Kettős öröm számomra, hogy az olvasónaplóm első oldalán egy, szűkebb hazámról, Szolnok megyéről szóló, frissen megjelent könyvről szólhatok. Örömem egyik oka önmagában az a tény, hogy a "Magyarország megyéi" sorozat ötödik köteteként a Kossuth Kiadó gondozásában éppen most látott napvilágot a 62 fekete-fehér fényképpel illusztrált, tetszetős színes borítóval ellátott, valóban kézbe illő Szolnok c. kötet. Örömem másik indítéka az, hogy a szerzők mindegyike nem csupán kitűnő ismerője a maga szakterületének, hanem mindannyian a tiszai táj nevelte, illetve e tájegységhez kötődő, iránta elkötelezett, köztünk élő értelmiségi.

Aki e könyv 10 nyomdai ívét végiglapozza, valóban teljes, a lehetőség határain belül korszerű (a kézirat u.i. 1982. októberében került nyomdába) képet kap Szolnok megye múltjáról és jelenéről; kivívott és megérdemelt helyéről Magyarország más tájai között. Úgy növeli a szülőföld, mindennapi életünk tere, örömeink és gondjaink színhelye iránti ismereteinket, s ezek révén a hozzá fűződő pozitív érzelmeinket, s ne szégyelljük kimondani, szeretetünket, hogy eközben erősíti azokat a szálakat is, amelyek a nagy egészhez, szeretett szép hazánkhoz kötnek bennünket. Ilyen értelemben tartom én e könyvet nemcsak minden érdeklődő számára hasznosnak, hanem itteni és nem Szolnok megyei illetőségűnek egyaránt fölötte szükségesnek is.

A megye földrajzát, felszíni, éghajlati viszonyait, vízrajzát, növény- és állatvilágát, három nagy tájegységét, a Jászságot, a Nagykunságot, a Tiszazugot, és minden települést feltüntető térképvázlattal gazdagítva Tálas László ismerteti nem feledkezve meg az idegenforgalom szempontjából annyira jelentős hévizeinkről szóló tömör tájékoztatásról sem.

Dr. Selmeczi László a történelmi-társadalmi viszonyokról szólva átfogó képet rajzol a népek országútján fekvő, hányatott sorsú megyénk múltjáról. Lendületes, az olvasói érdeklődést végig ébren tartó stílusban hívja fel a figyelmet történelmünk sorsfordulóira, megyénk szerepére hazánk forradalmi és munkásmozgalmi múltjában. A felszabadulástól napjainkig szóló részben szociometriai szempontból is fontos, a fejlődés tendenciáira rávilágító adatokat közöl jelenlegi társadalmi arculatunkról.

A megye településviszonyait, közigazgatását ismertető fejezet a megye közigazgatási változásait, a lakónépesség legfontosabb demográfiai adatait tartalmazza. Nem a két szerző: dr. Lukács Pál és dr. Zádor Béla tehet róla, hogy a fejlődés máris megváltoztatta a megye közigazgatásáról általuk adott helyzetképet.

Dr. Zádor Béla a megyében működő politikai és társadalmi szervezetek részletes felsorolásán kívül korrekt tájékoztatást nyújt, az MKP, MDP, illetve az MSZMP legfontosabb, a mindenkori vezetők nevét is rögzítő adatairól. Tömör áttekintést ad a KISZ, az Úttörőszövetség és elődei, a szakszervezetek, a HNF, az MSZBT, az MHSZ és a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete múltjáról és jelenlegi helyzetéről.

A könyv két legterjedelmesebb fejezete a megye gazdasági viszonyairól, illetve művelődésügyéről szól. Az előbbi Boros Lajos és Tálas László, az utóbbi dr. Vincze Sándor munkája. A gazdasági viszonyokat tárgyaló szerzőpáros rövid, de jellemző visszatekintéssel kezdi mondandóját, majd jól informáló táblázatok segítségével ad hű képet a megye iparáról, mezőgazdaságáról, közlekedéséről, hírközléséről, kereskedelméről és a lakosság egyéb kommunális ellátottságáról.

Bizonyos fokig hasonló eljárást követ dr. Vincze Sándor is. Statisztikai adatai, grafikonjai segítik az eligazodást a megye közoktatásáról és közművelődéséről megrajzolt, érthetően sokszínű képen. A minden lényeges mozzanatra ügyelő, gondos szerző tanulmányát a helyi irodalomról, művészetről, ill. a helyi sajtóról, kiadványokról, rádióról szóló résszel zárja. Éppen a téma feldolgozását jellemző gondosság és figyelmesség igényli azt a kiegészítést, hogy a felsőoktatás tárgyalásakor megemlítést érdemelt volna a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1964-66. tanévekben Szolnokon működtetett nappali tagozata, ill. a debreceni Tanítóképző Főiskola 1971-79. között ugyancsak Szolnokon működtetett levelező konzultációs központja. A jelentősebb számú kiadványt hosszabb időn át megjelentető szervek, intézmények között pedig mindenképpen helye lett volna a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár megemlítésének is.

A megye tudományos életét Rózsavári László vázolja. Egy olyan, a köztudatban talán kevésbé ismert területre enged bepillantást, amely - különösen a termeléshez közvetlenül kapcsolódó tudományos tevékenység révén - nagyban hozzájárul megyénk gazdasági életének országos elismertségéhez. De súlyának megfelelően foglalkozik a társadalomtudományok, illetve az egészségügy területén folyó, eredményes kutatásokkal is.

Dr. Sipos Károly tanulmánya az egészségügy, testnevelés és sport megyei világába vezeti el az olvasót. A múlt tanulságai, a jelen eredményei, a jövő kilátásai szépen ötvöződnek az éppen tárgyszerűsége révén sokat mondó fejezetben.

Dr. Selmeczi László és Tálas László a természetvédelem, műemlékvédelem és idegenforgalom megyei jellemzőit foglalja össze. Szinte tézisszerűen hívják fel a figyelmet azokra a természeti, műemléki, népművészeti és néprajzi értékekre, amelyeknek megtekintése — az idegenforgalom itt is felsorolt lehetőségeinek felhasználásával — minden ide látogató számára maradandó élményt jelenthet.

Kötetünket Nánai Tibor testvérmegyei kapcsolatokról szóló értekezése zárja. Az Észt SzSzK-hoz, a Kjusztendil, ill. Dolj megyéhez fűződő kapcsolataink kialakulásáról, történetéről, jelenlegi helyzetéről. A kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről adott tájékoztatást a megyeszékhely és Riihimaki testvérvárosi együttműködésének rövid vázlata teszi teljessé.

A valóban tömegigényt kielégítő kötet összeállítása dr. Zádor Béla elismerést érdemlő munkája.

(Magyarország megyéi. Szolnok; Kossuth Könyvkiadó. 1983.)