Ez időben Pest és Heves megyében a jászkúnok adózási viszonya sok bajra adott alkalmat. Ugyanis Eger vára török kézre jutásakor a Kiskúnság Pest, a Jászság és Nagykúnság pedig Heves megyéhez csatoltatván, e megyék az 1647. 26. t.-cz. által nyert joguknál fogva a jászkúnokat az adókivetésnél taksa fizetés alá vetette, mely a kivetett adó mennyiségéhez képest többszörös volt, ez a jászkún községekre egy öszvegben, az ezekben lakó czimeres leveles nemesekre pedig egyenként, mint a többi hasonló megyei nemesekre vettetett ki, mivel azonban, mint láttuk, a jászkúnok a m. kir. kamarához évenként jelentékeny öszvegű censust is fizettek, e kétszeres terheltetésük miatt nem szüntek meg a kamarához folyamodni, s ha szerit tehették, a taxát vagy egészen megtagadták, vagy egy részét befizették, a fennmaradt részt a megye a kamarai leiratok folytán elengedni volt kénytelen. Igy Pest megye 1668-ban ismételve megkereste Andrásy főkapitányt, hogy a kiskúnsági kerület, mely eddig a megyére adózott, most az adófizetést megtagadta; ugyanezt tették 1671-ben a Heves megyei 378jászkúnok között lakó nemesek is; még inkább feljajdúltak s megtagadták a fizetést, midőn a taxa 1672-ben a jász- és nagykúnságra 1200 frtban vettetett ki. A megyék e miatt folyvást leveleztek a főkapitánynyal, kamarával, főispánjaikkal, magyar és német tábornokokkal, hogy a jászkúnokat a reájok kivetett adó megfizetésére kötelezzék; azonban kevés sikerrel, mert a főkapitány és kamara a jászkúnokat védelmezve, a főispán és tábornokok pedig a megyék panaszait a kamarához terjesztette fel.
A jászkúnok eddig makacs elhatározásának annyi eredménye lett, hogy Heves megye 1675-ben kapunként 24 frt adóból a jászokra csak 200, a nagykúnokra 100 frtot vetett, de mivel a kamara ennek behajtását se engedte meg, a szolgabirói számadásban ez öszveg is töröltetett. A megye azonban ragaszkodott jogához, 1676-ban ugyan ennyit vetett ki, s ismét elengedte, ezúton akarván azon czélját elérni, hogy a megye kapui száma a kamara által alább szállittassék.
Ezért ujitotta meg Heves megye e panaszát, midőn 1677. november 3-iki közgyűléséből a túlságosan kivetett adónak és élelmezésnek katonai végrehajtással beszedése miatt Bulyovszky Ferencz főjegyzőt követűl egyenesen a királyhoz küldötte; a főjegyző részére irásban adott utasitás 4-ik pontjában az foglaltatik, hogy a jászkúnok, kik e megye kebelében kir. földeken, s a megye többi földjeinél sokkal jobb birtokokon laknak, a reájok kivetett adó megfizetését öt év óta (1672) teljesen megtagadták, holott a király elrendelte, hogy a jelen szükséget tekintve annak fizetése alól senki ki ne vétessék, de a méltányosság is követeli, hogy miután a jászkúnok törvénykezési tekintetben e megye alatt állanak, s ennek biráskodási eljárását használják, ennek a közadó fizetésében is segitségére legyenek.
