Tiszainoka 88 m. tengerszíntfeletti magasságban épült a Tisza folyó félköralakú íve mellett. Nagyjában sík határa állandó ártere volt a folyónak. Az árvízgátak csaknem egész területét mentesítették. Határa keleti részén magasabb pontok keltik fel a figyelmünket, melyek talaja folyami homok az előbbi területek áradmány-talajával szemben. A kir. adóhivatal székhelye Kunszentmárton. A körorvos Tiszakürtön lakik, a legközelebbi gyógyszertár is ugyanott van, Bővizű ártézi kútjának vizét vízvezeték viszi módosabb házakba. Jegyzői hivatalában 2 jegyző és 1 irodai alkalmazott teljesít szolgálatot. A községi képviselőtestület 10 virilis és 10 választott tagból áll. Lakóinak száma 1139, (581 férfi és 558 nő), a természetes szaporodás 0.34%. Vallás szerint: 423 rk., 698 ref., 10 ev., 3 gk., 1 unit. és 3 izr. hitű. A református anyaegyház a tiszántúli ref. egyházkerülethez tartozik. Házainak száma 316. Népesebb tanyái: Csámpa, Inoka, Szájkahalom, Buzássziget és Szőlőssziget. Közoktatásáról 2 ref. felekezeti elemi iskola gondoskodik, ahol 2 tanerő tanít 2 tanteremben Analfabétáinak száma 138. Népkönyvtára és a Polgári Olvasókör gondoskodik a lakosság szellemi életének továbbfejlesztéséről. A község területe 3566 kat. hold, melynek legnagyobb része szántó (3612 kat. hold). Van ezenkívül 91 kat. hold szőlője, 29 kat. hold erdeje, 54 kat. hold rétje, 373 kat. hold legelője, 374 kat. hold pedig terméketlen terület. Lakóinak főfoglalkozása a földművelés. Iparosai: 2 kovács, 1 lakatos, 3 bognár, 1 asztalos, 2 csizmadia, 1 kőmíves, 1 hentes, 1 molnár, 1 férfiszabó és 3 nőiszabó. 4 szatócsüzlete is van. A legközelebbi állomás Tiszaföldvár. A községtől 2 km-nyi távolságra vezet a törvényhatósági út Szolnokról Kunszentmártonba, ezzel a község belterületét kövezett út köti össze. A Tiszán Ókécskére komp közlekedik. A Szolnok-tiszakürti autóbuszjárat érinti a községet.

Tiszainoka valószínűleg huszita telep volt, régi temetőjében a szláv templom romjai ma is láthatók. Az alapítás 1440 körül történhetett. Hunyadi János intézkedésére 1450-ben a Gercse-család nyerte el. Akkori neve Inatha. A török hódoltság alatt a hatvani lovaskatonaság birtokolta. Lakosai akkor a nagy adók miatt elköltöztek. Mint lakatlan pusztát említik 1601-ben. A népesség csak 1618 után tér vissza, ekkor nagyon kicsi lehetett, mert csak másfél portát irtak területén össze. A fejlődés menetét előbb a Thököly-féle felkelés, majd 1703-ban a magyar lakosság ellen felbérelt rác martalócok pusztításai akadályozták. 1715-ben 5 jobbágya és 4 zsellére volt és szántóföldje csak 63 köböl. A reformátusoknak 1733-ban már saját templomuk volt. 1741-ben Forgách grófné a Recsky-családdal közösen birtokolt. Az 1827. évi országos összeírás alkalmával 84 rk., 1109 protestáns, 5 izr. lakosa volt, házainak száma ez évben 171. A szabadságharc alatt 34 lakosa vett részt a szenttamási-csatában. A világháborút követő forradalmi időben a lakosság nagy sanyargatásnak volt kitéve. A román megszállás alatt a Haraszty-kastélyban székelt a megszállók térparancsnoksága. Ez idő alatt a község terményben és jószágállományban jelentékeny kárt szenvedett.