyensúlyát
Tedd választékosabbá életviteled eszköztárát!
Írod szótlanságod huszonnegyedik óráját
Írd meg a teljességig eljutás legrövidebb útját
Írd meg a koccintásra felemelt poharak lúdtalpát
Írod? Ijedtében bevizelt az ősz
Mint aki írja az öröklétbe égetett halálbillogot
IX.
Írod megállapításaid formaruháját
Írd meg a nappal elsőgenerációs fényeit
Mint aki írja az egybeszántott korszakhatárokat
Elveszett alapelveid szerszámos ládája
Mind aki írja a múlt nyergéből kizuhant emlékeket
Írod a nyelveddel leszorított elmondhatatlant
Írd meg az öröklét szárnya alá menekült sorsodat
Írod az ittlétből kilábolás
kritikus szakaszát
levelibéka
nagyságú
álmod
vetett árnyéka
a művészet
SZÓRÉGÉSZET
ART
halálstart
SZÍVVERÉSKARIA-
TIDÁK TARTJÁK
ITTLÉTED TIM-
PANONJÁT
Több gyengédséget az összeszorított öklökbe!
Sok az egyívású másság. Strapabíró értelem, osz-
lik a köd a végeken. Meglep, mit elhallgatsz.
Kinyitott szelep. Lecsöngetett eszmemenet. Után-
vétellel megérkezett tapasztalat. Sokat sejtető tő-
mondat --- húsba mélyesztett tépőfogak. Nekem?
Neked? Parányival üzenget a határtalan. Ez itt
mi? Az őszinteség kakukkos órája. Nem véletle-
nül lett első a kívülről indított belső...
Légy résen. Minden másképpen van, mint volt
régen. Versenyképes szójáték. VALÓSÁGHA-
LÁNTÉK. Lüktet. Erek hálózzák be. Ezrek mene-
külését ütötte nyélbe a nyár. Igazság-
malomkerekeket forgat a lelemény. („És mégis
mozog a Föld.”) STÁTUSZGUANO. Vajon ki-
tart-e az önfeledten kellemes a szezon végéig?
Tartsd távol magadtól álmod kiváltó okát!
Nyilatkozat és bizonylat. ZSIGERSZÖGLET.
Képzetellenes végzet. Fiatalos őszutó, túlkoros
kikelet. Kitalált a látszat a lényeg-labirintusból.
ÖRÖKLÉTSZÓRÓLAP. A tények álmod mumu-
sa. Hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy susmus.
ERAZMUS. Ha kíváncsi vagy a mozdulatra, ha-
jolj ki a látványból. Mit mond? „A beteljesültben
jelölte meg törvényei végcélját.”
A szóé legyen az elsőbbség joga. Lenyugodott
a nap, pihenőre tértek a kiskorú csöndek. Mindent
szabad, mi nem lett megtiltva! Ez itt egy félig se
kész opusz, mitől felhabosodik a merész képzele-
tűek tudatalattija. Végsőkig kiélezett pardon. Egy
fiú és két leány sétál a folyóparton. A sötétség
hallgat, a komp kikötve. Pártold te is a biztosra
menő századvéget! „Ön, uram, téved!” Slampos,
de belül makulátlanul tiszta ítélet. Orrukat fent-
hordó ítészek. Eszköztelen bosszantás. Kialudt
gyűlöleted tűzfészke. És ezt csak most mondod?
Hibás égtájak, csökkentett létszámú teljesség. Ez
itt mi? A nyugalom keletlen kalácstésztája.
Már hallani a dörömbölést, a zárakban a kul-
csok csikorgását. A józan ész hivatlan gyászvité-
zei. Topognak, elfordított arccal morognak,
rossebeznek. Öngólt lőtt a mozgatás nélkül is vál-
tozó. CSÖNDELEVENSÉG. Benned is feléb-
resztette a rosszul sikerült a megjavítás vágyát.
Itt-ott többletmunkára kötelezhető öröklét. Érthe-
tő a fűhöz-fához kapkodás. LELKIERŐKAPTA-
TÓ, Naivitásráadás, gyermeki lélekkel,
bepárásodott hittel. Maximált szüntelen. Merre és
hogyan tovább? Már készül a végső válasz a meg-
magyarázhatatlanra.
