Erdélyben Bánfi Dénes, mivel Bécshez szitott, életével lakolt, s Teleky Mihály vette át a hatalmat, ki a franczia és török udvarnál a kuruczok részére segélyt sürget, a franczia udvarral a szerződés létrejön. 364Erre Leopold a magyar urakkal Pozsonyban és Bécsben a béke helyreállitása végett tanácskozmányt tart, de mivel az alkotmányos kormányt helyreállitani nem akarja, eredmény nélkül.
Spankau meghalván, helyét 1676-ban Strassoldo foglalja el, ki a bujdosóknak bocsánatot hirdet, de ezek szavainak nem hisznek, mire ujra megkezdte a kegyetlen kivégzéseket, s Debreczent feldúlatta; viszszatorlásúl a kuruczok őt Ónodnál megverték; Jászót felégették, a tokaji szüretet és Nánást elfoglalták.
Strassoldót ismét Kobb váltotta fel; ennek ismételt kegyetlenkedései a békéltetési kisérleteket újra meghiusitották anynyival inkább, mert Köprili Ahmed 1676-ban történt halálával az uj nagy vezir Kara Mustafa nyiltan a kuruczokhoz hajolt, s franczia pénzen fogadott hat ezer lengyel és tatár hadak 1677-ben az országba jövén, a 15 ezernyi erdélyi haddal egyesűlve oly sikert vivtak ki, hogy Nyalábnál és Böszörménynél majd két ezer labanczot levágtak.
E közben a magyar bujdosó elégületlenek ügye kedvező fordulatot nyert. Apafy a három év óta tárgyalás alatt lévő fontos szövetséget XIV. Lajossal Varsóban 1677. május 27-én megkötötte; a porta titokban pártfogolta a felkelőket, a franczia király nevében gr. Bethunenal kötött szerződés szerint Apafy, s a számüzött magyar urak 15 ezernyi sereget állitanak, melynek fővezére maga Apafy, helytartója Teleky lesz, ki 12 magyar tanácsos és a franczia követ befolyásával intézi a hadviselést, a franczia követ is küld egy dandárt Lengyelországból, s a franczia udvar most 20 ezer, azután évenként 100 ezer tallér segélyt ajánlott a hadviselésére.
Az erdélyi hadak egy része augusztus 7-én Kővárra, másik része Vesselényi Pállal Tasnádra érkezett, s a franczia segéd-hadak érkezésének is hire terjedt, kik 11-én Teleky és Tököly Imre által fogadtattak; majd megtudván, hogy a német hadak miveletének központja Böszörmény, az erdélyi hadak egy része a Berettyó mentén Szalárd, Bihar és Bereg-Böszörmény 365felé huzódott; innét irt Tököly Debreczenbe Budanthoz, hogy az ő nevében kisértse meg a böszörményieket a magyar párthoz való állásra. Ez alatt a Radics vezérlete alatti végbeliek nagy része Karczag-Ujszállás tájékára érkezett, hogy onnét a Sár-rét felé nyomuljon; Berettyó-Ujfalunál Tököly 800 hajdúval egyesitette seregét, s ki volt tűzve, hogy Tályainak az ónodi kapitánynak hadaival Derecskénél fog egyesülni, azonban mivel időközben Kopp és Barkóczy a Tiszán átjövén, Kállóba szállottak, Pap Israelnek a maga hajdúival Diószeg felé kelle vonulni; igy azután Tököly az ónodi megérkezett csapatokkal együtt a franczia és magyar táborral egyesülvén, Debreczenbe mentek, ezalatt Vesselényi ide közel Téglás falunál ütött tábort, czéljok lévén Böszörmény megtámadása, ide érkezvén, a böszörményiek egyezkedni kezdtek, ez nem sikerülvén, Tököly nehogy a már Eszlárnál lévő Kopp által véletlen megrohantassék, deczember 6-án Böszörményt ostrom alá vette, de sokan elesvén, s egy franczia tiszt is elfogatván, visszavonultak táborukba, honnét 8-kán Debreczenbe viszszahuzódtak, ezalatt Kobb Böszörményhez hadaival megérkezett, mire decz. 15-én Tököly hadaival Konyár felé elvonúlt s 16-án a végbeliek egyenesen a magok szállására Ványa és Túr felé, Tököly Kerekiben, a tatárság Kis-Marja körűl, a mezei hadak Kereki vidékén lévő falukban szállott meg; Kobb pedig hadait Kállóba és Ecsedre elhelyezvén, maga Kassára viszszament.
