Gyöngyös vidéke.
Ágasvár.
     E vár a hasznosi erdőben egy magas csúcson állott, környezve egy másik vártól, mely Óvár-nak neveztetett, és övedzve kőkeritéssel, melyeknek romjai még most is láthatók. E várat V. István ifjabb király 1265-ben Istvánnak a Domonkos mester fiának, s a királyné lovászmesterének adományozza Kutaso, Barkan és Tar nevü falukkal, s a pászthói monostor feletti kegyuri joggal együtt. Hogy e vár valaha igen jelentékeny pont volt, kitetszik az adománylevélnek következő szavaiból: "castrum Agas, quod propter infidelitatem, et infidelem negligentiam Venerabilis Patris Job, Episcopi Quinque-Eclesiensis captum in enorme ac gravissimum nostrum et regni nostri dispendium amissum, et per nostram diligentiam, non sine sumptuosis laboribus recuperatum, ad nostram collationem extitit devolutum." E vár további történetéről későbbi emlékeink hallgatnak.
 
Apcz.
     E hely, hol a pápai tized rovata szerint 1333-ban egyház volt, régi okleveleinkben Opuz-nak van irva, mely későbbi kiejtéssel Apcz-ra változott, s a hasonnevű Opuz nemzetség birtoka volt, melyből 1332-ben emlittetik Opuz Detrik. - Ma a gr. Ráday, Teleky, és b. Sina családok birtoka, s virágzó kis mezőváros, mely leginkább boráról dicsértetik.
 
Bodony.
     Már 1333-ban emlittetik a pápai tized rovatában mint egyház; de hogy kik birták hajdan, nehéz kinyomozni; több Bodon és Bodonyi nevü férfiak és családok emlittetnek ugyan hazánk történetében; de ezeket nem igen lehet innét származtatni, vagy ezekkel azt vonatkozásba hozni; mert hazánkban több ily nevű helyek is voltak, és ma is vannak, melyek a hasonnevü családoknak nevet adhattak. Ma gr. Károlyi György birtoka.
     Ennek szomszédságában esik Parád, a hires gyógyerejü és megragadó regényességű fürdő, mely szinte a tisztelt gróf ur tulajdona, és fönebb külön czikkben leiratott.
 
