XII.

Az 1685-ik évet Heves megye egy hazafias eljárással kezdte meg, midőn február 26-án tartott közgyűlésén Bulyovszky Ferencz főjegyzőnek minden 426kiadásai viselésén kivűl Zólyomban két hónapon túl tartott szigorú fogságában kiállott szenvedésekért jutalmúl 200 aranyat utalványozott.

A Bécs felől érkező hadi öszpontositási hirek folytán a török is ez évi hadjáratra nagy mérvű előkészületeket tett. Igy a pancsovai kerületben búzát és árpát vásároltatott össze, melynek Budára szállitását az ottani községeknek megparancsolta, meg is indúltak azzal télviz idején 45 rácz szekeresek, azonban Halas határában őket kemény hideg fergeteg és hó érte el, s szénát, szalmát pénzért se kaphatván, ökreik egy része elhullott, s a gabonát tovább szállitani nem tudván, a halasiakkal egyeztek meg, s a 704 zsák búzát és árpát Budára szállitás végett ezeknek átadták, az erről szólló s január 12-én kelt egyességlevelet a szekeresek tintába mártott ujjaik rányomásával erősitették meg, s négy tanúval előttemeztették. Ezenkivűl márczius 20-án kelt leveleiben a budai pasa Pest megye községeit felhivta, hogy Budára 15 sing hoszú vastag karókat egy tallér árban szállitsanak, s hogy úgy a megyei községek, mint Laczháza 8, Tatár-Sz.-miklós 10, Fülöpszállás szintén 10 gyalog embert két heti eleséggel ellátva Budára küldjenek; s mig egyfelől Abele császári biztos rendeletére Pest megye márczius 22-én a községeket a szálláspénznek Gácsra felvitele végett Czobor Ádám hadai rájok szállásával fenyegetése mellett sürgette, másfelől midőn ez év nyarán Fejérpataky László és Nagy Márton Heves megyei szolgabirák Szolnokon teljesitett követségükből visszaindúltak, Ónod vára kapitányának Semsey Endrének utasitásából némely ónodi katonák által megverettek, mindenükből kifosztattak, sőt Nagy Márton Ónodra hurczoltatván, itt fogságra vettetett azért, hogy az e várhoz tartozó közmunkát a megye lakossága annál gyorsabban leszolgálja, s fogva tartatott 10 hétig, s ekkor is eskü alatt bocsátotta őt Semsey szabadon, s fogságában a szolgabiró 200 frtot elköltvén, a haza utazásra magának lovat és kisérőt 8 frton szerzett. A budai pasa április 3-án kelt levelében fenyegetve parancsolta 427a falusi biráknak, hogy a császár adóját, minden adóra 880 oszporát, jelesen Kún-Szent-Miklós 5 adó, Laczháza 6 adó, Tatár-Szent-Miklós (igy) 9 adó, Szabadszállás 7 adó, Fülöpszállás 7 adó utáni illetményüket egy hét alatt Budán befizessék; április 18-án pedig azt hagyta meg, hogy a vezir számára Laczháza 3, Szent-Miklós 5, Szabadszállás 3 szekér szénát Pestre szállitsanak. Ily harczias viszonyok között Eszterházy nádor Kismartonban április 15-én Jászberény város részére uj védlevelet adott ki, melylyel e város lakosait minden húzóvonó, s kóborló katonák és hajdúk ellen oltalma alá vévén a végbeli tisztek és vitézlő rendeknek megparancsolta, hogy e lakosokat semmi szin alatt megszállással, ingyen gazdálkodással személyökben, vagyonukban háborgatni s kárositani ne merészeljék; mind ennek ellenére a szegedi török parancsnok Markocs Csorbucsia a közbátorságot kielégitő szinben rajzolván, április 18-iki levelével a városok, ezek között Jászberény város polgárait az egy hét mulva megtartandó szegedi vásáron megjelenésre, a szükséges oltalom igérete mellett meghivta; holott a bátorság veszélyes állapotát eléggé jellemzi az is, miszerint ugyanekkor április 24-én Eszterházy nádor Kismartonból kelt s a felső magyarországi végbeli vitézekhez intézett levele szerint, minthogy a királynak a magyar hadakra szüksége vagyon, azonban úgy értesűlt, hogy sokan a végbeliek közül a Kúnságot, Jászságot és az egész Alföldet keresztűl kasúl kóborolván, a szegénységet zaklatják, húzzák, vonják, prédálják, meghagyja, hogy azonnal kiki a maga végházába menjen, hogy gróf Csáky István tábornok által összegyüjtetvén, fizetés mellett hadi műveletekre használtathassék, különben a szegénység által elfogatván, érdeme szerint meg fog büntettetni.

