Tiszaszentimre nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vármegye észak-keleti szögletében Tiszaszőlős, Tiszaigar, Tiszaörs, Kunmadaras, Kunhegyes, Abádszalók és Tiszaderzs között fekszik. Határa síkság, melyből csak északkeleti részén emelkednek ki kisebb dombhátak és kunhalmok. Ilyen kunhalmok Szentimre területén a "Lekehalom", "Sorhát" és "Kettős" nevű, környezetükből 4-5 m-re kiemelkedő dombok. Mélyebb fekvésű nyugati határa a szabályozás előtt mocsaras, árvizektől gyakran látogatott terület volt. A Tiszaszabályozás után mocsarai, mint a Hugat, Nádastér, Háromág és Bolondlapos, kiszáradtak és környezetükben ma már a legjobb szántóföldek és rétek vannak. - Tiszaszentimre az abádszalóki kir. járásbíróság és a karcagi kir. adóhivatal alá tartozik. Jegyzőségén 1 főjegyző, 1 jegyző, 1 segédjegyző, 3 irodai és 1 pénztári alkalmazott teljesít szolgálatot. A községi képviselőtestület 15 virilistából és 15 választott tagból áll. A község ingatlan vagyonához tartozik a községháza, 1-1 iskola és óvoda, vágóhíd, a főjegyzői, jegyzői és orvosi lakás és 110 kat. hold földbirtok. Lakossága 3577 lélek (1756 férfi, 1825 nő), a természetes szaporodás 0.86%. Polgárai egynegyed része külterületeken és pusztákon lakik. Különösen népes a Messzekert nevű tanya, mely régebben szőlőkert volt és csak 35 évvel ezelőtt népesült be. A házak száma belterületeken 578, a tanyákon 50, Messzekert területén 106. A felekezeti megoszlás a következő: 1027 lélek rk., 2475 ref., 17 ev., 9 gk., 48 pedig izr. A reformátusoknak helyben van anyaegyházuk, a katholikusok a tiszaörsi anyaegyházhoz tartoznak. Az izr. anyakönyvi kerület székhelye Karcagon van. 3 népiskolája közül egy a község belterületén van, egy Lekehalom-, és egy pedig Messzekert pusztán. Az első ref. felekezeti jellegű, a két másik pedig községi iskola. - A lakosság 89%-a őstermelő. A 11.395 kat. hold területű községben 8.839 kat. hold szántó, 59 kat. hold szőlő, 826 kat. hold rét, 1000 kat. hold legelő, 28 kat. hold erdő van, 534 kat. hold pedig terméketlen terület. Nagybirtok a község területén nincs, 10 középbirtokának kiterjedése 5291 kat. hold. Kis- és törpebirtokosai átlag 6-7 kat. holdon gazdálkodnak. Iparvállalatai közül megemlítést érdemel Dékány Ödön gőzmalma. 67 önálló kisiparosa között 3 borbély, 6 kovács, 3 gépész, 7 szabó, 2 asztalos, 20 varrónő, 11 cipész, 2 hentes, 1 bádogos, 1 kőműves és 1 szíjgyártó szerepel. - Kereskedései: 5 szatócs üzlet, 3 gabona-, 13 tojás-, baromfi- és 1 fakereskedés. Egyetlen hitelintézete a Közs. Takarékpénztár. A községnek piaca, hetivására és minden évben 2 országos vására van. Árucseréjének csak egy részét bonyolítja le helyben, mert lakói úgy a nyerstermények értékesítésére, mint az iparcikkek vétele céljából nagy számmal látogatják a karcagi és kunhegyesi piacokat. Közlekedésre 5 törvényhatósági út szolgál. A Kunhegyes-tiszaszentimrei, a Tiszaszentimre-tiszaroffi teljesen kiépített, a Tiszaszentimre-szőlősi, Kunmadaras-tiszaszentimrei és a Tiszaszentimre-abádszalóki csak részben kiépített utak. A Karcag-tiszafüredi HÉV vonala mellett fekszik és így áruforgalma nagyrészét vasúton bonyolítja le.

A község neve először a pápai tizedlajstromokban fordul elő. Papjai a kemeji főesperesnek és az egri püspöknek fizettek adót. 1325-ben Uztól származott Abádi Péter özvegye és leánya a csanádi püspök bizonyságlevele szerint 50 márkáért lemondottak a helységről. Az új birtokos Abádi Sebestyén fia Lőrinc 1335-ben a Tomajnembeli Lóránttal birtokot cserél. Igy kerül a község a Tomaj-nemzetség birtokába. 1480-ban zálogjogon a Bessenyey-családé volt, 1483-ban pedig Gecsei Györgyné szül. Abádi Borbála a tényleges birtokos. 1570-ben a Losoncziak birták, majd mikor a család kihal, rokoni kapcsolatok folytán egy ideig Ungnad Kristóf birtokába ment át. Az 1693-as összeírás a Földváry-család birtokában említi. A XVII. sz. vége felé a Liber S. Joannisnek nevezett egri káptalani birtokkönyv szerint az egri egyház oltáros papjainak egy kétkerekű malma volt a község területén. Az áradásos helyeken elterülő réteket is az egyház birta és zselléreknek adta ki árendába. 1706-ban Rabutin tábornok a kíséretében lévő rácokkal felgyújtatta a helységet. Mária Terézia alatt vallási türelmetlenség miatt lakói Borsodmegyébe menekültek és csak a század végén tértek vissza Zoványi lelkész buzgólkodásaira. 1870-ben több bronzkori leletet találtak a község határában. Számos bronz karperec, véső és egy feldolgozatlan érctömb került ekkor napvilágra. - A világháborúban polgárai közül 117 halt hősi halált. A forradalom és román megszállás alatt úgy ingó-, mint ingatlan vagyonban tetemes kárt szenvedett.