/Részlet/

Aligha kell bizonygatni, hogy a korszerű könyvtár fogalmához szervesen kapcsolódik a nyitottság mint ismérv, illetve követelmény. A nyitottság nemcsak abban az értelemben, hogy a könyvtár szolgáltatásai gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetőek, s hogy az intézmény nyitva áll a szűkebb és a tágabb környezet változásaiból fakadó új igények előtt, hanem abban az értelemben is, hogy használói körét a rendelkezésére álló eszközökkel tudatosan tágítani igyekszik. Ebben a tevékenységében támaszkodik a kapcsolatszervezésnek a könyvtár számára is használható eszközeire — ide értve mind a belső kapcsolatokból adódó lehetőségeket, mind a külső kapcsolatrendszert —. Ami a belső kapcsolatokat illeti, a nyitott könyvtár megköveteli minden munkatársától a könyvtár dolgaiban való kellő tájékozottságot, amihez nélkülözhetetlen az információk szabad és folyamatos áramlása lefelé és felfelé egyaránt. Ha ehhez hozzávesszük a minden könyvtári dolgozótól megkövetelhető olyan tulajdonságokat, mint az ügyszeretet, a hozzáértés és a szolgálatkész könyvtárosi magatartás, akkor a könyvtárról kialakított kedvező kép személyi tényezői adva vannak. Mindez természetesen kevés volna az adott könyvtártól elvárható megfelelő tárgyi feltételek nélkül. Nyilván légüres térben mozogna még a legtájékozottabb, legudvariasabb, feladatkörét példásan ellátni törekvő könyvtáros is a kellő nagyságú, folyamatosan és tervszerűen gyarapított könyv- és folyóirat-állomány, valamint az egyéb dokumentumok hiányában. Mint ahogyan az is vitathatatlan, hogy a jól kezelt és kifogástalan állomány hatásfokát is nagyon lerontják a kirívóan rossz működési feltételek.

A hangsúly azonban - mint általában - most sem a formán van, hanem a felsoroltak tartalmán, és nem utolsó sorban célján. A könyvtár által alkalmazott formák - legyenek azok bármennyire is művelődési otthoni arculatúak - egy dologban határozottan különböznek a művelődési házak által szervezettektől. Abban ugyanis, hogy a könyvtári rendezvények egyike sem cél, hanem eszköz: a könyv- és könyvtárpropaganda eszköze. Ez így van még akkor is, ha a leglátványosabb vagy legérdekesebb könyvtári rendezvény után sem feltétlenül rohanja meg a könyvtárat az eseménytől fellelkesedett, új információkra éhes közönség. A jól sikerült, valamilyen maradandó élményt nyújtó alkalom azonban mindenképpen hozzájárul a rendező könyvtárról kialakított kedvező képhez. És ha e maradandó élmény történetesen a fenntartó szerv illetékesének a könyvtárról kialakított véleményét jó irányban befolyásolja, ezzel is csak nyer a könyvtár, amint Arató Antal is utal rá egyik tanulmányában. "... a fenntartóknak és a beszámolásra kötelezett társadalmi szerveknek fontos érdekük fűződik a könyvtáros népművelői tevékenységhez, s ezért értékítéletükben hangsúlyozottabb szerepet kaphat, mint könyvtárosi munkája." A könyvtár szakmai teljesítményét mindenképpen az első hely illeti meg, felesleges és káros arisztokratizmus volna azonban az esetenként valóban tapasztalható hangsúlyeltolódás miatt általában is lemondani erről a tevékenységről. A mit, meddig és mikor kérdésekre persze csak a józan könyvtárosi ítélőképesség adhatja meg a helyes választ. Valahogyan úgy, ahogyan ezt Martonosi Pál Állami-díjas könyvtárigazgató a vele készített interjúban megfogalmazta: "Most, hogy már szakmai mércével is mérhető könyvtárunk van, fokozott jelentőségét érzem annak, hogy ne csak könyvtári eszközökkel, hanem nyilvános akcióinkkal is részt vegyünk a város életében... Szakmai körben többször megkérdezték már tőlem, nem megy-e a könyvtári munka rovására a sok rendezvény szervezése. Mintha az orvostól kérdeznék, hogy nem megy-e a gyógyító munka rovására, ha beszélget a betegével. A rendezvényeket nem a könyvtári munka helyett, hanem amellett, a könyvtári szolgáltatások népszerűsítéséért szervezzük."

A félreértések elkerülése végett azt is le kell szögeznünk a bevezető végén, hogy a jól és lelkiismeretesen végzett hagyományos könyvtári munkát is a szerzeményezéstől a feltáráson át a tájékoztatásig a legnemesebb értelemben vett közművelődési tevékenységnek tekintjük. Itt és a következőkben azonban a sok csatornás közművelődés csupán egyetlen területének módszertani vonatkozásait törekszünk vizsgálni, annál is inkább, mivel valljuk, hogy a könyvtár egész miliője sugallja a közösségi művelődés különféle, kreatív jellegű lehetőségeinek kibontakozását.