Ezenkivűl gróf Pálfy Károly altábornagy május 24-ről a párkányi táborból kelt levelével a gyöngyösi jászberényi, kőrösi és kecskeméti biráknak meghagyta, hogy a Horváthi Disznósi Ferencz kapitány csapatjából való katonáknak, kik a téli szálláspénzeket felvévén, 428most az Alföldre széledtenek, adják tudtára, hogy azonnal a párkányi táborba fejvesztés alatt siessenek. Az ily barangoló végházbeliek miatt volt kénytelen Hadzsi Szijánus budai épitészeti felügyelő junius 14-én folyamodni a budai török kormányzóhoz és más főemberekhez, hogy „Pest homokterűletén fekvő Szent-Miklós nevű helység“ ez évre neki adatván haszonbérbe, a szomszéd városokba közbátorsági őröket rendeljenek.

Majd a budai pasa azonkivűl, hogy a Sz.-György napi fának és gyalogoknak Budára felküldését sürgette, az egri, váradi és temesvári pasákat hadaikkal Budára rendelte, kiknek élelmezéséről való gondoskodásra Csongrád várának gyalog agája Memhet a Dunatisza-közi községeket junius 8-án felszóllitotta.

E közben elindúltak a Várad vidékén telelt tatárok, kik Karczag városát márczius 15-én 100 tallérig megsarczolták, s a Nagy-Kúnságon és Jászságon keresztűl Hatvanba, innét Váczra vonúltak.

Ezalatt Károly herczeg hadteste mind inkább erősbödvén, junius 17-én Komáromnál táborba szállott, s julius 7-én Érsekújvárt ostrom alá vette. Ekkor kezdtek szokásba jönni a salvaquardia vagy menedék levelek, melyeket valamely vidéken vezénylő tábornokok nyomtatott szövegbe kellő pótlásokkal a községek részére állitottak ki. Ily nyomatott menedéklevél adatott ki julius 7-én az érsekújvári táborból Mercy tábornok által Jászberény városa és a hozzá tartozó faluk részére.

E napon Eszterházy nádor még Bécsben volt, s itt vette a fülöpszállásiak azon panaszos kérvényét, „mely szerint Győr városi lakosok némely fülöpszállásiaknak marhakereskedésre pénzt adtak kölcsön, kik azonban a legközelebbi zavaros idők alatt vagyonaikból annyira kipusztúltak, hogy sem marhákat venni, sem a kölcsönöszveget visszafizetni képesek nem valának, s most attól félnek a többi fülöpszállásiak, hogy e nehány adósok miatt a többiek is megtámadtatván, megkárosittatnak; a nádor tehát julius 7-én kelt védlevelében 429meghagyja Győr megye közönségének, s a győri vár s ehhez tartozó végházak kapitányának gr. Eszterházy Jánosnak, valamint Győr város tisztjeinek, s bárhol lévő révvám szedőknek, hogy mivel a fülöpszállásiakat különös oltalma alá vette, ha ezek a győri vásárokon kereskedelmi czikkeikkel megjelennek, őket nevezett győri hitelezők se személyökben, se vagyonukban háborgatni s letartóztatni ne merészeljék, sőt ha e végett megkerestetnek, azokat védeni tartoznak. Ezen védlevelet a fülöpszállásiak gróf Eszterházy Jánosnak 1686. február hónapban bemutatván, ez annak hátára irva kijelentette, hogy azokat szintén oltalma alá vévén, alárendeltjeit azok háborgatásától eltiltotta.

