II. Történeti adatok.
     Tekintve a Szolnoki vár kies területét, vidéke termékenységét, de főleg a Zagyva folyónak a Tiszába szakadása által képezett ama védelmi helyzetét, mellyben főképen árvizek kiöntései által több mértföldről megközelithetlenné lesz, vajmi megfogható: hogy az a Marmaros és Ugocha, vármegyéken keresztül hazánkba bejött, s folytonosan a Tisza folyó partja mellett előhaladva, Mátra hegy tövében megállapodott ős apáink Szolnokot erősségnek, s telepedésük- és terjedésüknek mintegy közép-pontjává választák; honnan is Árpád, urunk születése utáni 893-dik évben, az ellene nagy haddal érkező bolgár fejedelem Zalán (vagy Szalánul) ellen ki indult, s őt Olpárnál (ma Pest megyei Alpár helység) legyőzvén, a Tisza s Duna folyók közötti egész területnek urává lön. - Már e korbani jelentőségét Szolnoknak eléggé tanusitja az: hogy az első keresztény magyar fejedelem hazánkat alkalmasabb kormányzás végett 60 vármegyére osztván, ezek sorában Zónuk vármegyét Timon kint a 42-dik, Werbőczy szerint pedig a 24-dik helyre tette; melly Zónuk vármegye nevét bizonyára a területebeli legnevezetesebb helytől nyeré.
     Az ókor hagyományai azonban csak a XII-ik és XIII-dik századból nyújtanak némi történeti adatot Szolnok vármegye hajdana felől. 1193-dik évből III. Béla királynak a jerusalemi ispotály rend számára pusztákat adományozó levelét már bizonyos Macarius mint Zaunuch vármegye főispánja irta alá, s 1333-dik évben már négy járása volt a megyének. Azonban úgy ezen, mint a Mohácsi vészig bekövetkezett korszakból, a megyének történetére vonatkozólag, főispánjainak alább felhozandó sorozatán kivül, alig mit közölhetünk. 1425-dik évben Zsigmond király Belgrádért s kerűleteért Bulkoviczi György rácz országi kényúr - s Albáni fejedelemnek, hazánk Tisza vidéke több várait, városait s faluit, országunk rendei beegyeztével, csere birtokúl adván, a nevezett fejedelem, eme csere birtokából többet Brini Pál versai vezér fiának, rokonának, a budai káptalan - mint hiteles hely előtti bevallásnál fogva, 1432-ben elajándékozott. E birtokok közt volt Zolnick vár és város is, az abban szedetni szokott adóval együtt "cum oppidis Thur et Thissa Varsán."
     Az 1514-dik évben hazánkat pusztitott Dósa pórlázadást csak annyiban emlitjük itt fel: mennyiben Dósa másként Székely Györgynek külső Szolnok s Pest megyéhez, a mondott évi juniusban, Czeglédről intézett lázitó levelét e helyre tartozik közlenünk:
     "Ad incolas Comitatuum Pest et Zolnok. Georgius Zekel strenuus miles, benedictae gentis Cruciferorum Princeps et supremus Capitaneus, Regis Hungariae tantummodo subditus et non Dominorum. Universis, et singulis Civitatibus et oppidis, et villis, infra ambitum Regni Hungariae et praesertim in Comitatibus Pest et Zolnok exteriori existentibus constitutis salutem! Noveritis, quod infideles nobis Nobiles adversus et contra nos, et omnem comitivam cruciferorum ad praesentem expeditionem sacrae Congregationis, violenta manu insurrexerunt, nos sic persequi, molestare, et turbare volentes. Quocirca vobis sub excommunicationis, et aeternae damnationis poena, et etiam sub omnium bonorum, et capitum amissione, mandamus, et commitimus quam strictissime, quatenus mox statim visis praesentibus, procul omni mora, excusationis subterfugio venire, volare, et se se transferre, in Oppidum Czegléd debeatis, et adstricti sitis, ut sic sancta turma, et benedictum Conventiculum vires et manus praedictorum infidelium et maledictorum nobilium, cöercere, et refroenare et compescere valeat. Quod si feceritis, bene quidem, alias in poenam praescriptam incurretis, nec de hoc contenti erimus, sed vos in furca portarum vestrarum ante aedes vestras suspendemus, et suspendi faciemus, et ad cuspides trahi faciemus, et bona vestra in damnum devastando et dilapidando vertemus, ad domorum vestrarum destructionem, uxorum et puerorum interremptionem."
     1459-dik évben Corvin Mátyás király Tisza Várkonyon békült meg teljesen Szilágyival.
     1461-ben pedig szinte Mátyás király Mező-Túr alsó részét és Varsányt, özvegyi járandóság fejében Bátori Margitnak, Szilágyi Mihály özvegyének, adományozá; Mező-Túr felső részét pedig a Kállay családnak.
     A szerencsétlen mohácsi vész után két királya lön a belpártok által még inkább sújtott hazának; a Tiszán túli részeket Zápolya János király tevén sajátává, Szolnok vármegyebeli több helységet övéinek adományozott; s adománylevelei az 1552. LIX-dik t. cz. erejével I. Ferdinand király által is törvényeseknek nyilvánitattak. Maga Szolnok megyének akkori főispánja Hadnyczer Vitus azonban azon országnagyok egyike vala, kik, a Posonyi káptalan 1527-ik évi jegyzőkönyve tanusitása szerint, 1527-dik évi november 5-kén Székes Fehérváratt I. Ferdinándnak hüséget esküdtek. - Birta János király Szolnokot s Szolnok vármegyét 1540-dik évben bekövetkezett haláláig. Utána Zápolya Zsigmond birtokába jutott; 1549-vik évben azonban I. Ferdinánd gr. Salm Miklós és Báthori András fővezéreit Szolnok visszafoglalására küldé, kiknek sükerült is az egri vár bevétele után az ekkoriban magára hagyott Szolnokot, minden ellentállás nélkül meghóditani.- Érdekes történeti adatkép kell felemlitenünk a mondott évi "Invocavit" vasárnapon (melly mindenkor a nagy bőjt 1-ső vasárnapja lévén tehát február vagy martius hóban eshetett) Heves vármegye közönségének Várday Pál esztergami érsekhez intézett az iránti levelét : hogy "miután - a törökök kémi tudositások szerint - a Tiszán a végre szándékoznak felevedzni, hogy Szolnoknál, a Tisza s Zagyva folyók összefolyása képezte szegletben, ugy Heves vármegyének, mint a török által különben is zaklatott egész Tiszai vidéknek, végromlására várat épitsenek; ennélfogva kérné fel a királyi Felséget a mondott helynek előbb leendő elfoglalására s azon erősségnek épittetésére, mint a melly a lengyel ország, Morva s Erdély közötti összes földterületnek legbiztosabb oltalma leend, s legyőzhetlen védfala." S valóban! mihelyt csak hatalmukba keriték a császári fővezerék Szolnokot, tüstént a hely szinére seregelteték össze az országnagyait s nemeseit, kik szép fényben de mind lovon jelentek meg, a földmivelőknek is oda parancsolt nagy sokasága közben. S minthogy a hét ősvezér által ugyan e ponton épitett erősségnek már nyoma sem vala látható: a város területéből egy új várnak felépitésére forditandó tért olasz épitők jelelték ki; a várnak keritései Istvánffy Miklós szerint 3 szögletet képeztek és fűzfákból készült fonások közzé töltött földekből s hantokból állitattak fel olly magasan (8-9 öll), hogy a várbeli épületek fedele sem látszana ki; minek annál könnyebb eszközlésére a váron túlfolyó Zagyvának nagy árkot ástak, annak földéből létesitvén a keritést; - a négy szegleten 4 öblös