Gyöngyös.
     Eredetileg az Aba nemzetségből származott Csobánka család birtoka volt, melyet 1312-ig még e család ivadékai Csobánka Samu és Dávid birtak Bene és Zsadány nevü helyekkel együtt, de ekkor trencséni Csák Máté pártjára állván, megnotáztattak s e birtokaik 1327-ben Róbert-Károly Farkasy vagy Farkas Tamás erdélyi vajdának adományoztattak, ki a gyöngyösieket különösen kegyelvén, 1335-ben nemcsak a jobbágyi szolgálatok és tartozások alól szabaditotta fel, hanem a királynál azt is kieszközlötte, hogy oly szabadalmakkal ajándékoztattak meg, melyekkel akkor Buda városának polgárai éltek, melyeknek értelmében várat is épithettek, s a várost keritéssel körülvéve megerősithették. Mely adománynak emlékét hirdeti Farkas Tamás vajdának ősi czímere is u. m. a farkas, csillag, és hold, melyet a város, jótevője iránti hálából, annak örökitésére czimeréül metszetett és használt, amint ez a városház homlokzatán maig is látható, valamint a város pecsétjén is használtatik.
     Mily szolgálatokat tettek a gyöngyösiek, hogy a vajda és a király kegyét ily nagy mérvben megnyerték, azt a kiváltságlevél nem emliti, mely ide vonatkozólag csak annyit mond, hogy a király tekintetbe vévén Farkas Tamás erdélyi vajda sok érdemeit és meghallgatván az ő kérelmét, Gyöngyös városának ugyanazokat a szabadalmakat ádományozza, melyekkel Buda városa polgárai élnek. Némelyek azt tartják, hogy a gyöngyösiek Róbert-Károly mellett felkelvén, a vajda seregében trencséni Csák Máté ellen Rozgonynál harczoltak, s az itt kitüntetett hüség és vitézség által nyerték meg a vajda és király kegyét s érdemesitették magokat az adományozott szabadalmakra.
     De ezen szabadalmakban több változások és sérelmek estek később a mohácsi vész után bekövetkezett váltságokban, s az azokat követő török uralom korszakában, midőn több főember itt részint vásárlás, részint foglalás utján birtokokat szerezvén, a város egyes részei- vagy telkeire a régi szabadalmak ellenére a földesúri jogokat ismét behozták. S ennek folytán az azelőtt szabad város lakosainak egy része lassanként ismét jobbágyi szolgálat alá jött, vagyis tized és taksa fizetésre köteleztetett, s az ekként terjeszkedni kezdő földesurak által a város régi szabadalmaiban mindinkább megszorittatott, a mi aztán a földes urak és a város vagyis annak szabad polgárai között többféle surlodásokra adott alkalmat, miknek csak az 1852-ben létrejött örökváltsági szerződés vetett egészen véget.
     A Báthory család itt 1400 körül a sz. Ferencz-rendüek számára kolostort alapitott, s templomot épitett, mely a mohácsi ütközet után a törökök által feldulatott, de 1540-ben ismét kiujittatott és maig is áll.
     Pyber János egri püspök 1643-ban ide szállitotta a jesuitákat, kik később jótékony adakozások utján állitották a mostan is virágzó gymnasiumot, s az ifjuság tanitásával foglalkozva sikeresen működtek 1773-ig, mikor a köztiszteletben állott szerzet felsőbb rendelet által az egész orzzágban szétoszlatott.
     E város történetében nyomaira akadunk a vallási surlódások- és viszályoknak, melyek leginkább a templomok foglalása és birtoklása ügyében támadtak, és melyekben gyakran az egri, hatvani, és budai basák biráskodtak; sőt van Bocskay István erdélyi fejedelemnek is egy 1606-ban Kassán kelt levele, melyet a templom birtoklása míatt támadt viszály érdemében küldött ide.
     Egerben s annak vidékén a török uralom alatt nem lévén papok, Gyöngyösről jártak ide a sz. ferencz-rendűek a szentségek kiszolgáltatása s a hívek más lelki szükségeinek ellátása végett. S ezen körülménynek s az emlitett szerzetesek buzgalmának jelzésére szolgált az egri basának egy 1681-ben költ levele, mely által megengedtetik a gyöngyösi barátoknak, hogy egyházi szolgálatokra Egerbe járhassanak bottal fegyver nélkül úgy mindazonáltal, hogy a török papoknak vagy derviseknek is szabad legyen Gyöngyösre járni szinte bottal fegyver nélkül.
     A vármegye gyűlései, melyek a török uralom alatt Fülekre tétettek volt által, a törökök kiűzetése után 1682-től itt tartattak a mult század közepéig a mig Egerben a vármegye háza fölépült.
     Gyöngyös népes és virágzó város, melynek lakosai kereskedők mesteremberek, és szőlőmivesek, kikről átalában megjegyezhetni, hogy kitünően vallásosak és igen munkások. Nagyobbszerű épületei közül emlitendők: a sz. Bertalan tiszteletére emelt parochialis templom, mely régiségéről és 21 oltáráról nevezetes; - sz. Ferencz-rendüek temploma, mely a Báthory család vallásos buzgalmának egyik fenlévő emléke; - szt Urbán temploma, melyben régebben a protestánsok is tartottak isteni tiszteletet, mely később a jezsuiták birtokába került, s azoktól nyerte mai diszes alakját; - a vármegye régi háza, mely most katonai laktanyául szolgál; - Orczyak, Szapáriak, Almásyak, Gosztonyiak kastélyai, és több úri család szép házai.
 
Hasznos.
     Ős birtoka volt a Rathold nemből eredt s régen kihalt Hasznosy családnak, melyből leginkább kitűnt Domokos, ki 1313-1321-ig az ország nádora volt, s ki némely oklevelekben Dominicus Magnus de Hasznos iratik.
     Itt vára is volt e családnak, mely a falutól egy negyed órányi távolságra egy hegyoldalban emelkedett, és hasznosi vagy cserteri várnak is neveztetett, melynek falai még most is állanak, de irott emlékeink hallgatnak róla.
 