E viszontagságteljes korszak egyik legnagyobb terhét az képezte, miszerint a végvárokbeli német parancsnokok, visszaútasitva a megyék készpénzbeni megtérités 379iránti ismételt kérelmeit, a megyéket a reájok kivetett hadi élelmezésnek természetben kiszolgáltatására kötelezték; igy a Heves megyei szegénység a távol fekvő Ónod és Szendrő végvárakba vala kénytelen az élelmezést szállitani, s az e miatt az átvételnél felmerűlt viszszaélések végre kényszeritették a megyét, hogy e végvárakban a szállitmányok kezelésére rendes perceptorokat tartson anynyival inkább, mivel a végvárak, ezek közt Szendrő parancsnoka arra vetemedett, hogy véres karó, kerék és akasztófával fenyegetve kényszeriti a lakosságot arra, hogy a parancsnok magán szükségletére gabonát, zabot, szénát, hizott sertést és egyebeket szállitson, mint ezeket a megye 1678-ik évi január 10-i közgyűléséből a főispánnak fájdalmasan panaszolta. A hazánkba beszállásolt német hadak német vezérei alatt az élelmezés kezelése német nyelven vitetvén, ez idő tájban kezd emlittetni: „szokatlan fuvarozás vagy forspan“ elnevezés, miből a magyar forspant, a köznép rospontot alakitván, a hivatalos fuvar vagy előfogat helyett hazánkban több mint másfél századig ez elnevezés volt gyakorlatban; a forspan szó Heves megyének 1678-ik évi jegyzőkönyvében fordúl elő először.
A jászok Heves megye által adóval túlterheltetvén, e miatt panaszukkal a kamarához folyamodtak; mely ez évi február 26-i leiratával a jászok felügyelőjét Oláh Jánost értesitette, hogy a jászok az adókivetés alól mentesek nem lehetnek; a mi károkat pedig ezeknek Batik György okozott, ez iránt a szokott módon keressenek orvoslást.
Ez év tavaszán április 21-én Füleken Koháry Istvánt füleki kapitány mint Szelepcsényi érsek meghatalmazottja Pest megye tisztujitó közgyűlését megtartván, miután id. Michalek Miklós helyettes alispánnak megválasztatott, tárgyalás alá vétetett a halasi lakosok ügye, kik bizonyos dologban a törökhöz való folyamodással vádoltattak, minek folytán a megye elhatározta, hogy e város földesurai megintessenek e tárgyban igazságszolgáltatás végett, minek elmulasztása 380esetén a halasiak perbe idézésére az alispán felhatalmaztatott.
A megye gyakori felterjesztésére gróf Eszterházy Pál meghagyta gróf Csáky Pálnak a lévai kapitánynak, hogy több kicsapongó végházbeli katonákat büntessen meg; a mire anynyival nagyobb szükség volt, mivel a közgyűlésen Tóth Pál gödöllői paraszt hadnagy ujabban panaszolta, miszerint ő több társaival némely kolduló rabokat, kik lopáson kapattak, üldözni kezdte, azonban e közben több lévai katonák által megtámadtatván, csaknem halálra verettek; minek folytán elhatározta a megye, hogy magát Nógrád, Heves, Szolnok megyékkel s a jászkúnokkal érintkezésbe tévén, a kiket közűlök elfoghat, azokat az alispán kezéhez kell átadni.
Ez időben a jászkún birtokok több jogtalan megtámadásoknak, erőszakos foglalásoknak valának kitéve. Igy Heves megye ez évi április 20-i közgyűlésen Oláh János, mint a jászkúnok lovas ispánja jelentette, miszerint Nagytúr város lakosai nem régen Túr és Csorba puszta közötti határigazitás alkalmából, a törökhöz folyamodván, azokat a határokra kihivták, s Csorba puszta egy részét, melynek békés birtokában a kevi lakosok voltak és vannak, e törökök segélyével városuk határához határdombok hányásával is csatolták; ennek tehát Oláh a turiak marhái elvesztése és embereik befogatása terhe alatt a megyénél ellentmond.
Másfelől a lévai végvárbeli katonák a kiskún puszták elfoglalására törtek. Sikerült is Hamar István lévai várkapitánynak 1673-ban Halas székváros határában eső Fejértó, Balota, Reketytye, Füzes, Eresztő kún pusztákra kir. adománylevelet nyerni, ezek birtokába magát beigtatni, a halasiakat az ő részére haszonbérfizetésre kényszeriteni, kik az ekkori veszélyes időben nem tudván másképen biztosan a haszonbért Lévára eljuttatni, középen kivájt botba rakták bele az aranyokat s igy küldték fel; ha pedig bármi okból késedelmesek valának, ott termett nálok többed magával Kakas nevű lévai katona, öszszeszedte a halasiak marháját, s útnak 381inditotta Léva felé, melyeket azután a halasiak, a kecskeméti homokok között utólérvén, úgy váltottak ki.
