Szenti Ernő:
Mikor szó érint szót...

Verseghy Ferenc Elektronikus Könyvtár
Alapítva: 1999

<<< 4/4


Hozd lázba érzékeidet!

Krétaküszöb, semmi sem örök

Csirkefar,  hát  –  versláb.  Krétaküszöb,  semmi sem

örök.  Most  jó  lenni  apukának.  Ékezethozadék,  te

kis  rohadék.  Isteni  szikrává  előléptetett  semmi.

Már   meghűlni  látszott  benned  a  vér.   Kakaskodó

tények,   nehezéknek  használt  körülmények.  Nyitott

szájhoz  szokott muszáj. Pitvar és porckorongsérülés.

Te  vagy   a   gondolattalan   ellenlábasa.   Toposz.

Szépségragtapasz.  Ízléskörgyűrű,  fű,  fa,  elhúzódó

hitviták.   Ami   egyébként   nem   lenne  baj.  Mint

akiben    időközben    véget   ért   a   hatalomvágy.

Fűrészporos  napfény,  borbokréta,   harmonikamozgású

kéjkisülés. Őrületkaptató, évszakszékfoglaló, szájból

etetett szó.  Még várat magára a holnapot  keresztező

unalom. Eszelős szív, jogos verhetetlenség.  Futottak

még  ráció.   Ez  itt  mi?   Filmhosszúságú  éjszakai

álomelsötétítés.

A csönd a hallgatás zárójelentése

Mint  aki  eltekint  a  megfontoltság  alapesetétől.

Megunhatatlan   versnyitó  szituáció.  Túlméretezett

csakazértis. Méregfog, legyártott sorsprotézis. Mint

aki  belelógatta  emlékeit  (merő  kíváncsiságból) a

színét vesztett  időbe.  Kitapintható  az  érdek  és

így továbbja.  Őszutó  terpeszállásban.  Két  vállra

fektetett gyönyör. Júdás.  Sejtösszeborulás.  Átlép-

hetetlen  ingerküszöb,  megnősülök.  „Még  az árnyék

is  parázs  homály.”   Rongyosra   nyűtt   előérzet.

Makadámutak.  Száznyolcvan  fokos  közérzetfordulat.

Két kézzel  kapaszkodik a  szél a teliholdba.  Írod?

A sperma a teremtés hírvivője.

Elvagyunk az élettel, noha ismerjük a muszáj agresszív szokásait

A  hangszín   és  a  tónus  az  ittlakók   érdeme.  A

szóhibás  kételyt  ne  a  kivételek  között   keresd.

Elvagyunk   az   élettel,   noha  ismerjük  a  muszáj

agresszív szokásait. Kiengedett fékpofa a szivárvány.

Importált  transzcendensocsmányság.  Érdekkel,  ideo-

lógia   mentességgel,   vérrel  és  csekklapokkal.  A

tények mohó  és  mértéktelen  nyakalását  nem  szokás

másoktól  ellesni!  A  jelszó:  vagy  magad jössz rá,

vagy kiszárad jellemed sóstava.

Könnyen kiismerhető véletlenek

Ez van.  Halszag  és  lélektan.  Váratlan  könyör-

adomány,  kapadohány.   Dohogásba  fojtott   isten

háta mögötti csönd.  Van-e vészkijárata  a kimond-

hatatlannak?  Mi volt előbb, a csillaghomlokú  tél

vagy a  tyúkbél?  Mint a folyóból  kiúszott  kutya

a vizet, úgy rázta le magáról T. emlékeit.  Sokáig

úgy  tűnt,  maradandó  sérüléseket  szenvedtek  az

élet védelmére kirendelt tapasztalatok. Mint mikor

nem  esik  egybe  az  idézet  a  pontossággal.   A

könnyen  kiismerhető  véletlenek  vezették  vissza

T.-t emberi számításaihoz.

Lépj el sorsod mellől

Azt   mondd   ki,   mit   mások   erőfeszítések  árán

elfelejtettek! Hatódj meg,  lépj  el  sorsod  mellől!