Ezután Tököly az 1678-ik év elején Püspökiből Szalontára, hol az egész tatárság szállásolt, majd Püspökibe visszajött, a francziák Harsányba és Biharba szállásoltattak el. Tököly B.-Böszörmény, Vekerd és Gyarmaton át Ványára ment, innét jan. 15-én megindulván, déltájban Kevibe érkezett, hol meghálván, másnap Fegyvernekre ment, hol a Tiszán átkelvén, Sülyön át Hevesiványba érkezett, innét Gyöngyösre; de a végbelieknek Árokszálláson hirük se lévén, annak hirére, hogy ezek Kecskemét felé takarodtak le, elindult január 19-én Árokszállására, innét 18-án 366„Jászberény nevü magyar városba“, innét 22-én Szelén át Szt-Mártonba érkezvén, meghallá, hogy Túron sürgős levelek várják, 24-én Kecskemétre ment, hova 26-án Fai István Túrról erdélyi sürgős levelekkel megérkezett; Fái István január 27-én a városházához felgyülekezett végbeliek előtt jelentette, hogy ha elfogadják, Teleky tovább nem halasztja kijövetelét, a vitézlő rend örömmel elfogadta, s kisérete és fogadása iránt intézkedett. Innét 28-án megindulván Szolnok felé, a szolnoki bég fele útig való kisérete mellett 30-án Túrra megérkezett, hol az ónodi tisztek által fogadtatott; 31-én innét Ványára, itt a szendrei tisztek fogadták.
Ezután Komádin át február 2-án Harsányba érkezett, hol Bohan franczia tábornokkal, s a végbeliek követeivel ónodi lovas főhadnagy Hajdu János és Szőllősi hadnagyokkal találkozott; innét Teleky fővezérűl elfogadása határoztatván, Erdélybe vonultak, hol márczius 7-én Somkuton nagy gyűlést tartván, az oda érkezett Telekyt fővezérnek mind a végbeliek, mind az Abauj megye zászlója alatt álló 12 megyebeli nemesség küldöttei megválasztották, s ilyennek a francziák is elfogadták, s feleskették, mellé 12 tagból hadi tanácsot, s a portára, Lengyel és Franczia országba, Erdélybe, Budára, Egerbe, Váradra a követségek megválasztattak, s mint el lett határozva, Tököly Ványa felől márczius 21-én Túrra megérkezett, itt várva az alárendelt hadak összegyülekezését, mi végett Deák Ferenczet a Sárréte mellé innét el is küldte. Ez alatt visszatért az Egerben járt követség, a pasa részéről kedvező igérettel, egyszersmind rettenetes panaszokkal, hogy a Tiszántuli részen az egri pasaságban mily rettenetes tolvajlást, pusztitást tesznek a végbeli lovas és hajdú vitézek, különösen Bakos Mihály és Petneházi Dávid, kiket a pasa levelében már meg is fenyegetett; kiknek megbüntetését a jelen volt tiszteknek Tököly megparancsolta, egyszersmind Telekyt márczius 30-án értesitette, hogy a katonák elő nem állása miatt az indulást elhalasztani kénytelen. Április 8-án Tököly a hozzá katonák nélkül, kiket prédálni 367felküldött, érkezett Borbély György hadnagyot vasra verette, ez alatt más hű végbeli tisztek két rabló végbelit fel is akasztattak Szalók vidékén.