Hatvan.
     E hely többször szerepelt hazánk történetében: különösen itt tartatott vagy folytattatott 1525-ben a Rákoson félbeszakasztott zajos országgyülés, melyben Báthory István a nádori méltóságból letétetett, helyébe Werbőczy István kiáltatott ki nádornak.
     De nagyobb történelmi jelentőséget szerzet e helynek a vár, mely a Zagyva partján állott, s e folyóból vezetett mély árokkal volt körülvéve, melyet a törökök hatalmokba keritvén, megerősittettek, s a magyarok többször bevettek és lerontottak, de a törökök mindannyiszor ujra elfoglaltak s felépitettek. E vár többszöri ostromait és válságait hosszabban irják le történetiróink, kiknek ide vonatkozó előadásait a következő rövid kivonatba foglaljuk:
     1544-ben Dancsy Ambrus és Pál testvérek, kik akkor e várost és várat birták, megtudván, hogy a törökök már Visegrádot, Oroszfalvát, és Nógrádot elfoglalták, nem mertek itt maradni; hanem a várat felgyujtva oda hagyták, magok az egri várba menekültek. Mehemet vezér a leégett s üresen hagyott várat elfoglalta, látván annak alkalmatos és fontos voltát felépitette, s árokkal körül vétetvén, jobban megerősitette, ott hagyván annak védelmére Delikurtot bizonyos számú őrséggel; hová Soliman császár nemsokára Velibéget küldé nagyobb erővel, hogy ezáltal biztositaná a budai részeket a magyaroknak és különösen Varkóczy Tamásnak támadásai ellen, ki az egri várból gyakran kicsapván, nyugtalanitá a törököket a budai részeken. Ekként megerősitvén magokat itt a törökök, e várat 32 évig háboritatlanul birták.
     1596-ban megszállá e várat Tiefenbach osztrák vezér, de a törököknek a vár felmentésére Jászberény felől segitség érkezvén, az ostromot abban kelle hagynia, s onnét tovább vonulnia. Később még ugyanazon évben augusztus közepe táján, Vácznak elfoglalása után, ismét megszállá e várat Miksa főherczeg, egész erejét annak ostromára forditván. Az őrség s annak vezére, az ifju és bátor Arslán hősies elszántsággal védék a megtámadott várat, s abból kirohanván, többször visszaverék és megrettenték a miéinket. S midőn a vár több napokig tartott ostrom által nagyon megrongáltatott s azon több helyeken már rés töretett volna: a miéink felszóliták az őrséget annak megadására; de Arslán kevélyen utasitá vissza az alkudozást, kit hőslelkű özvegy anyja is atyja vitézségére és hőstetteire emlékeztetve intett és buzditott az elszánt védelem további folytatására, vagy, ha a végzet ugy akarná, a dicső halálra. Végre midőn egy megujitott és három óráig tartott kemény ostrom után a miéink visszaveretve, táborukba tértek volna: a törökök is a hosszu küzdelemben elfáradva és kiéhezve lévén, étkezés és pihentetés végett visszavonultak a város- és várba, nem is gyanitva, hogy a miéink, kiket visszavertek, és e kemény küzdelem után szinte pihenni véltek, ujabb kisérletet tegyenek a visszavert s abban hagyott ostromnak megujitására; ezek azonban ez alkalmat felhasználva, mielőtt a város- és várban az étkezésre elszéledt törökök magokat rendbe szedhették volna, a már úgyis megrongált és vigyáztalanságból őrök nélkül hagyott vár falait hirtelen megrohanják, s a nem védett vár- és városba betörvén, e nem is gyanitott roham által zavarba hozott törökököt megtámadják, s minden kemény ellentállás és elszánt védelem daczára is legyőzik és irgalmatlanul leölik. Itt lelte hőshalálát az ifju és bátor Arslán is, ki a piaczra, hol a harcz legtüzesebben folyt, rohanva, s ott elszántan harczolva esett el nagybátyjával Kurttal együtt. A miéink a harcz tüzében, a két hétig tartott ostrom és a kemény ellentállás feletti boszujokban, még a fegyvertelen nép és nők iránt is kegyetlenkedtek, irgalmatlanul és minden különbség nélkül leölvén minden törököt, a kit csak megkaphattak; sőt a német katonák féktelen dühössége annyira ment, hogy még a holt testekkel is illetlenül s embertelenül bántak.
     A vár bevétele után Miksa főherczeg az árkokat és töltéseket, melyeket a vár ostromlása végett hányatott volt, behuzatván, s a várnak megrongált falait és részeit kijavitatván, ott hagyá annak védelmére Serényi Mihályt, ki azelőtt füleki várnagy volt. Azonban ez, midőn hirét hallaná a török császár jövetelének, ki nagy sereggel közelednék, rémültében a várat felgyujtatván, oda hagyá, s az őrséggel és hadi szerekkel Váczra vonult, s a törökök az elhagyott várat ismét elfoglalák és fölépiték.
     1603-ban ismét megszállotta e várat Nádasdy és Sulcz mintegy hatszáz főből állott vegyes sereggel, de midőn már az ostromhoz készülnének, a várból kirohant törökök megtámadák és csak nem megszalaszták őket; azonban az épen jókor segitségökre érkezett Roszwurm vezér nagyobb seregével visszaszoriták a várba a törökököt, kik a megtámadott várnak védelmére erősen készült. De midőn a vár minden oldalról erősen bekerittetnék, s annak ostroma megkezdetnék: az ostromlottak feladák a várat, a honnét mintegy négyszáz török ment Szolnokba, minthogy az alku pontja szerint Egerbe vagy Budára nem bocsáttattak, itt hagyván huszonnégy ágyut, és nagy mennyiségű hadi készletet s eleséget. Roszwurm vezér pedig kétszáz huszár és kétszáz német gyalogból álló őrségre bizá az elfoglalt vár védelmét.
     De nem sokáig maradt a miéink birtokában e vár; mert a következő évben a vár kapitánya hallván Hasszán basa jövetelét, ki szeptember 10-dikén Pestre érkezett, rémültében felgyujtatván elhagyá a megvédhetetlennek gondolt várat, melynek lángjai gyászos fényt vetének az onnét elköltözőknek utjára. - Az elhamvasztott várat a törökök ujra elfoglalván, romjaiból harmadszor fölépitették s megerősitették, és még 74 évig birták folytonosan. De 1678-ban Merz és Häussler vezérek ismét visszavevék azt tőlök, és hogy többé el ne foglalhassák, ujra felgyujtották, és földig leromboltatták. S ekkor temetkezett végkép sirjába az annyi véres zivatart kiállott régi vár ősi fénye. De e hely a függetlenségi harcz történetében ismét nevezetes lőn egy 1849. aprilhó 2-dikán vívott csatáról, mely a magyarok győzedelmével végződött.
     Itt hajdan a premontreiek monostora és prépostsága volt, mely okleveleinkben 1345-ben emlittetik, és különös kiváltságánál fogva az esztergomi érsekség hatósága alatt állott. Hogy mikor és ki által alapittatott, nincs még kimutatva; Erdey ugyan azt állitja, hogy Vancsa István esztergomi érsek lett volna annak alapitója, de állitásának igazolása semmi kutforrásra sem hivatkozik. A fölebb leirt harczok és dulások között ez is elpusztult, s csak czime és némi realitása maradt fönn, mely most az itteni lelkészséggel van összekapcsolva.
     Bél Mátyás szerint itt régebben a kapucinosoknak is virágzó kolostorok volt.
     Hatvan, mely hajdan oly nevezetes hely volt, ma csak kisebbszerü város a herczeg Grassalkovich által épitett kastélylyal és sóházzal, melyet azonban most nagyon élénkit a vasutvonal, mely által Pesttel és más nagyobb városokkal közlekedik.
 
