II. RÉSZ. Heves és K.-Szolnok t. egy. vármegyék föld-, növény- s állattani leírása.

I. Hevesmegye földtani leirása. Szabó József pesti egyetemi tanártól.

     Földtani tekintetben Hevesmegye egyike a legnevezetesebb megyéinknek ugy a képletek változatosságára, mint az előjövési viszonyok érdekességére nézve.
     Mintegy trónt képez a Mátra, melynek magaslatáról széttekintve látjuk északról a hullámos másod rangu hegycsoportot s délről a magyarhoni nagy medencze lapályát, mely a megyének lényegesen eltérő kinézést ad itt mint az éjszaki részen.
     ÉK-ről a Tarnavölgy balparti vidékein alacsonyabb hegycsoport által elválasztva, emelkedik Heves második nagy hegysége a Bükk, melynek azonban csak kisebb része tartozik ide mig a nagyobb Borsod megyébe megy át.
     Három tagban kisértem meg a megye földtani leirását adni. Egyik a Mátra az ő magas gerinczhegységével másod- s harmadrangu előhegyeivel; másik a Bükk, harmadik a Mátraalji alföld a Tiszáig s ennek mentében a megye déli végeig.

A. A Mátra.

     Budapestről széttekintve a láthatáron ÉK. irányban a szem egy lapos dóm-alaku hegység részarányos idomán akad meg, ez a Mátra. Ezen alakot sokáig megtartja, ha délről közeledünk feléje, s a Bükk hegységre nézve ugy fekszik, hogy Pestről jöve azt nem látjuk, a Mátra egészen előtte áll, elfödi.
     A Mátra egyike a legszebb hegycsoportjainknak, s Hevesmegye kiváló szépsége s érdekességének csaknem egyedüli okozója. Hegytani és földtani szempontból határul nyugatról a Zagyva, keletről a Tarna kinálkozik, két kis folyam, melyek a Mátra tövénél csaknem ÉD. irányban folynak el s a Tiszába szakadnak. A Mátra iránya kiválólag keletnyugati. Hosszasága vagy 4 ¹/₂ mértföld, szélessége változó: a keleten alig 1 mértföld, a nyugat felé kivastagszik még egyszer annyira. Legmagasabb csucsa a Kékes 534 bécsi öl (3204) [1]), s ezen pontot nem egy meredek szikla, hanem egy lankás lejtü hegy képezi, ugy annyira, hogy a Mátrának nagy területe van a tenger felett tetemesen felemelkedve.
     A Mátrát harmadkori vulkáni kőzet s különösen a Trachyt képezi, ez alkotja annak legmagasabb csucsait s gerinczeit. A Trachyt család tagjai közül három van meg: az Andesit, a Zöldkőtrachyt és a Quarcztrachyt vagy Rhyolyth; ezen eruptiv kőzetek s azok törmelékképletei a brecciák, tuffok stb. alkotják a Mátra petrographiai mozaikját. A Trachytot mint Magyarhon összes területének képletét tekintve, azt lehet állitani, hogy az a Mátrában többé kevésbbé szigetszerüen lép fel; sem a visegrádi sem a selmeczi sem az eperjes-tokaji trachyt csoporttal közvetlenül nem függvén össze, a Magyarország és Erdély területén előforduló Trachytok egy önálló tagja gyanánt tárgyalható.