E szigor használt, kezdtek gyülekezni a hadak, minélfogva Tököly Ujvári András gyalog hadnagyot megbizta, hogy maradjon 70 hajdúval Túron, s e városnak segitségével mindenre vigyázzon, a szökevény katonákat visszakergessék s meg is büntessék. April 12-én Túrról Tököly feles számu hadakkal megindúlt s 14-én Kismarjára érkezett, hol a hadak gyülekezéséről kedvező hírek várták, honnét a németről hirt hozni, több végbeli hadnagyot portyázásra küldött. Végre Teleky is pénz és csapatbeli várt segélyt megkapván, megindúlt, s Tököly hadaival Tasnád vidékén egyesült május 11-én, hol a csapatok szervezését vették munkába.[1] Itt hallották meg, hogy Urbán német tábornok a rakomazi sánczba szállott, vele Barkóczy is, de csak 3 zászlóval, a többi hada ki Szathmárt, ki Kállóban és Böszörményben van.
Látván Leopold, hogy a kuruczok ügye a francziáktól, lengyelektől és törököktől gyámolittatik, 1677. év végén a magyar tanácsosokat a belbéke helyreállitása iránti véleményadásra felszólitotta, de az ezek által tett javaslatoknak más sikere nem lett, mint az, hogy a szörnyeteg Kobb a kassai főkapitányságból ismét visszahivatván, helyét a szinte idegen, gróf Wrbna foglalta el. 1678-ik év tavaszán a lengyel hadak, az elégületlenek és az erdélyiek serege Nagybánya táján táborba szállottak, hol azon nevezetes esemény történt, hogy Teleky Mihály és Vesselényi Pál a fővezérlettől visszavonulván, az egész sereg egyező akarattal Tököly Imrét a vezérnek született ifjú grófot kiáltotta ki vezérévé s fejedelmévé, s ez által a főhatalom gyakorlásában egység hozatván be, a kurucz hadjárat kedvezőbb fordulatot nyert.
E közben a Jászságon a fel s alá járó katonaság mind több garázdálkodást követett el, mert nemcsak 368hogy a birákon vég abákat és csizmákat szitkok és fenyegetések között zsaroltak, hanem midőn valamely sereg közeledett, az előcsapatbeliek az előljárásért vagy egy pár csizmát, vagy helyette egy bőrt vagy végabát kivánt; a kolduló vasas rabok pedig pálinkát hordván alá, azzal a falu szélén megállottak s ezt hirűl adták a katonáknak, kik erre a faluba bemenvén, erővel bevitették a birákkal oda a pálinkát, ezt a katonaság megitta, de az árát sok szidalmazás és fenyegetés mellett a szegény embernek kelle megfizetni; mindezt a Jászság tovább nem tűrhetvén, panaszukkal ujólag Koháry füleki főkapitányhoz folyamodtak, ki 1676. január 17-én kelt levelében megparancsolta, hogy a „vitézlő rend e rendetlen cselekedetek nélkül ellégyen, a kolduló és pálinka hordozó rabok alá is a Jászság szekeret ne adjon;“ különben az e miatt őket zaklatók büntetésbeli jutalmukat elveszik.
A rabok részére szekéradás ez időben nagy teher volt a községeken, úgy hogy Pest megye ez évi márczius 6-án tartott közgyűlése ez iránt azt határozta, hogy a kolduló rabokat nem kötelesek fuvarozni, hanem a vasas rabok irányában, ha már ezt a töröktől sem tagadják meg, méltányos, hogy ily segitséggel legyenek.
E kor jellemzéséül érdekes felemliteni, hogy Pest megye törvényszékén Végh István bepereltetett törökösségért a miatt, mivel leányát férjétől török kadi által választatta el, s kértére Tas faluban a török határjárást eszközölt; ez ügy végleges elintézésére a törvényszék 1676. ápril 14-én az alispánt tiszttársaival küldte ki, s azzal végződött, hogy Végh István törökösségért, bár az teljesen reá nem bizonyosodott, különös fenforgó okok figyelembevétele mellett, 300 frtra büntettetett.