Te ezt tudtad?  Pályázik rád az  őscsönd.  Tekinteted

merev,   mozdulattalanságod    teli   van   pontatlan

meghatározásokkal.   Korai   paradigmaváltás   ritkán

jó. Betűfúrófej. Földre hullt virágszirom, rángatódzó

szívizom.

Emlékkiárusítás

Kifulladt  tisztánlátásmánia.  Lefektetett  életelvek,

levélalakú  higanycsepp.  Lyukasóra.  (Rációval  teli,

szűken  mért  érzelem.)  Most  te  jössz!   Szivárvány

terpeszállásban.   Nem   szóltam.  Kéjérzet  szokatlan

pózban.  Nyugis  alapeset.  A  test  testleni  szeret.

Szúrópróbaszerű  emlékkiárusítás.   Tejútnyak,   sper-

maszag. Kétfrontos lélegeztetés, foghíjas szépítkezés.

Elhanyagolt   adalék.   Előjátékpárti   századvég.   A

kisstílű látszatok  okozták  a  lényegvisszaesést!  Az

unalom   a   kevesbülés   enciklopédiája?    Rongyosra

mesélt történet.  Tappancs.  Csöndagancs.  Életismeret

– emócionális haszonélvezet.

Betűinvázió

„A  rész  itt  már   nem  kisebb,   mint  az  egész.”

Empátiarészegség.   Mindegy,   hogy    milyen    idő,

csak  sok  jusson  belőle.  Divatelmozdulás,  ágynyi-

korgás.   Kívül  topogás,  belül  tapogatás.   Feszes

szívszíj. Iktasd ki magadból az erőszakos énektelent!

Lyukkultusz.    Forgalomnak    átadott    világosság.

Tavasz,  vontatott  széljárás,  fagyökérköldökzsinór.

Nyelvpiros   felhő,   betűinvázió.   A   fák   privát

kirügyezését ne feledd!

A megtörtént és a kitalált

Veszett eb, örökléten  ejtett seb.  Rövid, de hatásos

lyukríkatás.  Istenkáromlás  megadott jelre.  Egyedül

kevés  a test  a  lélek  elvakításához.  A  cserebere

mint  mozdulatforrás.  (Mint  akit  burokként  véd  a

lelkiismeret  a  szokásjog  ártalmai  ellen.)  Bárgyú

emlékömlengés.   Ütik   egymást  a  megtörtént  és  a

kitalált.   Kígyók,  békák  nélküli  szóbeszéd.  Mint

aki  éjt  nappallá  téve  rakosgatja az összefüggések

építőkockáit;   állagokban   gondolkodik,  a  rosszal

cipelteti a  jót,  s  őszinte  megnyilvánulásaiból  a

hazugság  húz  hasznot.   Vajon  megóvják-e  életedet

a további presztízsvesztéstől a muszájjal szövetséges

észérvek?

Hozd lázba érzékeidet!

Utolsónak  érkezett  derűre  ború.  Nyoma  veszett

az itt és mostnak.  Poétikai  hátra arc!  Szabadon

értelmezett szempont.  Sokkterápia, intellektuális

megalománia.  Ráérsz a sürgetéssel.  Csapott vállú

ég. Mozdulatokkal megjelenített teljesség. Fújd ki

magad!  Erőre kapott  intuíció.  Összecsiszolódott

fények  és  árnyak.  Teljhatalmat  kapott  közöny.

Evidenciává  édesgetett   paradoxon.   Ruházd  fel

lírádat  az  otthonosság  érzésével!   Hozd  lázba

érzékeidet!

Státusszimbólum

Valamit  mindig  jó  tudni.   Szellemi  előmenetel.

Bűbájvalóság.  Ütemterv  szerinti  növekedés.  Agy-

sejtkiteljesedés. Szándékfelmelegedés. Írásíz, moz-

gásba hozott  közlés.  Kedd, szerda,  párnacsücsök.

Alig  foglalkoztatott  életösztön.  A  kifogástalan

tudatalattid státusszimbóluma.

