XI.

Tököly erről már elébb értesitve lévén, Kassára január 11-ére országgyűlést hirdetett, melyre a Gács várában julius 2-án tartott közgyűléseiből követekűl Pest megye Csemniczky Gáspár főjegyzőt és Sipos János szolgabirót, Heves megye pedig Tasy Mihály alispánt és Bulyovszky Ferencz főjegyzőt küldte el, kiknek Heves megye többek között azt adta utasitásúl, hogy eszközöljék ki, miszerint a nemesség a török hódoltságban élő jobbágyaival akadály nélkűl rendelkezhessék; a törökök jobbágyaiknak adóját az első meghódoláskori mennyiségre szállitsák le, szüntessék meg a szokatlan birságokat a halottaktól, megöltektől, egyházak javitása és épitésétől, tornyoktól, paplakoktól, iskoláktól, harangoktól, melyek bár nem régóta jöttek gyakorlatba, azonban a köznépre oly terhesek, hogy az faluit pusztán hagyni készűl; mondjanak le a hüvelyes termények, kerti gyümölcsök, ludak, tyúkok s más ilyek utáni tizedről; vonassék határ a magyar és török birtok között, melyen csak a kapitány, vagy basa és bég magyar útlevelével lehessen átlépni; végre a jászkúnoktól a szökevény jobbágyok visszakövetelése szabályoztassék, s a jászkúnok köteleztessenek a megyék alatt lenni, terheket viselni, s adót fizetni. Ez országgyűlésen Tököly irányában, részint mert már a fejedelemséget elérte, a titkos irigység, részint a törökkel kötött szövetség miatt a rendek egy része idegenséget s gyülöltséget mutatott, s végzés nélkül távozott; a tiszai megyék, ezek között Heves megye rendei azonban az új fejedelemnek hódolatukat 412kijelentvén, a sereg élelmezésére 50 ezer forintot megszavaztak, s elhatározták, hogy a fejedelem által Konstantinápolyba küldendő követ Szirmay István mellé ők is társakat rendelnek, kik a szultán pártfogását megköszönjék, s jogaik és szabadságaik fenntartása biztositását kikérjék; e követség egyik tagjául Csemniczky Gáspár Pest megyei főjegyző választatván, őt ez alatt Heves megye főjegyzője Bulyovszky Ferencz helyettesitette; e portai követség költségeire Nógrád, Hont, Pest, Árva, Liptó, Zólyom és Bars megyékre tiz ezer frt vettetett ki, az úti költségből Pest megyére 100 tallér esett; s Tököly biztosa Jánoky Zsigmond február 12-én Pest megyével a beszállásolás iránt nagy értekezletet tartott.

Ezenkivűl az országgyűlés a közfelkelést – az elmaradókra halálbüntetés alatt, – s a megyékre adó és szolgálat teljesitését elhatározta.

Heves megye által a jászok és nagykúnok is meghódolván a török által annyira pártolt Tököly fejedelemnek, az országgyűlés végével a jászok hozzá Kassára követeket küldöttek, kik által régi szabadságaik s kiváltságaikban megerősitésöket kérték. Ennek eredménye lett Tökölynek a „nemes Jászságbeliek“ részére február 2-án kelt védlevele, mely szerint az lévén neki igyekezete, hogy a régi szent királyok adományai fentartassanak, most is az ezek által adott szép szabadságokért visel fegyvert, addig is tehát, mig a haza dolgai állandó békességgel kiegyenlittetnek, a jászságbeliek kiváltságaikat és szabadságaikat minden részeiben megerősiti, s megparancsolja az ország minden birósági tisztviselőinek, hogy közűlök senki, saját közikbe rendelt kapitányokon kivűl, a jászokat bármi ügyben birói székek elébe idézni, itt megjelenésre erőltetni, annál inkább személyekben vagy bármi vagyonaikban megitélni ne merészelje; hanem a kinek jász ember ellen keresete van, azt ennek kapitánya előtt keresse. Ezenkivűl a jászokat réveken, vámokon, harminczadokon menet vagy jövet se személyök, se jószágukra nézve bármi fizetésre senki ne kötelezze, 413„hanem birodalmunk alatt szabados menést, jövést és kereskedést“ engedjen nekik.

