Fülszöveg

1936-ban születtem, Törökszentmiklóson. Apám napszámos volt, anyám cseléd. Tízéves koromtól dolgozom. Voltam vízhordó, téglagyári segédmunkás és öntvénytisztító.

Az utóbbi tíz esztendőt a Szolnoki Papírgyárban töltöttem. Első verseim a Szolnok Megyei Néplapban jelentek meg, és a szolnoki Rádió közölte őket.

Szeretem József Attilát. A ma élő költők közül Garai Gábort, Ratkó Józsefet, Ladányi Mihályt.

Kis házamban, Szolnok peremén élek a családommal.

*

Iluh István első kötete szinte önéletrajz: nemcsak a gyermekkori tájak, a háború félig öntudatlanul átélt szörnyűségének emléke élteti ezeket a verseket; nemcsak a szakadatlan fizikai munka, a munkásbuszok, géptermek, szerszámok képe villan föl bennük. Egységes világ Iluh István költői világa. Versei az eszmélkedést, az egyéniség belső történéseit, gondolkodásmódjának fejlődését tükrözik – azt a folyamatot, amelynek során a szemléléstől, az öntudatlan befogadástól eljutott a meglátásig s a látottak lírai megfogalmazásáig.

Egységessé költői világát mégis a felelősség teszi, az emberek, a táj, az ország, a szocializmus iránti felelőssége.

Jól ismeri a „semmi kis sorsú emberek” életét, gondját, örömét, hiszen „belülről” látja, éli ezt a világot. Sorsa és a tudatos vállalás egyaránt osztályostársaihoz köti, de az irántuk érzett szeretete „szigorú” szeretet, legalább annyit követel, amennyit adni szeretne: „Nézem a várost ablakomból / Az össz pénzem / Kilencven fillér / Bolond lennél te akkor / Ha nekem hinnél / Szoktam hazudni / Igen de szépet / Neked és magamnak / Mesélem élni ahogy szeretnétek / És nem hisztek szavamnak.”

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük az http://antikvarium.hu engedélyét az eredeti címlap közreadásának engedélyezéséért.