Harapástól a nyelésig

Felbontatlan levélcsönd.  Arcüteggyulladás.  Nüan-

szokkal   kreált   határtalan.   Bízva hízzál.  Ne

csalinkázzál.  Mint  aki visszavonul a sorok közé.

Teliholddidergés, öntelt igehirdetés. Harapástól a

nyelésig.  Képzetidegen  valóságról  ott  és akkor

szokás  beszélni, ha kibillentik az elmét nyugalmi

helyzetéből a szakszerűtlenül használt gondolatok.

(Hibátlanul  értelmezett   megszokáspartitúra.)  A

hasonlat az értékközvetítés objektuma.  Ez itt mi?

Érzéstipológia  kezdőknek és haldoklóknak.  Az itt

és  a  most  szintemelkedése   nem  az  örökléttől

függ.  Ha találtál világlátásodban egy megtartásra

érdemes hipotézist, már  nem  járhatsz  messze  az

igazságtól.

Magába roskadt táj

Alulinformált  szelek között  kezdted  az  évet.  Hogy

érzi   magát  hallgatásod  bőrében  a  csönd?   A  vég

minden   kezdet   nyughelye.    Rohadt   ávós.   Tejút

melletti   árokásás.    Eltúlzott    spermaörvendezés.

Vagyok,    aki     vagyok.     Raboskodó     évszakok.

Szellemképes  érzés,  világosságféltés. Kitörési pont.

Intellektuálisan   sakkban  tartott  nagyzási  hóbort.

Papírra  kent  metafora.   Egymásra  találtak  a  báró

és a  lumbágó.  Ha  beszélsz,  vagy  hallgatsz:  azzal

is a valóság telik. Üresen járatott figyelemfelkeltés.

Hol?  Ott!  Véres pillanattorok.  Előmosoly, váltakozó

emlékezetélénkülés.    Köszöni    szépen    a   magába

roskadt  táj a  sértetlen  naplementét.  Ez igen!  Hű!

Magzatvízzel működtetett szerkentyű.

Ha stigmásodik egy mosoly

Kaktusz. Újrakezdéskultusz. Az ittlétnek egyszer

a világosság,  másszor a sötétség  felé hajlik a

keze. Fekete humor: gondolattumor.  Menj és kérd

vissza  gyerekkorod  eredeti  példányát.  Hatás,

ellenhascsikarás.  Maradj  veszteg, míg odúsodik

az este.  Annak súlyos oka kell, hogy legyen, ha

stigmásodik egy mosoly.  Csapszeg.  Okoskodásban

megbotlott tett.  A fa az erdő lelkiismerete. Ez

több, mint jóslás! Tengerszint fölötti nyálkivá-

lasztódás.

A szó a tett harcostársa

Megjöttek  a fehérvári  emlékkereskedők.  Akár több

év is kitelne a feszengésre szánt időből. Részleges

napfogyatkozás  –  érzékszervösszefogás. Vasfűrész,

tüdőszűrés. Bekattant, mit nem akartál.  Tűzkitűző.

Késlekedj  mások  helyett is!  Ha szépeket  szólsz,

az  ihlet  nyergében  ülsz.  A  széksorok  között a

lelkesedés  kapott  helyet.  A történet, a lélek és

az anyag.   Leülhetsz,   ha   munkaképessé   tetted

agyad.  Ez az  a  naplemente,  mit  a  módszeresség

felől  érdemes  és  lehet  megközelíteni!  A  szó a

tett harcostársa.

Intellektusom felvonulási területe

Erős  kar  a  hallgatás,  ki  lehet  vele  nyomni  a

csöndet.  Sejtfalra írt tacepao. San Francisco. Fog,

fogadalomtétel,  előétel.  Maradéktalan  őselv.  Tu-

datalattiba  csempészett vákuum. Elillant szüntelen,

kiselejtezett tisztánlátás. Ez itt mi? Intellektusom

felvonulási területe. A kéz zajjal jár.  Országalma.