Pászthó.
     A honfoglalás történetében szinte emlittetik, mint nevezetesebb hely, hol névtelen jegyzőnk előadása szerint, Árpád, minekutána Heves vármegye területét vagyis a Mátra vidékét meghódoltatta volna, táborával megpihent, s innét küldötte seregének egy részét Szóárd, Kadocsa és Huba fejedelmi személyek vezérlete alatt Gömör, Nógrád és Nyitra vidékeinek meghóditására.
     Itt egy 1135-ben kelt oklevél szerint királyi udvar vagy szállóhely (ubi est regalis curia) volt, melyet Jerney szerint Aba király épitett volt, a mi arra mutat, hogy e hely az Aba nemzetség birtoka volt.
     Itt mulatott Venczel király 1303-ban sz. kereszt feltalálása ünnepe körül, amint ezt bizonyitja az egri káptalan kérelmére adott s itten költ azon levele, mely által István nádort és borsodi főispánt eltiltja az emlitett káptalan Chepus és Buben nevü birtokainak elfoglalásától.
     Itt hajdan vár is volt, mely még az 1549. 44-dik t. czikkben emlittetik, de később egészen elpusztult, s csak emléke maradt fenn a történelemben. Mikor és ki által épittetett, arra nincsenek adataink. S minthogy névtelen jegyzőnk e várat nem emliti Árpád itteni táborozásában; ebből igen alaposan következtethetni, hogy az az ő koránál későbben épült.
     De e hely jelentőségét még jobban nevelte a zirczieknek hajdan itt virágzott nevezetes monostora s apátsága, mely kitűnőbb apátságaink közé tartozott, s iróink által az egri püspöki megye ékességének (ornamentum Dioecesis Agriensis) neveztetett. Mikor és ki által alapittatott, nincs följegyezve, csak annyi bizonyos, hogy már 1190. körül állott.
     E monostor régibb kegyurai közül emlittetnek: 1265-ben István, Domokos mester fia, a királyné lovászmestere, és Jób pécsi püspök. - 1272-ben Dorcsy István (Stephanus de Dorch) tárnokmester. - 1320-ban Hasznosy Domokos (Dominicus Magnus de Hasznos) nádor. - 1396 ban Pászthóy János, Domokos fia (Joannes de Pászthó filius Dominici) országbiró. - 1407-ben Thary Lőrincz (Laurentius de Thar) pohárnokmester.
     V. István ifjabb király 1265-ben a fölebb nevezett István lovászmesternek - mint a pászthói monostor kegyurának - oly kiváltságot adott: miszerint ezen monostor jobbágyainak ügyeiben ő rajta kivül se a nádor, se az országbiró, se az ujvári (heves-ujvári) főispán ne biráskodhassék; a mi szinte a monostor régi kiváltságaira látszik vonatkozni.
     De e monostor is, mely egykor oly szépen virágzott, s e vidék ékessége volt, a mohácsi vész után bekövetkezett válságokban többi monostoraink gyászos sorsára jutott, s annak szerzetesei 1544-ben a törökök által a nádasdi pusztán (in praedio Nádasd) leöletvén, feldulatott. Az apátság czimét és némely még fenmaradt vagy visszaszerzett javait később egyideig világi papok birták, kiknek azok időnként adományoztattak, mig 1743-ban a monostor ismét helyreállittatván, azok arra, mint illetékes tulajdonosra, visszaszállottak. De később, midőn József császár által e szerzet eltöröltetett, e monostor is megszünt, s e szerzetnek ujabbi visszaállitásával sem jött többé létre; az apátság azonban, egyesittetve a pilisi, és zirczi apátságokkal, fenmaradt.
     Megemlitendő még az is, hogy itt kelettkezett, s innét vette nevét a Ratold nemből származott s a XVI. század elejéig vagy közepéig virágzott Pászthóy család, melynek a már többször emlitett István, Domokos mester fia, V. István király nejének lovászmestere volt az őse vagy törzsöke, ki, mint más helyen emlitve volt, V. István ifjabb királytól nyerte adományban Ágas várat a hozzá tartozott falukkal és a pászthói monostor kegyúri jogával együtt. E családból ágazott ki a Thary, és a már más helyen emlitett Hasznosy család is. E szerint a monostornak fölebb elősorolt kegyurai, kik között emlittetik Hasznosy Domokos nádor és Thary Lőrincz pohárnok-mester is, mind egy törzsből, a Pászthóy család törzséből származnak, s a monostor kegyúri jogát, mely e családnak volt adományozva, örökség utján nyerték.
     Pászthó most szép kis mezőváros, melyet az apátság és Almásy András kastélya, és több uri családok házai diszesitenek.
 