Ily viszonyok természetes következménye volt azon hivatalos panasz, melyet Heves megye alispánja a február 25-iki közgyűlésen előterjesztett, mely szerint Fülek végvára elpusztulása óta a szegény köznép minden reményét és menedékét a török hatalmába helyezvén, a megyei tisztek rendeletére, idézésére meg nem jelen, a taxákat, adókat nem fizeti, a megyétől való függést, s a tisztikart felsőbbjének elismerni nem akarja. E veszélyes viszonyok közt a megye elrendelte, hogy az alispán az engedetleneket katonák által maga elébe hozatván, 12–24 frtig, s a nyargaló, és a kétszeres adó megfizetésére büntesse.

Tököly mint fejedelem a meghódolt megyékben kormányzói jogait teljesen gyakorolta; igy Heves megyét adó és élelem szállitás végett leveleivel több ízben megkereste, s a megye fontosabb ügyekben vele követségek útján érintkezett; Pest megyében Czinkota falut a kapuszám utáni adó fizetése alól felmentette, majd a kassai országgyűlés határozata következtében e megyét Lőcséről márczius 22-én kelt levelében felkelésre felszólitotta, melyre nézve e megye magát eleinte azzal védte, hogy egészen a hódoltságban fekszik, majd azzal, hogy a török a fegyveres felkelést eltiltotta.

A szárnyaló harczias hirek között is az egri jancsárok közül Mankocs csorbacsia török földes úr márczius 30-án kelt körlevelében, több városokban, ezek között a Jászberényben lakó kereskedőket és tőzséreket felhivta, hogy nem lévén semmi gonosz hir, a Sz.-György napi országos vásárra bizvást eljőjjenek, mert senkitől háborgattatni nem fognak, sőt a harminczadból is sokat el fog engedni. A vásár tartásának helye azonban a körlevélből ki nem vehető.[1]

Ezalatt Mohamed 250 ezernyi seregét Drinápolyból márczius 31-én Magyarország felé útnak indította, 414s Belgrádon Kara Musztafát szeraskérré – teljhatalmú hadvezérré – a próféta szent zászlója átadása mellett kinevezte. Erre Tököly is a cselekvés terére lépett. Május 2-ik felében Tályára országgyűlést hirdetett, s a megjelent 19 megye követeitől annak elhatározását kivánta, hogy a nemesség személyesen felkeljen, s a 20 ezernyi felkelő seregnek két hónapra elegendő élelmezést szolgáltasson. Azonban a rendek soraiban heves ellenzék támadt, a törökkel kötött szövetségről szólló athname felmutatását sürgették, a fejedelem ezt nem teljesitette, mire a rendek megtagadták a felkelést, s élelem szállitást is csak kisebb mérvben fogadták el, mire Tököly őket eloszlatta, s május 27-én önhatalmilag biztosai által a megyékre az élelmet kivettette, maga pedig a személyes felkelést fej- és jószágvesztés alatt megparancsolta. A megyék a hatalom szavának engedtek, s Heves megye junius 9-iki közgyűlésén a felkelő nemesség hadi szemléjére a fejedelem nevében megjelenő Jánoky Zsigmond fogadásáról intézkedik, a felkelő sereg tisztjeit megválasztja, fizetésöket megállapitja, s részökre zászlókról gondoskodik.

A török hadjáratra készülődésének hire a királyi hadakat is tevékenységre ösztönözte. A Gácson beszállásolt német tiszt, hihetően Rabatta, kirablás és felégetéssel fenyegetés mellett sürgette Pest megyét a téli szálláspénz befizetésére, s Ráday Gáspár alispán Gácson január 11-én kelt körlevelében a községeket, a fenyegető végveszélyről való értesités mellett utasitotta ennek befizetésére, mert – úgymond – „én immár több főrendekkel rabságot is viseltem kegyelmetek kimentsége miatt“; „s a végbeli tiszteknek meg van parancsolva, kötözve mindenünnen hozzák az birákat“.[2] Ennek folytán a kiskún községek siettek is tartozásukat lefizetni; igy Halas városa két és 3/4 kapu után 20 frtjával reá vetett 55 frtot május 26-án a Halason megjelent Mocsáry Balázs Pest megyei szolgabirónak május 22-én lefizette.[3]