A mozdulattalan  a  nemlét  nagyhatalma.   Munkacím:

Az   öröklét   víziszonya   az   önismétléshez.   Ha

megdobnak  kővel,  lopd  vissza, mit elcsentek tőled

az évek. (Az őrültség a lélek vesegyulladása.)

Szurokba mártott venyige

A  szó  a  kimondhatatlan   bélyeghelye.   Szemesnek

áll  a  lámpavilág.  Sok-sok  mozzanatból állt össze

az itt  és most.  Szándékvitustánc.  Forgócsontalakú

naplemente.   Kiskés,  fakanál  és  szike.  Szurokba

mártott  venyige.   Itt  hangos  emlékbeszéd,  amott

harákolós öröklét. Ahhoz, hogy irányt változtassanak

tapasztalataid, elég egy jól  eltalált szó.  A festő

pingál, a  tyúk  kapirgál,  bőregér  lóg  a  hintán.

Bátorodj  fel!   Bánj  okosan  tudatalattiddal!  Még

van  időd   összecsiszolódnod   a   csönddel.   (Meg

sem állt a kasszasikerig a rémtörténet.)

Előnyökhöz juttatott lélek

Betűhurok,  öngólöröklét.  „Ugyan  mik  e  percbe

zárt rándulások?”  Mint aki hiszi, minél közelebb

kerül a belátáshoz,  annak arányában távolodik el

a problémáktól.  Folytatás lefutott  kezdetekkel.

Péntek.  Előnyökhöz  juttatott lélek.  Mint aki a

gondolkodásban találta meg  számításait.  Hattyú-

nyakalakú  vércsík.  Zötyögtesd meg a beavatottak

csöndjét! Eliszkolt utóötlet. Golyva és tűzcsóva.

Festékbe  mártott  szívpemzli.   Forró  mondatöl,

hézagpótló   emlék.   Alacsony  rezgésszámú  vég,

racionális kimértség.

Szóhoz láncolt emlék

Dátumhoz kötött  rothadásszag.  Iszapeső, visszafelé

tekert   emlék.   Rossz  fogú  évszak,  életvonallal

áthúzott kiírás.  Hírlik, építik védelmi állásukat a

támadók.    (Csillogó  nyálkokárda.)    Bevégezetlen

idegmunka.   Terpeszállásban  fogadott  zsörtölődés.

Érzetretesz.    Megjöttek    a   bumerángrekvirálók.

Galibatűfok,  meghosszabbított  türelmi  idő.  Elol-

dalogtak  az  önpusztítás  kezesei.  Jó  a memóriád.

Gólyakelepeléstől  hangos  metaforák.  Majd  eldönti

a többség. Kevés haszonnal forgatott szavahihetőség.

Igyekezettel átitatott látás.  Bálázás. Mint a güzü,

dolgoztak   érzékeid,   mégis  ösztönösséged  fáradt

el.  Mi múlik  el  tervszerűbben:  a szóhoz  láncolt

emlék vagy a tollhegyre tűzött valóság?

Monumentáloskodik a semmi

Fiastyúkhús.   Jó  volna,  ha  volna.  Kényeztetett

bolha.   Minden   világos,   csak   a  nappali  van

besötétítve.  Dologra fogott amplitúdó.  Tanulj meg

sietni a teljesség érdekében!

Monumentáloskodik   a   semmi.    Recseg-ropog    a

képzetereszték. Légy hű az észjárásoddal párhuzamos

véletlenekhez!  Körömlakk és  pormacska,  átszabott

üresség.  A  legtöbb muszájkodásnak befelé fordulás

a  vége!   Búgócsiga  és  siratófal.  Lépcsőzetesen

kiképzett  immunitás.  Ha  nincs  több ellenvetésed

a jó ellen, cselekedj lelkiismereted szerint.

Irány a mondatvég

Irány a mondtavég!  Mit  innen  látni  lehet,  közel

áll   a   klasszikussá   vált    semmihez.    Minden

műveltségnek az  ismeretek  felé hajlik  a  keze.  A

bajok  forrása   nem  a  mesterségesen   kialakított

egybeesés?

