|
|
Szenti Ernő: |
Verseghy Ferenc
Elektronikus Könyvtár |
<<< 4/4 |
|
|
Csirkefar, hát – versláb. Krétaküszöb, semmi sem
örök. Most jó lenni apukának. Ékezethozadék, te
kis rohadék. Isteni szikrává előléptetett semmi.
Már meghűlni látszott benned a vér. Kakaskodó
tények, nehezéknek használt körülmények. Nyitott
szájhoz szokott muszáj. Pitvar és porckorongsérülés.
Te vagy a gondolattalan ellenlábasa. Toposz.
Szépségragtapasz. Ízléskörgyűrű, fű, fa, elhúzódó
hitviták. Ami egyébként nem lenne baj. Mint
akiben időközben véget ért a hatalomvágy.
Fűrészporos napfény, borbokréta, harmonikamozgású
kéjkisülés. Őrületkaptató, évszakszékfoglaló, szájból
etetett szó. Még várat magára a holnapot keresztező
unalom. Eszelős szív, jogos verhetetlenség. Futottak
még ráció. Ez itt mi? Filmhosszúságú éjszakai
álomelsötétítés.
A csönd a hallgatás zárójelentése
Mint aki eltekint a megfontoltság alapesetétől.
Megunhatatlan versnyitó szituáció. Túlméretezett
csakazértis. Méregfog, legyártott sorsprotézis. Mint
aki belelógatta emlékeit (merő kíváncsiságból) a
színét vesztett időbe. Kitapintható az érdek és
így továbbja. Őszutó terpeszállásban. Két vállra
fektetett gyönyör. Júdás. Sejtösszeborulás. Átlép-
hetetlen ingerküszöb, megnősülök. „Még az árnyék
is parázs homály.” Rongyosra nyűtt előérzet.
Makadámutak. Száznyolcvan fokos közérzetfordulat.
Két kézzel kapaszkodik a szél a teliholdba. Írod?
A sperma a teremtés hírvivője.
Elvagyunk az élettel, noha ismerjük a muszáj agresszív szokásait
A hangszín és a tónus az ittlakók érdeme. A
szóhibás kételyt ne a kivételek között keresd.
Elvagyunk az élettel, noha ismerjük a muszáj
agresszív szokásait. Kiengedett fékpofa a szivárvány.
Importált transzcendensocsmányság. Érdekkel, ideo-
lógia mentességgel, vérrel és csekklapokkal. A
tények mohó és mértéktelen nyakalását nem szokás
másoktól ellesni! A jelszó: vagy magad jössz rá,
vagy kiszárad jellemed sóstava.
Könnyen kiismerhető véletlenek
Ez van. Halszag és lélektan. Váratlan könyör-
adomány, kapadohány. Dohogásba fojtott isten
háta mögötti csönd. Van-e vészkijárata a kimond-
hatatlannak? Mi volt előbb, a csillaghomlokú tél
vagy a tyúkbél? Mint a folyóból kiúszott kutya
a vizet, úgy rázta le magáról T. emlékeit. Sokáig
úgy tűnt, maradandó sérüléseket szenvedtek az
élet védelmére kirendelt tapasztalatok. Mint mikor
nem esik egybe az idézet a pontossággal. A
könnyen kiismerhető véletlenek vezették vissza
T.-t emberi számításaihoz.
Azt mondd ki, mit mások erőfeszítések árán
elfelejtettek! Hatódj meg, lépj el sorsod mellől!
Te ezt tudtad? Pályázik rád az őscsönd. Tekinteted
merev, mozdulattalanságod teli van pontatlan
meghatározásokkal. Korai paradigmaváltás ritkán
jó. Betűfúrófej. Földre hullt virágszirom, rángatódzó
szívizom.
Kifulladt tisztánlátásmánia. Lefektetett életelvek,
levélalakú higanycsepp. Lyukasóra. (Rációval teli,
szűken mért érzelem.) Most te jössz! Szivárvány
terpeszállásban. Nem szóltam. Kéjérzet szokatlan
pózban. Nyugis alapeset. A test testleni szeret.
Szúrópróbaszerű emlékkiárusítás. Tejútnyak, sper-
maszag. Kétfrontos lélegeztetés, foghíjas szépítkezés.