Ez időben hasonló törökösség miatt Pest megye a kún-sz.-miklósiakat is perbe idézte a miatt, mivel egy ottani lakos Pöthe János szolgája által nejét megöletvén, e miatt őket a községi előljáróság elfogatta, azonban nem az alispánhoz, hanem a török kezébe szolgáltatta; Kún-Sz.-Miklós e végett a pozsonyi kamarához 369folyamodott, mely ez ügyben a megyét megkeresvén, ez évi május 13-iki közgyűlésen a megye azt határozta, hogy válaszolni kell a kamarának, hogy a per a kún-sz.-miklósiak, nem mint kir. szabadosok, hanem mint e megyei paraszt kapitányok ellen, kik letett esküjök daczára a megyei utasitás ellen vétettek, indittatott; egyébiránt a törökösség miatt a kún-sz.-miklósiak ellen földesúri igazságszolgáltatás végett azok főkapitánya Andrássy Miklós megintetik a nélkül, hogy ezért a megye tszéke által kitűzött megjelenési határidő alkalmaztatnék. Erre a kamara visszairt, hogy a kún-sz.-miklósiak e per terhe alól mentessenek fel; mire ez évi julius 8-iki közgyűlésből azt válaszolta, hogy ebből sok szabálytalanság és a megye pallos jogának meggyengűlése következnék, ha a világos hazai törvény ellen vétő szabadosok és kúnoknak per útján leendő megbüntetése elmulasztatnék; minélfogva a kamara megkeresésének a megye eleget nem tehet; és minthogy a megyei törvényszék még ez évben e törökösség miatt a kún-sz.-miklósiakat 500 frt birságra büntette, ennek következtében a kamara 1676. deczember 29-én megkereste a megyét, hogy a kúnok feletti törvényhatóságtól, s most hozott határozatától álljon el; mire a tszék 1677. márczius 26-án kijelentette, hogy ezt nem teheti, s ahhoz továbbra is ragaszkodik; jövőre azonban ha ezen kún szabadosok az őket nyomorgató gonosztévők elleni védelemre nézve e megyétől külön szakadni akarnak, s e miatt a latrok részéről rajtok kárositás történik, azt ne a megyének, hanem magoknak tulajdonitsák, s hogy a megye a kamara további zaklatásaitól meneküljön, junius 14-iki tszéken egyhangulag kimondotta, miszerint a kún-sz.-miklósiak által fizetendő 500 frt birság Fülek végvár belvárosa falai épitésére Koháry István főkapitány kezébe utalványoztatik.
Ez ügyben a kún-sz.-miklósiak küldöttjeik által a pozsonyi kamaránál több izben megjelenvén, előadták azon panaszukat is, hogy ők kereskedés végett harminczad és révvám fizető helyeken gyakran megfordulván, 370itt a régi királyoktól nyert szabadságaik ellenére a rendes harminczadon felül rajtok szokatlan és rendkivűli fizetéseket zsarolnak; ennek következtében a kamara 1676. junius 11-én kelt védlevelében meghagyja, hogy senki őket járásokban, kelésökben a rendes harminczadon felül más fizetés követeléssel terhelni, zaklatni, s kárositani ne merészelje.
E közben Gyöngyös városa és vidéke, Borsod megye egy része, valamint a jászok az egri pasa s szolnoki bég zsarolásait, önkényes adófelemeléseit tovább nem tűrhetvén, a részbeni panaszok előterjesztése végett magoknak az egri török uraknak biztatására a török császárhoz követeket küldöttek, kiknek útiköltségeit a gyöngyösiek és jászberényiek, mint két leghatalmasabb város lakosai előlegezték oly módon, hogy a szükséges pénzt az egri török uraktól vették fel kölcsön; e követség eljárásának eredménye nem ösmeretes, azonban Heves megye jegyzőkönyvei tanúsága szerint a gyöngyösiek és jberényiek az előlegezett költséget a megyei falukra kivetvén, bár úgy a kivetésben, mint annak beszedésében a Heves megyei paraszt hadnagyok megegyeztek, később azonban ezt megtagadták, sőt e miatt Koháry István és több birtokosok Patha városra nézve 1677. február 26-án az erőszakos behajtás ellen panaszukat és ellenmondásukat a megyénél kijelentették. E közben a török urak azonban megúnván már sürgetni kölcsön pénzüket, bár Jászberény városa a maga illetőségét nekik lefizette, mégis Jászberényből „egy becsületes esküdt polgárt“ elfogván rabságra vitte, a mi kényszeritette a jászberényieket, hogy február 19-én panaszt tegyenek Andrásy főkapitányuknál, ki a megyét ez öszszeg beszedésének előmozditása végett megkeresvén, a megye, bár e kivetés beleegyezése nélkül történt, s ennek több földesúr ellenmondott, azonban a török részről felmerülhető kellemetlenségek kikerülése végett, ennek behajtását márczius 10-iki közgyűléséből elrendelte.
