|| TARTALOM || VISSZA || TOVÁBB ||

Palugyay Imre: Jász-Kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása



XXI. Szolnok megye alkrészei a jelenlegi politikai felosztás szerint.

I. SZOLNOKI JÁRÁS.

     Áll 2 mezőváros, 9 falu s 22 pusztából; összes területe 14.9 [négyszög] mértföld.

táblázat


Szék- és járási főhely.

Szolnok

     I. Szolnok mezőváros. Nevezete és őskori történetére vonatkozólag azokon felül, mik a megye történeti adatai közben is (a 300-317. lapokon) már bővebben előadvák; - e helyt csak azt emlitjük fel: miként Decsy Sámuel "Szolnokot igen régi városnak, még a IX-dik században északi Schithijából ki jött 7 magyar kapitányok által épittetettnek" mondja. - A mohácsi vész utáni korszakban János királynak Szolnok város kiváltságait illetőleg ívrét pargamenen góth betükkel függő pecsét alatt kiadott s a város irattárában nagy becsben tartott oklevele - mind a mellett, hogy azt az 1739-dik évbeni égés felette megrongálta s nagyobb részben olvashatlanná tette, - a városnak hajdani három birtokosát mutatja fel. Ugyan is ez oklevél előrészébe van igtatva Zsigmond királynak a város részére 1422-dik évben,,Datum in Zolnok", kelt nagyobb pecsét alatti kiváltságlevele, melly kétségtelenül azt mutatja fel: miként e város akkoriban a magyar királyok sajáta volt légyen. Ezt követi II. Ulászlónak 1513. sz. Jakab apostol napján (jul. 25.) kelt s Zsigmond most emlitett kiváltságait titkos függő pecsét alatt jóváhagyó levele, világosan azt tanusitó: miként Szolnoknak akkori birtokosa "Magnificus Michael de Palótz" (akkoriban főajtónálló mester) személyesen jövén II. Ulászló király eleibe, Zsigmond király fentebbi diplomájat olly kérelemmel mutatta be: hogy azt saját városa, Szolnok részére erősitené meg. - Végre Zápolya Jánosnak e két rendbeli kiváltságlevelet megerősitő szavaiból kitetszik: hogy Palóczy Mihálynak magva szakadván Szolnok birtoka testvérbátyja - Palóczy Antalra szállott, ki mint Zemplén vármegye főispánja s egy zászlóalj vezetője Mohácsnál elesvén szinte nem hagyott maradékot. - Ekként háramlott Szolnok Zápolya Jánosra, mint azon ország-rész kiralyjára; ki azt 1527-ki juniusban hiv szolgálatáért budai várnagy Krón Gothárdnak adományozá; - ki is legottan azon esedezéssel járult János királyhoz: hogy az előbbi királyoktól városa által nyert kiváltságokat ő is helybe-hagyván a birót, polgárokat, gazdákat s minden lakóit Szolnoknak "Circumspectos Judicem, Cives, Hospites, et universos inhabitatores oppidi Zolnok vocati" a királyi harminczadok, vámok s révbérek alól mentesitené. Az e felett kelt k. oklevél 1527-ki Sarlós Boldog Asszony ünnepe utáni szombaton, tehát julius hó elején, lön kiadva. Hogy azonban Krón Gothard nem soká birhatta Szolnokot, kitetszik onnan: mivel ugyancsak János királynak 1538-ki február 1-ső napján Nagy-Váradon a város országos vásárait illetőleg kiadott s a városi levéltárban a pecséten kivül teljes épségében meglévő kiváltságlevele világos szavai szerint, a város akkori földesura "Stephanus de Werbewcz summus et secretarius Cancellarius Noster" könyörgött az iránt: hogy a birtokában lévő Szolnok városát vásári joggal ajándékozná meg a király. Utóbb Hennyei Miklós, Werbőczy veje, volt huzamos ideig e város birtokosa. - Meg kell azonban jegyeznünk: hogy I. Ferdinánd király is fentartotta igazait Szolnok irányában, a minthogy királysága első évében 1527-ben Palóczy Antalnak fentebb emlitett magva-szakadtával Szolnokot vitéz Félegyházy Miklósnak; - s ennek 1530-ban