bástyák, alól szélesen kezdve s mind inkább szükebbre véve, emeltettek, magasabban mint a földhalmozások. Ezen kiszegellések egyike, melly a természetes árkában fólyó Zagyvának a Tiszábai ömlésénél fekszik, még ma is látható. A begyepezett földkeritések sűrűen s össze vissza védkarókkal (palisadokkal) valának ellátva. A bástyák magossága a föld szinétől véve 6 öll lehetett, úgy szélessége is, a csak e jelen évszázad 2-dik tizedében lerontott kapujáról itélve, szinte 6 öllnyi; - a Zagyva ásott árkán még 1760-dik évben fenállott a felhuzó hid; erre nézett a még 1812-ben létezett kapuja is a várnak, s 1760-ban a bástyákon még ágyuk valának kiszegezve; most egy szép s erős álkotású de felette keskeny álló hid visz a romladozott várba; e most emlitett kapun kivül egy kis boltozatos ajtó vezetett le a Tiszához vizhordás végett. Egyébkint a vár 4 ezer embert könnyen befogadhatott. - Azonban Buday Esaiásnak abbeli állitása; miszerint a vár őszi időben, September 16-tól kezdve 17 nap alatt egészen elkészült légyen; tekintve az emberi tehetőség határait, ugy e várnak falait s roppant erővel létesitett föld árkait; teljesen hihetetlenként tünik fel. - Elkészülvén a vár, azt Ferdinánd tiz évre szükségelt eleség - s szerekkel megtöltetni rendelte; 24 nagyobb ágyú, 3000 puska, 800 mázsa puskapor s egyébb hadi készletek roppant mennyiségben szállitattak bele; s vár kapitányaul az egri várból Zay Ferencz küldetett; de ki csak hamar Komáromba a Dunán felállitott hajos sereg kormányára küldetvén, helyébe 1551-be Horvátinovits Bertalan neveztetett, - ki azonban Bécsbe utaztában Balassa Gyarmat s Ipolyságh között a törököktől lesből megrohantatva elfogatott s Konstantinápolyba küldetett, hol békókban végezte derék katona életét, daczára annak hogy Verantius Antal bécsi püspök és Zay Ferencz, császári követek, Ferdinándnak 1553-ki junius 22-kén kelt levele értelmében, Horvátinovits kiszabaditására a török portánál mindent elkövettek. - Bedeghi Nyári Lőrincz lön ekkor a Szolnoki vár parancsnokává; ki alatt Szolnok ege nehéz fellegekkel tornyosúlt; - ugyan is a budai török pasa Ali 1552-dik évben Ferdinánd seregeit legyőzvén s Pallavici Sfortzia és Teufelbach császári vezéreket fogságba ejtvén, az erdélyi határszéleken táborozott Achomates, mások szerint Amhát nagy vezérnek javallotta: kisértené meg a török hatalomnak e hazábani megszilárditása végett Szolnok és Eger várat meghóditani, mert ezt zászlójuk alá szerezvén alsó magyarországnak nem lehetne több oltalma. A javallat elfogadást nyert, s Ali pasa azon választ nyeré: miszerint Szolnok alatt a nagy vezérrel találkozand; addig is azonban rögtön szállaná meg, keritené be s lövödözné Szolnokot; mire csakugyan Ali 12 ezernyi seregével Szolnok alá sietett; a várbeli őrizet 750 katonából állott, kik között 50 spanyol, 300 cseh s német, 400 magyar hajduk, lovasok s gyalogok; - a lovas sereg fejei Pekri Gábor, Strezenkovits Mátyás és Mora Gáspár, mindenik száz száz lovast vezényelvén; s a magyar gyalogság századosa Keledi István volt. Tinódi Sebestyén szerint Kassáról 250 gyalog puskás sietett Blaskó Antal, és Zádornik Antal vezénylete alatt Szolnok védelmére; de a már bekeritett várba nem juthatván Eger oltalmára tértek vissza. - Ali pasa mondott seregével augustus 22-kén érkezett Szolnok alá, s mind a várat, mind a várost bekeritvén a Tószeg, Abony s Rékás felöli utakat, egész a Zagyváig, elzárta. S nyolcz napot töltött már a vár alatt, a nélkül hogy folytonos heves ágyúzásai legkissebb eredményre vezethettek volna. Végre megérkezett a nagyvezér is, s roppant táborával Szolnoknak Pest megye felé nyuló messze térségét elfoglalván, tüstént követeket küldött be a várba Nyárit a várnak önkéntes átadására felhivó, azt ürügyelvén: miszerint a vár II. Solimán császár és nem Ferdinánd földén van épitve; s meghagyván egyszersmind azt is a követeknek: hogy a várparancsnokot az önkéntes átadásra ajándékokkal s igéretekkel rábirni igyekezzenek; ellenben a kivánat netalán el nem fogadásához fenyegetéseket s ijesztgetéseket is ragaszszanak. De Nyári ismerte hivatását, tagadó válaszában hajthatlan vala; mire a vár és város 3 napon át szakadatlan lődöztetett, bár eredmény nélkül, mert a vastag hantos s magas föld bástyák sértetlen kiállották volna az egész ostromot, ha csak a különféle nemzetbeliekből szerkezett, s igy különféle érzésektől lelkesitett őrsereg is hasonló lelki szilárdsággal birt volna. Azonban az egymást elcsábitott őrség - miután a vár parancsnokot a vár feladására süker nélkül kérte fel, - september 3-kára viradó éj közben titkon oda hagyá a várat. A magyar lovasság, inkább a vár védelmére óhajtott ritka elszántsággal, lovastól Szanda fele a Tiszán úszott át, mig a magyar gyalogság hajókon vergödött át a tulsó partra; a spanyol őrség ezekhez csatolá magát, tudván hogy mint honbeliek, a Tiszán túli táj ismeretével birók által bizton elkalauzoltatik; a mi csak ugyan szabadulásukat eszközlötte. A németek s csehek félig sárral iszapolt hajóikkal részint megfenekeltek, részint késő értek a tul partra, s nem ismerve a tájat bolyongtak inkább mint szaladtak, mig legtöbbjeik a más nap üldöző törököknek kardja alá vagy fogságába kerültek. - Hajnal hasadtával vette csak észre a várparancsnok a várbani egyedül maradtát; s a historia által méltán megrótt őrsége gyávaságában tagadhatlanúl osztakozott ő is, midőn egyedül maradtában lóra ülve olly szándokkal szagúlt ki a vár kapuján, hogy a mezőségen keresztül utját találja távozásra; s csak midőn semerre sem menekülhetését látá, ébrült fel benne őt visszatérésre késztő lélekismerete; - becsukván ekkor a várkupáját határozva várta be el nem maradhatott sorsát. - E közben hajnal hasadtával a török tábor bámulva kezdé tapasztalni: hogy az addig látott várbeli őrség többé sehol sem látható; sebes rohammal közelite most a vár kapujához, s betörve azt a küszöbnél vitézül viaskodott Nyáry Lőrinczet elfogta, s őt, a várnak illy könnyü szerreli bevétele feletti "Alla" öröm kiáltozásai mellett, a nagy vezér táborába hurczolá, honnan Konstantinápolyba vitetett. A nagy vezér lóra ülve Ali pasa kiséretében vonult be a mindenféle fegyverekkel s ágyúkkal gazdagon megrakott vár elfoglalására, s válogatott török lovasságot és leghivebb jancsárai egy részét a vár oltalmára hagyva, roppant hadával Eger ostromára sietett. "Amittitur Castellum Zolnok - miként a Leibiczeriana Chronica méltán megjegyzi - fortalitium fortissimum, ac fere inexpugnabile, id, quod non viribus aut gravi aliqua Turcarum oppugnatione amissum est, sed Domino Deo propter peccata nostra maligna sic permitente, qui praefectis castelli tantum incussit terrorem, ut Castello vacuo relicto aufugerent." Szolnok ekkor egy török kerület "Sángiac"ság főhelyévé lőn.