Elhanyagolt adalék. Előjátékpárti századvég. A
kisstílű látszatok okozták a lényegvisszaesést! Az
unalom a kevesbülés enciklopédiája? Rongyosra
mesélt történet. Tappancs. Csöndagancs. Életismeret
– emócionális haszonélvezet.
„A rész itt már nem kisebb, mint az egész.”
Empátiarészegség. Mindegy, hogy milyen idő,
csak sok jusson belőle. Divatelmozdulás, ágynyi-
korgás. Kívül topogás, belül tapogatás. Feszes
szívszíj. Iktasd ki magadból az erőszakos énektelent!
Lyukkultusz. Forgalomnak átadott világosság.
Tavasz, vontatott széljárás, fagyökérköldökzsinór.
Nyelvpiros felhő, betűinvázió. A fák privát
kirügyezését ne feledd!
Veszett eb, örökléten ejtett seb. Rövid, de hatásos
lyukríkatás. Istenkáromlás megadott jelre. Egyedül
kevés a test a lélek elvakításához. A cserebere
mint mozdulatforrás. (Mint akit burokként véd a
lelkiismeret a szokásjog ártalmai ellen.) Bárgyú
emlékömlengés. Ütik egymást a megtörtént és a
kitalált. Kígyók, békák nélküli szóbeszéd. Mint
aki éjt nappallá téve rakosgatja az összefüggések
építőkockáit; állagokban gondolkodik, a rosszal
cipelteti a jót, s őszinte megnyilvánulásaiból a
hazugság húz hasznot. Vajon megóvják-e életedet
a további presztízsvesztéstől a muszájjal szövetséges
észérvek?
Utolsónak érkezett derűre ború. Nyoma veszett
az itt és mostnak. Poétikai hátra arc! Szabadon
értelmezett szempont. Sokkterápia, intellektuális
megalománia. Ráérsz a sürgetéssel. Csapott vállú
ég. Mozdulatokkal megjelenített teljesség. Fújd ki
magad! Erőre kapott intuíció. Összecsiszolódott
fények és árnyak. Teljhatalmat kapott közöny.
Evidenciává édesgetett paradoxon. Ruházd fel
lírádat az otthonosság érzésével! Hozd lázba
érzékeidet!
Valamit mindig jó tudni. Szellemi előmenetel.
Bűbájvalóság. Ütemterv szerinti növekedés. Agy-
sejtkiteljesedés. Szándékfelmelegedés. Írásíz, moz-
gásba hozott közlés. Kedd, szerda, párnacsücsök.
Alig foglalkoztatott életösztön. A kifogástalan
tudatalattid státusszimbóluma.
Felbontatlan levélcsönd. Arcüteggyulladás. Nüan-
szokkal kreált határtalan. Bízva hízzál. Ne
csalinkázzál. Mint aki visszavonul a sorok közé.
Teliholddidergés, öntelt igehirdetés. Harapástól a
nyelésig. Képzetidegen valóságról ott és akkor
szokás beszélni, ha kibillentik az elmét nyugalmi
helyzetéből a szakszerűtlenül használt gondolatok.
(Hibátlanul értelmezett megszokáspartitúra.) A
hasonlat az értékközvetítés objektuma. Ez itt mi?
Érzéstipológia kezdőknek és haldoklóknak. Az itt
és a most szintemelkedése nem az örökléttől
függ. Ha találtál világlátásodban egy megtartásra
érdemes hipotézist, már nem járhatsz messze az
igazságtól.
Alulinformált szelek között kezdted az évet. Hogy
érzi magát hallgatásod bőrében a csönd? A vég
minden kezdet nyughelye. Rohadt ávós. Tejút
melletti árokásás. Eltúlzott spermaörvendezés.
Vagyok, aki vagyok. Raboskodó évszakok.
Szellemképes érzés, világosságféltés. Kitörési pont.
Intellektuálisan sakkban tartott nagyzási hóbort.
Papírra kent metafora. Egymásra találtak a báró
és a lumbágó. Ha beszélsz, vagy hallgatsz: azzal
is a valóság telik. Üresen járatott figyelemfelkeltés.