magva-szakadtával Devecheri Choron András - Weszprém vármegye alispánjának adományozá, azonban, miután az ország ezen részét János király tényleg birta volt: - sem Félegyházy, sem Choron, nyert birtokukba be nem igtattathattak. - Az egri káptalannak egyik hiteles jelentése nyomán 1560-ba Nádasdy Tamás nádor adományzása folytán Parlaghy György s Horváth testvérek, mint új földes urak igtatattak a törökök igája alatt létezett Szolnok birtokába. S ugyan ezen káptalannak 1561-ben kelt hiteles jelentése szerint Ferdinánd király Werbőczy István, Erzsébet leányátóli, unokájának Annának (Dombay nejének) adván Szolnokot, ez némellyek ellenmondásával a káptalan s király embere által birtokba igtattatott. Ezután kik birták légyen Szolnokot a török kiüzettetéseig? kinyomozni nem lehet. Azonban
     Az 1710-dik évben Cusáni császári fővezér által elfogltitle Szolnokot, azóta folytonosan a kir. kincstár birta; a 19 évvel utóbb - 1729-ki julius 7-kén - III. Károly királynak, a Szolnokiak részére négy országos vásár tarthatására kir. kiváltságot adományozó levelében - melly a város hazában ma is teljes épségében megvan - a város "Oppidi nostri Fiscalis Szolnok" kitétellel emlittetik.
     1739-ki martius 12-ke éjjel Bo'so Imre kertében támadt tüz az egész várost, só-pajtákat, s a sós tisztek lakásait teljesen elhamvasztotta; s alig kezdett a város ismét felépülni, midőn 1742-ki september 19-kén újra 175 ház lön lángok martalékává. Csak az elszigetelve távol álló szentegyház s kolostor maradott mindkét alkalommal bántatlan.
     Az 1743-ban uralkodott pestis maj. 4 től 1744-ki februar 25-kig 480 embert, - az akkori népesség majd harmad részét, - ragadta el, ezek között 3 lelki atyát is.
     1774-ki augustus 1-sőjén sáskák roppant, s Tószegnél 3 csapatra szakadt seregének egyik csoportja a Tiszán keresztül Debreczen - másik a Jászság felé tartott, - a harmadik Szolnok határát szállotta meg, s csak mindent elpusztitva távozott el.
     Az 1775-ki martiusban kezdének a Szolnokiak a szomszéd s gr. Keglevich puszta-tulajdonos által mérsékelt haszonbér fizetés mellett a városnak engedett Szanda pusztán - mezőföldi borok közt nem utolsó minőségü bort termő szöllőket ültetni. Ugyan ez alkalommal, a nevezett gróf a mondott pusztára vezető Tisza hidnak őt illető fele vámját is a városnak engedte át, csakhogy se a hidat, se a rétjén keresztül nyuló hosszú töltést újitani s fentartani ne kénytelenittessék.
     Az 1790-ki országos szükség alkalmával a város elöljárósága, az éhenhalással küzdö lakosok számára, a bánátban vásárolt buzát, köblét (2 pos. m.) "14 pengő pénzben értendő rénes forintjával." S minthogy a kenyérszük léte miatt sás s gyékény gyökerekből sütött lepényekkel élődött a köznép: - innen a bekövetkezett tavaszszal roppant halandóság állott be a lakosok között, mit is ezek pestisnek hittek mind addig, mig az 1791-ki april hónapban, helytartóságilag Szolnokba kiküldött országos fő-orvos Veza Gábor által fel nem ismertetett.
     Az 1848/9 forradalom korszakában, jelesen 1849-ki martius 5-kén Szolnok véres ütközet színhelye volt; mellyet Karger császári - gr. Vécsey s Damjanics forradalmi tábornokok seregei vivtanak; s mellynek következtén Karger seregei Abony felé vissza vonúlni kénytelenitettek.
     Fekszik a keleti hosszúság 37° 52' 2'' és északi szélesség 47° 10' 32'' alatt, Pesthez 11 1/2 mértföldre, a Tisza és Zagyva vizek összefolyásánál, a Tisza jobb partján.