Pata.
     Ezen hely Pata vezértől vette nevét, kinek itt egykor vára volt, mely szinte emlittetik a honfoglalás történetében. Ugyanis névtelen jegyzőnk világosan irja, hogy Árpád mikor meghódoltatta a Mátra vidékét, Edu- és Edumer kún vezéreknek, kik még Kiovnál csatlakoztak volt a magyarokhoz, nagy földet adott a Mátra erdejében, hol azután az ő unokájok Pota vagy Pata várat épitett, kinek nemzetségéből származott később Sámuel vagy Aba király.
     Névtelen jegyzőnk ezen tudósitása nemcsak a honfoglalás történetében, hanem a régi nemzetség vagy családtan (geneologia) tekintetében is figyelemre méltó, mely világot vet azon régi nemzetségek eredetére, melyek egykor e vidéket birták. Ugyanis eszerint Aba király Pata vezér nemzetségéből származott, s igy a Csobánka és Kompolthy családok, melyek okleveleink szerint az Aba király nemzetségének voltak ágai, szinte e nemzetség törzsökétől Pata vagy Edu és Edumer kún vezérektől vették eredetöket, kiknek Árpád a Mátra erdejében nagy darab földet adott. És csak ugyan ezen vezérek ivádékai, a Csobánka és Kompolthy családok, birták egykor a Mátra vidékét; s Gyöngyös is, mely a Mátra alatt Pata szomszédságába esik, mint fölebb emlitők, a Csobánka család ősi birtoka volt.
     Pata vezér vára a hagyomány szerint azon a hegytetőn állott, mely alatt keletkezett később a hasonnevű helység vagy város. Hogy ez egykor nevezetes hely volt, azt mutatja az is, hogy innét vette nevét az itt alakult főesperesség is, mely már a legrégibb oklevelekben patai főesperességnek (Archidiaconatus de Pata) neveztetik.
     De e helyet később még nevezetesebbé tették a csehek, kik azt a XV. század közepe táján elfoglalván, itt várat épitettek, melyben magokat megfészkelték, a honnét azután e vidéket nyugtalanitották. E vár ugyan csak fából volt épitve, de azért, mint Bonfin irja, igen meg volt erősitve nemcsak a hely természeténél és fekvésénél, hanem mesterséges készitésénél, s őrségénék ereje- és nagy számánál fogva is, a mit igazol annak Bonfin által leirt ostroma is, mely nagyobb erőt kivánván, először abban hagyatott, és csak Mátyás király által lőn sikerrel megujitva s a vár bevéve, a mi igy történt:
     Rozgonyi Sebestyén - ki 1458-ban Hederváry László egri püspökkel egyesülve a cseheknek több várait és rablófészkeit bevevé, s őket több helyen megveré - a következő 1459-ben ismét a Heves Gömör és Kis-Hont vármegyékben terjeszkedni, s e részeket nyugtalanitani kezdő csehek megfékezdsére küldetett, ki is legelőször a patai várat vette czélba, s azt rögtön nemcsak bekeritette, hanem vivását is mindjárt megkezdette. Első nap a hirtelen megindult záporeső miatt félbeszakadt a megkezdett ostrom, megujúlt más nap nagy tüzzel, de még makacsabb ellentállással fogadtatott és veretett vissza a várbeliek részéről, kik tömérdek nagy köveket és szikladarabokat hömpölygetvén s eregetvén az előnyomuló vivók fejeire, ezek soraiban nagy kárt tettek. Igy folyt hosszu ideig a többször megujitott véres tusa, melyben sokan estek el, és még többen sebesitettek meg mindkét részről. Végre a vivók kedvöket vesztvén felhagynak az ostrommal és visszavonulnak táborukba, mig nagyobb erő nem érkezik az ostrom sikeresebb folytatására. E kedvetlen hirrel Rozgonyi maga siet a királyhoz, ki akkor Várkonyban a Tisza mellett időzött az oda rendelt nagybátyjávali találkozás és kibékülés végett; a mi sikerülvén, a király maga jött a patai táborba az ostromot megujitani, s vezetni. A szeretett ifjú és még szinte gyermek király váratlan megjelenése felvillanyozá a kedv-vesztett sereget, bátorságot öntve a csüggedezőkbe; ellenben lehangolá és zavarba hozá a várbelieket, kik úgyis be lévén keritve, segitséget s élelmet sehonnan sem kaptak. A király jelenlétében megujult az ostrom és küzdelem oly tűzzel és sikerrel, hogy az őrség nem tarthatván magát, kénytelen vala négy napi fegyverszünetet kérni, s azután magát megadni. Igy végződött a patai táborozás s vétetett be a vár: a mi annál nevezetesebb; mert ez volt az ifju fejedelem legelső hadi tette s győzedelme.
     A csehek emlitett favára Bonfin szerint egy hegytetőn állott, s hihetőleg Pata emlitett várának helyén s akkor talán még fennállott falaira vagy alapjára volt épitve, minek némi nyomai még ma is látszanak.
     Pata most kisszerü mezőváros egy régi egyházzal, mely a későbbi ujitások és változtatások daczára is mutatja eredeti alakját s a régibb épitészet jellegét, és mint a régiség becses műemléke a régészek figyelmét megérdemli.
 