Hol? Ott! Véres pillanattorok. Előmosoly, váltakozó
emlékezetélénkülés. Köszöni szépen a magába
roskadt táj a sértetlen naplementét. Ez igen! Hű!
Magzatvízzel működtetett szerkentyű.
Kaktusz. Újrakezdéskultusz. Az ittlétnek egyszer
a világosság, másszor a sötétség felé hajlik a
keze. Fekete humor: gondolattumor. Menj és kérd
vissza gyerekkorod eredeti példányát. Hatás,
ellenhascsikarás. Maradj veszteg, míg odúsodik
az este. Annak súlyos oka kell, hogy legyen, ha
stigmásodik egy mosoly. Csapszeg. Okoskodásban
megbotlott tett. A fa az erdő lelkiismerete. Ez
több, mint jóslás! Tengerszint fölötti nyálkivá-
lasztódás.
Megjöttek a fehérvári emlékkereskedők. Akár több
év is kitelne a feszengésre szánt időből. Részleges
napfogyatkozás – érzékszervösszefogás. Vasfűrész,
tüdőszűrés. Bekattant, mit nem akartál. Tűzkitűző.
Késlekedj mások helyett is! Ha szépeket szólsz,
az ihlet nyergében ülsz. A széksorok között a
lelkesedés kapott helyet. A történet, a lélek és
az anyag. Leülhetsz, ha munkaképessé tetted
agyad. Ez az a naplemente, mit a módszeresség
felől érdemes és lehet megközelíteni! A szó a
tett harcostársa.
Intellektusom felvonulási területe
Erős kar a hallgatás, ki lehet vele nyomni a
csöndet. Sejtfalra írt tacepao. San Francisco. Fog,
fogadalomtétel, előétel. Maradéktalan őselv. Tu-
datalattiba csempészett vákuum. Elillant szüntelen,
kiselejtezett tisztánlátás. Ez itt mi? Intellektusom
felvonulási területe. A kéz zajjal jár. Országalma.
A mozdulattalan a nemlét nagyhatalma. Munkacím:
Az öröklét víziszonya az önismétléshez. Ha
megdobnak kővel, lopd vissza, mit elcsentek tőled
az évek. (Az őrültség a lélek vesegyulladása.)
A szó a kimondhatatlan bélyeghelye. Szemesnek
áll a lámpavilág. Sok-sok mozzanatból állt össze
az itt és most. Szándékvitustánc. Forgócsontalakú
naplemente. Kiskés, fakanál és szike. Szurokba
mártott venyige. Itt hangos emlékbeszéd, amott
harákolós öröklét. Ahhoz, hogy irányt változtassanak
tapasztalataid, elég egy jól eltalált szó. A festő
pingál, a tyúk kapirgál, bőregér lóg a hintán.
Bátorodj fel! Bánj okosan tudatalattiddal! Még
van időd összecsiszolódnod a csönddel. (Meg
sem állt a kasszasikerig a rémtörténet.)
Betűhurok, öngólöröklét. „Ugyan mik e percbe
zárt rándulások?” Mint aki hiszi, minél közelebb
kerül a belátáshoz, annak arányában távolodik el
a problémáktól. Folytatás lefutott kezdetekkel.
Péntek. Előnyökhöz juttatott lélek. Mint aki a
gondolkodásban találta meg számításait. Hattyú-
nyakalakú vércsík. Zötyögtesd meg a beavatottak
csöndjét! Eliszkolt utóötlet. Golyva és tűzcsóva.
Festékbe mártott szívpemzli. Forró mondatöl,
hézagpótló emlék. Alacsony rezgésszámú vég,
racionális kimértség.
Dátumhoz kötött rothadásszag. Iszapeső, visszafelé
tekert emlék. Rossz fogú évszak, életvonallal
áthúzott kiírás. Hírlik, építik védelmi állásukat a
támadók. (Csillogó nyálkokárda.) Bevégezetlen
idegmunka. Terpeszállásban fogadott zsörtölődés.
Érzetretesz. Megjöttek a bumerángrekvirálók.
Galibatűfok, meghosszabbított türelmi idő. Elol-
dalogtak az önpusztítás kezesei. Jó a memóriád.