     A Szolnoki várnak ekkénti elfoglalása után csak hamar egész külső Szolnok vármegye, s azon szerint a szomszéd Békés vármegye is a pogányság birtokába jutott. S 133 éven át folytonosan birta a török Szolnok várát, melly idő alatt a Bégek s pasák által a földtöltések még inkább megerősitettek; s olly kedves helyévé lön Szolnok a töröknek: hogy abban szinte 2000 fegyverese állandóan szállásolt. - A török eme hosszas uralma alatti gyászos emlékü eseményekben Szolnok megye vidéke szinte részes volt; több puszta létezik jelenleg e megye területében, melly a török eme uralma alatt tehetős községekből lön pusztává.
     1569-dik évből Brutus után Bethlen Farkas egy borzasztó történetet hoz fel. Bizonyos erdély szilágysági származású Karátsony György (oláhul Kretsun Giorgi) nevezetü, - másként nem annyira barna abrázata miatt, mint a háta hoszszán létezett két újnyi széles fekete vonásról "homo niger, fekete ember"-nek is nevezett - a köz nép elött pedig rendkivüli "a lópatkót tetszése szerint hajtogatni s egyenesitni képes" erőssége miatt, úgy ámitó mézes beszéde- s főleg vallásos buzgolkodásáért igen kedvessé lett egyéniség, a törökök ellen lázadást gerjesztett, azt hirdetvén a köznépnek: hogy a pogányság hatalma megrontására Isten őt választotta légyen eszközül. "Ortum esse nigrum hominem, Deo sanctum virum, qui titleer Josua aut Machabaeus Turcarum potentiam esset debellaturus". S ha bár a szavainak könnyen hitt s vezérkedése alatt "szent-Had" névvel, saját költségén, katonáskodó gyülevész táborban nagy vala is a rend, a fegyelem, s a legkisebb káromkodás szigoran büntettetett: még is, minthogy e tábort - mint mondánk - csak gyülevész nép tömeg alakitotta, s ahhoz sem a rendes katonaság, sem a század elejéni Dósa lázadásból okúlt nemesség nem vala megnyerhető: a saját sorsát biztositani kivánó népámitó - mint rendesen történni szokott - áruláshoz folyamodott. A szolnokvári béghez járult ugyan is, azt igérve: hogy a következő tavaszszal zászlója alá gyülendő földnépét hatalmába juttatandja, ha ezért s saját-egyénisége átszökéseért méltóan megjutalmaztatik. A kereszténység elnyomását s kizsákmányolását mindennél inkáb óhajtott szolnokvári bég kapott az alkalmon, s az árulót el sem eresztette előbb Szolnokból, mintsem ez árulásának egész tervét teljesen kidolgozá. - Tavaszra kelve 1570-dik évben Karátsony György Debreczen közelében táborba szállott; a gyülevész nép a mult őszi tétlen veszteglés ismétlésétől tartva, morogni kezdett s viadalra vágyott. A fekete vezér tehát kihirdette: hogy a szolnoki bégnek parancsnoksága alatti Balla (ma Török) Szent-Misklósi kastélyt meg akarja támadni; de hogy az őt vezérlő mennyei erő annál inkáb felismertessék, az egész táborból csak hatszázat vezénylend a nevezett kastély alá, hátrahagyva minden eleséget, az egek ura csodálatosképen fogván ezt nyújtani. Az együgyü nép lelkesitetve az által, hogy a vezér által titkon az utakra hordatott élelmi szerekre akadt, mit sem kétkedék az ámitó szavaiban, ki ezekhez - övéinek még inkáb felhevitésére - hozzátevé: hogy mihelyt a czélul kitüzött kastély fele közelitendnek, a vár égből leható tüz által meg fog gyújtatni, sőt különös isteni erő által a kapuk s bástyák összefognak rogyni s ekként minden fáradság nélkül a kastély uraivá leendenek. S csakugyan! mihelyt a török őrök a hatszáz paraszt közelgését megsejtették, a fekete vitézzeli alku szerint nehány szalma garmadát gyújtának meg; mire az ámitott ostromlók, azt a jóslás szerinti égi tüz müvének képzelve, merészen a várnak rohantak, de most a törökök egész érővel rájok iramodván mint barmokat kezdék lemészárlani. Hátrálták ekkor a támadók s tábor-helyükre visszajutni törekedtek, de Mahmud a szolnoki várnagy, a Szent-Miklósi ágyuzás hallattára Sasvár alvezérét 600 lovas s nehány száz gyalog törökkel a csata helyére sietve küldötte, kik a hátráló parasztságot megtámadván, két órái vérengző harcz közben nagy részben levágták, s csak kevesöket kergettek szét; kik siralmas panaszaikkal érkezve a vár alá személyesen nem ment Karátsony György fő urukhoz, ettől a csatázás szerencsétlensége okául azon magyarázatot nyerék: hogy sok hitetlen találkozván katonái között, jóslataiban kételkedő s nem a hitért, hanem csak a prédaért viaskodó, Isten ezért nem tetézte ocsmány nyereség ásitozó szándékukat boldog kimenettel. Azonban a mi történt, néhány nap mulva bosszúlva leend s megmutatva: mit tehet az Istenben helyezett bizodalom s az igaz hit buzgósága, mert csodálatos erő által leomolván Szolnok várának bástyái, az ellenség martalékúl kezükbe jutand. Ebbeli biztogatása azonban szinte teljesületlen maradott, minthogy az általa akasztófára kisértetett, de a polgárok által megszabaditott debreczeni biró Kardos Jósef csak hamar fejét vétette, társát Szüts Lászlót (Ladislaus Pellio) pedig Báthori Miklós katonái megölvén a gyülevész tömeg szétoszlattatott. - ,,Fuisse inter cohortes viros incredulos et dubiae fidei respondit - e szavakkal irja le Bethlen a nép-ámitó végtragoediáját, - qui perversis animis praedae non asserendae religionis causa exivissent, ideoque Deum Optimum Maximum turpi et indecoro lucro inhiantibus prosperum successum eripuisse: porro se propediem copias lustraturum, ac cum selectiori manu castra sub arcem Szolnok promoturum, palamque omnibus ostensurum, quantum vera in Deum fides valeat, cum corruentibus divina vi et miraculo moenibus hostes sibi opima praeda sint obventuri. Sed quia in prima pugna eventus dictis ejus non respondit, desperantes de meliori successu ac animos despondentes, quam plurimi dilabebantur. Interim in exercitu ejus omnium rerum inopia oboritur; litteras itaque et Nuncios ad Cives