Fülszöveg

Fennmaradásunk ösztöne kétféle történelem tanulságait véste belénk. Tudunk a tankönyvek és a propaganda hamisra retusált „magas” történelméről, és éljük küzdelmeink hiteles, „mély” történetét. Tudjuk az utóbbi félszázad történelmének címszavait, de emlékezetünkbe, vérünkbe a személyes, családi történet ivódott bele: nyomor, árulás, öklök, fegyverek, hamis pátosz, – játék, bor, tánc, szerelem, hűség. Ez utóbbi személyes hitelű, tiszta megidézése Iluh István irása.

Lami Pál

... „Iluh magában hordozza a háború, a szegénység, az árvaság emlékeit, kitéphetetlenül benne él a gyárak és szerszámok kemény világában, de ennél többet is tud: képes arra, hogy saját világát kívülről is lássa és láttassa. És mindenre van szeme. Mély indulattal, a tisztességes ember fensőbbséges humorával szemléli életünk visszásságait”...

Liptay Katalin: Iluh István versei

Köszönetnyilvánítás