IX. Népesség; Nyelv, vallás, viselet, testalkat, testtartás, s sajátságok.
     A megye összes népességét következő számadatok mutatják fel:

táblázat
     E népesség - mint a rovatok tényleg mutatják - nyelvére nézve, a mesteremberek kivételével, magyarok, s beszédmodjuk is tiszta magyar; a köznép régi "Dicsértessék a Jézus" szép köszönés módját most is megtartja; feljebb - valóságát "alázatosan megkövetem az Urat!" szavakkal szóllitja meg. - Az év egyes részei megnevezésénél, élet foglalkozának megfelelő saját kalendáriommal él; eme kérdésre például: "mikor?" - "Ujesztendőkor, Nagy farsangon, Bőtőn, Tavaszkor, Kukuricza kapáláskor, Kendervetéskor, Aratáskor, Nyomtatáskor, Szüretkor, Kis farsangon" felelnek s ugyan ennél fogva
     Vallás tekintetben - miként a tulsó lapi számadatok mutatják - Szolnok megyében a 45476 lelket számitó helvét vallásuaknak van többsége a 43494 lélekből álló r. katholikusok felett; - ugyan igy a (2412) zsidóknak, az (1340) evangelikusok, (95) gör. n. egyesültek, és (18) gör. egyesültek felett.
     Viseletükben is hiven megőrzik a magyar, különösen a debreczeni tartást, a juhász bunda szűr viseletet különösen kedvelvén; olly annyira, hogy már 1750-dik évben a váczi püspöki hivattitleól szigoru rendeletek adattak ki az iránt: hogy a szolnoki lakosok, a kiálhatatlan zsirszag miatt, juhászbundában az egyházba lépni ne merjenek; de mivel a szolnoki paraszt a piszkos subát gála ruhának, a tisztességes fehér szürt pedig megalacsonyitó öltözetnek tartá, az akkori ismételt rendelkezéseknek nem igen engedelmeskedék; - egyébkint nyáron a férfiak ránczos bő gatyába járnak, nyakokon sokan fekete fátyolt, vagy ugyan e végre készült fekete vászont viselnek; ezenfelül viselnek sötét kék posztó ruhát, nadrágot, mellényt ujjas derék ruhát fehér gombokkal - a rókás menték viseletét lassankint elhagyván; - kerekes tetejü kisebb s nagyobb karimás kalapot, - téli időben a tehetősbek bagolysüveget, a szegényebbek báránybörből fehér vagy fekete sapkát; - hogy a lábbelikről a sarkantyú elnem maradhat, mondani is alig szükséges. - A nők sötétkék tarka röklit, vagy prémes kurta ködmönt, kicsin fekete selyem főkötőt, ránczos rosnyai kék vagy kárton szoknyát, fejöket többnyire fehér ruhával bekötve tartják; kedvelik a félgyapjú zöld szoknyát s piros csizmát is. A menyecskék viselnek arany vagy ezüst, a szegényebbek velenczei csipkés fekete selyem főkötöt, és azt ünnepnapokon fehér virágos fátyollal boritva hátra kötik.
     Test-alkotásukra nézve mind a két nembeliek erősek és jól nöttek.
     Tartásukra nézve hiven megőrzik a keleti komolyságot, gondolkodók, kevés beszédüek, ritkán nevetnek, s munkáik közben is alig hallhatni a mindkét nemü fiatalság énekléseit avagy fütyerezéseit; csak a csárdából haza térő énekel, de ez is csak szomoru magyar notát.
     Az őseiktől öröklött vendég-szeretetet hiven megtartják az unokák; teritett asztal, bor- s kenyérrel megrakva, ismerős s vándor előtt mindegyre készen áll.
     Eledele a nemzetnél szokásban lévő ételek; ezek között: a gulyás hús, pörkölt, paprikás hús, töltött káposzta, herőcze, tejfeles torma, rétes, kocsonya s a t. kedvencz ételek.
     Mulatozásában sem tér el őseitől. A legénység ünnepnapok délutánjain lapdáz, kártyázik s karikát hány; hol seregesen az utczákon ülnek, s enyelgő beszédeket folytatnak; ha megpendül a csárdabeli zene, vigan tánczol.
     Lakadalmaknál Násznagy a menyasszonynyal, mellettök a vőlegény, nyoszolyóasszony ül; a vőfény hordja fel az étkeket verseket mondva p. o. "az első ételnek tálja, mellyet gazdánk szivesen adja, hogy Násznagy többekkel használja" s a t. mire a zene szálal meg. Ebéd végefele bejő a főzöné bekötözött karjával, s üres tányért tartva panaszkép előadja: hogy midőn az ez alkalmakkal el nem maradhatott tejes kása étket feltáltitlea, összeforozta karját; most tehát, hogy sebét is gyógyithassa, s a kása árát is megtérithesse, a vendégeket könyör-adakozásra hivja fel. - Szokásba van ez alkalmaknál az úgynevezett reménylőbe való járás is; melly abból áll, hogy másnap a vőfény legényekkel a jelen volt vendégekhez zene mellett mennek el, s ezeknél folytatják az ivást s tánczot, kulacsot, nyársat hordozván magokkal; az elsőt borral tölti meg a meglátogatott gazda, a nyársra pedig húst, szalonát húz; mit oszt a vőlegény házához tánczolva visznek, s itt folytatják mulatságaikat, mig végre a vendégek megbecsülve megtiszteltetésüket elbucsúznak s házaikba viszatérnek.