IX.

A háború 1679. tavaszán ujra kitört, az országban dúló mirigyhalál miatt csekély erővel, s változó szerencsével. Tököly a bányavárosokat ismét elfoglalta ugyan, de őszszel ismét a tiszántúli vidékre nyomatott, hol azután a kuruczok nagyon pusztitottak, mig nem 1680. május végéig ismét fegyverszünet köttetett. Ezalatt Leopold az urakat ujra összehivta Nagyszombatban 385a béke helyreállitásáról tanácskozni, de ez sikerre most sem vezetett, s Tököly a háborút 1680. májusban ujra megkezdvén, Késmárkot és Lőcsét elfoglalta, sőt Andrásy Miklóst a főkapitányt is, ki a király iránti hűségben állhatatosan megmaradt, sikerűlvén elfogni, őt csak 6 ezer arany lefizetése után bocsátotta szabadon. Majd Tököly a király nevében a béke ajánlatot, s Morva felé küldött hadai megveretésének hirét vévén, a fegyverszünet 1681. juniusig megköttetett.

Ily zavarteljes belviszonyok alatt a nép sorsa oly türhetlenné vált, hogy Pest megyében a községi lakosok, az éppen az ő védelmökre szervezett paraszt vármegyei hadnagyságot elvállalni nem akarták, s a megye 1670. márczius 2-ról ez ügyben szigoru eljárásra alispánját utasitotta, e közben a jászberényiek ujabb panaszára a kamara márczius 15-én ismét utasitotta Bezegh Györgyöt, hogy a berényieknek Batik György általi megkárositása ellen találjon módot, a berényieket pedig megintette, hogy tartozásukat megvigyék, különben befogatnak.

E közben Leslie tábornagy kora tavaszszal táborba szállván, még február 28-án sürgette Heves megyét, hogy a köznép élelmi szereket pénzen eladás végett táborába szállitson; mire a megye márczius 15-ki közgyűlésből azt válaszolta, hogy mivel az eddig szállitott élelmi szerek vagy fizetés nélkül, vagy igen csekély árért vétettek el, a nép fél többet szállitani.

A Nagykúnságra ez időben nagy csapás volt az, hogy Leslie tábornok az elégületlenek elleni hadi miveletei egyik központjául Böszörményt tette, melyet megerősitvén, katonákkal megrakott, kik azután a Nagykúnságot rabolták, pusztitották; mig nem ezek e miatti panaszára a kamara április 27-én megkereste a tábornagyot, hogy a nagykúnokat ily kárositásoktól oltalmazza meg.

Ez alatt a Jászságot a végbeliek pusztitották, sarczolták, minek folytán kénytelen volt küldöttség által Bellovics Sámuelt a füleki végház vicekapitányát 386panaszával megkeresni, hogy a „vitézlő rend abára, kalpagra, csizmára, pénzre, dolmányra való rázsára“ őket sarczolja, veri, tagolja, istenkáromló szitkokkal illeti, s ha mindezt nekik meg nem adja, elhajtják a szegény ember marháját, s nagy váltság pénzért adják viszsza, ezenkivül „a sarczot kolduló rabok“ is sok nyomorgatást tesznek a Jászságon, mert a falukon megveszik a pálinkát, s azt a hatalmasokkal megitatják, s az árát a szegénységen veszik meg; s ezek miatt annyira vannak, hogy végpusztulásnak néznek elibe.

Erre Bellovics a végházbeli vitézeket Füleken jun. 12-én kelt nyilt levelében megintette, hogy a védelme alá vett Jászságot ne sarczolják; a „botja alatt valóknak“ pedig élet és vagyon vesztés alatt megparancsolta, hogy ily zsarolásokat tenni ne merészeljenek; a kolduló rabok is ily latorságot el ne kövessenek, mert meghagyta a jászoknak, hogy az ily tolvajokra feltámadván, fogják el, s szigorú büntetés végett ő hozzá vigyék.

A kamara fentebbi rendeletére a jászok a taxa beszedését erővel eszközölvén, azt julius 10-én Fronek János pozsonyi kamarai főpénztárnok kezéhez Modorban, hol ekkor a kamara székelt, lefizették, s ugyan ez alkalommal a jászberényiek az egész Jászság nevében tett kérelmére a kamara Modor városában julius 11-én kelt levelében a végbeli tisztek és vitézeknek megparancsolta, hogy „Jászságbeli Ő felsége szabadosait“ zaklatással, sarczoltatás, huzásvonás, marhaelhajtás és más hatalmaskodással kárositani szigorú büntetés terhe alatt ne merészeljék.