Azonban nemcsak a török, hanem a magyar végvárak parancsnokai is zsarnokoskodtak; igy 1676. 371végén a szendrői parancsnok több Heves megyei nemest fogságra hurczolt, kikért 1677-ik évi január 20-iki közgyűlésből a megyének kelle magát közbevetni; sőt a német vezérek a megyei igazságszolgáltatásba is beavatkoztak; igy nagykőrösi lakos Kövér István nemes ellen törökösség miatt inditott ügyet Komáromban Hofkirchen vezér saját törvényszékén intézvén el, Pest megye február 13-iki közgyűléséből őt megkereste, hogy a nemesi előjogok sérelmével jövőre ily biráskodást ne tegyen.
A megyék helyzete másként is igen nehéz volt, mert gróf Kollonics a pozsonyi kamara elnöke az adóhátralékok behajtását keményen sürgette, de másfelől a budai vezér ezt szigorúan eltiltotta; ily kétes helyzetben Pest megye február 13-án a török parancsot a hadi tanácshoz felterjesztette, hogy mi tévő legyen.
Ugyan ez év elején a jászberényiek több panaszszal járultak főkapitányukhoz; mert határjukból a mihálytelkiek egy darab földet elfoglalván, mivel ezt a jászberényiek nem engedték, amazok a török urakhoz folyamodtak igazságért, kik a törvénykezési dijak, birság s e mellett ajándékok reményében a jászberényieket magok elibe törvényre idézték; s e mellett a füleki végbeliek pinczéjöket feltörve, rajtok erőszakoskodtak.
Ez alatt a jászberényi eskütt még mindig Eger várában sinlődött rabságban, mert ha a megye rendeletére a Heves megyei faluk az ő illetőségüket befizették is, a török azon ürügy alatt, hogy a Borsod megyeiek még adósok, a jászberényi esküttet folyvást fogva tartotta; megkérték tehát márczius 22-én a főkapitányt, irjon a Borsod megyei alispánnak, hogy ez a megye hadnagyainak a tartozásnak Egerbe befizetését hagyja meg.
Ugyanekkor azt is jelentették a „jászberényi főbirák Muhoray Lukács, Thott Mátyás és az böcsületes tanács“ a főkapitánynak, hogy legközelebb a Paraszt vármegye egy házi tolvajt fogott meg, a törvény halálra itélte, ők azonban a főkapitány hirével készek vele törvény szerint eljárni.
372Ez időben a becsületsértésnek egy külön neme is szokásban volt. Dömsödi lakos nemes Hajós Istvánt Hugye falubeli Nagy János Füleken többek jelenlétében törökösnek mondván, ezért őt Hajós Pest megyénél feljelentette; azonban a márczius 26-i tszék előtt panaszlott szavait viszszavonván, s ez által Hajós megsértett becsületét helyreállitván, az ügy kiegyenlittetett.
A laczháziaknak aligha sikerűlt ügyöket ily könynyen elintézhetni, mert ezeket ugyanazon törvényszékhez valaki feljelentvén, a törvényszék megkereste a kamarát hogy a laczháziak ellen a törökhöz folyamodás miatt törvényt láttasson.
