A II. ALFÖLDI NÉPTÁNC FESZTIVÁL SZOLNOKON
A másodízben megrendezett Alföldi Néptánc Fesztivál a résztvevő együttesek számát és földrajzi helyzetét tekintve, tavaly is, most is szinte országos jellegűvé vált. De országos jelentőségre emelkedett az Alföldi Néptánc Fesztivál kiírása azáltal is, hogy mindkét alkalommal középpontba állította az új, korszerű, de a néptánc hagyományaira épülő koreográfia értékelését. Ezért jutalmazta a zsüri a múlt és az idei évben is a legjobb koreográfust.
De a pályázati felhívásban kiírt tíz-, hat- és négyezer forintos díjak odaítélésében is döntő jelentőségű volt mind a folklór, mind a cselekményes tánc kategóriájában a legmagasabb színvonalú művek legjobb betanításban történő bemutatása. A zsüri határozata értelmében a 10 000 Ft-os nagydíjjal jutalmazott csoport koreográfusa a külön koreográfiai díjat nem kaphatta meg, mivel a nagydíjban ez bennefoglaltatik.
A résztvevő együttesek tehát egy folklór- és egy olyan tematikus kompozicióval léptek fel, amely a felszabadulás eszméjét tükrözi, művészi megfogalmazásban. A bemutatott művek közül csak azok jöhettek számításba, amelyek 1964/65-ben készültek.
A Szigligeti Színházat zsúfolásig megtöltő közönség felfokozott várakozással tekintett az idei II. Alföldi Néptánc Fesztivál elé. A bemutató — bár összhatásában némileg elmaradt a tavalyi mögött — nem okozott csalódást. A résztvevő együttesek száma — nyilván a megnehezült anyagi körülmények miatt — alacsonyabb volt az 1964. évinél.
A két kategóriában nyújtott összteljesítmény alapján ismét a tavalyi győztes, a HVDSZ Bihari Táncegyüttese (koreográfus Novák Ferenc) kapta a 10 000 Ft-os nagydíjat, s továbbra is birtokosa maradt a fesztivál vándorserlegének. A folklór kategóriában Draskóczi-Novák: Erdélyi táncok c. számát adták elő. Az együttes most is csillogtatta ismert erényeit: a kísérőzenével való tökéletes összhangot, a gondos kidolgozást, a biztos kivitelt, a jó térkihasználást. Különösen a frisses részletekben volt sodró erejű az előadás. Mégis az volt a néző benyomása, hogy az előadás főleg átélés dolgában nem érte el a tavaly látott "Tiszaháti csárdás" szintjét. Vitathatatlanul jogos első helyezését nem is ezzel, hanem a Sánta-Daróczi-Bárdos-Novák: Várj reám c. tematikus kompoziciójával vívta ki.
A cselekményes táncok között ez volt az a kompozíció, amely minden vonatkozásban azt nyújtotta, amit a versenykiírás igényelt. Magas kultúrájú ének-, zene-, s népi motívumokból felépített, korszerű táncmozgás tökéletes ötvözetét adta a Szimonov ismert versére komponált mű.
Éppen folklór kompoziciójával került az előkelő második helyre a Nemzetiségi Központi Táncegyüttes (koreográfus: Kricskovics Antal). A Filipoviczy zenéjére komponált "Szkoplye 63" döbbenetes erejű ballada benyomását keltette. A szkoplyei tragédia táncban elbeszélve - merész hang- és mozgáseffektusaival - minden szemlélőben osztatlan együttérzést váltott ki. A kompozíció helyét nehéz lenne meghatározni a folklór és a cselekményes tánc között, mégis az előbbihez kapcsolja a néptánc elemeinek merész, de tudatos alkalmazása. Ezért a koreográfiáért kapta meg Kricskovics Antal a Megyei Tanács különdíját.
A tematikus táncban (Vas-Bodnár-Kricskovics: Látomás) is érvényesült a tökéletes zenei összhang, a mozdulatok esztétikuma, de már jóval erősebben eltolódva a balett, s helyenként az akrobatika irányába. Mondanivalója így is szinte szuggerálta a nézőben a "Ne legyen többé háború!" gondolatát.
Nehezebb helyzetben volt a zsüri a harmadik díj odaítélésekor. Végül is megosztva adta ki a Közgazdaságtudományi Egyetem, illetve a szolnoki Tisza Táncegyüttesnek. Mindkét együttes a folklór kategóriában nyújtott teljesítményéért kapta a díjat. Az egyetemisták Gulyás—Náfrádi: Széki Muzsikáját, ill. Vuicsics—Náfrádi: Pásztor rapszódiáját adták elő. Előadásukat jó zenei aláfestés, kitünő szólótánc, a lassú és frisses részek harmóniája és a produkció végéig emelkedő tendencia, jó betanítás és magas mozgáskultúra jellemezte.
A Tisza Táncegyüttes Halkovics—Várhelyi: Jászkun szvitjével szerepelt. A fantáziadús koregoráfia, a tömeget mozgató, látványos előadás felvonultatta a hagyományos néptáncfigurák gazdag változatait. Bár az előadásmódban adódott bizonyos elfogultságból fakadó apróbb egyenetlenség, s a zenekari kiséret sem volt egyenrangú a kompozicióval, jó helyezésük még így indokolt.
Tematikus táncaik (Daróczi—Náfrádi: Ekevasat a kardokból, ill. Stravinszki—Várhelyi: Rács és árnyék) koreográfiája jóval alatta maradtak az első két helyezettének. A nyomasztóan komor, szűk mozgásanyagú kompozíciók még inkább ki nem érlelt kísérletek hatását keltették.
A zsüri dicséretben részesítette a BM kaposvári táncegyüttesét és a FMSZ túrkevei tánccsoportját, szintén a folklór táncokban nyújtott teljesítményükért A túrkeveieknek főleg a pontos betanítás, a kaposváriak táncában pedig az ízzel, csínnal, tűzzel előadott Székely legényes érdemelte meg a kiemelést.
A fesztiválon szereplő többi együttes —, ha nem is kerülhetett a díjazottak közé —, joggal érdemelte ki teljesítményével a néptánc-szerető szolnoki közönség tetszését.
/Népművelés, 1965. 7. sz. 2-32. p./