     A Trachyt egyes fajai között az Andesit játsza a főszerepet. Azon egész magaslat, melynek a Mátra távolról tekintve alakját köszöni, kizárólag ezen a Cordillerák Andes hegylánczaiban otthonos s onnét elnevezett Trachytfajból áll. Legfeltünőbb s legjobb tájékozást nyujtó lelhely gyanánt szabadjon említeni a Kékes vagy Kékkő, és a Saskő nevü két legmagasabb csucsát a Mátra hegységnek csaknem közepén, hol az Andesit jellegesen fordul elő. Innét északra hirtelen végződik, de keletre a Bükk felé tart, s minden magasabb gerinczet csaknem kivétel nélkül képez. A Kékestől délre szintén erősen van kifejlődve s Gyöngyös mellett a Sárhegy a legdélibb pontja, hol nevezetes brecciaképleteivel találkozunk nehány kőbányában.
     Leghosszabb vonalban követhetjük azonban a Kékestől nyugatra, hol ÉNy. felé kanyarodik s képezi először a Galya hegységet, továbbá ujra megfordulván DNy-nak mint a Muzslatő ismeretes, ez Pásztót s ott az egész Zagyvavölgyet uralja; onnét délre több egyes feltünő kúpokat alkot, melyek között emlitendő a Zagyva bal partján a jobbágyi hegy (N. Hársas), az apczi hegy, s bellebb nehány hegy Fajzat pusztán s Gyöngyös-Pata körül. Végre legdélibben Lőrinczen a feltünő tömöttségü s egyöntetü csaknem bazaltszerü fekete kőzetet képezi, melynek nagy részét hordták már el a hatvan-gyöngyösi országut készitésére. Az Andesitet, midőn fekete szine, nagy keménysége s szivóssága még épségben van a nép Cserkőnek nevezi [2]).
     A Mátra alkotásában második szerep jut a Zöldkőtrachytnak s két csoportban ismeretes, a nagyobb a Mátra Andesit gerinczének déli, a kisebb az északi részén van.
     A déli csoport kezdődik Gyöngyös Tarján s Oroszinál, s feltart északnak a Gallya felé. Ebben több telér van, melyek ólom, ezüst, arany s réz bányászatra alkalmat szolgáltattak, de csekély eredménynyel.
     A Zöldkőtrachyt északi csoportja területre kisebb, de élesebben van kiválva, s telérei is többet látszanak érni, azokat a mátrai unio jelenben is mivelteti. Ezen kőzet kezdődik Derecske s Recsknél, s innét északnak tart a Timsósig. Fő- s igen jellemző két kupot képez Recsk és Timsós között. Legnevezetesebb bányák a Lahocza és a Fehérkő hegyben vannak.
     Végre a fiatalabb Quarcztrachyt vagy Rhyolith is előfordul ugy egyes eruptiv-féleségeiben mint conglomerátjai s tuffjaiban, melyeket azonban a Quarcznak jelenléte (nem ritkán tisztán kivehető kristályokban) mindenkor jellemez. Ezen kőzet szine általában világos ugy kristályos mint törmelékes féleségeiben. Üledékes tagjai gyanánt veendők a menilittartalmu csiszpalák és hydroquarczitok, melyek szintén több ponton találtatnak.
     A Rhyolith a Mátra keleti oldalán erősebben van kifejlődve Eger felé, hol az uralkodó kőzetek egyike. Meg van itt a Tarna jobb és bal partján s egy nevezetes pontja Sirokon a Várhegy, hol sajátszerü ábrándos alakokat képezve maradtak fenn a szilárdabb sziklarészek, az által, hogy a kevésbbé szilárdak elporlódtak s tova jutottak.