     Bel-Terület. A város maga hajdanában igen csekély kiterjedésü volt; 1549-ben, vagy is midőn a vár épittetett, csak az a része állott fenn a városnak, mellyet ma is Katona városnak, régenten pedig belső városnak (részint mivel a várhoz tartozott, részint mivel bekeritve volt) neveztek; tanusitja ezt a máig is meglátszó árok, melly a Tisza partján, a sópajták végén, kezdődvén a német utcza s piacz szélein elnyulik, és a Fehér ló vendégfogadó mellett, a kertek közé hatván, hirtelen a Zagyvába szegellik; e gödör a valahai belvárosnak védárkolása volt; valának e mellett földkeritései is, és a négy szögleten mind meg annyi bástyái. Istvánffy-ként a törökök 1552-ben - midőn a vár pusztán hagyatott (l. a 306 lapon) - a várat és várost rohanták meg sebes szaladással; tehát a bekeritett várost is ostromolták; mi azt látszik mutatni: hogy a belső, vagy is a mai katonai város egyszerre erősittetett meg a várral. E hajdani városnak és keritésének alakja Ortelius Redivivus vár rajzai között s Vágner-nál iratik le, s miként környezé a várost a Zagyva vize bebocsátására készitett árok: ép úgy mentek az árkon belől a város keritései is, Tiszától a Zagyváig. - E város rész lakosai - mint alább látandjuk - a várbeli katonai hatóság alá tartozván különös s a többi város részektől elszakadt, független, községet képeztek, mellyben a vári katonai kormánynak saját mészárszéke s az úgynevezett zöldfa vendéglőben saját italmérése volt. - S a hol most az úgynevezett Tabán a Zagyva partján csak nem egymásra torlódó házakkal terül el, valaha varádits kóró és gyékény teremvén igen alkalmas vadászhely volt. - Ujabb a Tabánnál az Újváros és legujabb a szálház épületen túl úgynevezett Szent-János városa, mellyet zsindel-csinálók, deszkavágok, tégla-égetök és más munkások s a szálház körüli őrök nem igen régen telepitettek, s a Tisza parton lévő Nep. Sz.-János kápolnájáról neveztek el. - A czigányok itt is a városon kivül, az Eger felé vivő út mentében, fogltitleak helyet, s a nép ezt is, mint mindenütt, czigány városnak nevezte el.
     Ház 1821-ben összesen 1300, 1827-ben 1560; jelenleg 1917; - s kivéve a főúczát, melly legközelebb ki is köveztetett, s nehány magánosok elszórt házait, a házak minden rend nélkül egymástól igen elszórva, nagy részben udvar nélkül feküsznek; - közölök 18 urasági, 597 telkes, 1247 ker. zsellér, 3 zsidó zsellér, 7 lelkész s tanitó lak, 2 megyei ház, s 30 egy funduson két ház. - Továbbá a szandai és derzsi-gáti pusztán 118, s az alsó s felső Varsányi pusztákon 116 ház találtatik.
     Telek összesen 164 2/4; ebből 1/4 telkes 304, 2/4 telkes 116, 3/4 telkes 40, 1/8 telkes 16, 10/12 telkes 4.
     Kül-Terület. Mária Therezia királynő uralkodása kezdetén az 1500 lélekből állott lakosoknak a 163 egész telket és 1/4 helyet tett, szolnoki határ, a föld kövérségét is tekintve, elég bő volt; most azonban - miként mindjárt látandjuk: az olly igen nagyobbodott népesség számához képest szüknek mondható; miért is a város kéntelen több pusztát tartani. - A hatóságilag felmutatott adatok szerint ugyan is a szolnoki sajátlagos határterület 8837 491/1300 (1300 öllel számitott) holdat teszen, melly határ-területben - mint érinténk - több puszták is benfogltitleatnak; jelesen a kincstár tulajdonát tevő felső Varsányi 3100, Vodjáner birtokához tartozó Szanda 8000 és Kállay család saját alsó Varsány 6400 holdnyi puszta; s ekként az összes szolnoki határ terület 25937 (1300 [négyszög] öllel számitott) holdat s 491 öllet tenne; azonban jelenlegi határterületi viszonyait az adósorozati adatok ekként tüntetik elő:

 

Térmérték

Tiszta Jövedelem

átallában 1
cat. hold u.

Egészben

1600 [négyszög]
öllel vett
cat. hold

[négyszög] öll

ft.

kr.

ft.

kr.

Szántóföld

14313

813

5

18

75824

40

Rét s kert

9692

1452

2

4

20063

42

Szöllö

461

1100

2

30

1157

51

Legelő

13749

1407

1

28

20232

57

Erdő

-

-

-

-

-

-

Nádas

75

-

-

18

22

30

Egészb.

termény erő

38292

1572

3

3

117301

40

terméketlen

98

1291

összesen

38391

1263

 

 

 

 


     A határminőséget illetöleg; a szántóföldek fekete földénél kövérebbet a bánság közepén sem találhatni; egyébkint a határbeli fekete föld igen sok timsót s gálitzkövet tartalmaz, s mikor elázik ragadós lévén igen nagy sárat okoz. A sárga agyagos föld, mellyből leginkább rakattak a vár bástyái, bőven adja a salitromot.
     Népesség. A katona város lakosai született katonák voltak, s mint a határnokok, mikoron szükségeltetett, fegyveres szolgálatra köteleztettek, a vármegyének azonban nem adóztak, s a városi előljáróság hatósága alá nem - de a várbeli katona tiszteké alá tartoztak; - mikor lettek e város rész lakosaival egyenlővé? bizonyossággal meg nem mondhatni. Annyi bizonyos, hogy 1720-dik évben még azon mentség mellett: hogy hadi szolgálatot tenni tartoznak; a város határában birt földektől a királyi tizedet sem akarták kiszolgáltatni; miglen erre felsőbb helyről nem szoritattak; s az e végre magokat kötelező levélben a katonáskodó gazdák nevei után e szavak olvashatók: "Tota denique universitas praesidii Szolnokiensis militiae nationalis, tam equestris, quam pedestris ordinis." - S később - mintegy 80 év előtt a már adózások s egyéb közterhek teljesitésére szoritott katona városiak korábbi függetlenségük visszaszerzéseért ismételve felsőbb helyre folyamodtak, készebbek inkább atyáik példájakint katonáskodni sem mint községi elöljáróságnak engedelmeskedni. Valóban sokba telt a vármegye hatóságának öket lecsilapitani s a többi lakosokkali egyenlővé tételben megnyugtatni.
     Népessége 1827-ki orsz. összeirás szerint: 10962 r. kath. s g. e. 17 g. n. e. összesen 10979; - 1837-ben 11680 r. kath. 17 g. n. e. 10 evang. 13 ref. összesen 11720; - 1850/1- ben pedig: családfő 2486, lélekszám 10460, ebből férfi 5117 nő 5343, = 10460.
     Magyar 10226, czigány 89, zsidó 145 = 10460.
     R.-kath. 10281, g. n. e. 7, evang. 15, zsidó 145 =10460.
     Nőtlen 2746, hajadon 2530, nős 2269, férjes 2269, özv. fi 130, özv. nö 516 - 10460.
     Távol 67, vidéki a községben 224.
     