Ily könynyű lévén az időben a Dunatiszaközi lakatlan pusztákon erőhatalommal birtokot szerezni, 1676 körűl Orgovány és Kozma kún pusztákat foglalta el nevezett Hamar; mit az e pusztákat haszonbérlő kecskemétiek engedni nem akarván, Pest megyéhez folyamodtak, melynek megbizásából ifj. Vatay Pál szolgabiró által hit alatt kihallgatott tanúk igazolták, hogy Kozma nem külön föld, hanem tartozik Orgoványhoz, mely mint kún puszta a kamaráé. Erre Hamar lecsendesedett, hanem 1678-ban Szent-Péteri János lévai vitéz harmad magával ide lejárván, több izben anynyira háborgatta s fenyegette a kecskemétieket, hogy ezek e miatt Orgoványnak már feléje se mertek menni. – Ugyan ezen Szentpéteri társaival Ferenczszállása nevű kún pusztát is törekedett elfoglalni oly módon, hogy ebből Bogacz nevü földet akart magának kiszakitani, mely név pedig régi tanúk szerint is e pusztában soha nem létezett. A kecskemétiek e panaszaikat ez évi április 24-én Andrásy főkapitány elé terjesztették, kérvén, hogy gróf Csáky Pált nevezett lévai végházbeliek megfenyitése végett keresse meg, s őket e kún puszták birtokában megoltalmazza.
Ez időben a jászok is a végbeliek által többféle módon háborgattattak. Április 30-án megjelentek Jászberény városában több putnoki és ónodi katonák, kiket a város étellel, itallal és abrakkal ellátott, de ezt keveselvén, csizmát, kalpagot, dolmánnak rását, nadrágnak granát posztót s egyebet követeltek, s mivel ezt mind elő nem állithatták, Nagy Pál Gyurka katona egy városi lakost karddal veszélyesen megsértett; erre a jászberényiek feltámadtak, s azokat a városból kiűzték, a városon kivűl azonban a latrok visszafordulván, négy jászberényi embert, ezek között a város kocsisát halálig verték, lovaikat, ezek között a városét is elvitték; Szabó Lukács katona pedig azzal fenyeget, hogy egy berényi pásztor se marad meg előtte, mert halálig kinozza, a mezőkön talált ekéket, szekereket tűzzel 382égetik meg. Midőn rajtok a tatár és a kurucz hatalmaskodott, az őket el nem pusztitotta, de „ezek az felső párton lévő némely katonák“ egész erővel az ő elpusztitásukra törekesznek. Ez iránti keserves panaszát május 1-én kelt levelében terjesztette Jászberény város tanácsa Andrásy főkapitány elibe, hogy keresse meg a tábornokot, kegyelmezzen az alföldségnek, küldjön erős parancsolatot a végbeli kapitányokra, hogy ezek az illetőket büntessék meg, mert különben az ilyenek miatt a jászság és az alföldség elpusztúl „az mint hogy el is kezdettek némely helyek pusztúlni“, s a város egyenesen a királyhoz lesz kénytelen folyamodni.
A végbeliek ily garázdálkodása tette szükségessé, hogy Heves megye a paraszt vármegye részére kidolgozott utasitást a jászkúnok részére ez évi május 3-i közgyűléséből ujólag kiadta, s a paraszt vármegyét nálok nagyobb erővel szervezte.
Ily viszonyok között a jászok a kamarához való tartozásukkal hátralékban maradván, őket május 11-én a kamara felszólitotta, hogy a censust a szokott ajándékokkal együtt hozzá minél elébb vigyék fel.