     Innét indulva az Andesit képezte magas gerincztől északra is találjuk s egyik kitünő pontja a Csevicze forrása szomszédságában levő Széchenyi domb, mint a parádi ásványviz képződésének fészke. A Mátra déli részén jeles Rhyolith-lelhely Solymos falu mellett egy kis hegy, melyen ezen kőzetet nem kevesebb mint öt bányában fejtik. Ezen lelhelytől nyugotra Gyöngyös-Tarjánnál találkozunk vele a Gyöngyös patak bal partján, végre még tovább nyugatra Gyöngyös-Patán, hol ÉNy. irányában jó tova követhető egy részt, más részt Szurdok-Püspöki felé, hol a Menilit különös nagy táblákban fordul elő, ugy hogy a pinczebejárat fedezésére is használhatják.
     Az északnyugati részen Pásztó felett Hasznos helység határában ismeretes.
     Ezen képlet leginkább Tajtkőconglomerát által van képviselve, s azt a nép pinczekőnek nevezi, tekintve hogy a pinczék legnagyobb része abba van vájva. Sirokon emberlakok is vannak bele csinálva.
     Másodrangu hegyei a Mátrának üledékes kőzetek, s ezek között legnagyobb területet foglal el egy homokképlet, melynek itt ott öszszeálló tagjai homokkövet, vagy quarczconglomerátot is képeznek. A nép az ezen képlet gyenge homokköveit széltében "Apokának" hivja [3]), s ezen képletből állván különösen a Mátra északi részén elterülő palócz föld, van némi ok a helyi geologia érthetőbbé tétele tekintetéből az ottani sajátságával fellépő egész neogen-homokképletet apokaképlet neve alatt foglalni egybe.
     A Mátra északi másodrangu hegyei gyakran állanak ezen apokaképletből, s itt egy nevezetessége az , hogy olykor jó köszörüköveket szolgáltat (Köszörüs patak Parádon), másik hogy olykor oly tiszta quarczból áll, hogy az üvegkészitésnél használhatják. Mint talaj sovány s a vidéknek bizonyos kietlenséget kölcsönöz. Ezen szomoru szereplésben legkirivóbb Pétervásár felé s különösen attól északra a megye legészakibb végéig, hol a talaj a völgyben s a hegyen az apoka-képlet futó homokja, és mivel a hegyek felsikjáról az erdőt kiirtották, minden eső temérdek mennyiségü homokot sodor le magával a völgybe, itt betemetvén a növényzetet, a magaslaton pedig újat létrejönni nem engedvén. Az erdő végkipusztításának oly helyen, hol azt a hegytetőkön minden áron megtartani lett volna tanácsos, ezen következései Pogony s Zabar helységek határain oly sujtók, hogy azokból a nép kivándorolni kénytelen.
     Másrészt az apoka-képlet egy oly kincset is rejt magában, mely Hevesnek a jövőben szép jövedelmi forrást tesz kilátásba, ez a Mátra körül találtató kőszéntelepek.
     Az ezen korszaki kőszéntelepek legnagyobb része a Mátrától északra valamivel túl a megye határán van feltárva Borsodban (Monosbél, Nádasd, Arló, Csépán, Ozd, Várkony, Czenter, Királd sat.), és Nográdban (Nemti, Kis Terenye, Pálfalva, Salgó-Tarján, Zagyva sat.), de azért Hevesbe is esik elég, s azok között egynémely jó tulajdonságu is. Ismertebb lelhelyek Bátor, Szúcs, Csehi, N.-Bátony, Selyp puszta, Gyöngyös [4]) sat.