Debreczenienses ac Praetorem illorum mittit, jubetque, ut quamprimum de sufficienti commeatu sibi provideant: sed quia illi haec sibi negassent, Karácson ira percitus cum sua tricenaria peculiari cohorte (cujus milites divinas animas vocare solebat) Debreczenium pergit, ac ad domum Josephi Kardosii divertens Praetorem ad se accersiri curat, et acerbis conviciis illum proscindens, suis iracunda voce imperat, ut eum confestim abreptum ad portam domus suspenderent; quod illis exequi volentibus cives arreptis armis in Karátsonium irruunt, ac erepto ex periculo Praetore, compluribus militibus ejus caesis, ipsum etiam vulnere perstrictum capiunt, quem Praetor ira exacerbatus, reddendaeque in vicem talionis cupidus, manibus post tergum vinctis tortori tradit, ac ad locum plectendis noxiis destinatum perduci, ibique capitis supplicio affici curat. Cujus necis vindicandae studio collega ejus Ladislaus Pellio cum caeteris permotus, colluviem hominum iterum colligere intendit: sed Nicolaus Báthoreus, ne ex hac repentina flamma graviora incendia gliscere possent, missis equitibus suis illum e medio tollendum curavit, quo sublato caetera colluvies promiscuae multitudinis in varias partes et regiones dilapsa est. Hic fuit astu fermentatae et pallio pietatis adornatae expeditionis Karátsonii exitus."
     A törököknek eme hosszas uralkodása alatt s habár az egész Szolnok vármegye török iga alatt szenvedett is; - adózó népe még az 1569. XIX. t sz. 5 pontjában az egri vár erősitéséhez járulni köteleztetett. S "minthogy a törökök által elfogltitle külső Szolnok vármegyének sem Alispánja sem szolgabirái nincsenek - ezek az ugyanazon 1569-dik évi LII-dik t. cz. szavai, - és több ellátni való ügyek adnák elő magokat, határoztatott: hogy ezentúl külső Szolnok vármegyének Heves vármegye szolgáltasson igazságot" - s ezóta lön a két megye legujabb korunkig egyesitve, akként: hogy külső Szolnok vármegye Heves vármegyének ugynevezett Tiszai-járását képezé. Maga az idézett törvény ekként szóll: "Quoniam Comitatus Szolnok exterior et Albensis sedis Soldt, a Turcis occupati carent Vice Comite et Judicibus Nobilium; variae vero contingunt causae in eisdem Comitatibus revidendae, decretum est; §. 1. Ut imposterum Comitatui Szolnok exteriori per Hevesiensem; Albensis vero Sedis Soldt per Pestiensem judicia administrentur."
     A Szolnok vári bégnek hatalmaskodásait megható szavakkal festi maga Báthori Zsigmond erdélyifejedelem, Erdélynek, 1594-ki juniusban, Gyula (Károly) Fehérvárott tartott Országgyülését megnyitó beszédében, melylyel az ország rendeit Rudolf király részére s Magyarország oltalmára felhiván ezeket mondá: "Tudjátok - ugymond - hogy a szolnoki bég Sasvár, és más rablók a mi birtokunkból több mint 280 részint falu- részint mezővárosokat elszakasztottak, jármuk alá hajtottak s nehéz adóval terheltek. Ezen méltatlanságot midőn a császárnak Konstantinápolyban bejelentettük volna, egyebet az üres szavaknál és megvetésnél nem nyertünk."
     Ugyan ezen 1594-dik évi juliusban a tatárok Kázi Girainak hitt chám fő-vezérlete alatt - tasnádi születésü- de pogány vallásra tért magyarok Kása János és Forgon Mihály által kalauzolva, Máramaros Vármegyén kezesztül, berontván hazánkba, s iszonyú pusztitásokat, dulásokat téve, a szolnoki várat is meglátogatták, innen a Győr városát ekkoriban ostromló Sinan török vezérhez indulván.
     1596-dik évben Borsod vármegyei Keresztesnél III. Mehemet, Maximilian főherczeg s Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem seregei által, megverettetvén, huzezernyi fegyverese vesztével, 6000 testőrével s Ibrahim vezérével egy éj s félnap alatt a szolnoki várba futott; honnan nehány napi pihenés után összeszedett seregeit Szerbia fele meginditva, maga csekély számú kiséröivel s barátival két evedzös hajócskára szállott, s ezen Titelig evedzett; honnan Belgrádba jutnia sikerült.
     Az emlitett keresztesi csata után Maximilian főherczeg Zabolch vármegyében Csegénél hajóhidat vervén a Tiszán, külsö Szolnok vármegyébe nyomult. Mit a Török-Szent- Miklosi kastélyban tartózkodott törökök megsejtvén, ez erösségüket, bár fegyverrel ugy mint élelmi szerekkel eléggé ellátva volt, önként felgyújtották s részint Gyulára részint Szolnokba futottak. Maximilian főherczeg eljutván a Balla folyó mellett igen kiesen fekvő de porrá égett kastélyhoz, birtokába vévé a talált 8 ágyut, s egyéb hadi s élelmi készleteket; s látván a kastélynak nem csak erös földkeritésekkel, hanem kettős árkokkali megerősitett voltát, - minthogy igy a töröknek 42 éven át biztos tartozkodási helyül szolgált; a kastély közepén emelkedett nagy kerek tornyot, úgy a föld hányásokat lerontatta, az árkokat betöltette, s a közel falut felgyújtatta. Ekként pusztult el a régi Balla Szent-Miklós. Innen Maximilian hada a szarvasi s békési kastélyok alá vonult, - de ezek is hasonlókép mint Szent-Miklós, üresen lángoknak adatva lévén, a Szolnok s Gyula közötti 12 mértföldnyi vidéket töröktől megtisztitva, Szolnok alá vonult, hol a Tiszán Tenyő, Sz.-Miklósi uradalomhoz tartozó, puszta közelében hajo hidat verve, a vár alatt - a mai fekete városi térségen - táborát kifejtette, s a Zagyva partja közelében helyezett ágyuival a várat lődöztetni kezdette. A négy napi ostrom sükerét azonban meggátolta a bekövetkezett kora tél, mellynek hidege s egyébb elemi viszontagságai miatt kénszenült a főherczeg, b. Teufenbach Kristóf s Basta György fővezérei tanácslatára, seregeit téli szállásokra bocsátani, a hid őrzésére, mig az összes hadsereg elvonuland, 200 vitézt hátrahagyván; kiket azonban a várból kirohant 600 török, a hátramaradt táborbeliekkel s betegekkel egyetemben lekonczolt.