Ez időben Andrásy főkapitánynak jászkúnsági lovas ispánja, az erélyes és buzgó Oláh János, a vitézi érdemeiért 1668-ban czimeres nemesi levelet nyert fülekvári hadnagy volt, ki nem csak a jászkún birtokok sértetlen megtartására ügyelt, sőt azokat az ekkor divatozó szokás szerint foglalásokkal szaporitani is igyekezett; igy Hugyé Pest megyei falut elfoglalván, azt a Kiskúnsághoz csatolta, de a minek tulajdonosa Szabó Györgyné Paksi Susánna a márczius 26-i törvényszéken ellenmondott.
A jászok sanyargatásának se vége, se hoszsza nem volt. Ez év kezdetén a hatvani bég fenyegetés mellett megparancsolja a jász Gál-Szt-Györgyi birónak, hogy hozzá egy embert küldjön be; a biró elmulasztani nem merészelvén, beküldötte hozzá Szekeres Máté szegény embert, kinek a török ur egy levelet adott kezébe, hogy Szepsiben lakó jobbágyaihoz vigye; Szekeres azt a szepsi birónak átadván, ez mint kémet elfogatta, s beküldte Kassára, hol rabságba tétetett, a mit a szt-györgyi biró sok idő mulva megtudván, keserves panaszára a jászberényi tanács április 15-én ez ember kiszabaditása végett a főkapitányt megkérte.
Ez időtájban Oláh János főtiszt Kovács Györgynek a jászapátiakkal, s az árokszállásiaknak az egri káptalannal való ügyeiben irt május 3-án és 4-én Fülekről Andrásy főkapitánynak Eperjesre, ki itt ekkor betegeskedése 373miatt orvosi gyógykezelés végett tartózkodott; a főkapitány május 14-én szintén Eperjesről kelt válaszában értesiti főtisztjét, hogy Kovács Györgynek az apátiak ellen egy ló miatt van követelése, s ez ügyben folyamodott a szepesi kamarához, mely utasitotta a főkapitányt igazságszolgáltatásra. Ez ügy már elébb a jászberényiek törvényén forogván, ezek által utasitotta az apátiakat, hogy vagy folytassák a törvényes eljárást, vagy egyezzenek ki, azonban egyiket sem akarják, mivel az apátiak ügyöknek Jászberényben való elintézésével nincsenek megelégedve, minélfogva beleegyezik főtisztjének azon javaslatába, hogy ez ügyet Füleken intéztesse el, bármelyik félnek is a főkapitányhoz való fellebbezhetés fenhagyatván; most hát már a jászberényiek ez ügybe ne avatkozzanak, s Kovács is bármi hatalmaskodástól tartózkodjék.
Oláh János azon tettét, mely szerint Szt-András puszta használásától az árokszállásiakat a káptalannak egyszerü eltiltása ellen megintést eszközöltetett, a főkapitány nem csak helybenhagyja, hanem őt a régi gyakorlat további fenntartására utasitja; ő maga is fog e tárgyban irni a káptalannak, de ha rosz hiszemmel birják e pusztát az árokszállásiak, jobb lesz, ha a káptalannal kibékülnek.
Arról is értesiti végül főtisztjét a főkapitány, miszerint nála a kőrösiek levélben panaszkodnak, hogy tőlök Lajos puszta egy részét a kecskemétiek elfoglalták; tiltassa el tehát ezeket, s ha nem használ, ellenök törvény utján járjon el, ha szükséges, a határokat jól ösmerő öreg emberek meghallgatása mellett határigazitást is eszközöltessen.
