XXI. Táplálkozás.
     A nép foglalkozása magában hirdeti táplálkozása minőségét is. Első rangú eledele lisztfélékből áll, azután következik a marha- juh- sertés hús, s szalona, - mihez kellő fűszereit, jelesül a paprikát, el nem hagyja. E tápanyagok rendszeres vegyülete kétségtelenűl legalkalmasabb a test fentartására, oktalan használásuk azonban szintúgy betegség szülőjévé válik. A nehéz és nem mindenkor jól sült kenyér gyakori evése, a túlnyomólag lisztből készitett felettébb zsiros, sajátságos tésztás ételek egyenlőn terhelik a gyomrot és lehangolják az emésztő erőket. S habár átalán véve e nép jól s elég bőven táplálkozik, maga idejében megtartja dús lakomáit, s köz inséget vagy szükséget élelem dolgában igen gyérén tapasztal: a marha hús ritkán, sokkal többször kerül napi rendre füstölt sertés-, és a mig olcsobb, juhhus; legkedvesebb falatja pedig a tőle, ha csak telik, el sem maradható szalonna, melly a hő nyári mezei munkák alkalmával is, midőn már megromlott s avassá lett, főtápszer gyanánt szolgál, mihez aztán ha az árnyékatlan rónán uralgó hőséget; és a romlott poshadt vizek ivását és gyakran az elhullott állatok husának felhasználását is veszük, nem lehet csudálni, ha az emésztés leüttetik. E sorvás állapot fejlődik, csipős és bő epe elválasztás jön létre, s előidéztetnek az alföldi magyar sajátságos betegségei: a csömör, a csorvás epelázak, a túlnyomólag uralgó változó typusú félbenhagyó lázak, epés hányások, hasmenések, szórványos epemirigy (cholerine) kilisek, pokolvar sat. - Étkeinek legczélszerűbb fűszere, betegségei ellen igazán észszerűleg választott óvószer, minden házi orvosságainak ingredientiája, a már felemlitett paprika. - Hogy e nép még e mellett tejjel, sajttal, burgonyával, kukuriczával, káposztával, babbal, lencsével, kölessel, uborkával, sült tökkel, dinyével sat. s épen nem nemesitett gyümölcscsel is, táplálkozik; felemliteni legyen elég. - Itala a csekély számú kutak mellett leginkább a folyamok vizei; borral, mig az évi termelés tart, elég bőven élnek, - de ennek szomjuságot mérséklő savanyát aratás idején már kevesen élvezhetik, s ekkor a vér és ideg rendszert rongáló pálinkának hűsitő csöppeihez kénytelenek reggelinkint folyamodni, minek egyébiránt itt ama kicsapongó, testet erkölcset egyaránt rongáló élvezete, mint az a tót népfajok között divatozik, nem szokásos. Sőrrel csak kevesen, kivételkint oltják szomjukat.
     Az edények, mellyekben étkeiket főzik, a Mátra vidékéről származó gyenge töredékeny cserep edények, mellyek azonban, kevés kivétellel, jó mázzal boritvák; nehány jobb modú házaknál takarék tüzhelyeken s öntött vasedényekben főznek.