     1596-ban meghallván a Szolnok vári törökök: hogy a keresztesi ütközetben a főherczeg alatt vezérkedett Nádasdy Ferencz erdélyi utjából - hova Báthory Zsigmond fejedelmet kisérte volt, - 300 lovassal visszatérőben lenne, a várból ellene kiindultak, s Tegretz és Varacs - hitetőleg Debreczen és Ujváros - között, Nádasdyval össze csaptak, de saját vesztükkel, mert a derék magyar vitéz s lovasai a lest hányó török közöl 600-at leapritván 7-et elevenen s 30 lovat elfogtak; a vitéz sereg közöl 50 legény esett el.
     1604-dik évben Hussain szolnokvári bég Bectas budai béggel s Sinán egri pasával együtt, a Borsodmegyei Edelénnél győztes erdélyi fejedelem Bocskay Istvánnal egyesült; de miután császári fővezér Basta György a sajó vizénél Bocskayt megszalasztotta, a szövetséges három török vezér szép szavakkal biztatva Bocskayt, töle elvált, s Hussain bég, seregével egyűtt, a szolnoki várba tétlen visszatért.
     Hosszas béke időszak következék most a szolnoki törökök birtokolására, mellyet 1629-dik évben, a hazánkban annyi zavart okozott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, a szolnoki várat is ostromló szándékával megzavart ugyan, de mielőtt az általa meghivott muszkák s tatárok megérkezhettek volna, a mondott év november 15-kén meghalálozott.
     Évkönyveink tanusitják: miként e bekövetkezett békes időszak hazánkfiait mind Szolnok- mind más várakban annyira megbarátkoztatá a csak az adó behajtását szorgalmazó törökökkel: hogy a Scitha és Muselman nem egyszer iszdogálának egy pohárból, Jézust és Mahometet is együtt dicsérvén. Sőt - fájdalommal kell bevallani - annyira ment e barátkozás: hogy hazájuk- s királyuknak sérelmére is szövetkezni nem iszonyodának. Ki hinné? ha csak az 1622. XX. t. cz. nyiltan nem tanusitaná: miként hazánkfiai a pogánynyal nem csak, titkos üléseket tartottak, s azoktól követségeket válltitleak sőt öket hazánk megrontására unszolták s ébreszgették, s fegyvereket is szolgáltattak nékiek, és igy - miként az 1625. XIII. t. cz. gyászosan örökiti: a béke megtörésének ép azok lettek eszközei, kik azt vérükkel tartoztak volna védelmezni. S "ezen társalkodásból - miként vajmi igazán jegyzé meg Gorove - semmi vigasztalás a Magyarokra nem szivárgott, mert nem a keresztény szeliditette meg a pogányt, hanem ettől tanulta a vadságot a keresztény. A vallás, melly a kegyetlenkedésnek legfoganatosabb ellentállója, lábbal tapostatott, a Keresztnek jele ritka helyen díszeskedhetett, az Istennek szentegyházai szomorú düledékekben feküdtek és azoknak helyein török mecsetek emeltettek."
     A törökök eme bekövetkezett 70 éves békes birtokát legelsőbben a béketlen gr. Tököli Imre háboritotta meg; kinek hazánkszerte kegyetlenkedő fegyveresei 1678-dik évben Szolnokot megszállották, s a megrémült törököktől az erősséget alkudozás mellett elfogltitleák, mind addig birván: mig 1683-ik évben a Leopold király diadalmaitól meg rettent Tököli Mehmet török császárral szövetségre lépett, s a kassai országgyülésen hazánknak török oltalom alá juttatásaért a Sultán által királyi czimmel megtiszteltetett. E szövetség egyik pontjánál fogva Tököli, a hatalmába volt várakat a töröknek átadni köteleztetvén Szolnok is ismét a tar birtokába jutott, ki is azt 1683- ki junius hónapban elfoglalá. Azonban alig volt két évig a török őrség Szolnokban, mert 1685-ban, miután Schulcz és Caprara cs. vezérek Eperjest és Kassát elfoglalák, Heisler Donat és Merczy cs. tábornokok hadosztálya Ónodból Szolnok alá jött, s azt bekerítven, a várőrséget feladásra kérte; a parancsnok Beg 24 órai időt kért gondolkodásra; de e megadott idő le sem folyt még, midőn a körülkeritő katonaság a várost füstőlögni, majd lángba borúlni látja; csak hamar a Tisza folyó hidja, is felgyújtatván kétsételenné lön: miként a török a várat odahagyva a Tiszán át Szeged fele illant, szaladása fedezeteül a hid utolsó ivezetét is lángoknak adván; - a cselt ekként tapasztaló cs. hadsere, a hamarjában összeszedett gerendákból tutajokat, lábfákat fúratván össze, s nehány hajócska segedelmével, a törökök üldözésére aTiszán rögtönözve átkelt, s két száz török fogolylyal és egyéb gazdag zsákmánynyal megrakodva tért vissza. - Az ekként törvényes királya birtokába visszakerült szolnoki vár bástyait 1685-dik év végén Caraffa Antal hadvezér megújittatá, s azt német örséggel ellátva, 1687 év telén át szállásául választá, hova hozzá oct. 31-kén Soleyman Péter akkori török nagyvezértől Mehmud Ága több török kiséretében követségbe érkezett az iránt: hogy engedné őt békekötés végett Bécsbe utazni, alkudozó. De Caraffa Tököli Imre fejét kivánván zálogúl, a követséget visszautasitotta Péterváradra.
     Tizenegy évig alig tarthatott Szolnok nyugalma, midőn 1697-ben ujabb nyomorok- háborittatásoknak lőn kitéve, az előbb ugyan is a német katonák ellen keletkezett, de később Tokay Ferencz által nagyra növesztett zendülés által. Ez esemény Vagner előadása után következő vala: Zemplén vármegyében kebelezett S. A. Ujhelyben vásár volt; egy német alszázados 17 közlegénynyel vámot követelt a vásárusoktól; mire a felingerült piaczi nép, az épen akkor Deáki ezredéből átszökött nehány huszár által még inkáb bátorittatva, a zsarolásnak ellene szegült, a vám követelőt agyon lötte, s a többieket megszalasztotta. Az alkapitány háza lön ezután megtámadva, s ő keresztűl szúrva. Mire a zavar nevekedett, a huszárok Ujhelyből a szomszéd falukba kinyargtitleak, s a kit csak előtaláltak, fegyverfogásra, fenyegetésekkel is, kényszeritették; - a csakhamar nehány ezerre növekedett sereg Tokajba rohant, s itt a német öltözetü, különben csekély számu őrséget egyről egyig lekonczolta; s az ekkénti győzelemtől elkábitatva, Tályát, S. Patakot, s a közbeneső helyeket elpusztitva Szolnokba nyomúlt, hol is Tököli fejedelem nevében mindent felégetett s elpusztitott, a lakosokat lakhelyeikből kiüzte; mig e négy héten át tartott lázongásainak h. Vaudemonte Klökelsperg s Martini tábornokok véget nem vetének.