B. A Bükk.

     A Tokaj-Hegyaljáról dél-nyugotnak nézve a Bükk uralja a láthatárt s ugy fekszik, hogy a Mátrát elfödi; oly szép alakkal azonban mint ez, nem bir. Tekintve geologiai szerkezetét merő ellentéte a Mátrának, inkább az Alpokat tükrözi vissza, csakhogy ezek nagyszerü viszonyai eltörpülve ismétlődnek sőt végződnek rajta, a geologok ugyan is a Bükköt az Alpok szigetszerüleg fellépő EK. végnyulványának tekintvén. A mi azonban ismét egészen magyarhoni jellemet kölcsönöz neki, az a tövében DNy, D, és K-ről szerény magasságu előhegyeket alkotva fellépő Rhyolith, mely aztán feltart keletnek Miskolczig, s így összeköti a mátrai harmadkori vulkáni kőzeteket az eperjes-tokaji csoporttal, melynek végpontjai dél felé Miskolczhoz nem messze esnek.
     A Bükk zöme tömött Juramész. Alakzatában megvannak azon festői szikla csoportozatok, melyeket a mészkő meredek szikla falak képezte szorosokban szokott feltüntetni. Tetején ámbár erdővel boritva van, töbörszerü horpadások feltünőleg gyakoriak, s ha növényzet nem koronázza, Agtelek vagy a Karst kietlensége mutatkoznék rajta.
     Itt különösen a Bükkhegység azon DNy végéről lesz szó, mely Hevesmegyéhez tartozik, s ez épen Eger vidéke, s innét északról Szarvaskő, délről Eger völgye egész Andornakig vehető ide.
     A Bükk hegycsoportjának legjellemzőbb kőzete a Juramész, s ezt bemutathatni az Eged hegyben, mely Eger városát oly kiválólag uralja; legközelebb a kis egedi kőbányában találjuk, hol azt fejtik s a város burkolására használják. További lelhelye a Nagy vagy helyesebben a Hosszu-Eged, hol az azonban e hegynek csak egy részét képezi. Innét halad ÉK irányban, abból áll a Várhegy, tart Felső-Tárkánynak itt becsapván Borsodba s csak itt lép fel aztán uralkodólag.
     A juramész után mindjárt a Nummulitmeszet kell emlitenem, ezt jellemzetesen kőszálban a város közelében találjuk, a Vécsey völgyben, s innét a Nagy Eged tetejéig követhetni, ugy hogy azon rész is, hol a triangulatioi pyramis állott, ezen kőzetből áll.
     A harmadik kőzet, mely szorosan csatlakozik a Nummulitmészhez, az oligocen és neogen agyag, mely a városban az u. n. Hohér parton észlelhető, de innét követhetni ÉK-re a Vécsey völgybe, s a Nummulitmésztől DK-re esve hosszan tart ennek irányában.
     Az egedi szőlők talaját nagyrészt ezen három képlet törmeléke képezi.
     Egy sajátságos kőzete a Bükknek az agyagpala; földtani sorozatban ez a környék legrégibb képlete, a régi kőszén-képlethez tartozván. Nevével összhangzásban azonban nem tartalmaz kőszenet, s igy itt is valósulva találjuk azon sajátságát a Magyarhon területén fellépő kőszén-csoportnak, hogy mig annak képletei Anglíában, Észak-Amerikában a legkitünőbb széntelepekben bővelkednek, itt e részben meddők. Egy használható tagja ezen agyagpalának azonban mégis van, s ez a földpala, melyet borsodmegyei Felső-Tárkányon fejtenek, s melynek még szép jövője is lehet.
     Ezen pala-képleten egy régibb eruptiv kőzet, a Diabas tör keresztül s érdekesen van feltárva Szarvaskő vidékén, hol azon ormot is képezi, melyen a várrom áll; de nevezetes itt arról is, hogy benne jön elő Hevesmegye egy ásvány-unicuma, a Wehrlit, mely mint vasércz valóban az ajánlást megérdemli nagyobb figyelemre, mint a mennyire eddig méltattatott.
     A fiatalabb vulkáni kőzetek közt a Rhyolith az, mely a Bükköt környezi; az Eger völgye ugy északra Eger városától Fel-Német felé, mint délre csaknem kizárólag Rhyolithból áll. Északra van a Ráczhegy az ő számos bányáival, honnét sok épületkő kerül ki. A Tajtkő-conglomerát ezen bányában Calcedonféle menilitet is tartalmaz. Legérdekesebb azonban Eger és Kerecsend között Deménd határában a Pünkösd-hegy, melynek kőbányáiban a valóságos eruptiv Rhyolittól kezdve meg van a Tajtkő-conglemerát, meg vannak a menilitek s a legfinomabb szemü fehér tuffok, melyekben a mikroscopos vizsgálat diatomaceákat fedezett fel nagy mennyiségben.