Sár.
     Ezen helység az Aba király birtoka volt, hol ő 1042-ben a benczések számára monostort s apátságot alapitott, mely a mohácsi vészig virágzott, s azután az arra következett válságokban elpusztult, s romjai a helység feletti dombon ma is látszanak.
     E monostor kegyurai Aba király halála után eleinte a Csobánkák, s ezeknek notáj a után a Kompolthyak lettek, s így a kegyúrijog, mely a monostor alapitásából származott, állandóul az alapitó király nemzetségében maradt, s az a király adományozások által e nemzetség egyik ágáról csak a másikra szállott.
     E monostorban temettetett az alapitó király, ki előbb, mint régi krónikáink irják, a Tisza vidéken némelyek szerint Csépán, mások szerint Csabán vagy annak vidékén volt eltemetve, hová ménfői csata vesztése után menekült, és hol ellenséges indulatu urak által, kiket uralkodása alatt megbántott volt, megöletett; de azután egynehány évvel, hihetőleg az általa alapitott szerzetesek kegyeletéből, teste fölvétetvén, ide hozatott, s e monostorba temettetett.
     A hagyomány szerint Aba király sirboltja b. Baldácsi kőbe vágott pinczéjének egyik szakaszában volt, hol egy később oda állitott márvány táblán erre vonatkozó felirás is olvasható. Ha e hagyomány valóságon alapszik, s a király sirboltja csakugyan itt nyomozandó: ez arra mutat, hogy az emlitett pincze volt hajdan a monostor katakombája vagy temetkézőhelye, s e fölött állott a monostor vagy annak egyháza.
 