415Tökölyt junius elején Kecskeméten[4], 10-én pedig Eszéken találjuk, hogy a hadjárat tervét Bécs ostromára Kara Mustafával megállapitsa; minek folytán a szerazkier a Dunántúli részen indult meg seregével, s útközben az Erdély felől pusztítva jött tatár kán két ezernyi hadával egyesűlve, julius 8-án a tatárokat előcsapatúl útnak inditotta. E tatárjárás a Nagykúnságot elpusztította, s Kúnhegyes falu is ekkor elpusztulván, lakosai elszéledtek, s csak 1698-ban kezdtek visszaszállingózni; ezalatt Tököly visszatért Kassára, honnét 15 ezernyi seregével a Duna bal partján indúlt Bécs alá, s a nagyváradi és egri basák dandáraival 30 ezerre szaporodott hadaival Pozsonyig előnyomúlt, s julius 14-én a nagy török tábor Bécs alá érkezett; ennek ellenében a kir. hadak csekély száma s tétlen ingadozása oly félelmet gerjesztett, hogy augusztus 21-én a nagy vezér előtt a Nádasdyak, Battyániak, Draskovics, Zichy meghódolásukat kijelentették. Majd a királyi hadak napról-napra erősbödvén, a lengyelek segélyével Bécs alól a török sereg szeptember 12-én iszonyú veszteség mellett visszaveretett, miért azután Ibrahim budai vezirt Kara Mustafa Győrnél, őt magát pedig deczember 25-én Belgrádnál a szultán szokott módon megfojtatta; a győztes királyi hadak pedig az új budai pasát Párkánynál megvervén, ezt és Esztergomot elfoglalták, mialatt Tököly már szeptember 20-án a lengyel király közbenjárása mellett kivánt Leopolddal egyezkedni.

A Bécs alatti nagy vereség után a török egész erélylyel látott Buda vára erősitéséhez s a szükségesekkel ellátásához; igy már szeptember 29-én körlevélben felhivta több városok, ezek között Jászberény biráit, hogy a városukbeli kereskedők sót, bőrt, búzát Buda várába, hol az elkél, vigyenek, s ha a szolnoki bég a Tiszán átbocsátani nem akarná, e levelet mutassák fel; Ibrahim Tihája pedig a Pest megyei községeknek 416meghagyta, hogy egy hét alatt Budára palánknak való karót szállitsanak.[5]

Midőn a tiszántúli megyék Tökölynek a felkelő sereggel Bécs felé elvonulása után védtelen maradtak, kényszeritve látta magát a Nagykúnság és Túr városa gróf Porro Gyula szathmári parancsnokhoz folyamodni oltalomért, ki is szeptember 8-án kelt levelében a császári hadaknak megparancsolta, hogy nevezetteket különös védelme alá vévén, azokat se személyökben, se vagyonaikban háborgatni s megkárositani büntetés alatt ne merészeljék.

A nem reménylt szerencsével végződött hadjárat után a győztes lengyel és német hadak Nógrád megyébe vonúlván, az itt székelt megyék szeptember 20-a óta közgyűlést nem tarthattak; végre november 27-én Nógrád, Pest és Heves megye rendei közgyűlésre összejöttek, melyben a haza belhelyzete nyomasztó súlya alatt belátván annak szükségét, hogy úgy saját, mint a kimerűlt szegény nép megmaradásáról czélszerű intézkedések által gondoskodjanak; elhatározták, hogy gróf Rabatta tábornokhoz, s a nádorhoz együttesen követeket küldjenek, Nógrád megye követekűl a nádorhoz Dobay Jánost, Guttay Istvánt és Darvas Jánost, gróf Rabattához pedig Bezzegh Istvánt és Bulyovszky Ferenczet megválasztotta, kiket saját megbizottjaikúl Heves és Pest megye is a költségek közös viselésének megajánlása mellett elfogadott; a nekik Nógrád megye által adott útasitást Pest megye azzal pótolta, hogy ha a nádor a Tököly által tartott tisztujitást szóba hozza, nyilvánitsák, miszerint mind két alispánjok lemondván, ezen tisztujitást 417kénytelenek valának elfogadni; Heves megye pedig azt adta hozzá, hogy e megye részéről Tökölynek teljesitett meghódolás a füleki vár elpusztúlása miatt fenyegető védtelen helyzetükből származván, magokat a tábornok védelmébe ajánlják; Rabatta azonban e több megyei követséget az e részben meghatalmazott s a hűségére visszatérőknek kegyelmet adó gróf Karaffához utasitotta.