Azon jognál fogva, miszerint Mátyás királytól nyert kiváltságlevél alapján a szegediek a kiskún pusztákat legeltették, hogy mily hatalmaskodással jártak el, mutatja azon eset, miként Tajó és Badoglár, valamint jelenleg, úgy a régi időben is, mint elpusztúlt faluk határai a székváros Halashoz tartoztak, melyeket azonban a gyakori pusztulások alatt a szegediek elfoglaltak, azonban az ily pusztáknak bőviben lévén, e két saját pusztájokat a halasiaknak bérbe adták, mivel azonban ezek később a bérfizetést megtagadták, őket ezek használatából kiverték, s e miatt a halasiak a kamarához folyamodván, ez 1678. junius 25-én kelt rendeletével megbizza Bezzegh Györgyöt, hogy e két puszták ügyét a halasiak és szegediek között intézze el.
E közben a király a kegyetlen Kobb helyébe gróf Leslie Jakabot udvari haditanácsa elnökét rendelte felső Magyarország parancsnokává, egyúttal meghagyta 383Heves megyének, hogy a katonaság részére százezer köböl gabonából reá eső részt egy frtjával szolgáltassa be; mire a megye augusztus 3-ki közgyűléséből felirt, hogy a reá eső nyolcz ezer köblöt nem adhatja meg, mert a megye némely vidékein a pestis ragálya dühöng, s az országutakat a felkelők elfoglalván, a közlekedés veszélyes, s már kárt is vallottak, mert a kivetés fejében titkon gabonát akarván szállitani, a felkelők nem csak a gabonát és marháikat elvették, hanem néhány faluikat is elpusztitották.
Az ország terhei e közben mind súlyosabbá váltak. Pest megyének szeptember 5-én tartott törvényszéke értesittetett azon királyi rendeletről, mely szerint a megye kapuira 16 frt adó vettetik, ezenkivül fenmarad elébbi mértékben az accisa, melyet a mészárszéken fontonként kimért hústól, korcsmai bortól, és pálinkától kell fizetni. E mellett az egyes birtokok határai is zavarodtak, mire mutat az, hogy Koháry István mint Kecskemét városi első földesúr ezen város és Lajos kiskún puszta, Majláth Miklós kir. ügyigazgató pedig Kisbalázs nevű kiskún puszta és Izsák falu között Nyéki Gáborné Gombkötő Mária ellen határigazitás végett Pest megyétől küldöttséget kértek.
Ez idő tájban az elégületlenek ügye kedvező előhaladást nyervén, Teleky némely megyékben tisztujitást tartott; mire Leslie tábornok augusztus 13-án kelt levelében meghagyta a megyéknek, hogy az ilyen új tiszteknek ne engedelmeskedjenek, hanem fogassák el őket.
Heves megye is kezdett az elégületlenekhez hajlani, azonban a német tábornokok bosszújától félvén, ezekkel a hivatalos összeköttetést fentartani még jónak látta, s a tábornokhoz irt leveleit továbbitás végett szendrői parancsnok Marczell Ferenczhez küldötte, ki azonban ezt neheztelvén, szeptemberben ráért Heves megyére, hogy ettől jövőre kimélje meg, mert a tábornok megérdemli, hogy hozzá leveleiket külön postától küldjék el, ha tudtak a rebellisek táborába külön követeket küldeni.
384A Tököly szerencséje végre rábirta a királyt, hogy az ország adóját 200 ezer forintról 170 ezerre, azonban az accisák fentartása mellett, leszállitotta; azonban az ingyen közmunkák körűli visszaélés anynyira ment, hogy midőn Vallsegh szepesi kamarai administrator e közmunkát sürgette, Heves megye deczember 14-iki közgyűléséből néki azt válaszolta, hogy már eddig is sok közmunkát küldött Ónodra, de a melyet a szegény nép nagy kárával Pető főkapitány magán házak s nem e végvár épitésére használt fel.