Gólyakelepeléstől hangos metaforák. Majd eldönti
a többség. Kevés haszonnal forgatott szavahihetőség.
Igyekezettel átitatott látás. Bálázás. Mint a güzü,
dolgoztak érzékeid, mégis ösztönösséged fáradt
el. Mi múlik el tervszerűbben: a szóhoz láncolt
emlék vagy a tollhegyre tűzött valóság?
Fiastyúkhús. Jó volna, ha volna. Kényeztetett
bolha. Minden világos, csak a nappali van
besötétítve. Dologra fogott amplitúdó. Tanulj meg
sietni a teljesség érdekében!
Monumentáloskodik a semmi. Recseg-ropog a
képzetereszték. Légy hű az észjárásoddal párhuzamos
véletlenekhez! Körömlakk és pormacska, átszabott
üresség. A legtöbb muszájkodásnak befelé fordulás
a vége! Búgócsiga és siratófal. Lépcsőzetesen
kiképzett immunitás. Ha nincs több ellenvetésed
a jó ellen, cselekedj lelkiismereted szerint.
Irány a mondtavég! Mit innen látni lehet, közel
áll a klasszikussá vált semmihez. Minden
műveltségnek az ismeretek felé hajlik a keze. A
bajok forrása nem a mesterségesen kialakított
egybeesés?
Fent félkövér felhők, lent kavicsnagyságú madár-
árnyak. Beszabályozatlanul csak az öröklét nem
veszélyes. Felszínre kell hoznod a beléd kövesedett
pontosságot! Hosszú volt az út a rációtól az
emóciófosztogatásig. Vannak dolgok, miket még
van időm megbánnom. Szokásjogbontás, fájda-
lomvédjegy. Érdekes kijelentéseket hallottam az
itt és most legközepén. Az őrület a józan
megfontolás csodabogara? Vannak életek, mik
szüntelenül variálják szempontjaikat. Következetesen
végigvitt véletlen.
Roggyant csütörtök után csürdöngölős péntek.
Megemelkedett gesztusszint, glosszaszülő fejsérülés.
Mint akit jobb belátásra bírt az ődöngés. Nem
kiskacsa, nem fürdik, nem fekete a tó. Örökléterszény,
fénypöttyös zengzet. Ittlétcsíkos kárpótlás. Beido-
mított alkonyárnyak. Pamutsál, lelkiismeretszöktetés
izgalmakkal. Mondottad volt: vár rátok a holnap.
Sok mozgás, ékszerfinomságú önemésztés. Hold-
fényfolklór. Valaha itt az őrültek háza állott.
Közepes életerő, csöndfüggetlenség, világgá ment
most vagy soha. Mint aki meggyőződik a kimondott
igazságok ellenkezőjéről is. Így mondta. Lejáratták
magukat a csodák. Ez itt mi? Sikerérlelő ostobaság.
Vadságként bejegyzett engedékenység. Kiüresedett
csűrés-csavarás. Mozdulattalansággal határos (ez
nem eléggé hatásos) lélekkoptatás. Mint mikor
feszegeti a múlandóság határait az egyszer így,
másszor amúgy tényvilága. Megilleti-e a részkér-
déseket az összesenhez való jog? Vannak metaforák
és gondolatösszesítések, mik kívül esnek a
mindenütt határain. Részletesen leírt harmatcsepp-
nyaggatás. Igen és nem nélküli versengés,
álomtisztaságra ejtett (letett) voks. Az ellenkező
híresztelések mögött csak a semmi maradt, meg
néhány levedlett kígyóbőr. Bevette magát ismereteid
dzsungelébe a kétségbeesett tudomásulvétel.
Ez minden, mit az erőmet meghaladóról elmondhattam
Alacsony életnívó, magas röptű kedélyeskedés.
Ha eszi, ha nem, kap máskor is. Altatópumpa
csak egy van. Altamira. Tömjén és mirha.
Lebontásra érett hiányérzet. Odavissza rohangá-
szásomban magára talált az alkony. Nem érek
rá. Éppen csak annyi időm van, amennyi az
élethez kell. A tagozódás mint mértékegység.