Mig a követségek oda jártak, azalatt megérkezett a királynak Passauból augusztus 23-án kelt manifestuma, kisérve a nádornak a lakompachi táborból szept. 28-áról kelt levelével, melyben a nádor ékes magyar nyelven lelkesiti a megyét, „hogy félretévén az istentűl elszakadt pogány s azzal egyetértő nem igaz magyar ellenséget, fordúljon istenhez kegyelmes királyához, és minthogy ... az felfuvalkodott ellenség megszégyenittetett ... siessen kltek is fejenként felülni s velünk, az hol érti létünket, conjugálni magát“, mely levelek Pest és Heves megye deczember 15-iki közgyülésében kerültek felolvasás alá.

Pest megyének ugyanezen gyűlésében olvastattak gróf Karaffa és gróf Rabatta levelei, melyekben a megyét a téli beszállásolás megváltására hivják fel, de mivel az e czimen felszámitott öszveg igen terhes lenne a megyére, e tárgyban könyebbités nyerése végett mindegyikhez követek küldettek, kik Karaffának ajándékba két egyenlő szőrű szilaj csikókat vigyenek. Ez alkalommal Bulyovszky főjegyzőnek sikerűlt Caprara irodájából a jászkúnokat is a megyével közösen teherviselésre kényszeritő levelet kieszközölni, melynek dijjában 14 frt 40 denárt fizetett.

A Karaffánál a hármas megye részéről járt követség megérkezvén, Heves megye deczember 18-iki közgyűlésén jelentette, hogy őket a gróf méltatlan és fenyegető kifakadásokkal fogadta, végre elébök adott egy kötelezvényt, s őket ennek aláirására kényszeritette. Ez eljárást ugyan a megye semmisnek kijelentette, hogy azonban ellenszegülésével a szegény népet végromlásra ne vezesse, az adó és szállásolási 418teher kivetése iránt küldöttség kinevezés által intézkedett. A fentebbi követség jelentette a megyének Karaffa azon ajánlatát is, hogy ő az adó és szállás iránt könnyebbség végett kész volna e megyével kiegyezni, ez iránt tehát hozzá a megye deczember 27-ére teljhatalommal ellátott követeket küldjön; teljhatalom nélkül azonban jobb, ha a követek otthon maradnak.

A Karaffánál járt követség ettől Rimaszombatról egy deczember 17-én kelt rendeletet is hozott, melyben a császári hadvezér Pestpilis és Solt vármegyékben levőknek és a kiskúnságbelieknek tudtára adta, hogy a császári és magyar feles számú hadaknak e megyék rendeltetvén szállásul, a tartás mennyisége rájok ki fog vettetni; ezt tehát megfizessék, „különben a vitézek kimennek, marhátokat elhajtják, és egyébféle jószágtokat prédára hányják, lakóhelyeiteket feldúlják és felégetik, magatokra kardra hánynak, még a csecsemőknek is nem lészen kegyelem, elannyira, hogy emlékezetek se legyen e világon, hogyha különben cselekesztek, és mentől hamarább tisztetekhez fel nem jöttök.“

E szigorú parancs folytán a megye a hadélelmezési kivetést deczember 20-án kelt körlevél útján a községekkel tudatta, mely szerint Pest megyére két ezer lovas adatván, egy ember és ló tartása naponként kerűl 4 polturába, mely a községi portiók után kivettetvén, Kecskemét mint legnagyobb községre minden hétre esett 494 portió után 13,832 poltura, Szabadszállására 39 p. után 1092, Fülöpszállására 32 1/2 után 910, Kún-Sz.-Miklósra 32 1/2 után szintén 910, Laczházára 6 1/2 után 182 poltura, a taxa fizetőkre tizenhatos taxa vettetett ki.

Azonban e halállal fenyegető parancsra is az anyagilag kimerült, nyomorban a kétségbeesésig elfásult községekből egy hét alatt Darvas János szolgabirónál senki nem jelentkezvén, ez deczember 28-án ujólag és feddőleg sürgette a szálláspénz behozását „ha nem fogadjátok a mi rajtatok esik, magatoknak köszönjétek.“

419Pest megye, hogy községeit a katonai végrehajtás pusztitásaitól megmentse, s némi könyitést vagy halasztást nyerjen, Karaffa meghagyásából Caprarának elébb 180, majd 680 frttal mint ajándékkal kedveskedett; ugyanekkor Kecskemét Duglasnak is igért ajándékot, s elvitt egy szőnyeget, de az ezt keveselvén, e helyett a szolgabiró neki 36 frtot fizetett.

