Nem is olyan szokatlan ez a cím. Nemcsak azért, mert rögtön idézni lehet a közmondást: ..."A tudós is talál, min köszörülje az eszét!" — hanem azért is, mert ez az egyszerű, kendőzetlen igazság. A mai iskola tanárai korra és nemre való tekintet nélkül tanulnak, képezik magukat, hogy lépést tartsanak szaktárgyuk fejlődésével, vagy még jobban elmélyedve benne, nagyobb eredményességgel teljesíthessék mindennapi, de nem hétköznapi feladatukat: ifjúságunk nevelését.

Itt most csak azokról szeretnék megemlékezni, akik az orosz nyelv tanulására és tanítására vállalkoztak. Bizony nem kis nehézséget kellett legyőzniök, hiszen legtöbb közülük már meglett korban fogott hozzá egy merőben új, idegen nyelv tanulásához s csaknem ezzel egyidőben tanításához is. Tanulóink egyre nagyobb tudással, nyelvismerettel lépik át a középiskolák kapuját, s egyre nagyobb követelményeket támaszt maga a fejlődő élet is orosz nyelvtanárainkkal szemben.

Érzik ezt ők is, ezért keresik a lehetőséget nyelvtudásuk szélesítésére, szakmódszertani ismereteik bővítésére. A megyei tanács oktatási osztálya, a Magyar-Szovjet Társaság és a TTIT együttes erővel igyekeznek segíteni orosz szakos pedagógusaink továbbképzésében.

Az oktatási osztály az iskolai munkaközösségeket látja el anyaggal, szakmódszertani előadásokkal, a TTIT a Szovjetunió múltját, kultúráját, gazdasági és politikai életét ismertető előadásokat rendez. Az MSZT otthont ad a tanárok közös foglalkozásaihoz, s társalgási tanfolyamokat szervez számukra.

A megye nagyobb városaiban: Szolnokon, Karcagon, Mezőtúron, Jászberényben működnek ilyen tanfolyamok. Csak a megbecsülés hangján írhatok azokról a nevelőkről, akik vállalva a fizikai és anyagi áldozatot, résztvesznek a tanfolyamokon.

Lukács István a jákóhalmi, Tömör Károly a pusztamonostori iskolából jár el a jászberényi tanfolyamra. Berta István 5 kilométert gyalogol, hogy ott lehessen a karcagi foglalkozáson. A munkában megőszült Virág Laci bácsi Mezőtúron fiatalos kedvvel vitatkozik egy-egy fogós nyelvi kérdésen. De a fiatalokra sem lehet panasz. Csarhó Judit alig hagyta még ott az egyetem padjait, máris a szolnoki tanfolyam szorgalmas hallgatója.

Sorolhatnám a neveket, 40 általános és középiskolás tanuló nevét, akik együtt töltik a hét egy-egy estéjét gyakorolva az orosz nyelvet, forgatva az újságokat, folyóiratokat, megtárgyalva egy Puskin-vers vagy Gorkij-novella mondandóját, s olykor — ha már fáradt az agy —elmókázva egy-egy anekdótán, vagy azon, hogy nem jól hajlik a nyelv az orosz szó alá.

Az MSZT orosznyelvű hanglemezei: dalok és irodalmi szemelvények, diafilmek, ritkábban szovjet pedagógusokkal közös baráti találkozók segítik és színesítik a foglalkozásokat, amelyeknek egy hibája van csupán: még nem tudott általánossá lenni, minden orosz szakos nevelőt összefogni.

Így is, kezdetnek is biztató, s hogy nem hiába tanulnak a tanárok, annak legjobb bizonyítéka az lesz majd, ha növendékeink orosz nyelvi tudása, beszédkészsége egyenes arányban lesz tanáraik ráfordított energiájával.