Fent  félkövér  felhők,  lent  kavicsnagyságú madár-

árnyak.   Beszabályozatlanul  csak  az  öröklét  nem

veszélyes.  Felszínre kell hoznod a beléd kövesedett

pontosságot!   Hosszú  volt  az  út  a  rációtól  az

emóciófosztogatásig.   Vannak   dolgok,   miket  még

van   időm   megbánnom.    Szokásjogbontás,   fájda-

lomvédjegy.   Érdekes  kijelentéseket  hallottam  az

itt   és   most   legközepén.   Az  őrület  a  józan

megfontolás   csodabogara?    Vannak   életek,   mik

szüntelenül variálják szempontjaikat. Következetesen

végigvitt véletlen.

Vár rátok a holnap

Roggyant   csütörtök   után    csürdöngölős    péntek.

Megemelkedett  gesztusszint, glosszaszülő  fejsérülés.

Mint   akit  jobb  belátásra  bírt  az  ődöngés.   Nem

kiskacsa, nem fürdik, nem fekete a tó. Örökléterszény,

fénypöttyös zengzet.  Ittlétcsíkos  kárpótlás.  Beido-

mított alkonyárnyak.  Pamutsál,  lelkiismeretszöktetés

izgalmakkal.  Mondottad  volt:  vár  rátok  a  holnap.

Sok   mozgás,   ékszerfinomságú   önemésztés.    Hold-

fényfolklór. Valaha itt az őrültek háza állott.

Csak a semmi maradt

Közepes életerő,  csöndfüggetlenség,  világgá  ment

most vagy soha. Mint aki  meggyőződik  a  kimondott

igazságok ellenkezőjéről is. Így mondta. Lejáratták

magukat a csodák. Ez itt mi? Sikerérlelő ostobaság.

Vadságként  bejegyzett  engedékenység.  Kiüresedett

csűrés-csavarás.  Mozdulattalansággal  határos  (ez

nem  eléggé  hatásos)  lélekkoptatás.   Mint  mikor

feszegeti  a  múlandóság  határait  az egyszer így,

másszor amúgy tényvilága.  Megilleti-e  a  részkér-

déseket az összesenhez való jog?  Vannak  metaforák

és  gondolatösszesítések,   mik   kívül   esnek   a

mindenütt határain.  Részletesen leírt harmatcsepp-

nyaggatás.   Igen   és   nem   nélküli   versengés,

álomtisztaságra ejtett (letett) voks.  Az ellenkező

híresztelések  mögött  csak  a  semmi  maradt,  meg

néhány levedlett kígyóbőr. Bevette magát ismereteid

dzsungelébe a kétségbeesett tudomásulvétel.

Ez minden, mit az erőmet meghaladóról elmondhattam

Alacsony  életnívó,  magas  röptű  kedélyeskedés.

Ha eszi,  ha  nem,  kap  máskor  is.  Altatópumpa

csak  egy  van.   Altamira.   Tömjén   és  mirha.

Lebontásra érett hiányérzet.  Odavissza  rohangá-

szásomban  magára  talált  az  alkony.  Nem  érek

rá.  Éppen  csak  annyi   időm  van,  amennyi  az

élethez  kell.  A  tagozódás  mint  mértékegység.

Viperacsók,   övön   fölüli  szeretkezés.  Vannak

melléfogásaim, miket a szerencsének  köszönhetek.

Kiveszőben van bennem az  állandóság.  Emlékmódra

ráérős vagyok. Szeretek otthon ülve bakot tartani

az unatkozó angyalkáknak. Az emlékezetbe véséskor

segítségemre  volt  néhány  ájulós  történet.  Ez

minden, mit az erőmet  meghaladóról elmondhattam.

Nincs más, csak az abbahagyás

Soronkívüli  formaérzék.   Kihúzott  tájfiók,  tojáséj.

Aki  másnak  vermet  ás,   mutogatni   való   félnótás.

Lírakostoló, tüdőfújtató, felvilágosult kéjérzet. Írod?