Érsekújvár segitségére Ibrahim budai pasa 60 ezernyi sereggel megindulván, útközben Visegrádot megvette, Esztergomot julius 31-én ostrom alá fogta. E közben Eszterházy nádor a török mozgalmak szemmeltartása végett a magyar ezredekkel Buda vidékén szállott táborba, hol őt a jászberényiek felkeresvén, tőle védlevelet kértek; minek folytán a nádor jul. 20-án Buda melletti táborból kiadott védlevelében minden mezei és végházbeli magyar, német és lengyel vitéz rendeknek megparancsolta, hogy a jászberényieket lakhelyeiken sem belől, sem kivűl illetéktelen beszállásolással terhelni, háborgatni s kárositani ne merészeljék, sőt a hadi tisztek, ha e végett megkerestetnek, nekik menedéklevelet adni, s utjokban szabadon menni engedni tartoznak. Ekkor Károly herczeg hadai egy részével Ibrahim elébe sietvén, őt Nyergesujfalunál augusztus 16. nagyon megverte, s ezzel Érsekujvárhoz visszamenvén, e várat augusztus 19-én rohammal bevette, melynek hirére Abdurahman pasa Nógrádot, s a mult télen visszavett Váczot felgyujtván, Budára visszavonúlt; s hogy a vár minden szükséglettel elláttathassék, szeptember 29-én a budai török kincstartó körlevél útján felhivta a kecskeméti, jászberényi, debreczeni és más városokat, hogy a kereskedőket, só, bor, és búzának, Buda várába eladás végetti vitelére utasitsák.

A hadjárat veszélyei sem tartóztatták vissza a 430jászkúnokat a nádornak tőlök járó évi illetménye megfizetésétől, s augusztus 15-én Kismartonban a nádornál, majd 22-én Léván ennek főjószágigazgatója Jaklin Miklósnál megjelenvén, a jászok évi tartozásukat 861 frttal, a nagykúnságiak 360 frttal lefizették.

Nemcsak a töröknek, hanem Tökölynek is hanyatlott szerencséje; mert bár Schultz tábornokot május elején Ungvár alól visszaűzte, azonban nem sokára Krasznahorkát, Ónodot, s szeptember 11-én Eperjest is elvesztette, mire Tököly Szirmai István által megujitotta béke kisérleteit a bécsi udvarnál, igérvén levelében, hogy a töröktől és a bujdosóktól meg fog válni; e levelet nem késett a bécsi udvar a portával közölni, minek eredménye az lett, hogy midőn Caprara Kassa ellen intézte előkészületeit, Tököly segély végett Váradra a pasához menvén itt Ibrahim vezér parancsára elfogatott, mire a kuruczok nagy számmal tértek Leopold hűségére, úgy hogy október 25-én Kassa, majd Regécz, Sárospatak, Ungvár szintén meghódoltak, s Koháry István 3 évi s 2 havi börtönéből Sárospatakról kiszabadúlván, Eszterházy nádor mellé alkapitánynak neveztetett.