Viperacsók, övön fölüli szeretkezés. Vannak
melléfogásaim, miket a szerencsének köszönhetek.
Kiveszőben van bennem az állandóság. Emlékmódra
ráérős vagyok. Szeretek otthon ülve bakot tartani
az unatkozó angyalkáknak. Az emlékezetbe véséskor
segítségemre volt néhány ájulós történet. Ez
minden, mit az erőmet meghaladóról elmondhattam.
Soronkívüli formaérzék. Kihúzott tájfiók, tojáséj.
Aki másnak vermet ás, mutogatni való félnótás.
Lírakostoló, tüdőfújtató, felvilágosult kéjérzet. Írod?
A csönd a természet ma született báránya. Észak
dél helyett szónokol. Mit jól csináltak a fények,
elrontotta az árnyék. Belebukott kiváncsiságod az
örökös keresgélésbe. Maradj veszteg, ha megkukult
eszed. Ha valami az érdek miatt nem hasznos,
nincs más, csak az abbahagyás. Vagy az el
sem kezdés. Vannak szorgalmas lelkűek, minden
elől menekülnek. Szavajárásuk legközepe: nem
pirítós kenyér a történelem. Egyébként a szabadságra
hivatkozás nevében maradéktalanul kiélik ösztö-
neiket. Nyakig belemerülnek az életsorosok
bogozásába, olykor még nevetni is elfelejtenek.
Hány roskatag dátumra, tényanyagra van szükséged,
hogy felküzdd magad az önbecsülés legfelső
létrafokára! Álmomban se jöjjön elő. Vazelinnel
bekent bárányfelhő. Holló a hollónak még elvétve
se. Mozdulattalanságra alapozott észjárás. Még
ma kerítse hatalmába a dolgokat a ráérősség!
Esőszag, rovartetem, megszokáskörgyűrű. Száz-
hússzal hetvenkedő szív. A helyszínre érkezett
tett – szituációt mentett. Szó vérátömlesztés. A
törvény a hagyomány sarkantyúja. Van, de csak
egy. Előnytelen alapeset.
Lélektől fölfelé lecsupaszított szók testtől lefelé
mély sóhajtozás. Fogalomfogda. Itt senki se bánt,
közvagyon a leltárba vett táj. Kigonbolt csöndslicc.
Csak játék. Hajnalpirhalánték. Ez régen is így
volt? A szeretet a líra ágyrajárója. Emlék adta
sors. A tett szándékod küldönce. Különc. Zeneszezon,
sorközbálvány. A részletek az összesen lábanyoma.
Szívsebész. Világszinten zenész. T. a vonaton
utazva / Szolnok és Budapest között / tapogatta
ki életvitelében a megelégedettség nyirokcsomóit.
Mint aki átképezte őszinteségét az igazságok
önzetlen szolgálatára.
Laposodik a lélek, szűkül a történet, az
egybemaradhatatlan anyag helyzete sem jobb.
Nincs hely, hol bizonyíthatná zavartalanságát a
kibontakozás. Érzékpankráció. Rögtönzött telihold-
komponens. Álombevétel, tisztánlátáskiadás. Kevés
önsajnálat, szívverésvizit meg ami velejár. Ideges
öröm, precíz fájdalomérzet. Próbáld meglátni a
dolgok világosabb oldalát! Kiválasztani a munkából
az értéket, a tevékenységből a muszájra szabott
hasznosat.
Mint mikor beleerősít a valóság
Átalakított naplemente. Kiváltságosak számára
fenntartott évszakvég. Igaz, vannak kedvenc
véletleneim, egyedüli támaszaim voltak sorsom
megalapozásakor. Mint mikor beleerősít a valóság.
A létezés érkezési oldala mégis csak a teremtés.
Kiravaszkodott feszültség, távol a test szükségleteitől.
Akadályokkal megtűzdelt egyetértés. Bizonyságtétel,
egytálétel. Morgolódó folytonosság, ki-ki alapon.
Hogy mi fontos és mi nem, benne van zsigereidben.
Alkalomhoz illő akklimatizáció. Pofacsontragozó
hallucináció. Pótolta tegnapi mozdulatlanságát a
csönd. A pillanat az öröklét serkéje?