Solymos.
     A hajdan virágzott Solymosy család birtoka volt, melyet, miután e család, utólsó ivadékában, Solymosy Lászlóban, kihalt volna, Zsigmond király Kápolna, Dob és Sz. Pataka nevü birtokokkal együtt 1430-ban Rozgonyi Péter egri püspöknek adományozott az általa tervezett prépostság alapitására, mely birtokokért azután a nevezett püspök Kis-Tályát és Novajt adta az általa alapitott eger-vári prépostságnak.
     A mult század elején épült solymosi templom egy régibb templom homlokzata- és tornyához van ragasztva, melyet még a Solymosi család, mint kegy- vagy földesuraság, épitett volt a XIV. században, amint ezt mutatja a torony falába illesztett négyszegletű kő, melyre paizs és Sólyommadár, mint a Solymosy család ősi czimere, van kivésve, melyhez hasonló czimerű emlékkő találtatott a régi kriptályban is.
     E helység határában némi nyomai látszanak egy régi monostornak, melynek emlékét ma is fentartják Monostor tisztása Monostor völgye, Monostor pataka nevű határhelyek. De mikor, ki által, és mily szerzetesek számára volt alapitva, és mikor pusztult el, arról hallgatnak irott emlékeink, sem Pázmán Péter, sem Fuxhoffer nem emlékezik róla. Emlittetik ugyan a nevezett irók által egy másik solymosi monostor; de az Arad vármegyében Világos vára közelében feküdt.
     A solymosi erdőben vára is volt a nevezett családnak, melynek romjai most is fenvannak, de irott emlékeink erről is hallgatnak.
 
