Az ezredfordulón óriási átalakulás köszöntött be nemzetünk életébe. A honalapító szent király elterjesztette a kereszténységet s bajor-frank mintára megszervezte a királyságot. A patrimoniális királyság államszervezete a királyi hatalom gazdasági alapjain épült: a regnum fogalmában ekkor az államhatalom elve és a királynak birtokain nyugvó magánhatalma egyesültek. Államháztartás és királyi magángazdaság, állami hadsereg és királyi magánsereg a magyar középkor elején egyenértékű és összeeső fogalmak. A király gazdasági és közjogi hatalma földbirtokában gyökerezett, tehát királyi hatalmát s az ország kormányzását földesúri joghatósága alá tartozó rétegekre építette.

A király roppant kiterjedésű földek ura. Hatalmas nemzetségi birtokai voltak s reászálltak mind a hűtlenségbe esett nemzetségek szállásbirtokai is. Földesuraságát az ország legnagyobb részére kiterjesztette a gazdátlan területek, törzsválasztó-közök s a gyepüelvén túl fekvő földek birtokba vételével. A hatalmas birtokok kezelése és igazgatása nagy gondott adott. Az udvar ellátására szolgáló jobbára családi eredetű uradalmak élére Szent István a comes palatii-t rendelte, az ország területén szétszórt, távolabb eső birtokok igazgatására pedig központokat jelölt ki. Ezek a központok legtöbbnyire megfelelő fekvésű, még az itt lakó szlávok által készített földvárak voltak. Ahol nem voltak várak, ott a magyarok építettek. A várak határában lévő népek élére a bajor grafiók címét viselő tisztviselők, comesek kerültek.

A királyi váruradalmi rendszer kialakításánál Szent István a frank-bajor comitátus szervezetét tartotta szem előtt, de a sajátos magyar viszonyokhoz alkalmazva. A szláv várrendszer hatása is kétségtelenül kimutatható.

A szlávok laza törzsszervezetének központja rendszerint egy mocsár-, vagy földvár volt, környékük lakossága ide szolgáltatta termésének egy részét és szükség esetén katonai szolgálatot is teljesített. Szláv kapcsolatokra mutat a várak köré csoportosuló királyi gazdaságok neve is. Kezdetben a határozatlan pagus civitatis-szal jelölték a vár területét, ez elnevezést azonban rövidesen a civitatis mega: a vár megyéje, határa jelentésű kifejezés váltotta fel. (Medja ószláv szó és határt jelent.) A királyi gazdaság igazgatója, a vár élére rendelt comes neve a magyarban ispán lett. Az ispán szó a szláv zsupánból (törzsfő, nemzetségfő) ered, amit német közvetítéssel (Gespan) vettünk át.

Az ősi vármegyék székhelyei közt igen sok szláv eredetű van. A hadnagyi szállásföldek közül (melyek rendszerint folyókétparton feküdtek), ekkor már igen sok a király kezébe került. Ezeken a helyeken alakultak ki folyókétparti vármegyék. Ahol új várat építettek, ott a vár ősi szokás szerint az első ispán nevét nyerte el (Csanád, Borsod, Szabolcs, Szolnok stb.).

A megyerendszer létesítése az egyházi igazgatás szerveinek kiépítésével volt kapcsolatos. A püspöki egyházmegyék főesperességekre oszlottak s kezdetben minden megyének egy egyházigazgatási kerület (főesperesség) felelt meg.

A megye kezdetben földrajzilag határozatlan birtokegység, központja mindig egy vár (vár, váras = város), körülötte a meghatározott szolgáltatásokkal tartozó királyi népek kis telepei voltak elszórva. A várnép két rétegből állt: a fegyveres szolgálatra kötelezett civisekből és milesekből, továbbá a társadalmilag alacsonyabb állású rabszolgaeredetű civilisekből és a telepesekből. Ez utóbbiak gazdasági munkákat végeztek az ispánság területén. A kisebb telepek élére milesek kerültek, akiket centurióknak és decenturióknak mondanak Szent István törvényei.

A várbirtokot (pagus, comitas, parochia) a comes parochialis kormányozta, aki katonai, bírói, közigazgatási és gazdasági főhatóságot gyakorolt s a királyt megillető jövedelmek beszolgáltatásáról gondoskodott. Az általa kormányzott, tisztára magángazdasági jellegű királyi uradalomnak egyáltalán nem volt földrajzi, hanem csak gazdasági egysége.

Szent István magánhatalmi szervezetű kormányrendszerében már hűbéri vonások bontakoznak ki: a honvédelem a katonai kötelezettséggel terhelt adománybirtokokra van alapozva. Jellemző jogtörténeti tény, hogy a királytól magánjogilag függő ispánok főhatósága a törzsökös nemességre, a honfoglaló szállásbirtokosok sarjaira nem terjedt ki. A törzsi, nemzetségi szállásbirtokosok leszármazottjai továbbra is vérségi szervezetükben éltek szokásjoguk szerint. A király jogait és főhatóságát felettük közvetlenül és személyesen gyakorolta.

A királyi és nemzetségi birtokok egymás mellett, sokszor egymásba ékelődve terültek el.

Az ősrégi társadalmi és gazdasági rend lassan bomlásnak indult. Ezt a folyamatot az új gazdasági rend s a hűbéri jellegű megyerendszer nemcsak befolyásolta, hanem döntően meg is határozta. A származási nemesség mellett szinte rohamosan emelkedett fel az új, adománybirtokos nemesség. A származási nemesség köréből egyre többen kerültek a király földesúri hatósága alá. De az első várispánok csaknem mind a régi nemzetségek ivadékai közül kerültek ki.