A közművelődési párthatározat a könyvtár kettős feladatáról szólva első helyen említi azok nevelési és tájékoztatási funkcióját. A könyvtárnak tehát olyan értékközvetítő és nevelési bázisnak kell lennie, amely a maga eszközrendszerével tevőlegesen hozzá tud járulni ahhoz, hogy — ismét a határozat kifejezésével élve — "a felnőtt lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömeges méretűvé váljék."

Ennek a feladatnak logikus következménye, hogy a könyvtár egész tevékenységében: az állománygyarapítástól a szolgáltatások gazdag választékán át az olvasmányajánlásig és az irodalompropagandáig érződnie kell a nevelési és tájékoztatási készség folyamatos, felfelé ívelő és tudatos fejlesztésének. Milyen eszközökkel és milyen tartalommal tudnak könyvtáraink bekapcsolódni a hazafias és internacionalista nevelés nagy áramkörébe?

Helyzeténél fogva a könyvtár műhelye a múlt és jelen értékei feltárásának, közvetítésének és terjesztésének. Könyvtárainkban az Országos Széchényi Könyvtártól kiindulva megyei könyvtárainkon át városi-járási könyvtáraink jelentős részéig — a helyi tárgyi és személyi feltételektől függő mértékben — működnek bibliográfiai műhelyek. Nemzeti könyvtárunk országos jelentőségű tevékenységét most nem érintve szólni érdemes arról a szép szándékról, amelynek megvalósulásaként ma már nyolc megyében elkészült, néhányban megjelenés előtt áll a megyei sajtóbibliográfia. E sajtóbibliográfiák, amelyek a helytörténeti-helyismereti kutatásnak alapvető forrásai, jobbára a megyei könyvtárak anyagi és szellemi erőfeszítése révén születtek s jelennek meg. Többek között a sajtóbibliográfiák elkészülte adott és ad ösztönzést az országos és helyi jelentőségű repertóriumok, sajtótörténeti vázlatok elkészítéséhez, amelyek nélkülözhetetlenek a nemzeti és helyi értékek feltárásában.

Az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központja által kezdeményezett országos bibliográfiai terv végrehajtásába bekapcsolódó könyvtárak aprómunkája révén múltunk bibliográfiailag feltáratlan fehér foltjai lassan tünedeznek, s kapnak egyszersmind kutatóink értékes segítséget napi munkájukban.

Mivel a vidéki könyvtárak által választott bibliográfiai témák többsége az adott tájegységhez valamilyen formában kötődő személyiség életművét s az arra vonatkozó recenziókat tartalmazza, avagy a területhez is kapcsolódó, de nemzeti szempontból is jelentős évfordulók bibliográfiai adatait közli, szerencsésen ötvöződik bennük a helyi és az össznemzeti érdek.

Kevésbé látványos, de éppen a hazafias és internacionalista nevelés szempontjából is fontos következtetések levonására alkalmasak azok az olvasásvizsgálatok, amelyek a Könyvtártudományi és Módszertani Központ irányításával az ország több könyvtárában folynak. E vizsgálódások — sok egyéb mellett — arra is felhívják a figyelmet, mennyire elhalványulnak olvasóink tudatában nemzeti múltunk régebbi eseményei. De helyenként hézagos még a közvetlenebb környezet munkásmozgalmi hagyományainak ismerete is. A tv jóvoltából olvasóink jelentős része kitűnően ismeri VIII. Henrik valamennyi házasságának történetét. Sokkal kevésbé mondható ez el hazai történelmünk számunkra lényegesesen fontosabb személyiségeiről, különösen , ha azok kívül estek a tömegkommunikációs eszközök, különösen a tv figyelemkörén.

Könyvtáraink szilárd bázist jelentenek a helyi hagyományok ápolásában is. Helyismereti gyűjteményünk a teljesség igényével raktározza a helyi dokumentumok sokféleségét. Ezek egyre szélesedő feltárásával biztosítják a helytörténeti kutatás alapanyagát, nyitottságával pedig a honismereti körök, kisközösségek foglalkozásait teszik érdekessé, a hazafias nevelés szempontjából is hatékonyabbá.

Ennek a tevékenységnek hasznos termékei az egy-egy helység vagy terület irodalmi-történelmi emlékhelyeit ismertető kiadványok. Értékesebbjei közül is kiemelkedik a szegedi Somogyi illetve a miskolci megyei könyvtáré. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a kutatók számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen értékes dokumentumok hasonmás kiadása. Ilyen a szegediek gondozásában megjelent Emléklapok Csongorád múltjából, (melyről a Népszabadság is adott ismertetést) vagy a Szolnok megyei könyvtár Rövid értekezés a musikáról című Verseghy-kiadványa.