C. A Mátra-alji alföld.

     A Mátra déli részén egyes felsikok vagy gerinczek huzódnak az alföld felé, abba végleg elmosódván. Ezek közt kiemelendő az, mely Gyöngyös-Patánál kezdődik s onnan délre Ecsédig tart, ott a 122 öl magas Mogyorósi hegyet képezvén. Ezen felsík legkeletibb részén fekszik Rhéde. Földtanilag e hullámos s itt ott mély bevágású felsík harmadkori, még pedig északról kis mennyiségben a Cerithiumrétegek lépnek fel, de legnagyobb részt a Congeriarétegek képezik, melyekben néha ősállatok csontjai találtattak (Ecséd, Rhéde a vizmosásokban).
     A többi felsík vagy alacsonyabb gerincz a Mátra töve és az alföld síkja között Nyirok és Lösz. Az alföld pedig a különféle árvizi rakodmányokból áll, melyek annak talajnemeit képezik.
     A Nyirok. A Nyirok egy erős képlékeny agyag, mely kövületeket nem tartalmaz, savval úgyszólván soha sem pezseg és eredését tekintve nem egyéb, mint a különféle Trachytok végelmállásának eredménye. Az Andesit és a Zöldkőtrachyt azok, melyek a Mátrában a valódi Nyirkot szolgáltatják. Ezen kőzetek előbb darává lesznek; a Trachytdara képlékenységgel még nem bir, azt a szél és eső mint mozgó kőzetet tova hurczolja; de fokozatosan a hegyek oldalán egy része agyaggá lesz s ez az elmosásnak már némileg ellentáll, végre a hegyek lejtjének még távolabbi részein az egész egyöntetü agyaggá lesz, s ez az mit a nép a Tokaj-Hegyalján s a Mátrában Nyiroknak nevez, s mi ott a felső réteget igen gyakran képezvén, a talajok közt is nagyban szerepel.
     A Nyirok geologiai szempontból tehát egy önálló kőzet lévén, saját nevet igényel, s arra nézve jobb mint a népies név nem kinálkozván, ez alatt igyekeztem a tudományba bevezetni a Tokaj-Hegyalja földtani s talajtani viszonyainak leirásánál; de azt a Mátránál is különösen kiemelni indittatva érzem magam, mert a helyszinén igen tisztán meggyőződhetni annak képződése körűlményeiről s elterjedéséről.
     A Nyirok a magas Mátrában megvan s onnét lehuzódik a lejten s tart le a Trachythegyek tövénél a felsíkon jó tova.
     Korára nézve többféle. Mióta a Trachytok fölemelkedtek s mállásnak indultak, azóta Nyirok is képződik; nem levén azonban biztos mód a Mátrában a különféle koru Nyirkot elválasztani, legtanácsosabb negyedkorinak jegyezni be, mert legnagyobb tömege a Lösznél öregebb, minthogy a hol a kettő összejön, ott ez utóbbi fölötte van. Képződik azonban most is, s egy kis része fiatalabb, mint a Lösz.
     A Lösz. A nép sárga földnek nevezi ezen ritkább s nem annyira képlékeny agyagot, a geologok azonban a rajnavidéki nevet fogadták el, honnét t. i. először volt megismertetve. A Lösz meszet is tartalmaz, tehát márgaféle földnem, s igy savval mindig pezseg, innét a Nyiroktól már ez által is eltér; de még nagyobb az eltérés az által, hogy alig hiányzanak benne apró fehér csigák, sőt néha állatcsontok.
     A Lösz eredetileg iszap volt, melyet egykori vizek hurczoltak be medrökbe, innen az egészen más természetü mint a Nyirok. Az anyagot a Lösz képződésére azon vidék kőzetei szolgáltattak, melyek környékét azon viz mosta, s igy az akkori Nyirok is bele mosatott, melylyel a más vidéki homok és mészporladék keveredvén, jött ezen márgakőzet létre. Helylyel a Nyirok nagyobb mennyiségben s tisztábban juthatván bele, a Löszben néha Nyirokréteget is találunk betelepülve.