Mig Darvas a követségben fáradozott, helyette deczember 29-én Gyürky István Pest megyei jegyző Losonczról Kecskemét városához levelet intézett, melyben élénken rajzolja az ekkori viszonyokat, midőn „a nagy isten dicsősségéért kéri és inti őket, hogy magokat az egész föld népével az idegen nemzet rabságába és minden javaikat prédára szánt szándékkal ne ejtsék“, „mig a szegénységen kiszedi az ember a szálláspénzt, addig az egész alföldséget nagy veszedelem éri, mert megesküdt a német Generalis, hogy felraboltatja“, vegyenek hát fel „az egész Pest Pilis Solt vármegye fejében“ vagy tizezer tallért kölcsön, és vigyék föl a német generalisnak; „lelkem jóakaró uraim, kedves atyámfiai, kegyelmetek szivesen fáradoztak éjjel nappal maga megmaradásában“ – „mink eleget reménkedtünk, könyörgöttünk a német Generalis úr előtt, hogy engedelemmel legyen ő Nagysága, de nem kegyelmet, hanem szidalmat nyertünk szegény fejünknek, sőt azon fölyül a Vármegyék eleit fogságba tétette;“ most már a királynál és nádornál kell nekik könyörögni. „Az istennek dicsősségiért serkenjen fel kegyelmetek, mert idegen nemzettel van kegyelmeteknek dolga, a mely órában parancsol, azt akarná, mindjárt meglenne.“ Nógrád, Heves és Pest megyék együtt vannak, együtt is hivatta a német Generalis ezeket maga eleibe; a három megye széke hat egyszőrű hintós lovat igért ajándékba; Pest megyére ebből két ló esvén, szerezzen Kecskemét két nagy szál szép fekete paripát, s szállittassa fel „ha szép lovakat hoz kelmetek magával, talán megenyhödik, s több engedelemmel lészen, hogy nem mint azon lovak megérnének.“ „Az úr isten szánjon bennünket, könyörüljön 420rajtunk, adjon immár valaha e földön békességet érnünk.[6]

Mig Pest megye vas kényszerűségből a szálláspénz behajtása körűl ily buzgóságot fejtett ki, a török január 3-áról a Pest megyei községeknek megparancsolta, hogy Budára palánk karót szállitsanak; és pénzért a jancsárok élelmére több ezer juhot vigyenek; ezenkivűl mivel értésére esett, hogy Gács várából a német kapitány rajtok szálláspénzt követel, megparancsolja, hogy megadni ne merészeljék, „mert hatalmas Vezér urunknak erre engedelme nincsen, ha adtok, meghallja hatalmas vezér, az birákat felkarózza és várasok roszúl járnak, mert ez soha szokás nem volt.“[7]

Pest megye Karaffával tudatta, hogy önként semmi terhet nem vállal; ez erélyességre annyival nagyobb szükség volt, mert a megye teherviselési alapja a hadjárat alatt nagy károkat szenvedett, a mennyiben a Bécs alól visszatérő töröktatár hadak a megye tiszántúli részeiben, különösen a Nagykúnságon sok kárt és pusztitást okoztak, sőt Kún-Szent-Mártont végkép el is pusztitották.