Légy pontos, de ne ragaszkodj a szabályhoz!
Ne érts félre! Jellemző rád a nélkülözhetetlen
mellőzése. Még korai temetni. Két vállra fektetett
Semmi. Libanyak és fácánszárny. Emócióid pá-
lyaudvarán örökös a sürgés-forgás. Se így, se
amúgy. Pulzál a részletek kagylójába zárt össze-
sen. Magára ismert az új az elavultban. Falábú
álmod láttán --- szóbibircsók nőtt ellenséged állán.
Megtelt csodálnivalóval a leképezhetetlen. Szél se
rebben, papír se zizzen, magának serceg a toll.
Kihátrált a sötétből (óvatosan és félve) a világos-
ság.
Ne tartsd magadnál, de ne is válj meg tőle!
Vess egy utolsó pillantást az elmenőre. A kollek-
tív titkosítás technikája --- a nincs se legyen hiába!
MONDATALÁTÉT. Törvényszinten megélt
álom. Megfogyatkozott a rossz, de nem lett több
a jó. Tényekhez fogatott lehetséges. A részeken
keresztül jutottál el az Egészhez. Elbújtatta keddet
hamvazószerda. APAÁLLAT. Mindenre van ma-
gyarázat. Kereset és kereslet. Pusztul és pusztít.
Káromkodva szépeket szólásra buzdít.
Nem esel egyik ámulatból egy másik bálvány-
imádatba. Csiricsári álomszínpad --- közelebbről
szemügyre véve kínpad. Kiapadhatatlan FIKTÍV-
UTÁNPÓTLÁS. Se keze, se lába postás. Fénybo-
rostás világosság. Ez itt egy csöbörből
vödörbe-ország. Kalodába dugott versláb. SZÓ-
ZATSTRÓFA, HIMNUSZSZEGMENT. Nyalo-
gatja káoszsebeit a rend. Ég a kunyhó, ropog a
sánc. VITUSTÁNC. Úgy lóbálod érzékeidet (bár
ezt te tagadod!), mint ministráns a füstölőt. Fogadj
szót! Pöcköld le nyelved hegyéről a kimondhatat-
lant! Tenyérbe temetett arc a telihold.
Írod? Parányi versegész. Búzakalász és ke-
nyérszegés. Higiénikus közvetlenség, múlt száza-
di sikolyvető. Írjad: Delírium és lórum. FÓRUM.
Nyugodt mondat, ismeretmániákus álom. Döb-
bent összevisszaság. Írod? A szüntelen az öröklét
áramülése. Riasztott elmélyülés, víz alá nyomott
szomjúság.
A káosz a rend járdátlan oldala.
Érdemei elismerése mellett
Felmentette a tavasz a telet
Rekedt gégéjű fecsegések
A tudottnál a megsejtett épebb
Fejvesztetten menekül a holnap
A nincs tovább kezdetet folytat
Keresem mit nem találok
Csapra ütötték a valót az álmok
Kártékony szókukacok
Vagyok aki vagyok
Sodródtam együtt az árral
Én is találkoztam lócsiszárral
Menthetetlen mit itt látok
Egymást öleli áldás és átok
Kimért alaktalan szertelen forma
Belelátsz sorsomba
Teljesség-nómenklatúra
Ha befejezted kezdd újra
Ne bőgj húzd ki magad
Kezedhez szenny nem tapad
Tetté élénkült unom
Hatan öt felé megyünk egy úton
Felbátorított hallgatásom
Váltott műszakban
A nemlét fogásait magyarázom
Kínoz kíváncsiságom szomja
Az elképzelt színvonalát
A bekövetkezett lerontja
Bánt a kimondottal meggyalázott
Az önmegvalósítás előhívójában
Ijesztő arcokat látok
Túszul ejtett holnap
Vizuálható ötlet
Legkevesebbet
A gyilkosok öltek
Boltív alakú nem én mondtam
„Menjünk, nem hív senki”
Az irreálisat az itt és most
Zajtalanul újratermi
Ments meg Uram az anyagtól
Lelkem a testetlent kívánja
A minőség megkurtítását
A lelkiismeret is bánja
Ments meg Uram a határtalantól
A végest is sokallja szemem
Cseberből vederbe
Mozgást imitálva estem.