     A Mátra körül a jelleges Lösz meg van a Zagyva völgyben, az a völgy oldalai alsó részét képezvén bizonyos magasságig, mig fölebb a Nyirok tart; meg van délre is a Mátrától, de úgy, hogy ennek tövétől indulva sokáig a Nyirok képezi a felületet, s csak aztán kezdődik a Lösz. Például az országút Gyöngyöstől Kápolnáig csupa Nyiroktalajon visz keresztül; Kápolnától keletre a Nyirok határát érjük el s kelet meg délnek a Lösz kezdődik s tart az alluvial alsíkig.
     A talajnemek. Növényéleti szempontból érdekes lévén a legfelső rétegeket mint talajnemeket különböztetni meg, Hevesmegye uralkodó talajnemeit sorolom fel.
     1. Nyiroktalaj. Kötött agyag, melynek szine rendesen veres s kitünő fokban bir azon tulajdonsággal, hogy a nedvességet megtartja. Ha kiszárad, erősen reped s oly kemény, hogy munkáltatni nehezen engedi magát; ha tul nedves, erősen ragad. Az Andesit nyirokja veresebb, a Zöldkőtrachyté halaványabb. Az eredés helyéhez közel eredeti veres szinével jön elő, ilyen Eger városa határában is, s különösen azon felsík, melyen a székesegyház mögött a vásártér van, ez egy nyirokfelsík; ilyent találni délkeletnek Maklárig, északnak Aranyos, Pétervásárig, ilyen például még Maczonkán is, mi előtt itt (a Zagyva felé) a Lösz váltja fel; de távolabb az eredés helyétől korhanyos s mint ilyen a mostkori alsíkon is képez talajnemeket, hol fekete agyagtalajnak mondható, s ezek között a Mátra déli részén a legkitünőbb talajok vannak. Ezen korhanyos agyagtalaj vastagsága helyenként 6-8 láb, sőt több is van.
     Példák: Gyöngyös-Püspöki, Horth, Csány, (de csak ÉK. felé mind a kettő), Halász, Vámos-Györk, Adács, innen le Jászberényig; továbbá Karácsond, Visznek, Detk s innen keletre Kompoltnál tart a Tarnáig, melynek jobb partja képezi ezen kitünő talajnemre nézve a határt.
     Hevesmegyétől délre Szolnok megye egyes helyein is meg van a fekete korhanyos agyag, több kevesebb homok keverékkel. [5]) Főlelhelyek: Szolnok, Tisza-Beő és Bánhatom puszta között a Finta halom körül, Kengyel puszta a Kasznár halom körül, Tisza-Földvár (kivéve a szigetet, hol szék van), Kunszentmárton, Újkút és Tenyő puszták, Tisza-Szőllősön a határ legemeltebb része, Taskony egy része, Koócs pusztán a Fekete halom melléke, Igarnak kis része stb.
     2. Sárgaföld vagy Lösztalaj előfordul kétségtelenül csak ott, hol mint földtani képlet ismerhető fel. Ilyenkor a feltalaj gyakran korhanyos s ekkor szintén jó talajnemet szolgáltat. Korántsem oly erőteljes, mint a nyiroktalaj, de azért még is a jobb talajokhoz veendő. Munkáltatása könnyebb, mint az előbbié s a mész, mely az előbbi talajban kovasavas vegyként fordul elő, itt szénsavhoz lévén kötve, némileg a márgatalajokhoz számitható. A Tarna bal partján Kápolna, Kaál, Erdőtelek stb., valamint a Zagyva-völgy némely részein; Maczonka, Csengerháza, Pásztó stb. példákat szolgáltatnak e talajnemre nézve.