     Az ekként sokat szenvedett Szolnokiak visszanyert nyugalmukat öt évnél tovább ismét nem élvezheték. Mert a hazára olly sok zavart háritó II. Rákóczy Ferencz Német-Ujhelyi börtönéböli kiszabadulása után, 1703-dik évben, Deáki Ferenz vezérének megparancsolá: hogy iparkodna a szolnoki várat, ostrommal is, bevenni. Sikerült is ennek azt a hajdúk segédkezése s német várnagynak hitszegése által birtokába keriteni; s anynyira ment dühe e szánakozást nem ismerő kuruczoknak, hogy nem elégelve a városban elkövetett rablásokat, a félelmükben Isten házában kereső népet is, még a gyenge nőnemet, vagy ártatlan kisdedeket sem kimélve, kardra hányni nem iszonyodtak. S midőn 1706-dik évi Majus 8-kán Nagy-Szombatban I. Jósef király s Rákóczy Ferencz biztosai között 45 napi fegyvernyugvás köttetett: a hadi foglyok kölcsönös kicserélésére Szolnok is ki lön jegyezve; de mi a szabadságért ürügyelt harcz folytatása miatt valósitva nem lön; - s csak hamar Rabutin cs. hadvezér Szolnok visszafoglalására sietett, ám de mi nagy vala bámulása, midőn oda érkezésekor azt a pártosok által felgyújtva s magára hagyva találta. - Nagy nehezen sükerült előseregét képezett lovasainak a szálfákból készitett hidat s a vár védésére szolgáló palánkokat a lángoktól megtartani. A jobbadán összeomladozott várat Rabutin két havi eleséggel s 7 ágyúval rakatta meg, a vár gondviselését s a 200 lovas rácz- és 500 gyalogból állott őrizetet b. Bégánra bizván. Azonban nem sokára parancsot kapott Rabutin, hogy a Tisza mellöl seregeivel Budánál táborozó Stahrenberg Guidóval egyesüljön. Látva most a szolnoki várnak tarthatlanságát, először is az ágyukat Szegedre szállittatá, az őrizet kiinditása után pedig a várnak minden keritéseit s bátyáit földig lerontatá, hadával 1707-ki új-év napján Buda fele megindulván. - 1710-dik évben Rákóczy a pusztán állott Szolnokot, Tisza melléki hadakozásainak központjává teendő, a szomszéd vármegyék parasztságait nagy számban ide rendelé, s ezek által, három ezer lovas katona segédkezésével, Csájági Imre vár kapitány - előbb Érsek-Újvári biró - vezérlete alatt, a régi vár omladékait kiásatta, a Zagyvából vezetett árkot kitisztitatta, s a Salm gróf által - miként a 303 lapon előadatott - 3 szögletre épitett, de Rabutin által végkép elpusztitott vár helyett uj 4 szögletü kerek bástyás várat kezdett épittetni, melly 15000 ember befogadására elég leende. Azonban szegedi várkormányzó gr. Herbenstein tartván attól; hogy az elöadottak szerint magokat Szolnokban biztositandó Kurucz felkelök az egész alvidékre veszélyesek leendenek, a szegedi őrizet nagyobb részét képezett 2501 ráczot Tököli vezérlete alatt, a vidéket szerte pusztitó szolnokvári kuruczok ellen, útnak inditá; s e sereg csakugyan Kecskemétnél találkozott a kuruczokkal, kik is miután megátalkodott viaskodásuk közben kétszáznál többet veszitettek, futva a szolnoki várba vonulának vissza; - de hol tartós maradhatásban nem részesülhettek; mert a császári fegyvereknek mind inkáb több diadalai után végkép el lön határozva a szolnoki várnak e kuruczoktóli kiüritése; az e czélra határozott had, Cusani Jakab marchio vezénylete alatt, Jász-Berényből kiindulva, october 8-kán Szolnok alá érkezett, s közelében a várnak magát besánczolván, mi sem lön mulasztva, mi a várnak sükerreli ostromához szükségeltetett. A váron alól hajóhid állittatott; s a várbeli kuruczok feladásra hivattak azzal: hogy ha csak egy golyót fognának is az ostromlókra kilönni, ők fognának majd bünhödni azokért, kik e bel-háború kezdésekor a magokévá tett várba beléptükkel, adott szavuk ellenére, a bent talált császári őrséget hitetlenül felkonczolák. Engedett a kuruczok őrsége; s Cusáni feltételeit vakon elfogadá; a 400 lovasaival szabad menetelt nyert Csajági gyorsan oda hagyá Szolnokot, melly legottan - october 20-kán - 300 gyalog s lovas őrség által szállatott meg. - Ekként jutott a szolnoki vár, 3 napi megszállás s 4 fegyveres vesztése mellett, a törvényes hadak birtokába; többé sem kül sem bel ellenség kezébe nem jutó.
     Az 1848/9-ki forradalom történetében mint véres csaták színhelyei, e Megyéből Szolnok és Czibakháza merővárosok szerepelnek.
     A legyözött forradalom után Közép-Szolnok megye önálló megyévé alakittatott; azonban az előbb hozzá tartozott Poroszló mezőváros, Sarud és Nána faluk Heves - Dévaványa pedig Békés vármegye - s Alattyán a Jász kún kerülethez; - ellenben Tószegh mezőváros, Paladics pusztával, Pest-Pilis megyétől saját területéhez csatoltattak.
     Köz-gyüléseit illetőleg Szolnok vármegyének eddigelé legrégibb oklevelül mutatható fel a Cornides Danielnek, nemzeti Muzeumunk kézirat-tárában lévő II. köt. I45-dik lapján létező; - e szerint 1300-dik évi julius közepe táján főispán jelenlétén kivül Szolnok vármegyebeli "Zendemeter" nevü faluban közgyülés tartatván, a vármegye négy szolgabirái arról tesznek tudositást: hogy némelly perlekedő testvérek nyelvváltságban elmarasztatván, az ebbeli birsagiumot János-Abrahám fiának, akkori alispánnak, mint magokat a gyülésben kötelezték, le nem fizették. Ez okirat következő szövegü:
     "Nos quatuor Judices Nobilium Comitatus de Zonuk exteriori, damus pro memoria, quod cum secundum continentiam priorum litterarum nostrarum feria secunda proxima ante Octavas Beati Jacobi Apostoli, Stephanus et Eleus filii Sabiani, de judicio lingvali contra Ladislaum fratrem eorum demanserant, de ipso Judicio Comiti Joanni filio Ábram satisfacere et solvere tenebantur tali vinculo interposito, quodsi ipsum terminum observarent, in solvendo extune sine judicio nostro superfluo trium marcarum ipsi Comiti Joanni ipsam solutionem solvere tenerentur, prout ad hoc se ipsos spontanea coram nobis obligarunt voluntate in ipso die et termino Congreg. praedictor. - De ipso judicio ipsi Joanni filio Ábrám non solverunt, nec sibi satisfacere curaverunt. Datum in Zendemeter die et termino praenotato. Anno Dni. MCCC."