Tarna-Eörs.
     E helység eredetileg várjószág volt, mely elpusztulván, a vár hatósága alól kivétetett, és V. István ifjabb király által 1264-ben Kompolthy comesnek adományoztatott [1] melynek birtokában III. Endre király által 1291-ben Kompolthy Péter is megerősitetett.
     Itt későbben kisebbszerű vár is volt, melyet a törökök Egerrel együtt sokáig birtak; ebből épült később a b. Orczy családnak ma is fennálló szép kastélya.
     Itt vagyis e helység melletti táborban halt meg Bottyán János II. Rákóczy Ferencz hires tábornoka 1709. september 27-dikén, ki innét Gyöngyösre vitetvén, ott nagy pompával a Ferencz-rendüek templomába temettetett.
     Ez volt kedves lakóhelye, s tetemei itt is nyugszanak b. Orczy Lőrincz tábornok és jeles hazafinak, ki nemcsak a hadi és polgári pályán szerzett érdemeket, hanem mint költő is irodalmi nevet vivott ki magának.
 
Vámos-Györk.
     E helység már 1333-ban virágzott, s régentén erre vonult keresztül az országút vagy nagyút, melyet fölebb Kompolthnál érintettünk, s itt, mint a helység neve is mutatja, szinte vámszék vagy vámszedő hely volt.
     Ennek szomszédságában esik Monostor nevü puszta, hol némelyek szerint a templomosoknak, mások szerint pedig a benczéseknek monostora volt, s innét veszi eredetét a Boldogságos Szüzről nevezett monostori apátság (Abbatia B.Mariac Virginis de Monostor non procul a Vámos-Györk), melynek czime ma is fen van.
 
Veres-Marth.
     Ez eredetileg a Csobánka család birtoka volt, hol Csobánka Péter, Sámuel és Dávid által 1304-ben Keresztelő sz. János tiszteletére a pálosok számára monostor alapittatott, s ezen monostor részére hasittatott ki e hely a Bene nevü puszta határából egy darab szőlőhegygyel együtt, mely ma is, habár a Gyöngyöshöz tartozó Bene határában esik, veres-marthi szőlőnek neveztetik.
     Minthogy e helység Sárral és Benével határos; Pázmán az itt állott monostort Sári perjelség nevezet alatt emliti, mely szerinte a Bene völgyön feküdt (Prioratus de Saar in valle Bene).
 
Visonta.
     Ez is a Csobánka család birtoka volt, melyet Róbert-Károly, a trencséni Csák Máté pártjára állott Csobánka Pál nótája után, 1323-ban Kompolthy Imrének adományozott több hozzá tartozott jószágokkal együtt, ki innét kezdvén magát irni, törzse lett a Kompolthy család visontai ágának.
     Visonta már ekkor jelentékeny hely volt; mert ezen adománylevél szerint virágzó egyháza volt a sz. Kereszt tiszteletére és minden pénteken hetivásár tartatott itten.
     Egy 1347-ben kelt osztálylevél szerint itt németek is laktak; mert ezen osztálylevélben emlittetik Lebel németnek udvartelke (curia Lebel Theutonici) és a helység harmadik utczája "Magyarfalu"-nak neveztetik, kétségkivül, hogy megkülönböztessék e helység német részétől.
     Visonta most virágzó helység, mely hires boráról nevezetes.

---

[1] ... quamdam terram Castri Vjuar, Eörs vocatam, vacuam penitus et habitatoribus destitutam, a castro penitus exemptam sibi (Comiti Kompold)... contulimus, dedimus et donavimus jure perpetuo possidendam.