Pest, Heves és Nógrád megyének Karaffa és Rabatta ellenében erélyes fellépése azt eredményezte, hogy a német hadak szerencséjében elbizakodott, Rabatta tábornok rendeletére Karaffa Gács várában, hol egész családjával jelen volt, a pesti és nógrádi alispánokat, s a hevesi és pesti megyei főjegyzőket 1683-ik év végén elfogatta; ennek folytán Heves megye a többi két megyével egyetértőleg Rabattához azonnal követséget küldött, s e követséghez maga részéről tagokúl Darvas Jánost és Király Mátyást nevezte ki. A visszatért követek Heves megyének 1684. évi január 4-én Losonczon sűrgősen tartott közgyűlésének jelentették, hogy közbenjárások sikertelen volt, sőt Rabatta elrendelte, hogy az elfogott megyei tisztek Zólyomba szállittassanak; erre a megye tisztviselői kiszabaditása végett Rabattához új küldöttséget nevezett 421ki, s egyszersmind látván, hogy az ellentállás sikerre nem vezet, mint kivánva volt, Bulyovszky Ferencz főjegyző kezéhez teljhatalmú megbizást küldött, melynek alapján az egyezkedést megkezdette, a mi, hogy kedvezőbben sikerüljön Karaffának Gyöngyösről 106 frton vett 15 akó jó bort adott ajándékba, s Bulyovszky már január 10-iki közgyűlésen felolvasott levelében jelentette, hogy Karaffával a téli elszállásolás megváltása iránt a megye nevében egyességet kötött, mely szerint e megye tartozik a Sultz ezred részére január 24-én 2000, február 24-én pedig 3000 frtot lefizetni, ezenkivűl hetenként ezer gyalog és 300 lovas adag fejében 712 frt 30 krt letenni. Ennek folytán a megye azonnal elrendelte, hogy a 2000 frt Gyöngyös, Patha, Jászberény, Árokszállás és a többi községekre sürgősen kivettessék, s azt a szolgabirák a legnagyobb szigorral hajtsák be; feljogosittatván az alispán, hogy a fizetni nem akaró, akár jászoknak, akár másoknak pénzét vagy marháját letartóztathassa, sőt ha mindezek mellett is ez öszveget be nem hajthatná, azt a további kiméletlen zaklatás elkerűlése végett, kölcsön útján is beszerezhesse.

Darvas szolgabiró elébb január 3-án, majd 10-én ismételve bocsátott szét körleveleket, hogy hozzák a községek a reájok felvetett quartélypénzt, különben a német tűzzel vassal pusztitja el őket, „mi semminek okai nem vagyunk, magunk is keserűljük a sok szegénységet, adta volna isten, inkább e világra se lettünk volna, mintsem mint ezt a galyibás tisztet viseljük, Viczispán urunkat is érettetek rabságra vitték, egyikünket kivágják a vasbul, mig másikunkat vernek bele, a mi dolgunk csak ilyen, kelmetek azért látta mit csinál, csak kárát ne vallja.“

A behajtás azonban ily rövid idő alatt s télviz idején a legnagyobb szigor mellett sem sikerűlt. A jászok, hogy némi könnyebbséget nyerjenek, Karaffának lovat igértek ajándékba; mivel azonban rájok igen szigorú parancs küldetett, kénytelenek valának a rájok kivetett 720 frtot az alispánhoz Gácsra beszállitani; 422ezt megtudván Karaffa, a bevitt pénzből az igért lóért 180 frtot maga részére elvett; a gyöngyösiek pedig jelentették, hogy ők beszedték ugyan a rájok kivetett szálláspénzt, de a tatárok a szomszéd falukat elboritván, azt beszállitani nem merészlik; a főjegyző még mindig fogva lévén, a megye a megyei tisztek vagyonai zálogul lekötésével felvett kölcsönnel fedezte a hiányzó öszveget, s azt csakhamar elszállitották Karaffához, hogy sorsa tűrhetőbb legyen már elébb Bulyovszky a zólyomi parancsnoknak kénytelen szivességből egy 32 frtos uj sátort és vadféléket adott ajándékba, Karaffának szintén vadakkal kedveskedett, végre azután a február elején szabadon bocsáttatott, s már jelen volt a február 7-iki közgyűlésen, melyen olvastatott Rabatta tábornoknak Murány vára alól január 19-én kelt levele, mely szerint értesiti a megyét, hogy a király mindazoknak, kik hozzá állhatatosan hivek maradnak, s február végén Pozsonyban az e végett kinevezett kir. biztosok előtt megjelennek, kegyelmet ád, ő pedig ezek részére nem csak útlevelet, hanem kiséretet is fog állitani.