A határ szük volta mellett is a szolnoki lakosoknak hajdanában jó s elegendő keresete volt; mert mellőzve azt: hogy a Tiszán lévő számos malmok, deszka fűrészelések, ácsolások (fenyőfa bőségében alig van paraszt a faragást nem ismerő) a lakosok nagy részének még most is nyujtnak táplálást; s a szerszámok, hordók, oszlopok csinálására, vájuk-, malmokra alkalmazható kemény fákkali kereskedés vajmi számosokat boldogit; mint a fenyő szálaknak Szegedig vagy Torontál vármegye szélén fekvő Becséig való szállitásával szinte sokat kereshetnek; ma már a sónak Pestre felhordását a vasúti szállitás megszüntetvén, a lakosok nevezetes kereseti ágtól estek el, de legtöbbet veszitenek azon keresetüknek a kir. só hivatalokkal együtti megszüntetése által: miszerint a Marmarosból leérkezett kősót a vizről vagy is fenyő tutajokról a Tisza parton volt 3 nagy só-pajtába felhordották; mert a szegény ember, ha bár csak 1/2 kr. pp. fizettetett is egy kőnek felviteleért, még is 36 krra pp. felvihette napszámát, s a kik benn a pajtákban a sót összerakták, keresetüket naponkint két-, háromszor annyira is nevelhették. - De meg kell vallani: miként épen ez erölködés miatt ritka férfiu találtatott e dolgozók között, ki testében sérelmet előbb utóbb nem szenvedett, s ezért teljes képü vagy piros arczú parasztot közöttök látni alig - ellenben a beesett halvány képeken nagy terhek hordozását olvasni lehetett. - Volt még ezenkivül a kereseti módnak egy ága, t. i. azon marmarosi kormányos oláhoknak, kik a só szállitásokkal lejöttek volt a Tiszán, Szolnokból Debreczenig felfuvarozása, honnan gyalog ballagtak kősziklás hazájukba. E czim alatt a k. kincstár régi szerződésnél fogva minden kormányos oláhért 3 márjást fizetett; de miről a szolnokiak 1818-dik évben lemondottak; ellenben a szálfákat a vizböl szárazra kivonni s felsorozni csekély bérért tartoztak; például egy vastag vagy vékony, rövid vagy hosszú fenyőnek szárazra vontatásaért 8 kr. v. cz.; - a fenyő szálnak felhempergetéseért s összerakásaért különbség nélkül 4 kr. v. cz. fizettetett.
     Van jelenleg Szolnokon csizmadia 80, halász 13, kalapos 13, szücs 53, kömives, ács s üveges 20, molnár 54, szíjgyártó s cserző 18, kováts, lakatos s kerekgyártó 19, szabó 30, takács 17 s 1 vászon kék festőgyár.
     Marhatenyésztése tekintetében az 1850-ki országos öszszeirás következő számadatokat mutat fel:
     Szolnokon: 86 egy éves, 12 két éves, 2 három éves csikó; 3 ménló, 662 kancza, 787 herélt, összesen 1519 ló; 17 öszvér és szamár; 897 ökör és bika; 510 tehén; 5266 júh. - Szanda s Derzsi-gát pusztán: 2 egy éves csikó, 3 kancza, 1 herélt, öszesen 6 ló; 6 ökör és bika, 3 tehen; 30 júh. - Alsó és felső Varsány pusztány 4 egy éves csikó, 18 kancza, 5 herélt, összesen 27 ló; 44 ökör és bika: 4 tehen, 300 júh. - Összesen 92 egy éves, 12 két éves, 2 három éves csikó, 3 ménló, 683 kancza, 793 herélt, összesen 1552 ló; 17 öszvér és szamár, 947 ökör és bika; 517 tehen; 5866 júh.
     Adó-ügy: Fizetett hajdanában a városi község haszonbér fejében a kir. kincstárnak a város minden néven nevezhető javadalmai- s haszonvételeiért - a Tisza hid jövedelmét is ide értve - jó pénzben 6600 rftot, később bankó czédulában is jó ideig szinte csak ennyit; - utobb azonban - mint fentebb láttuk az oláh vitel terhétől felmentetvén - 20000 rfton v. cz, mentette meg magát a jobbágyi szolgálatok-, tized- s egyébb terhektől. Azonban ez öszveg tetemes voltáról a község a korcsma, malmok s hidvám jövedelmei mennyiségéhez képest soha sem panaszkodott.