     3. Homoktalaj igen elterjedt, de kétféle: van korhanydús fekete homok, s ez kitünő talaj; van homoktalaj korhany nélkül, mi azonban szintén lehet fokozatosan jobb s roszabb, a roszát helyenként vadhomoknak nevezik. A jó fekete homoktalaj két csoportban jön elő; egyik van Hatvan, Hort és Csány határában a Zagyva bal parti vidéken s le tart délnek Jászberényig s azontul Pest megyéig. A másik csoport a Tarna bal partján kezdődik Kaálnál s huzódik Bod és Erdő-Telek között Heves felé [6]) egyrészt, másrészt Bodtól Boczonád felé s innét a Tarna ugyanezen partján szintén Jászberény felé követhető.
     A korhanyszegényebb, tehát világos szinü homoktalaj Szolnok megyének sok pontján jön elő kisebb nagyobb foltokban. Egyikét a nagyobb homokfoltoknak találjuk a Tisza bal partján Tisza-Füreden, itt a Tiszától kezdve DK. irányban Örs puszta felé követhető közel 3 mértföldnyi hosszaságban, mig szélessége átlagosan 1 mértföldre tehető. A másik nagyobb homokterület az előbbitől délre esik s van Abád-Szalók, Derzs, Kun-Madaras, Kun-Hegyes és Tomaj puszta között. Tisza-Burától valamennyire keletre Taskonytól kezdve huzódik Roff felé egy vékony homokhát, mely a gyendai pusztán megszünik. Bánhalmi pusztán a szőlőhalom körül, valamint Fegyverneken a kettős halom körül. A Tisza jobb partján csak egy helyen van homok, N.-Kürü határában az u. n. hosszú parton. Szolnokon ismét a balparton a szandai határ homok; van egy kevés Török-szent-Miklóstól délnek a földvári út jobb oldalán az ujkúti kettős halom környékén; végre a megye legdélibb végén Czibakháza határától kezdve Inoka Kürth Ugh Sas és Szelevény határában, hol nem csekély magaslatot képez. Ezen lelhelyek némelyikén szintén van ugyan csekély korhanyos feltalaj; de általában hiányzik.
     A vadhomokot a Mátra északi részében találjuk, különösen Pétervásártól fel a megye északi csúcsa felé.
     4. Székes talaj. A tiszai alföld a székes talajok egyik hazája, s Hevesmegye odáig nyúló része ennek híjával nincs.
     Van Vakszék egyes foltokban, melyek felülete fehér, alább sötétszürke szárazon s fekete nedvesen, ezen misem terem (puszta Bánhalom), van használható szék, mi szerintem nem egyéb, mint jó korhanyos agyagtalaj össze iszapolódva vakszékkel.
     A vakszék egy igen finom osztatu kőzetporladék, melynek nincs képlékenysége, nincs több oly vegy-eleme, mely a növény táplálkozásra szükségeltetnék, fekete szinét valószinüleg finom osztatu szénenynek kőszöni. A legnagyobb mélyedményben találjuk a mostani folyamrendszer árterein. Ezen szék a mostkori árvizi rétegek létrejötte alkalmával összekeveredhetett jóféle agyagtalajjal is s azzal adja a használható széket. Tőbbnyire legelőnek használják s erre nem rosz, sok nedvesség kell neki s ha ez van, a gabonát is megtermi.
     Hevesben székes föld csak a Tisza jobb partján van s itt Poroszló határa emelendő ki, hol a Vakszék (ott Monyasszék) több foltot képez, úgy hogy összesen nehány száz holdra becsültetik; van azután az ott u. n. fekete szék, mely erős esztendőkben jó aczélos buzát terem. Sarud, Vezekény, Pély és Kis-Köre is székes.