Ezután Caprara seregét megosztotta; Karaffa alatt 10 ezer embert téli szállásra Szathmár megyébe küldött; Mercy Gáspár és Heister Dónát pedig, Petneházy Dávid ezredes vezérlete alatt háromezer magyarral erősbülve, a Tisza jobb partján vonúlt lefelé, s október 16-án Hevesnél táborba szállván, Kecskemét városának Mercy innét küldött rendeletet, hogy serege részére Szolnok felé 200 ezer részlet kenyeret minél elébb szállitson. Szolnok alá érkezve, a várat ostrommal körül vette. Mercy tábornok Szolnok alatti táborozását a jászberényiek nem késtek önvédelmükre felhasználni, s tőle október 19-én a Szolnoknál lévő táborban kelt német menedéklevelet nyertek. A szolnoki bég 24 órai időt kért a gondolkodásra, Heister megadta, hogy seregét megpihentesse, s a vidék fekvését kikémlelje. Még a 24 órai idő eltelte előtt a felszálló füst a város égését jelezte, s észrevették, 431hogy belőle a törökök a hidon át Tiszántúlra menekűltek, s hogy őket üldözni ne lehessen, a hid végső részét lerombolták, a többit a tűz megemésztette. Heister katonái azonban hirtelen előkeritett csolnakokon átkelvén a Tiszán, a menekülő törökök közül két százat tábori készleteikkel együtt elfogván, örömrivalgással vitték be Szolnokba. Ekként Szolnok október 19-én visszafoglaltatván, Mercy még ez napon irt szolnoki táborából Kecskemét városának, hogy e vidék oltalmára itt szándékozván telelni, hadai élelmezése iránti szerződés végett hozzá négy nap alatt teljhatalmú megbizottakat küldjön. Innét Mercy hadai Török-Sz.-Miklóshoz – nem pedig Kún-Sz.-Miklóshoz, mint ennek történelmében eddig tévesen feljegyeztetett – vonúltak, s ezt szintén könnyű szerrel elfoglalván, Szarvas városához mentek, melyet az elmenekült lakosok üresen hagyván, Ecsed elfoglalása után Heister lovasságával, Mercy gyalogságával 1686. elején Sz.-Jób erőssége megvétele, Nagyvárad palánkjának felgyujtása, Debreczennek téli szállás fejében 100 ezer frtig megsarczolása után téli szállásra vonúlt. E hadjárat alatt Pest megye jegyzőkönyvei szerint, – Gyöngyös és Pata városokat kivéve, az egész Heves megye s igy a Jász- és Nagy-Kúnság is teljesen elpusztittatott, s a megyei tisztek fogságra vettettek.

E közben a Dunatisza közi török hadak fővezére Cserkesz Amhet pasa a keresztyén hadakat téli szállásaikon meglepni szándékozván, a kőrösi, gyöngyösi és jászberényi birákat november elején kelt levelével Szegedre magához rendelte, s a váradi és temesvári pasákkal Aradra sok népet gyüjtött öszve. Erről Heister kémei által értesittetvén, deczemberben egy hadosztályt s Petneházy magyar csapatait útnak inditja, ezek véletlen Arad kapuinál megjelenvén, a törököket megtámadják, megverik, s gazdag prédára s számos foglyokra tévén szert, magát a várat is elfoglalják.

Tököly még ez évi deczember elején neje közbenjárására szabadon bocsáttatott.

432Abderrahman budai vezirpasa az érsekújvári tetemes veszteség után belátván, hogy a sor majd Buda várára is kerűl, Kecskemét, Kőrös és Tatár-Szent-Miklós nevű helyeket s a budai kerűletnek Dunamelléki faluit Buda várának mint végerősségnek kijavitását s erőditését czélzó épitési munkálatok körűli szolgálatokra berendelvén, azok ott családjaikkal s szekereikkel megjelentek, s kérésökre a vezir basa a török seregekkel járó tatár szultánhoz ajánló levelet intézett, hogy e vidékre érkeztével e városok és falvak mindegyikébe a tatár seregek pusztitásai ellen biztositás végett ökröket rendeljen.

A nádor mint a kúnok főispánja a kún birtokokra vonatkozó jog fentartása végett a szegediektől a kún puszták haszonbérét szigorúan bekivánta; igy ez évi november 5-én Keresztúri várában kelt nyugta szerint megismerte, hogy a szegediek „bizonyos kún határhoz tartozó telkek usuatiójától mostanság Csöpörke Máté nevű követjük által küldött két skarlátszőnyeget ugy mint egy esztendőre való censust“ felvette.