A  csönd  a  természet  ma  született  báránya.   Észak

dél  helyett  szónokol.  Mit  jól  csináltak  a fények,

elrontotta  az  árnyék.   Belebukott  kiváncsiságod  az

örökös  keresgélésbe.   Maradj  veszteg,  ha  megkukult

eszed.   Ha   valami   az   érdek  miatt  nem  hasznos,

nincs   más,   csak   az   abbahagyás.   Vagy   az   el

sem   kezdés.   Vannak   szorgalmas   lelkűek,   minden

elől   menekülnek.    Szavajárásuk    legközepe:    nem

pirítós kenyér a történelem.  Egyébként  a  szabadságra

hivatkozás   nevében   maradéktalanul   kiélik   ösztö-

neiket.     Nyakig    belemerülnek    az    életsorosok

bogozásába,  olykor  még   nevetni   is   elfelejtenek.

Előnytelen alapeset

Hány roskatag dátumra, tényanyagra van szükséged,

hogy  felküzdd  magad  az   önbecsülés   legfelső

létrafokára!  Álmomban se jöjjön elő.  Vazelinnel

bekent bárányfelhő.  Holló a hollónak még elvétve

se.  Mozdulattalanságra alapozott  észjárás.  Még

ma  kerítse  hatalmába  a  dolgokat  a ráérősség!

Esőszag,  rovartetem,  megszokáskörgyűrű.   Száz-

hússzal  hetvenkedő szív.  A helyszínre  érkezett

tett – szituációt mentett.  Szó vérátömlesztés. A

törvény a hagyomány  sarkantyúja.  Van,  de  csak

egy. Előnytelen alapeset.

A szeretet a líra ágyrajárója

Lélektől fölfelé  lecsupaszított szók testtől lefelé

mély sóhajtozás.  Fogalomfogda.  Itt  senki se bánt,

közvagyon a leltárba vett táj. Kigonbolt csöndslicc.

Csak  játék.  Hajnalpirhalánték.  Ez  régen  is  így

volt?  A szeretet  a  líra  ágyrajárója.  Emlék adta

sors. A tett szándékod küldönce. Különc. Zeneszezon,

sorközbálvány.  A részletek az  összesen  lábanyoma.

Szívsebész.   Világszinten   zenész.  T.  a  vonaton

utazva / Szolnok   és   Budapest  között / tapogatta

ki  életvitelében  a  megelégedettség nyirokcsomóit.

Mint  aki  átképezte   őszinteségét   az   igazságok

önzetlen szolgálatára.

A dolgok világosabb oldala

Laposodik   a  lélek,   szűkül   a   történet,  az

egybemaradhatatlan   anyag   helyzete   sem  jobb.

Nincs hely, hol  bizonyíthatná  zavartalanságát  a

kibontakozás. Érzékpankráció. Rögtönzött telihold-

komponens.  Álombevétel, tisztánlátáskiadás. Kevés

önsajnálat, szívverésvizit meg ami velejár. Ideges

öröm,  precíz  fájdalomérzet.  Próbáld  meglátni a

dolgok világosabb oldalát! Kiválasztani a munkából

az  értéket,  a tevékenységből  a muszájra szabott

hasznosat.

Mint mikor beleerősít a valóság

Átalakított     naplemente.     Kiváltságosak    számára

fenntartott    évszakvég.     Igaz,    vannak    kedvenc

véletleneim,   egyedüli    támaszaim    voltak    sorsom

megalapozásakor.   Mint  mikor  beleerősít  a   valóság.

A  létezés  érkezési   oldala  mégis  csak  a  teremtés.

Kiravaszkodott feszültség, távol a test szükségleteitől.

Akadályokkal  megtűzdelt   egyetértés.   Bizonyságtétel,

egytálétel.  Morgolódó   folytonosság,   ki-ki   alapon.

Hogy  mi  fontos  és  mi  nem,  benne  van zsigereidben.

Alkalomhoz    illő    akklimatizáció.    Pofacsontragozó

hallucináció.   Pótolta   tegnapi   mozdulatlanságát   a

csönd. A pillanat az öröklét serkéje?

{fel}