XIX. Népnyelv.
     Népességirovatunk (a 73-76 l.) meg nem czáfolható számadatokban mutatja fel: miként a jász-kún népség a magyarság leghűbb személyesitője; jelesen 179,083 lélek összes népességből 176811 magyar; - s tiszta magyar nyelveni beszéllésük is őket méltán a magyarság szineül tünteti fel. - Vannak azonban kik legalább kételkednek abban: hogy a jász-kúnok minden időben magyar nyelvvel éltek volna. Azonban azon felül: hogy számos legtanultabb iróink, ugy a mai mint a régi korbol a jász-kúnokat mindig magyar nyelvvel élő nemzetnek tartották; csak Roger, a IV. Béla királyunk alatt beköltözött kúnokkal egykorú iróra hivatkozunk, mint ki a kúnoknak nevezett királyunkkali beszélgetéseit felemlitvén tolmácsról nem emlékezik, holott a tatárokkali beszélgetés felemlitésénél illyenről világosan emlékezik. S Fényeskint "nem is hihető, hogy egy külön törvényekkel, szabadságokkal felruházott, külön tömegben lakó nép csak idő folytában magyarosodott volna el; mert erre hazánkban példa nincsen; de van az ellenkezőre, mint látjuk a szászoknál és szepesi németeknél, kik nyelvüket, szokásaikat idegen nyelvü nemzetek közt, századokon keresztül a mai időkig fentartották. Végre egy különös kún nyelvnek legkissebb nyoma, vagy maradványa sem jutott hozzánk, mi különben meg nem történhete, ha ez valóban létezett volna."