LOMBSZÜRET   Torzó

Bevéreztek a levelek.
Rozsdával áldott pléhkereszt
karja alatt szögfejnyi fájdalom
indul az égbe csonka lábakon.
Elkígyózik az emlék,
tél alá almoznak a fák,
bogyók nyílt sebe vérzik,
a gallynak törése fáj.
Őszül és lüktet az este,
biceg véle a Hold-fogat...
Féllábú Krisztus a szélben,
szorítsd arcomhoz arcodat.

  Őszi dal

Megnyúlt órák, kinőtt egek,
nézd, az árnyék téged követ.
Sápad a zöld, csendben rohad
levél-gerinc, fa-öntudat.

Ez már az ősz, sápadt mamó,
elment-anyám-arcú, fakó.
Finom könnyek - árvák gyöngye
őszi harmat hull a földre.

Ez már az ősz! Vörös liget,
fába vésett kérges szívek.
Görbe nyilak, bűvös körök,
csontváz a Hold, árván zörög.

Rohadt bélként lóg az inda,
száraz gödör estig inna.
Szörcsög, cuppog, telik kedve,
hideg nyálat nyel az este.

Monoton pancs - csöves csontok
vizet isznak, nehéz gondot.
Hosszan nyúlik el az ének,
elmúlása van a vérnek.

Megnyúlt órák, kinőtt egek,
nézd, az árnyék téged követ.
Sápad a zöld, csendben rohad,
levél-gerinc, fa-öntudat.

  Gyerekvers

Veres ősz, öreg csősz, ezért ki a felelős? Megered, lepereg, pilinckáznak levelek.

Szürke fák, szürke ég, jön a tél, lepetéz. Hóra hó, havazik, elállunk majd tavaszig.

  Őszi szonett

Aranybarna ősz mosakszik,
vörös haja sárba bomlik.
Vérzik szíve ezer fának,
szakálla nő ég-apánknak.

Öreg fa áll, deres várta:
emberarcok berámázva.
Ködös foltok, mély sikátor,
villanypóznán fény rikácsol.

Csőre töltött varjak várnak,
őrizői héthatárnak.
Jég-hályog, páncél, jéglakat

Nyög a folyó a jég alatt.
Ezüst halpénz, drága ó-hold
égi budin hosszan trónol

  Lombszüret

Belealszik a fény a csillagokba,
krizantémok tömött kontya
fehéren üzen.
Eljött a lombszüret.

Tenyér-árokba könny gurul,
arcunk fedetlen gőzölög,
teherbeejtett rossz nyarunk
megszüli majd az ördögöt.

Agyvelőt kér a fájdalom,
messzi ösvényen fény üget...
Halni mennek a dáliák,
itthagyták késüket.

  Tél elé

Szárnyát repteti,
készül a nyár,
zörgő Édenkert
pihéje száll;
repedt héjában messzire
izzik a gesztenye.
Kalásztalan földön
öreg esték tanyáznak,
szél böngész omló barázdát,
a parti töltés vigyázzban,
dunyháját rendezi,
összébbsimul a táj.
Mellén kivert jajjal
hazátlan köd bolyong
s egy parkban megkopott
szívvel csókot illeszt
egymás nyakára két
repedttorkú gerle.
Rozsda ruháját pergeti,
tél elé zuhan egy fejsze.

  Holdtölte

A Hold magányos könnycsepp.
Borzongatóan egész.
Bennem van mint halál és
szemmelverés.
Elfogy, megnő, színezüst
udvart épít, utakra csordul,
elcsepeg.
Meztelen, akár az angyalok.
Felcsinált ékezet.

  Tavaszi fohász

Adj orgonákat, felbúgó
tavaszi eget,
tehéncsordát, lelegelni
a végtelent!

Legyen májusvirág,
essen le hold és harmat,
ültesd ingünk mögé
tavaszi forradalmad!

  Felségvizek

Sziromhullással álmodom
eső jön, évszakok,
a földi alkony csurgásában
letisztult hajlatok.

Felnyíló tenyérrel
hazát formál a föld,
egy virágszáron Isten
füvek közt tündököl.

Ott kedves a Kedves,
az igazi csók beváltható,
és felségvizeken úszik
szárnyatlan űrhajó.

  Lyukasfillérek

Süllyed a hajóm, mondja
a rémült kapitány.
Megfúrták a patkányokat.

* Tegnapra épült holnapok!
Ha úgy akarom,
tegnap meghalok.

* Titkos forradalom.
Pattanás a valagodon.

* Szólt a törvény,
szóltak, hogy kuss!
Rámmászott a paragrafus.

* Szűzen jöttem, szűzen megyek,
nem szálltak rám csak a legyek.

* Legközelebb csak akkor iszom,
ha összefut számban az iszony.

* Az bír majd vélem végül is,
ki elfogad félig holtan is.

* Az anyagok magömlése vagyunk -
százféle hatalom.

* Mintha rabok lennénk.
Csak szabadon.

* Egyik fülemtől a másikig
terpesztett lábú csend sikít

* Rész az egészből
Héj a kenyérből
Birodalom a
csend határain.

* Varangyot hizlal az árok
ümmög az idő.
Unatkozik az ember.
Keze, szíve, lába nő.

* Dekázni nem tudok,
magam vagyok a mérleg,
lehet, hogy hazudok,
de magamnak mérek.

* Hallgatok.
Júdás kinéz az
arcomon.

* A nősülés
minősülés.

* Szárszónak is egy a vége.

* Én vagyok a kuss,
te leszel a fuss!
* Felállok, megyek,
rámlőnek, lövök;
elébem köpök,
utánam ködök.

* A hazugság csókolódzással, váll-
veregetve, felülről lefelé
terjed ____________________

* A birka értelmiségi.
A tehén paraszt.

* Szép vagy.
Csak ne lennék hazudós.

* Bohóckodj, mondja egy hang,
csak nehogy sírva fakadj!

* Nem az a buta, aki mondja,
hanem az, aki állja.

* Szeretek magam lenni.
Ha lóg a belem, nem látja senki.

* Ez a lavór sem látott még kádat!
Kilóg belőle a seggem.