A német hadak zsarolásai gabonának táborukba pénzért eladás végetti szállitásától a népet elidegenitvén, hogy az élelmezés fennakadást ne szenvedjen, kir. rendelethez voltak kénytelen folyamodni; így Heves megye augusztus 31-iki közgyűlésén kir. rendeletre pénzért kivánt búza kapunként kivettetett 18, zab 14 köböl, mely Ónodra volt szállitandó.

Úgy látszik, a fentebbi védleveleknek kevés sikere volt, mert már szeptember 9-én a kamara Andrásy 387főkapitányt a végett keresi meg, hogy a végbeli kóborló katonák zaklatásai ellen, a mennyire teheti, védje a jászkúnokat, mert azok ellen egyre panaszkodnak.

Azonban Ónodra az élelem szállitás kivetésének nem sok haszna lehetett, mert Leslie tábornagy Tornalyáról szeptember 10-én kelt levelében Heves megyét az épitkezések és élelemszállitás körűli hanyagságáért boszankodva és fenyegetve korholja, s arról értesiti, miszerint Koháry Istvánt a füleki kapitányt utasitotta, hogy a megyei tiszteket elfogván, mindaddig tartóztassa le, mig mindazt, mire kötelezve vannak, nem teljesitik, sőt az ónodi katonáknak is megengedte, hogy azokat ott, hol találják, elfoghassák. Erre a megye szeptember 13-iki közgyűléséből a tábornagyhoz követekül Tasy Ferencz alispánt és Bulyovszky Ferencz főjegyzőt küldte el oly utasitással, hogy kérjenek halasztást, s eszközöljék, hogy a szállitandó gabona árát a tábornagy előre lefizesse; s ha netalán letartóztatnának, a megye kiszabaditásukra mindent el fog követni, s káraikat megtériteni. A visszatért követek szeptember 20-án a közgyűlésnek jelentették, hogy ők a táborban egyesség aláirására kényszerittettek, minek a megye ellentmondott.

Ily nehéz viszonyok szükségessé tevék, hogy a megye a közügyek végett rendes fizetéses szolgákat tartson, minek folytán a nov. 15-iki közgyűlés utasitotta az alispánt, hogy hat hajdút, fejenként évi 24 frt és 12 kilo gabonafizetésre fogadjon, melyre Oláh János a jászkúnok lovas ispánja azon ajánlatot tette, hogy két hajdú fizetéséről ő gondoskodni fog.

Hogy az ónodi parancsnok mily visszaéléseket követett el, mutatja az itt lévő megyei pénztárnok Némethy Jánosnak Heves megye 1680-ik évi január 3-iki közgyűlés elé terjesztett panasza, mely szerint neki az ónodi parancsnoktól sok boszantást, bezáratással való fenyegetést, valamint az itteni katonáktól is kelle szenvedni, kik itt a nép nagy nyomorával épitett házakat elbontani, lerontani s felgyújtani akarják; ezt a megye Leslie tábornagynak feljelenteni határozta, 388ki azonban január 15-én egészségi szempontból Németországba visszaköltözvén, utódját Strassoldót figyelmeztette, hogy katonáit a nép zsarolásától tiltsa el; különben ha az élelmezés körül szükség áll be, annak e kihágások lesznek okai.

Tököly ez évben megkezdett hadjárata alkalmával a Jászságot, különösen Jászberény városát meglátogatta, hol gyakorta feles hadai valának beszállásolva; azonban seregéhez tartozó több vitézek, a nélkül, hogy erre felhatalmazványuk lett volna, rendkivül e várost „zászlóstul, seregenként, csoportostul tizedenként“ megszállották, rajta ingyen élődtek, rendeletlen követeléseket és istentelen kihágásokat követtek el; mit a jászberényiek nem tűrhetvén, panaszszal Tökölyhez járultak, ki is Túron márczius 30-án kelt levelében minden alatta lévő lovas és gyalog vitézeknek keményen megparancsolta, hogy e város lakosait különös oltalma alá fogadván, ez ellen ily kihágásokat elkövetni ne merészeljenek, s ha tőle levelök lesz is, a rendes gazdálkodással megelégedjenek, mivel ő felhatalmazta a jászberényieket, hogy az ilyen zsarolókat megfoghassák, s hozzá megbüntetés végett, mely fejvesztés is lehet, behozhassák.