     Ugyan ezen Szent Demeter nevü faluban Szolnok vármegyének 1346-ban tartott közgyülése felől szinte Cornides mutat fel egy másik okiratot, melly akkori alispán Andrásnak és a vármegye 4 szolgabirájának neve alatt lévén feltéve, szól István Vajda- és főispánnak Csányi birtokába igtatása felől. Ezen sok tekintetben történeti érdekü, de különösen az erdélyi vajdáknak külső Szolnok vármegyébeni főispánkodását tanusitó okirat következő szövegü:
     "Nos Magister Andreas filius Endere Vice Comes de Zonuk exteriori et judices Nobilium de eodem damus pro memoria, quod possessionem Chán vocatam in Comitatu Zonuk exteriori existentem, feria secunda proxima ante festum Beati Thomae Apostoli in anno Domini MCCCXLVI-o, in persona Magnifici viri Stephani Wajwodae Comitis de Zonuk Magistro Andreae - - Vice Comiti suo una cum homine venerabilis Capituli Váradiensis, et homine suo Vajvod: - statuere debuissemus, quae olim filiis Ladislai Joanni et Nicolao pertinere dignoscebatur, quos quidem Joannem et Nicolaum filios Ladislai propter nocumentum eorum turpissima morte interfecissent. Nos itaque in quadam Congregatione nostra Generali feria secunda proxima ante festum Beatorum Apostolorum Simonis et Judae, quam in villa Zendemeter habuissemus celebrare, in eadem Congregatione duodecim Juratores et Assessores diligenti requisitione requisivissemus, duodecim juratores confessi exstiterunt, ut ipsum Joannem filium Ladislai merito suspendissent, Nicolaus vero in latrocinio fuisset interfectus et possessio praedicta Comiti de Zonuk fuisset devoluta. Tandem et dum nos in praefixo termino ad faciem dictae possessionis Chán vocatae accessissemus, et eidem Magistro Andreae filio Endere Vice Comiti de Zonuk una cum homine praedicti Capituli statuere voluissemus. Magister Joannes filius Petri de Csuhul contradictor exstitit, ea perhibendo interdixit. Stephano vero filio Endere personaliter existente non contradixit. Nos itaque ipsam causam prorogavimus ad feriam secundam proximam post Dominicam Septuagesimam, super ipsa prohibitione eidem Magistro Joanni rationem reddendi. Datum termino supradicto in villa Zendemeter et Anno praenotato."
     Ez oklevél tartalma Szolnok vármegyének három, és pedig mind Zendemeteren tartott gyüléseiről emlékezik, és pedig 1) october vége táján eső Simon Juda napja előtti hétben - 2) kevéssel Szent Tamás napja előtt, tehát decemberben, szintúgy mint az első 1346-dik évben, - 3) 1347-ki Septuagesima vasárnap utáni hétfőn tartottakról.
     A Jankovits-féle oklevéltárban is létezik Tamás erdélyi vajda és Zonuki főispánnak Visegrádról 1333-ik évben a külső Szolnok vármegyei szolgabirákhoz az iránti irata; hogy nála nélkül tartsák meg a gyülést "Congregationem faciatis" és az az alispánnak birságokból járó részét szolgáltassák ki.
     Később tartott közgyüléseiről Szolnok vármegyének emlékezik azon két okirat is, mellyeknek nádori pecsét s aláirás által erősitett másolatai a nemzeti Museumba őriztetnek. - Egyike ezeknek Kakas Mester alispán (Magister Gallus) és a vármegye 4 szolgabirája nevében, nyitva, külről viaszra nyomott 3 kis pecsét alatt, kelt tanusitja: miként Nagy Réven (de Nogrew) lakó Retsend Pál előttök 1380-ki szent Margit szüz ünnepe utáni hétfőn (tehát juliusban) hitet tett le az iránt: hogy szolgáját, mint tolvajt törvény eleibe kötelessége ellenére nem állitotta légyen. - A másik szinte nyilt - de csak két kis viasz pecséttel, két alispán s két szolgabiró aláirásával ellátott okirat Szolnokban 1407-dik évben kelt a felől: hogy Szada János és Mihály, kiknek atyjok Jakab, özvegy Retsend Pálné adósságáért kezes volt, öt forintot a két szolgabiró kezébe, az ezeknek járó kis pénzekkel együtt, lefizették légyen.
     Léteznek ezenfelül egyes oklevelek, mellyeknek keletkezte, például "Datum in oppido populoso Fegyvernek" azt mutatja: miként Fegyvernek-en is tartattak külső Szolnok vármegyének gyülései; s 1459-ki october 18-án erdélyi Vajda s Szolnoki főispán Csáky László Szent-Ivány-on adott ki Erdődi Bakáts Tamásnak ügyész vallási okiratot saját pecséte alatt.
     A török uralom alatt külső Szolnok vármegye - a 310 lapon már előadottak szerint - Heves vármegyéhez csatoltatván, a területében addig tartott gyülései is megszüntek.
     Főispánok: a 301 lapon előadottaink szerint 1193-dik évben Macarius nevü volt Zaunuch megye főspánja; 1197-dik évben Imre királynak, posonyi jobbágy Zerobiust nemesitő s Zerzovay jobbágyot felszabaditó, leveleiben Zounuk vármegye főispánjául Hermo emlittetik - 1198-ban ugyancsak Imre királynak a templariusokat magyarországi birtokaikban meggerősitő levele szerint Péter Turroynak fia volt Zounuki főispán - 1220-dik évben II. Endre királynak a királyné kiséretében volt Áhályz nevü nőnek Vidhor földet adományozó levelében Jula Major Budrugh és Zounuknak grófja-kint emlittetik, ki utóbb 1222-ben Jula Magnus de Borthz név alatt már mint Nádor is,jön elő. - 1229-ben Dénes tárnok-mester szinte Zounoki főispán volt. - 1233-ban Dénes (Dionisius de Vialka II-dus) nádor-ispán Zounuki grófnak is irta magát - 1247-ben pedig IV. Béla királynak az ispotály rendieknek Moldva- és Oláhországban több helyeket adományozó levelében Zounuki grófnak Paulus neveztetik, ki után Mathaeus erdélyi vajda, s utána 150 éven át folytonosan az erdélyi vajdák viselték egyszersmind a Szolnok megyei főspánságot; igy 1252-ben Roland - 1272-ben Kún Lászlónak a pásztói monostort birtokai- s kiváltságaiban megerősitö levele szerint Miklós; 1299-ben Borsa György, 1331-ben I. Károly királynak Fekete Halmi várról kelt adomány levelében Tamás - 1384-ben Mária királynénak "Conclusio litterarum Mariae Reginae confirmationalium Decretorum Andreae et Ludovici Regum" levele végén László - s 1389-ben Zsigmond királynak Bajom mező várost Kanisai János esztergami érseknek adományozó levelében Kónyai Frank - 1407-ben egyszerre ketten, u. m. szántói Lalzk Jakab és Tamásy Henrik János. 4) - 1431-ben Csáki László - 1463-ban a Szent-Györgyi és Bázini gróf János vajda egyszersmind Zounuki főispánnak emlittetik.