E bizottság előtt a megye nevében hódolati megjelenés végett a közgyűlés Bulyovszky Ferencz főjegyzőt és Horvát Gergelyt bizta meg, kik a részökre adott utasitás nyomán a pozsonyi bizottsághoz intézett nyilatkozatukban élénk és hű szinekkel rajzolták le a haza ekkori nyomorúságos állapotát: előadván, hogy Széchen, Kékkő, Divén, Gács és Hajnácskő végvárakbeli magyar katonáknak erőszakos beszállásolásait, tartozáson felül való gazdálkodásuk kicsikarásait, birságolásait, verekedéseit, prédálásait, rablásait, fosztogatásait, marhák elhajtásait, zab és széna erőszakos elhurczolásait, szokatlan fuvaroztatásait és embergyilkolásait, részletesen hosszú volna előszámlálni, annyira, hogy a szegény népre nézve a csapások és gyászos elpusztúlásnak nincs oly neme, melylyel e katonaság által szünet nélkül ne nyomorgattatnék, úgy, hogy ezek miatt több helyeken az éhség miatt majd nem elvész. E közben még a kimerűlt nép, sőt maga 423a véginségre jutott nemesség is, a német katonaságoknak, mely különben törvény szerint saját pénzén tartoznék élni, végtelen adózásokkal tartására kényszerittetik. Az alispánok, jegyzők, szolgabirák a megyék távol fekvése miatt a parancsolatokat teljesiteni képesek nem lévén, fogsággal nyomorgattatnak, s mint leölésre szánt barmok, halálra kinoztatnak; sőt a mi több, mivel Heves megye szegénységét az itt véletlen beállott iszonyú havazások miatt a szállásolási teher teljesitésére katonai karhatalommal kényszeriteni nem lehet, jelenleg e megye alispánja Szilasy Endre a gácsi parancsnok Duglasz által fogságban tartatik, s börtönnel is fenyegettetik; mindezekre nézve kér a megye hathatós orvoslást.

E közben a szálláspénz Pest megyéből késedelmesen érkezvén, Rabatta az alispánt Beszterczére magához rendelte, hol őt – mint ezt Barsy János h. szolgabiró a községeknek február 24-én irja – ő kelmét erős áristomba tartják, s ezt kelmeteknek köszönheti.[8]

A pozsonyi bizottság végzései ellen hiában tiltakozott Tököly, az Eperjesre hirdetett gyűlésből hiába fenyegette a nemzeti ügy árulóit tűzzel vassal, a kir. bizottság előtt csakhamar 17 megye, 12 királyi város és 14 főur a hűségi esküt letette.

E közben a jászkúnok elpanaszolták a nádornak, hogy Pest és Heves megye által mily aránytalan adózás és szolgálatokkal terheltetnek; mire a nádor e megyéket megkereste, s Heves megye Gácson tartott közgyűlésében előterjesztetett azon rendelete, miszerint a jászkúnok mint kiváltságos praedialis és curialista nemesek a megyék terheitől mentesek lévén, meghagyja a megyének, hogy azokat kiváltságaik ellenére bármi terhes szolgáltatások és kivetések teljesitésére kényszeriteni ne merészelje. Erre a megye felterjesztést tett a nádorhoz, miszerint a jászkúnok sem nincsenek, sem nem voltak a megyék hatóságai, s az ily kivetések alól mentesek, mit úgy a törvények, 424mint a megye gyakorlata igazolnak; s ha az országos nemeseknek a jelen viszonyok között a szegény népen való könyités végett hasonló terheket viselni kell, annyival inkább a nagy részt pór származású jászkúnok ezt teljesiteni kötelesek, mert a megyének állapota nem lehet roszabb azokénál; egyébiránt ha tudják a törököt hizlalni, miért nem segithetnék a király hadait is élelmezni; s ha kiváltságaik behatóbb vizsgálat alá vétetnének, kiderülne, hogy ők mennyire eltávoztak kiváltságleveleikben feljegyzett azon érdemektől, a melyekért éppen e kiváltságok nékik adományoztattak.