Oláh János idejében a jászdósaiaknak a szomszéd tarna-örsiekkel határvillongások támadván, a dósaiak Bozóky István jászberényi tanácsnokkal Fülekre Oláh Jánoshoz folyamodtak, kinek eszközlésére az ügy megvizsgálása Dévai János szolgabiróra bizatott; ez azonban a török engedélye nélkül e végett kimenni nem merészelvén, a dolog elhaladt, mig nem az őrsiek azzal kezdték fenyegetni a dósaiakat, hogyha a határ 374eligazitására ki nem mennek, ők jelentik ezt Hevesen lakó török földes uruknak, ki majd néhány dósai embernek fejeket fogja elszedetni. Ekkor a dósaiak Bozókyval elmentek Hatvanba Duló agához, s az ettől nyert engedélylyel a szolgabiró kiment, a helyszinén vizsgálatot tartott, a tanúkat kihallgatta, s ezzel a dósaiak az őrsieket Fülekre idéztették törvényre, hol az őrsiek egyebek között azon tanú vallomásával védekeztek, miszerint a kérdéses három határnál nem régen Csömörben egy Kazán nevü ménes pásztor meghalván, mivel ez határukban történt, az őrsiek kimentek, eltemették, s a temetési engedély diját az őrsiek fizették meg a töröknek. Mily eredménynyel lett ez ügy elintézve, nem tudni.
Ez időszak országos nyomorát élénken előtünteti azon esemény, hogy Gyürky Pált, ki Nógrád megyének fő-, Heves megyének pedig helyettes főjegyzője volt, a miatt, mivel Heves megye a kivetett adót be nem szolgáltatta, s a kassai értekezleten elibe irt öszveget meg nem igérte, Strassoldó ez évi április közepén letartóztatta, mit Gyürky Heves megyének május 19-én azzal adott tudtára, miszerint most az iránt kivánnak tőle javaslatot, hogy Heves megyén a kivetett adót mi módon lehetne megvenni. Erre a megye Gyürky kiszabaditása végett Strassoldót, a kamarát és a főispánt megkérte, s ezt junius 3-ki közgyűlésből ismételte.
Sőt úgy látszik, több tagú követséget küldött ez ügyben Strassoldóhoz a megye, a kik azonban Kassán szintén letartóztattak, mint ezt Heves megye augusztus 25-iki közgyűlésén felolvasott levelük mutatja, melyben a megyét eljárásuk eredményéről, s letartóztatásuk módjáról s fogházbeli állapotukról értesitik. Erre a megye elhatározta, hogy mind ujabb követ, mind levél által megkeresi a szepesi kamara administratorát báró Valsegh Bernátot előadni, hogy a szegény nép mily keservesen panaszolja nyomorúlt sorsát, elnyomatását, zsaroltatását, melyet a katonai végrehajtások s marhái elhajtása miatt szenvedni kénytelen, s bajai orvoslása végett a megyét Isten szerelmére kéri; 375– s mily fájdalmas lehet e megyének, hogy e szegény nép védelme ügyében küldött követei hallatlan módon, s a nemzetközi jog sérelmével letartóztatnak, s nem is szállásukon, hanem köz fogházban őriztetnek. Ez eljárásnak jövendőben az is lesz következménye, hogy a megye követeket küldhetni nem fog, mert mindenki elréműlvén, azt senki elvállalni nem akarja. E megvetést és gyaláztatást a megye közönsége kénytelen a királynak feljelenteni, miután látja, hogy a király kegyelem levelének ellenkező magyarázat adatik, sőt e megye mostani szerencsétlen helyzetében meg is gyaláztatik. E megye ugyanis a török által rendes székhelyéről Egerből a török által kiűzetvén, Füleken mint zsellér vonta meg magát, s ha kellett, a király és haza ellenségei ellen életét, vérét áldozta, s mind ez most hála fejében azzal viszonoztatik, hogy ha feljajdúl keserves panaszával elviselhetlen károsittatása miatt, azon választ nyeri, hogy a háborúnak ezen terhe a bűn büntetése lévén, azt békévél kell tűrni, sőt a király rendelete ellenére a végrehajtás szigora megujittatik, sőt követei letartóztatnak.
De mind ennek nem volt sikere, úgy, hogy a megye követeinek a fogságban sanyarú helyzetét tekintve végre engedni, s szeptember 15-én azt határozni volt kénytelen, miszerint megirja a kamarai administratornak, bocsássa követeit szabadon, s ő kész a gabona helyett pénzt vetni ki; erre annál nagyobb szükség volt, mert ez ügyben az egri püspök Bársony György mint főispán a megye levelére szeptember 30-án azon kevéssé vigasztaló szavakban válaszolt, hogy ő ugyan a követek kiszabaditását a kamarai administratornál előmozditja, azonban czélszerű lenne közbejárás végett Kobb tábornokot is fölkérni; mely tanácsot a megye azonnal teljesitett is.