Örvendetes, hogy erősödik a könyvtárközi összefogás is. Így az említett Emléklapok Csongorád múltjából a szolnoki könyvtár reprográfiai műhelyéből került ki. A szombathelyi megyei könyvtár kollektívája folyóirat-megfigyelést végez, megkönnyítve ezzel más könyvtárak helyismereti gyűjtőmunkáját. A debreceni megyei könyvtár valamennyi könyvtári kiadvány gyűjtője és könyvtárközi forgalmazója, az MTA Irodalomtudományi Intézetének könyvtára pedig Verseghy Analyticae Linguae Hungaricae című művét bocsátja rendszeresen a Szolnok megyei könyvtár fordítói munkaközösségének rendelkezésére.

Még nem jellemző, de tendenciájában mégis jelenlévő törekvése nagyobb könyvtárainak — különösen ott, ahol a megyeszékhelyen nincs felsőfokú intézmény —, hogy maga köré gyűjtse az alkotni tudó és alkotni akaró értelmiség egy részét éppen a helyi hagyományok, értékek tudományos igényű ápolása céljából. Így tette és teszi ezt a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár is, amikor névadója, a város szülötte szellemi hagyatékának gondozását vállalta. A hasonló esetben olykor kísértő provincializmus veszélyét az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársai segítettek elkerülni.

Nem szóltam még az úgyszólván minden könyvtártípusban fellelhető s a hazafias és internacionalista nevelés szolgálatába állított rendhagyó irodalomórákról, irodalmi estekről, előadássorozatokról, vetélkedőkről. Csak példaként említem, hogy két éven át 10 alkalommal találkozott Szolnok szakmunkás- és középiskolás fiatalsága. "A magyar költészet századai" című ifjúsági sorozat keretében a magyar költészet tanterven kívül maradt remekeivel. A város 900. évfordulójára való felkészülés nemcsak a vetélkedők bőségét hozta, hanem eddig nem tapasztalt mértékben fellendítette a kutatótevékenységet, a város múltja, jelene és jövője iránti érdeklődést s nem utolsósorban a köz javára végzett társadalmi munkát is.

Nem érdektelen utalni a könyvtárak által istápolt olyan országos olvasómozgalmakra is, mint a Kell a jó könyv, amely ezzel a jelszóval újabb tízezreket segített az orosz és szovjet irodalom alkotásainak mélyebb megértéséhez.

Könyvtáraink érzik azokat a hiányokat is, amelyek olvasóink tudatában szomszéd népeink életének, történelmének, művészetének ismeretében mutatkoznak. Ezért igyekeznek a maguk eszközeivel közelebb hozni szocializmust építő testvérnépeinket a magyar olvasókhoz. Ezt szolgálják az olvasótermek kiemelt polcai, ajánló válogatásai, könyv- és folyóirat-kiállításai, s természetesen a nemzetiségek által lakott területen települt könyvtárak nemzetiségi részlegei. De ilyen céllal indult Szolnokon a fiatalok körében is meg a szocialista brigádok körében is népszerűségnek örvendő Látogatóban szomszédainknál című előadássorozat, amely egyelőre a határainkon túli magyar, majd a román, csehszlovák, jugoszláv irodalom java iránt igyekszik kedvet ébreszteni, megmutatni azt, ami egymásra utalt népeink sorsában közös. E törekvés sikerét a kérdést jól ismerő irodalomtörténészek előadása a kitűnő előadóművészek tolmácsolása mozdítja elő.

Témánk szempontjából is jelentősnek tartom a Szovjet Kultúra Háza és a megyei könyvtárak között bontakozó kapcsolatokat, amelyek ugyan a jelenleginél több lehetőséget hordanak magukban, de így is alkalmasak a szovjet könyv, a szovjet kultúra és tudomány olvasók közötti népszerűsítésére.

A könyvtárakban folyó hazafias és internacionalista nevelés néhány vonását rajzoltam fel. E kézenfekvő gondolatokat nem kísérték elvi magyarázatok. Úgy vélem azonban, hogy annyi elvi vita, de főként a művelődéspolitikai munkaközösség állásfoglalása után a nyomatékot az eddigieknél jobban a gyakorlati nevelőmunkára kell helyezni, ahogyan erre legutóbb a témában tartott VII. egri országos tanácskozás is példát mutatott.

A gyakorlati nevelőmunka előtérbe kerülése a részvevők nagy elvi szilárdságát, tisztánlátását igényli. S szükségessé teszi azoknak a közösségi formáknak az erősítését is, amelyekben a cselekvő részvétel a lényeg, mert könyvtáraink csak így válhatnak valódi művelődési központokká.