Ments meg Uram a tűztől
Vízért könyörög szomjúságom
A barikád túloldalán
Állásomat lövi ifjúságom
Fekete varjúsereg szállt
A levéltelen faágra
Húsz év óta vagyok a név-
Telenség patkoló kovácsa
Alkotmányos jogokkal felruházott
Egyénileg gazdálkodó csöndek
Belülről fenyegeti veszély
Vakolatlan jövőnket
a századvég verseiben
refkeltorfénybe került a homály
az érzékközeliségtől részeg szavak
kifecsegik a kimondhatatlan titkát
versenyt örül a jókedv a mámorral
két dudás egy csárdában
a bánat és fájdalom
a végszóra érkezett kezdetek
mihaszna változásokkal lepik meg
kiket magukra hagyott
világmegváltó szándékuk
Mondatnyom, tejútspiccvas. Ez itt mi? A
csönd fogamzásgátlója. Az állítás az igen túlmun-
kája. Írjad: Tető és szemfedő. SZEMFELSZE-
DÉS. A telihold és a kormány a helyén van.
Intellektuális piknik. Írod? Elvesztett fonál, faka-
nál. Lélegzetösszesen, kifigurázott mindenütt. Ír-
jad: Szótőpanoráma. Világképkabin, átlyukasztott
aszpirin. Belepiszkált a mozdulatlan a történelem-
be. Ködkaloda, törött oldalborda. Vannak fájások,
mik ellenségesen viszonyulnak a kínokhoz. Aki
másnak ma vermet ás: félnótás.
Szövegromlás és szőnyegbombázás
Ez, itt mi? Életelv mellett cselédeskedő álom.
Írod? Szövegromlás és szőnyegbombázás. Bon-
tásra kijelölt univerzum. Túlzásba vitt tökély. Ma-
sírozás és hazárdírozás. ÉVSZAKBECSÍPŐDÉS.
Írod? Szóra ráfeszülő csönd, miként a kesztyű a
kézfejre. Nyakigláb délibáb. Ne szólj bele a legyő-
zött és a hamvába holt vitájába. Írod? „Kevésből
sokat végy!” Nyélbe ütött tudásvágy. Lecsupaszí-
tott körkörös, fülzsír színű felhő. Egérfogú sírszáj.
Mint aki meg sem állt a tisztánlátásig a szók és a
tettek biztatása közepette.
Mit mond? Az ablakon át engedted be a szobá-
ba az eget. Desztillált vizet isznak az egerek. Írjad:
tétova életműépítgetés. Mint aki valós nevekben
rejt el általános kijelentéseket. Körülírt szüntelen.
Halló! Favorizált szűklátókörűség? Nem! Fruszt-
ráltban tárolt tudatalatti. Ez itt mi? Klasszicizmus-
ba csomagolt metafora. A szókból kitalált mondat
szabaddá vált valóságos.
Marhavagon, kierőszakolt pardon. Ez itt mi?
Tetovált búzavirág. Felfogtad! Forgolódnak a té-
nyek a valóság sírjában. Átírva zsírjában. A csönd
a hallgatás házi feladata. Csarnokvíz: benne kéj-
érzet lubickol. Eminens és evidens. Összeszűrte a
szél az esőlevet a levegővel. Ez itt mi? A morál
fekete lyukja. Kényszerpályára átállított kronoló-
gia. Mit mond? „Ágyékszagú ideológia.” Írod?
Nézéssel befogott látás. Foghíjas hórukk, mozaik-
kockából kirakott nemlétformáció.
A türelem a kivárás kaptafája.
Írod? Halált cipel a növekedés. Detoxikált
mozgás, a nézés csak ráadás. Akadt valami a
rácsodálkozás horgára? A valóságon kívül semmi.
ORGOVÁNY. Fagyasztott elefántormány. Imi-
tált imágó az úgy-ahogy. Beteljesültnél megre-
kedt végestelen-végig. Szemmelverés és
császármetszés. Írjad: Minden lehetséges, ha va-
laki tehetséges. Ez itt mi? Káosszá vadított vasfe-
gyelem. (Más aspektusból megközelítve:
alapcsend.) Génidomítás fényes nappal. Elmeél,
kozmikus bandzsítás. Mint aki, ha esetlegesen is,
de hallat magáról.