     1821-dik évben 537 7/8 rovás után, hadi adója 4090 rf., házi adója 9220 ft összesen 13310 rf. volt. Termesztményekben szolgáltatott a katonaságnak ez évben 8000 kenyér-, 6700 zab-, 6700 széna- s 3350 szalma részletet.
     1849 és 1850-dik évekbeni adója mennyisége felöl l. a 342-347 lapokón előadottakat.
     1850/1-ki közigazgatási évben: Adó illeték: Földadó s személy ker. 11234 ft. 51 2/4 kr., házadó 643 ft. 45 kr., összesen 11878 ft. 36 2/4 kr. - Ebből lerovatott 11194 ft. 44 kr. 1851/2-re maradt 683 ft. 52 2/3 kr.
     Fogyasztási adó 1850/1 évben 3000 - 1851/2 pedig 5100 pft. volt.
     A nagy állodalmi költsönre 135,000 ftot irt alá.
     Községi pénztár: A) Jövedelem: Korcsmáltatásból 18568 ft. - B) Kiadás. 27827 ft. 22 2/4 kr.
     Árva-ügy: 96 atyától hátramaradt 378 árvának összes vagyon értéke 67395 ft. 51 kr. v. cz.
     Egyházügy: A pogányok kezeiből 1685-dik évben kiszabadult Szolnoknak kevés számra leolvasztott lakosai első gonduknak ismerék alkalmas lelki pásztort keresni. El is küldötte kérésükre a szent Ferencz rendüek provincialisa Somodi Bernardin atyát hozzájuk, ki több holnapon át legeltetvén itt az úr nyáját 1686-ki május 5-kén a Hradistyén tartott gyülekezetben akként neveztetett ki Szolnoki praesidensnek: hogy oldala mellett az Isten igéjének sükeresebb terjesztésére még két szerzetes rendeltetnék. Ekként lön visszaállitva a 135 éven át elpusztitva volt Szolnoki parochia. S mivel nem létezék szentegyház, nem vala mit tenni hirtelenében, mint a török mecsetet ezzé alakitani, de minthogy ez a naponta szaporodott lakosok számának meg nem felelt, a különben sem tágas török épülethez, a korunkig épségben maradt Szenthely hozzá épittetett. - A 143 lapon előadott, Tokay Ferencz vezérelte, pór-zendülök Szolnok várát elfoglalván a szentegyházat is felgyújtották, szétüzetésük után 1698-ban egy tiszti lakházban állittatott fel egy kisded ima-ház, mellyben a visszatért szerzetesek hosszabb ideig - mig t. i. a szentegyház befedeztethetett, végezték az isteni szolgálatot. - A Rákoczy Ferencz kuruczai ismét elhamvasztották a szentegyház fedelét, miután előbb az egyházi készületeket, öltözeteket, drága edényeket elragadozták s az orgonát összezúzták. - Azonban az 1717-be újra befedett várbeli szentegyházba hálálkodni járt község ájtatoskodását nem sokáig gyakorolhatá, mert száma naponta szaporodván, a várbeli hajdani török mecset azon felül: hogy noha nagy részben faragott kövekből volt összerakva, a Tiszára néző oldalán még is több repedéseket szenvedvén - a folyó fele kidülő-félben; s e miatt több izben csukva is volt; - kicsinsége mellett a Tisza parton elterülő új várostól távol is esvén, az előljáróknak egy másik, a régi körülbástyázott városon kivül épitendő szentegyházról