E zsarnok eljárás, bár a követek úgy látszik ez évi szeptemberben szabadon bocsáttattak, szomorú intő például szolgálván, a jászok ez évi 861 frt 25 drt tevő censusukat Pozsonyban a kamara föpénztárnoka Fronek Jánosnál julius 19-én lefizették.
376E fizetésbeli buzgóságot igyekezett a kamara a jászkúnok jogai védelmezésével viszonozni; mert a nagykúnok panaszkodván előtte, hogy a Túr városiak, a török segélyével, a nagykún terűleten uj határhányást eszközöltek, a püspökladányiak és nádudvariak pedig erőszakos foglalásokat tettek, megkeresi tehát Heves megyét, hogy ezeket az ily erőszakos foglalások ellen kellő védelemben részesitse; írt ezenkivűl az egri káptalannak is, hogy az árokszállásiakat szentandrási homok vagy telek használásától, melyet ők ember emlékezete óta békésen birnak, erőszakos tilalommal ne háborgassa; sőt szeptember 6-án Andrássy főkapitányt is utasitotta, hogy az árokszállásiakat e birtokban Heves megye ellen oltalmazza meg.
A Kiskúnság területe is hasonló hatalmaskodásoknak volt kitéve, mert nem volt elég, hogy Szeged városa az alsó kiskúnsági téres pusztákat – mint fennebb láttuk – századok óta elfoglalva tartotta, hanem e puszták közül, melyeket maga felhasználni nem tudott, azokat nyerészkedésből más megyéknek haszonbérbe kiadta, igy a régi Majosszállás területét képező Majsa kún pusztát 1677 s 78-ban úgy mint előbb 1676-ban nagy-kőrösi lakos nemes Patay Andrásnak adta haszonbérbe. Ezenkivűl még megrohanták a Pest megyei szomszédok a felső Kiskúnságot, az isákiak Kisbalást, a szalk-szent-mártoniak Bösztört igyekeztek a szabadszállásiaktól elfoglalni, úgy hogy ezek augusztus 4-én e foglalás ellen Laki Márton küldöttük által a Garan melléki Sz.-Benedek rendi convent előtt ez ellen ünnepélyes óvásukat jelentették.
Ez időben Heves megyét a német parancsnokok egy ujabb zsarnoksága lepte meg. Amsperger Gergely ónodi várparancsnok levélben értesitette a megyét, hogy ő közelebb a csaniaknak s több másoknak ökreit Ónodon letartóztatta, s ha a megye a kamara által reá kivetett adót le nem fizeti, azokat le is vágatja; mire a megye a parancsnokot sürgősen megkereste, hogy halassza el a levágatást addig, mig a megye a kamarával megszámol, minél egyebek között 377a jászkúnoknál nehány év óta kint lévő hátralékok is beadandók.
E közben a szövetséges bujdosó magyarok fegyvereinek ujabb szerencséje arra inditotta Leopoldot, hogy Strassoldo helyére ujra a vérengző és kegyetlen Kobb Farkast nevezze ki a felvidék tábornokával s erről a megyéket értesitette, ezek között Heves megyét, mely erről hivatalosan julius 21-iki közgyűlésén értesült, mit csakhamar a megyének Kassára küldött követei letartóztatása követvén, az október 13-iki közgyűlésből a megye Kobbhoz ujabb követeket küldött, kiknek adott utasitásban a többek között azt is kérelmezte, hogy az elpusztúlt kapuk száma utáni adót engedje el, s eszközölje, hogy a jászkúnok is e megyére adózzanak.
[1] Lásd Késmárki Tököly Imre naplója 1676–78. Torma K. magy. tört. eml. irók. XVIII. k. 1866.