Az ily évenkénti hadjáratok veszélyei a községi hivatalokat is oly terhessé tették, hogy a paraszt hadnagyságra vagy községi biróságra megválasztott egyének készebbek valának más helyre elköltözni, mint sem e közszolgálatot elvállalni, ugy, hogy Heves megye ez évi április 30-án elhatározta, hogy a hadnagyság alól vonakodókat az alispán anynyiszor a menynyiszer 12 frtra büntesse; a falusi biróság pedig házanként szomszédról szomszédra menjen; a szabad házzal biró nemesek egyszer a sor alól kivétetnek, de másodszori sorban ők is elvállalni kötelesek, kik nem akarják, szintén 12 frtra büntettetnek. A megyei igazságszolgáltatás rendes menete is anynyira fenakadt, hogy Heves megye junius 5-i közgyűlésen megbizta az alispánt, mi szerint Tányércsináló Erzsébet elleni bünügyet fogott vagy öszszehivott birák által intéztesse el.

389E közben a király Leslie helyett főhadparancsnoknak másik hadi tanácsosát gróf Caprara Aeneast nevezvén ki, juniusban mind Strassoldo, mind Caprara sürgették Pest megyét, hogy hadaik részére gabonát, árpát, zabot, szénát, szalmát és közmunkát szolgáltasson, de a mit teljesiteni a Tököly fel s alá vonuló hadai miatt nem lehetett. Juliusban Tököly egész táborkarával Jászberényben volt, hol előtte a Bakos Mihály csapatából való Aranyi Fóra János nevű hajdú a Jászság ellen panaszt tett a miatt, hogy az ő bátyja Fóra Tamás néhány évvel ezelőtt a török rabságából a maga kezességén egy Csordás Gyurka nevű rabot hozott ki, kit azonban, mielőtt sarczát lefizethette volna, valami gonoszság végett a jászok Árokszálláson megrohanván, agyonvertek, s igy azután ennek sarczát Fóra Tamás a maga és testvére János közös vagyonából volt kénytelen a töröknek megfizetni. Tököly Ubrizsy Pált „isten dicsősségéért, hazájáért, testi lelki szabadságáért fegyverbe lévő és bujdosó magyaroknak hadi biráját“ bizta meg, hogy mellette lévő birákkal ez ügyet intézze el. A felek julius 29-re megidéztetvén, megegyeztek 40 frtban, melyet a jászok meg is fizettek, kiknek részére Ubrizsy Jászberényben julius 31-én nyugtatványt is állitott ki.

Ez időben egy részről a végbeliek a lakosokat, a községek pedig a szomszéd határokat háborgatták; igy a Pest megyei Izsák falu lakosai Kis-Balázs kiskún pusztán több erőszakosságot követtek el, ugy, hogy végre Majláth Miklós kir. ügyigazgató ez évi augusztus 27-én kénytelen volt Pest megyéhez folyamodni, hogy alispánja által a két birtok közötti határjárást eszközöltesse.

Ezenkivűl a nemesek is háborgatták egymást birtok foglalásokkal. Jelesen Vattay Pálné Budai Anna és Géczi Gáborné Budai Sára Pest megye szolgabirája által ez évi május 12-én Kamarás Ambrus özvegyét Szivos Annát Tázlári pusztájuk határától és marhaélésétől, ki Tázlárból nagy darab földet elfoglalt csaknem a szentegyházig a maga Nagy Bocsájához, s mivel 390a Buday nővérek úgy tartják, hogy a fenyő kút is a tázlári földön vagyon, Nagy Jánost is eltiltatták, hogy marháit ezen ne itassa, különben marháit elhajtják, s emberein a 40–40 frtot megveszik; hasonló büntetés alatt, s ugyan e napról tiltotta el Koháry István kecskeméti földesur „Solt vármegyében lévő Halas városa főbiráját, polgárait, esküdjeit, és az egész város lakosit“ Nagy-Bócsa puszta használásától, marháiknak itteni legeltetésétől s fenyő kúton való itatásától, s mivel ez időben az utazási biztonság nagy mérvben veszélyeztetve volt ez alvidéki nagy pusztákon, a szolgabiró ez eltiltó leveleket az illetők kezéhez kecskeméti lakos Farkas János kolduló rab által küldte el.