     Lejebb délnek a Hevessel egyesült Szolnok megye határában a szék szakadatlanul tart a Tisza jobb partján Jász-Kisértől délkeletre Kürth pusztán, Süly és Kőtelek határában; itt a Tisza bal partjára is átmegy s Tisza-Beö meg Kun-Hegyes között Bánhalmán nagyban van kifejlődve, vakszék foltok sem hiányozván, nevezetesen a Kakat-ér, egy elhagyott folyammeder mentében. Kun-Hegyes határában is vagy 7000 hold székes. Lejebb délnek követhetni a székes talajt, kisebb nagyobb megszakadással Török-szent-Miklós és Szolnok vonaláig. Tovább haladva Kengyel pusztán találunk vagy 3000 holdat, Tisza-Földváron vagy 700 az u. n. szigeten. Az országban legszékesebb vidék azonban nem a Tisza, hanem a Hortobágy Berettyó és a Kőrös ártere, és az ezen folyók melletti része Heves s Szolnok megyéknek a legnagyobb székterületek közé számitandó.
     A megye keleti határa kezdve Tisza-Füredtől DK-re a Koócs pusztán csaknem szakadatlanul megy délnek Nagy-Iván, Karczag, Kis-Ujszállás, Túr-Keve, Mezö-Túr határában, itt a legroszabbat Monyok-széknek nevezik; ugyancsak Mező-Túr határában van szék oszlopos darabokban, melyek jobb talajban egyes kis oszlopok módjára helyezvék s szárazon oly kemények, hogy gyeptöréskor az eke hozzáérvén, böleütődik s kiugrik (Szondazúgon).
     Mező-Túrtól délre a Kőrös árterén a szék nagyobb része ugyan a bal parton van, de a jobb parton sem hiányzik, s itt követhetni a megye legdélibb pontjáig, hol Szelevénynél nevezetesen a megmentett árteren tapasztalják, hogy a határ évről évre jobban elszékesedik mig a lapályon annyira nem mutatkozik.
     5. Fehér iszap-talaj. Hol fel-hol altalajt képez és az első esetben vakszék gyanánt megy. Legroszabb Bessenyő határában, a Tepély pusztán, tart északnak Mező-Tárkányig, hol nehány dülő ilyen, én mindjárt a helység mellett gyüjtöttem példányt; délre le tart Sarudig s a Tiszáig. Néhol gyenge televény boritja s ott az altalajt képezi, s különösen a fákra nézve oly kedvezőtlen, hogy ezek, a mint bele ér gyökerök, kivesznek; a nép fagyos agyagnak nevezi. Nem képlékeny, a vizet nehezen veszi be, átázva szétterül. A hol szine tiszta fehér, ott a házak fehéritésére is használják.
     Ezen fehér iszap-talaj a Laksó nevü patak mentében van, mely a Bükk és Mátra hegység között két oly völgyből kapja vizét, melynek környékében Rhyolith-tuffok bővelkednek; s alig szenved kétséget, hogy e rosz talajnem a Rhyolith-tuff legfinomabb iszapja, mely aztán a Tisza mentében a legnagyobb mélyedményben szétterjedt s a székes képződésnél főszerepet visel. Eger pataka hasonlókép Rhyolithtörmeléken fut keresztül s alsó végén, hol folyása csekély, Poroszlótól keletre, szintén nagyszerü székképződésre szolgáltat alkalmat.
     A Rhyolith-tuff iszapjának ily rosz tulajdonságát egyéb tájakon is észleltem.

---

[1] A katonai triangulátio szerint.

[2] Így nevezi azonban a hasonló kinézésü Bazaltot is Nógrádban, Gömörben.

[3] Apokának mondják a Rhyolithtuff gyenge összeállásu kőzeteit is, mi azonban szintén neogenképlet.

[4] Egy kútforrás alkalmával a gőzmalomnál Főkövi ur közlése szerint, vastagsága 3 1/2 láb, de összeállása csekély.

[5] A magát Heves és Szolnokba annyira beékelő Jászságot és Nagykúnságot alig lehet kihagyni, azért ezekről is van emlités téve.

[6] Ugy Csányon mint Hevesen a hires görög dinnyék ezen talajban díszlenek.