E szerencsétlen hadjárat még gyászosabb következményű lett a török vezérekre nézve; mert a nagy vezér Schaitan Ibrahim szeraskiert több kapitányokkal együtt 1686-ik év elején megfojtatta; ezzel azonban a szultán haragját magáról el nem hárithatta, mert maga a nagy vezir Kara Ibrahim is Rhodus szigetére száműzetett, s helyére nagyvezirré Sulejman neveztetett, ki kormányzását azzal kezdte meg, hogy Tökölyt szabadon bocsátotta, s török sereg kiséretében január 18-án Szegedre vivén, őt ujólag Magyarország fejedelmének elismerni rendelte; s a sereg részére Kecskemétről élelmet parancsolt, innét Tököly sietve Nagyváradra ment, honnan január 20-án az általa egykor birt községekhez levelet intézett, hogy ezek hozzá további czéljai megértése végett két-két követet küldjenek.[1]

Mercy télen sem maradt hadaival tétlenségben; 433mert hirét vévén, egy Budáról Szeged felé vonuló erős török csapatot Heislerrel egyesűlve üzőbe vett, ezt elérnie ugyan nem sikerűlt, azonban Szegednek egy palánkját bevette, de mivel kemény ellenállásra talált, azt felgyújtva, zsákmánynyal téli szállásra viszavonúlt.[2]

Az egymást felváltó hadjáratok terhei a Jászság állapotát a kétségbeesésig juttatván, ezek orvoslása s könnyitése végett levelükkel a nádorhoz folyamodtak; ki lakompaki várából január 20-án kelt válaszában a jászokat jobb jövő reményével vigasztalva, békés türelemre intette, megigérvén, hogy ő is, a mennyire lehet, rajtok segiteni fog, s ügyöket Mercy tábornoknak egy hozzá intézett levélben, oltalmába ajánlotta; kárvallásaik végett irt a lévai kapitánynak, Farkas Ádámnak, hogy alárendeltjeit a további kárositástól tiltsa el, eddig okozott károkért pedig elégtételt adjon.

A megyei közigazgatás nyomorúságteljes állapotát jellemzi az a körülmény, hogy alig szabadúlt haza Nagy Márton szolgabiró ónodi fogságából, Heves megye alispánja ez évi január 28-án tartott közgyűlésen ismét azt jelentette, hogy a megye két szolgabirája Szolnokon le van tartóztatva.

Ez időben nem csak a hosszú hadjárat, hanem a felebaráti kötelesség teljesitése is nyomorral sújtotta a lakosságot; ugyanis a török rabságában lévőket jó barátjaik kezességi jótállás mellett kiszabaditván gyakran megtörtént, hogy az ily vasatlan rabok mielőtt a váltságösszeget lefizethették volna, vagy elszöktek, vagy meghaltak, s ekkor a kezes tartozott helyettök vagy fizetni vagy rabságra menni, mi sokaknak végpusztulását idézvén elő, Heves megye márczius 13-iki közgyűlésén a megyének előleges beleegyezése nélkül a raboknak ekként való kiszabaditását eltiltotta, különben az illető az ily rabot elveszti, s az váltság nélkül szabadon bocsáttatik.

Szolnok visszafoglaltatván, oda cs. hadi biztosúl Véber Dániel rendeltetett, ki a nagykúnoknak 434szigorúan megparancsolta, hogy a reájok vetett adót minél előbb fizessék le; ez adó azonban oly terhes volt, hogy a nagykúnsági lakosok közül többen lakhelyökről más városokba, s falukba elköltözés által igyekeztek az alól menekülni; e miatt a karczagujszállásiak panaszt tettek Vébernél, ki Szolnokon április 2-án kelt levelében engedélyt és rendeletet adott, hogy a nagykúnok az ily elszökött lakosokat szabadon kereshessék s vadászhassák, s ez útjokban őket senki ne háborgassa, s ha feltalálják, azokat azon község birái minden akadály nélkül nékik kiadni tartoznak, különben erre katonai végrehajtással fognak kényszerittetni.

Ily folytonos zaklatás, rovásos és szálláspénzadók s szolgáltatások, jogtalan zsarolások, magyar főpapi, külhoni és pápai segély mellett is a nagy hadjárati költség a cs. kincstárt annyira kiüritette, hogy Heves megye május 27-iki közgyűlésén a szepesi kamara által értesittetett, hogy a mostani hadjárat temérdek költségei miatt a magyar kincstári birtokok vagy haszonbérbe, vagy örök áron eladatni fognak, a vállalkozók a kamaránál jelentkezzenek.