kelle gondoskodnia; mellynek talpkövét, a helybeli kir. sóháznál pénz-szedő Bereczky Ignácz csak hamar megvetette, a Tisza parton Nagy-Asszonyunk tiszteletére emelt Kápolnának akként épitése által, hogy az idővel egy nagyobb szentegyház derekához csatoltathassék. Kiköltöztek ekkor a várbeli szerzetesek is kisded residentiájukból s az új Kápolna közelében fa-házikókban telepedtek meg, miglen mostani 1723-ba épülni kezdett s 1733-ba bevégzett kolostorukba költözhettek. Azonban a mindinkább sokasodott lakosság ez új Kápolnába sem fért; miért is 1736-ba a mostani szentegyháznak dereka Vörös Ilona magtalan özvegy sós tisztné segedelmező nagylelküségéből emelkedni kezdett, mellyhez csatoltatott 1754-ben a Szenthely, a felette ma is fenálló toronynyal együtt, mert szükléte miatt a Kápolnát Szenthelylyé alakitani nem lehetett. - A Szolnokiaknak ájtatossága méltó elismeréseül emlitjük fel amaz, a külső városon kivül álló Kápolnát is, mellyet a község a - miként a 357 lapon előadottakból láttuk - 1744-dik évben dühöngött pestis megszünte emlékére Xav. szent Ferencz, mint a pestis elleni védszent, tiszteletére épitett. Évenkint december 3-kán - mint a nevezett védszent évünnepén zászlók alatt szoktak a lakosok ünnepélyes menetet e kápolnához tartani, hol lélek emelkedéssel ülik meg ama pestis által elesett s e Kápolna közelében eltemetve lévő őseiknek emlékét. Visszatartván magokat e napon minden munkától, a piarcz, s magok a kalmárok boltjai sem nyittatván fel e napon. - Van tehát jelenleg Szolnokon a római-katholikusoknak két anyaegyházuk, a szent Háromság s boldogságos Szüz tisztulása tiszteletére, továbbá Xav. Ferencz, Nep. sz. János, s látogató bold. Szüz tiszteletére emelt Kápolna; - anyakönyvei 1698 óta; egyházvédő: a cs. kir. pénzügyigazgatóság; a lelki szolgálatokat a sz. Ferencz rendüek teljesitik a váczi püspök lelki kormánya alatt.
     Fiókhelyei: Szanda 3/4 - Alsó Varsány 2 3/4 - Derzs 2, - Felső Varsány (hol páduai Sz. Antal tiszteletére magány kápolna létezik) 1 2/4 órányira.
     Tanoda állapot: 1850/1-ben még VI. osztályú közép tanodájában a tanulók összes száma 76, s az elemi iskolákban öszszesen 1008 tanuló volt; 1851/2-ben azonban a már IV. osztályúvá tett kis gymnasiumban s az elemi tanodákban összesen 606 fi, s 505 leány, együtt 1111 tanuló volt. A tanoda épület jó karban.
     Országos vásárai tarthatására - mint fentebb érinténk - III. Károly király adott szabadalmat. Tartattak ezek: az első Mátyás, 2-ik áldozó csötörtök - 3-dik kisasszony, - 4-dik Imre herczeg hete hétfőjén, a marha s kirakó vásár egynapon. Jelenleg országos vásárai február 24, junius 1, september 29, s november 5-kén; - heti vásárai pedig csötörtökön tartatnak.
     Tüzoltó eszközök: 4 vizi puska, 8 vizes hordó.
     Katonaság 1851-52-ben a Turn Taxis 50-dik számú gyalog ezred III-dik osztálya - s a
     Cs. k. Csendőrségből 12 lovas, 5 gyalog szállásolt.

[Tovább]