Egyébiránt a mult évek viharai alatt Kún-Szt-Márton elpusztulván, most a nagykúnok kértére a kamara szeptember 20-án nekik engedélyt adott, hogy e pusztát megszállhassák; – ugyan e napról megkereste a kamara az ónodi kapitányt, hogy a jászokat se ő maga, se katonái ne háborgassák, s intézkedett, hogy a kún-szt-miklósiaknak elhajtott marháik iránt igazság szolgáltassék.

Nem csekély mértékben nyugtalanitotta Heves megyét a közbátorságra nézve az, hogy a végbeliek és latrok általi nyomorgatást tovább nem türhetve, a paraszt vármegye tisztjei a latrok ellen nem csak fel nem keltek, sőt azokat pártolni látszottak; minélfogva utasitotta a megye ez évi szeptember 25-iki közgyűléséből az alispánt, hogy az ily hadnagyokat és tizedeseket beidézvén, ha őket vétkeseknek találja, mindaddig börtönben tartsa, mig az általok pártolt latrok kézre nem kerülnek.

E szigorú eljárást igazolja az, hogy Pest megye október 14-iki közgyűlésén a fülöpszállásiak keservesen panaszkodtak füleki végházbeli Rácz Illés kegyetlenkedései, valamint más lévai és korponaiak ellen, úgy, hogy ha orvoslást nem nyernek, kénytelenek lesznek a pozsonyi kamarától vagy a királytól elbúcsuzni; erre a megye el is rendelte, hogy Rácz Illést a kamara inspectorai üldözzék, hogy mint nemes törvény 391elébe állittassék; a többi latrok megbüntetése végett pedig a főkapitányt megkereste.

Szeged városa azonban folyvást erélyesen ragaszkodott a kún puszták használati jogához, s ez iránti sérelmének keresett orvoslást. Igy Pest megye ez évi november 12-iki törvényszékén a m. koronához tartozó Szeged városa nevében Majláth kir. jogügyi igazgató megintette Csöprögi Szabó Mihályt, ki Solt megyei Szank pusztán lévő Fejérföld nevű határrészt bitangolta, hogy ennek a szegediek rég idő óta tettleges és békés birtokában vannak.

A következő 1681-ik évben is folytatták a német hadak parancsnokai a zsarolást. Igy az ónodi parancsnok gróf Anigersi Ferdinánd télviz idején irt sürgető levelet Heves megyéhez, mellékelvén hozzá gróf Caprara rendeletét is, melyben most harmadszor és utóljára parancsolja meg a megyének, hogy ha az Ónodra megrendelt élelmi szereket meg nem adják, a megyei tiszteket elfogatja és a megyére katonai végrehajtást küld; mire a megye január 29-iki közgyűlésén a szállitást szigorúan elrendelte, s kapunként 16 szekér szénát és szalmát vetett ki; s mivel a jászkúnok ily terhekre nézve a megyére adózni nem akarnak, gróf Caprarát megkereste, hogy a király czélzatához képest ezeket erre kényszeritse; végre mivel tél vége felé a széna és szalma beszedése lassan haladt, Anigersi ónodi várparancsnoknak február 14-iki közgyűléséből a megye 100 tallér ajándékkal kedveskedett.

Hogy a jászkúnok ősi birtokaikat e viszontagságteljes évszázadok alatt is mily gonddal megőrizték, arra példát mutat egy fennmaradt adásvételi szerződés. Fentebb 1484-ik évnél hosszasabban tárgyaltuk a Bartalyos család borsóhalmi kapitányságát; Bartalyos Imrének egyik leánya Anna 1484-ben mint Beke Mihály neje emlittetik, s most 200 év mulva ennek egy utóda „Túr mező városában a szabad emberek közzé számláltatott Beke István“ őseitől reá szállott s Heves megyében lévő borsóhalmi jószágát tartozékaival Jákóhalmai lakos Molnár Benedeknek 392130 talléron eladta, s vevőnek e birtokban megerősitését rövid nap alatt igéri.

A német hadak sanyargatásait a nagy kúnok már nem tűrhetvén, küldötteik által felkeresték Lőcsén gróf Caprara Aeneas felvidéki tábornokot, s neki I. Lipót király szabadságaikat megerősitő védlevelét felmutatták, ki is márczius 1-én az alatta álló német magyar és horvát katonáknak megparancsolta, hogy mivel a nagykúnok a közkiadásokra a szokott censust évenként megfizetik, őket senki közülök terhes büntetés alatt zsarolni, háborgatni, nyomorgatni ne merészelje.