Itt találunk első nyomára azon intézkedésnek, mely 16 év mulva a jászkúnkerületeknek a német vitézi rend részére örök áron eladását eredményezte.

Ez alatt a törökök nagy mérvben készültek ez évi új hadjáratra; mert nem csak a földesúri adókat és szolgálatok megadását tavaszszal sürgették, hanem márczius elején a Pest megyei községektől sok tábori szekerek kiállitását követelték nagy hangú fenyegetés mellett részint Budára, részint Szegedre, hogy az ez utóbbi helyen összehalmozott tábori élelmezést és hadi szereket felfelé szállitsák; ugyanezt folytatták áprilisben, megparancsolván, hogy a Budára kellő szekerek négy ökörrel, két emberrel, egy holnapi éléssel, jó kassal, kerekekkel, fúró, fejsze és lánczczal ellátva legyenek; s a német táborok állapotáról biztos hírvitelt kivántak.

435Ugyan ezt tette Véber Dániel hadi biztos Szolnokon, ki már januárban sürgette, hogy a Pest megyei községek nagy mennyiségű gabonát, igás és hátas lovakat szállitsanak a hadi szolgálatra; február 13-án Básty László Pest megyei pénztárnok több községek között Fülöpszállást, Szabadszállást és Halast körlevéllel sürgetőleg felhivta, hogy e községek Semsey Endre hadai részére szállásúl lévén kijelölve, mivel eddig semmit nem adtak, nagy munkájába kerűlt Semseyt visszatartani, hogy katonáiból rájok nyargalót ne küldjön, azonban annyi van rájok kivetve, hogy azt soha meg nem adhatják, s mivel a tábornok hajlandó a kiegyezésre, azonnal 100 tallér birság alatt jőjjön minden helység birája Szolnokba, hogy igy a lejebb szállitást személyes alku mellett eszközölhessék. Mindez azért, mert igaz volt az elterjedt hir, hogy Károly lothringeni herczeg ez évben Budát fogja megszállani.

Ezalatt Caprara Munkács ostromát folytatta, s hogy a Szeged vidékére vonúlt Tökölyt a várnak segély nyujtástól elvágja, Caraffát Szathmárnál, Mercyt és Heislert Gyulánál és Lippánál állitotta fel őrizetűl; ez azonban nem gátolhatta meg azt, hogy Tököly török és tatárhadakat ne gyüjtsön Szegedhez, hol vele a szeraskier Achmet pasa is egyesült. Ezt megtudván Heisler, Mercy és Petneházy hadaival véletlen a tatár tábort megrohanta, ennek a törökök segitségére sietvén, Petneházy által két tűz közé szorittattak, úgy hogy sokan a Tiszába rohantak, mások elfogattak, s Tököly és a szeraskier csak kevesed magával menekülhetett el; az egész tábor több zászlóval a győzteseknek jutott zsákmányúl.[3]

E közben junius 14-én megindúltak a királyi hadtestek Párkányról, s Budát 18-án körültáborolták. Abdi pasa hősies védelme sikertelen volt, szeptember 2-án sok vérontással Buda visszafoglaltatott, s a mult évben még kurucz vezér Petneházy Dávid volt az 436első, ki hajdúival a várba legelőször behatolt. És a beállott éj, melynek csöndjét a győzők diadalzaja s a legyőzött haldoklók halálhörgése felriasztá, a megváltás harmatcseppeit hinté le a megkönyörűlt égből a sokat szenvedett hazára; és a felkelő nap, mely 145 évig tükrözé magát a város tornyain ragyogó félholdban, most a megszabadúlt magyarnak örömkönnyűiben füröszté sugarát.[4]


[1] Tud. Gy. 1835. VI. 30–1. l.

[2] Tud. gyüjt. idézett helyén.

[3] T. Gy. 1835. VI. 31–2. l.

[4] Horváth M. Magy. Tört. Pápa. III. 337.