Leopold ez év tavaszán Velenczével is szövetséget kötvén a török ellen, a hadjáratot egyszerre három irányban megkezdte, Leslie tábornok 10 ezer emberrel a Drávához, Schultz és Barkóczy Tököly ellen a felvidékre küldetett, maga Károly főherczeg a fősereggel Budát vette czélba, s junius 13-án Visegrádot megszállván, azt öt nap alatt elfoglalta; majd junius 27-én 20 ezernyi török sereget Vácznál megvervén, e város még az nap megadta magát, e szerencse oly zavart idézett elő a törököknél, hogy Pestet felgyujtva üresen hagyta, hova a császáriak 3 nap múlva junius 30-án bevonúltak; Károly herczeg pedig Szentendrénél ütött tábort, itt a törököt ismét megvervén, Budához közeledett seregével, melyet most Eszterházy nádor 10 ezer magyarral szaporitott, s az ostrom Buda ellen julius 19-én megkezdetett, Pest megye tisztjei is a felkelő nemességgel Budánál táborba szállottak; az ostrom negyedfél hónapig folyt változó szerencsével. Ez alatt a nádort Túrkeve, Karczagujszállás és Kúnszentmárton nagy kúnközségek küldöttsége védelemre felkérvén, Eszterházy augusztus 19-én a budai táborból kelt levelében meghagyta a „hadakozó rendeknek“, hogy nevezett falukbeli lakosokat békével és minden kár nélkül hagyják; sőt ha valamely hadi tisztviselőt megtalálnak és kivántatni fog, salva guardiát is adjanak oda.“

Pest városának a töröktől visszafoglalása örömteljes esemény volt, s a nádor rendeletére Pest megye 425szeptember 4-én Pest városában tartotta meg közgyűlését, melyen Eszterházy sok főurak és nemesek kiséretében mint e megye főispánja ünnepélyesen megjelenvén, a főjegyző által fényes szónoklattal üdvözöltetett; mire a nádor válaszában kijelentette, hogy a királynak erős szándéka, miszerint az ország többi részét is a török hatalma alól felszabaditsa; ennek sikeresebb elérhetése végett ajánlotta, hogy e megye is a felkelésre nézve más hódoltsági megyék rendszerét fogadja el; minek folytán elhatároztatott, hogy e megye saját költségen száz lovast fog egy hónapig tartani, mely csapat kapitányává az alispán, hadnagyává a főjegyző, zászlótartójává Jánosy János neveztetett ki, s nem lévén a megyének zászlója, a nádor megajánlotta, hogy ezt ő fog küldeni.

Ezalatt Buda ostroma eredmény nélkül folyt; Károly herczeg 57 ezernyi seregéből eleséghiány és ragályok miatt, 34 ezret elvesztett; a nádor a hadi tanácsba soha nem hivatott; a magyar katonák zsold nélkül szolgáltak, hiába könyörgött érdekökben a nádor a királynál, végre oszolni kezdtek, s október 30-án Károly herczeg seregét a délnyugoti megyékbe téli szállásokra elbocsátotta.

A másik két hadsereg több szerencsével működött. Tökölyt Eperjes alatt megszalasztván, táborát hatalmokba ejtették, Bártfát, Sztropkót, Makoviczát elfoglalták. Tököly ügye hanyatlott, Leopold a franczia királylyal békét kötvén, a franczia pénzsegély végkép megszünt.

A kurucz és labancz hadak vetélkedtek a szegény nép kifosztásában és nyomorgatásában; sőt a nép rendeletileg is rászorittatott a német hadak élelmezésére, porczióik ingyen kiszolgáltatására.

[1] Okt. a hoel. tört. II. 114. l.

[2] Tör. hod. okt. II. 108. l.

[3] U. o. 377. l.

[4] Pray Ep. Proci III., 504. l.

[5] Egy karczagi öreg lakosnak, ki 1660-ban született, előadása szerint, midőn a török Bécs alól visszajött, mindenféle termést elrontott, s ez a föld akkor pusztúlásban volt; ugyanekkor a török-tatár hadak előtt a karczagiak egy része s Albirsi tanitó az iskolás gyermekekkel az egyház kőkeritésébe menekűltek, melyet az ott száguldozó törökök be nem vehetvén, az ide vonúlt lakosok megmaradtak; hanem a kivűl maradottak közűl a török és tatár 800 embert hurczolt el rabságra, ezek között Harsányi ref. lelkészt, ki oda is veszett, Nagy Bálint kún kapitányt, ki több „régi örökös gazdák“-kal 4 év múlva 1687-ben vissza, s Ujfalusi nevü jegyzőt, ki 30 év mulva 1713-ban szabadúlt haza, s Kis Pál Mihály birót.

[6] Kecsk. v. tört. II. 317–323. l.

[7] Ugyanott. II. oklt. 200. 201. sz.

[8] Kőrösi lev. hod. okt. II. 1. l.