Írjad: Mint aki átárazta az öröklétet... A hiány-
érzet mint kolonc. ÉVSZAKVÉGTAG. Palackba
zárt önéletrajz. Nemlétfa, ellipszis alakú tégla.
Írod? Vaskos albatrosz. Nyerítésvájat, egymásnak
feszülő vállak. Munkacím: sparhelt és sperma.
Fagyasztott surrogás. Ideológiai toronyiránt. Ak-
kurátusságnak ütközött önárnyék. Szipka és szur-
kapiszka. Mint aki járt utakon indul el, és az
ismeretlennél köt ki. Ez itt mi? Az egyetemesség
gyűrűsujja.
Belekönyökölt az éj a pitymallatba. Felfejtett
majd, líradobozolás. Felbüfögött gömbvillám.
Mint aki nemakarással keresztez önmérsékletet.
Írjad: Rozsdaoldóval átitatott transzcendens. Ki-
világítatlan Tejút, könnyen kiismerhető bakszag.
Telek és roncstelep. (A képzelet a poéta távolba-
látója.) Lyuk tátong az ijedtség helyén. Életerős
szomorúság, reménytelen nőügy visszaszorítása.
Ez itt mi? A megaláztatás elsorvadt nevetőizma.
Telihasú igazság. Az kellene, uram: LÉLEK-
JELENLÉT! Szárított napfény. Anagrammokkal
kitetovált kiáltozás, írod? „Új zárat szerelni a sza-
vakra, és besrófolni a mondatokat.” Időtlenül és
már-már nemléttelenül. Bevárták (bevarrták) a
részletek az összesent. Tanulja a keveset a sok.
Vízszintes vágyakozás. Írjad: Mint aki a kép mellé
látást fektet. Hogy mi a titka? ÖRÖKLÉTKALIT-
KA. Van kiút a válogatás nélküli ősiségből. Meg-
roggyant kimondhatatlan, elcsöppent eszmenyál.
NYÚLHÁJ.
Véget ért a szituáció éjszakai kocsikázása. Lo-
bogtatja a remény csipkefüggönyét a huzat. Vá-
lasztékos szóbőség, de ez nem mond ellent a
lavinaként lezúdult eszmék felezési idejének. A
tetten ért pontosság volt és marad a titkok kulcsa.
A keserédes mosoly az álösszetartozás cégére.
ÁLOMKAPUFA eső előtt --- utána földhöz vá-
gott méregpohár. Felelősséggel odébb tett láb-
nyom, térrácsban folytatódó vakablak. „Ami a
tiéd, ne félj másoktól megtagadni.”
Mint aki nyomra lel hézagtalan sötétben. Keze
irányokat mutat, lábával dobbant, füle süket a
szókra. „Ha pihenek, az maga, látod, a bepenésze-
sedés.” Vajon emlékszik-e a táj a nyártól eltávo-
lodott tavaszra? Beigazolódott a véletlen.
Széttépett összebeszélés. Mint aki kezdi érteni
(akarata ellenére) a valóságot. Egyszerre startolt
álmok. Ez itt mi? A történelemre hajló sorsok
teknősbékapáncélja. Holdsütéses törvényriasztás.
BÉKEBÚCSÚZTATÓ, gesztusnevelde. Átvágott
mozgáshurok.
Vasáradat és aranyvasárnap. Tovább. Ünnepé-
lyes pillanatként bejegyzett öröklét. Szabadjára
engedett poéta-őszinteség, gyors jegyzetelés, ha
álom közeleg. Eltaláltad. PUNKTUMNYOMA-
TÉK. Ezek itt mik? Látástól vakulásig megbecsült
életelvek. A semmi a metafizikus rátalálás hobbi-
ja. Átvevő és ajánlattevő. Foglalkozása: transz-
cendens kalkulátor.
A kért csendről az élet utáni állapot gondosko-
dik majd.
Csizmaszárba gyűrt feltevés. „Ez így kevés.”
Az egymáshoz illeszkedő mendemondák a zseni-
alitás veszett fejsze nyele. Ez itt mi? A felismert
szükségszerűség terméskiesése.