     Vannak azonban e tétel ellenében azt tanitók: miként az erdélyi vajdák nem a hazánkbeli külső - hanem az erdélyi belső Szolnok vármegyének valának főispánjai. Már ez utóbbi tan megczáfolására Gorove szerint következők harczolnak: Való ugyan: hogy a Zounuki és Zonuki szó mellé igen ritkán adatott hozzá a "Külső" melléktétel a Vajdák czimében; de innen azt követhezhetni nem lehet, mintha a Szolnok nevezet alatt nem külső Szolnokot kellene érteni, mert midőn Dénes (Dionisius de Vialka II-dus) nádor, a Cornides közölte két oklevele egyikében magát 1233-dik évben Nádor-Ispán- és Zounoki grófnak, a másikban pedig ugyan Zounoki és Bakonyi grófnak irja: nem volna e képtelenség azt állitani: hogy az ország közepén lakó Dénes nádor, az Erdélynek majd nem végső szélén fekvő belső- s nem a Budához közel eső külső Szolnok vármegyének volt légyen főispánja? De még inkább világot nyújt Tamás vajdának Visegrádról 1333-ban kelt, s a 318 lapon már érintett irata, mellyben a külső Szolnok vármegyei szolgabirákhoz ekként irt: "Thomas Wajvoda Transilvanus et Comes de Zonuk dilectis sibi quatuor Judicibus Nobilium de Comitatu de Zonuk exteriori existentibus dilectionem omnimodam!" kivülről pedig: "Dilectis sibi quatuor Judicibus Nobilium de Comitatu de Zonok exteriori constitutis" czimezvén, meghagyá nekiek: hogy gyülést tartsanak s alispánját a birságokból elégitsék ki. S ugyan ezen Tamás vajda szinte Visegrádról ugyan azon időtájban a megye két alispánjához eme szavakkal irt: "Nos Thomas Wajvoda et Comes de Zonuk tibi Magistro Joanni filio Petri Comiti Nostro de Zonuk exteriori, vel Paulo Magno vices ejus gerenti damus firmiter in praeceptis." De mindezek felett még azt sem szabad feledni: miként az erdélyi vajdák nem csak külső Zonuk, hanem több magyarországi vármegyékben is viseltek egyszerre főispánságot. Nevezetesen épen ezen emlitett Tamás - Gyöngyös városának is akkoriban földes ura, a közép Szolnoki főispánságon kivül, még Arad és Csongrád vármegyének is kormányzásával meg volt bizva, a mint ezt a Zah Felician elleni oklevélből is láthatni. - 1402-dik évben az akkori két vajda u. m. szántói Latzk Jakab és Tamássy Henrik János nem csak külső Zonukban, és Temes vármegyében is főispánkodott, hanem a Kúnoknak is Birája volt.- De talán legtöbbet nyom a 318 lapon közlött ama 1346-iki szent Tamás napja előtti héten kelt oklevélnek tartalma is, melly szerint András Mester, Enderének fia, külső Szolnok vármegyei alispán, s a szolgabirák Szent-Demeterben összegyülekezve lévén tanusitják: hogy nagyságos István Vajdát s főispánjukat, a csak most reá háramlott Csány helység birtokába, a Wajda és váradi káptalan emberével az alispán személyében beigtatták. - És végre e helyre tartozik ismét felemliteni azon körülményt is: miszerint a XV-dik századbeli minden oklevélben az erdélyi két Szolnok vármegye Zolnok, a magyarországi pedig mindenütt Zonuk-nak neveztetett. - S hogy a Zonuki gróf nevezet alatt a külső Szolnok vármegyei főispánt kell érteni: megerősiti Csáki László erdélyi Wajda - és Zonuki főispán által Drági Jakab Dobokai és Zolnoki főispánhoz 1431-ben kelt az iránti irata is, hogy ez Fejes István maradékának a Gyeke és Szent-Miklós faluibani birtok részeit, mellyeket, nem tudva Fejes örökösei lételét, Zsigmond részére elfogltitle volt, adja vissza. - És miután az erdélyi Wajda és külső Szolnok vármegyei főispán szabadon nevezhetett magának mind itt alispánokat mind ott alwajdákat: megtörtént az is, hogy megkedvelt külső Szolnoki alispánját erdélyi helytartójává választotta, a mint például 1407-ben külső Szolnoki alispán Leepes Loránddal történt. Azonban mind Huszti Andrásnál, mind Cornides Danielnél szent-Györgyi és bazini gróf Jánós volt az erdélyi vajdák sorában utolsó, ki, 1463-dik évben, czimében a Zonuki főispán nevezetet is használta; mert bazini és szent-Györgyi gróf Péter, Ujlaki Miklós s Pongrácz János Corvin Mátyás - Báthori István pedig és Drági Bertalan II. Ulászló alatt, - nem különben Zápolya János II. Lajos alatt volt erdélyi Wajdák egy oklevélben sem neveztetnek külső Szolnok vármegye főispánjainak. - Ellenben Zápolya János és Prényi Péter Wajdasága alatt Vitus Haynitzer, másként Hadnitzer volt külső Szolnok vármegye főispánja.
     A Szolnok vármegyének Heves vármegyéveli egyitése utáni korszakot illetőleg e helyt csak azt jegyezzük fel: miként épen a két vármegye egyitését rendelő törvényt (l. a 310 lapon) 1567 iki october 26-kán aláírók között Rádeczi István egri püspök is alá irta, ki mint illy legelső örökös főispánja volt az egyitett Heves Szolnok vármegyének, habár ekkoriban még csak czimre nézve, minthogy - a törvény szavai szerint - akkoriban Szolnok vármegyét a török birta.
     Pecsétét külső Szolnok vármegyének felmutatni képesek nem vagyunk; a részben sem nyerhetvén biztos tudomást valjon illyel Szolnok vármegye valaha birt e vagy sem? mert ugyan is midőn az 1550-dik évi LXII-dik t. czikk által meg lön hagyva országunk vármegyéinek; hogy Somogy vármegye példájára nyerjenek pecsétet: külső Szolnok vármegye, a 310 lapon előadottak szerint már török iga alatt nyögött; sőt épen e miatt, a mondott törvényhozatala után csak hamar, vagy is 1569-dik évben az LII-dik t. cz. által, "minthogy a törökök által elfogltitle külső Szolnok vármegyének sem alispánja sem szolgabirái nincsenek" - ezek lévén a most felhivott-törvény szavai - Heves vármegyéhez csatoltatott; igen valószinűnek látszik: hogy külső Szolnok vármegye saját pecséttel soha sem birt légyen.