298III.

A nádor halálával a jászkúnok régi gyakorlat szerint a magyar kamara kormánya alá jutván, a kamara 1667. junius 11-én a Kiskúnságban lakozó szegénység, névszerint a szabad-szállásiak, fülöp-szállásiak, kún-szt.-miklósiak és izsákiak (?), junius 23-án pedig a Nagykúnság és jászságbeliek részére védlevelet adott ki a végbeli tisztekhez intézett oly felhivással, hogy a fel s alá járó, s lappangó csavargók nevezett jászkúnokat városokban, falukban, majorokban és egyébb lakóhelyekben ne háborgassák, zaklassák, sarczolják, s bármi adósság végett a nem adós ártatlanokat le ne tartóztassák, hanem az adósságot törvényesen keressék; s kiváltságaik értelmében réveken, vámokon békével s minden fizetés nélkül bocsássák, a kóborlók ellen pedig teljes erővel oltalmazzák.

A kamara junius 23-ról még két oklevelet állitott ki, az egyikben előadja, hogy jászságbeli Négyszállás nevü falu elpusztulván, ennek némely lakosai Jászberény városában szállottak meg, s magokat az itteni lakosok közzé beiratván, Négyszállás puszta falu határa is Jászberényhez csatoltatott, s igy használtatik; most a kamara e pusztának Jászberényhez csatolását megerősiti, s megengedi e városnak, hogy mig e pusztát vagy elébbi lakosai vagy más idegenek meg nem szállják, azt Jászberény a szokott adózás mellett birhassa, s ha ebben a nála megtelepedett négyszállási lakosok ellenkeznének, azokat a város birái törvényük szerint büntethessék.

A másik levél az egész nemes jászságbeli lakosok, tudniillik, több Jászsághoz tartozó falubeli birák és esküdtekhez van intézve, hogy jóllehet ezen jászságbeli Boldogháza nevü puszta teleket a jászberényiek rég idő óta békésen birták, s attól az adót is ők fizették: még is most e Jászsághoz tartozó Ladány, Sz.-György nevü faluk lakosai e puszta miatt a jászberényiekkel ellenkeznek; minek folytán nevezetteket eltiltja, hogy a jberényieket e puszta birtoklásában ne háborgassák.

299Ily viszonyok között sürgető szükség volt, hogy a kamara országos ügyekkel lévén elfoglalva, a Jászkúnság kormányzása egy külön főkapitányra bizassék; ez iránt tett kamarai felterjesztésre a király jul. 7-én kelt leiratával Andrássy Miklóst nevezte ki új nádor választásig a Jászkúnság főkapitányává, hogy ez e kerületeket átvévén, rendes fizetés mellett a jászkúnságot kormányozza, gondviselje, s egyébkor a nádornak járó fizetéseket beszedvén, a pozsonyi kamarai pénztárba időnként hiven beszolgáltassa.[1]

E választás igen szerencsés volt a jászkúnokra nézve, mert ez által éppen a legnehezebb időben oly főtisztviselőt nyertek, ki a szegény, elhagyott, mindenki által zaklatott és sarczolt jászkúnokat erélyesen oltalmazta, erélyesen védte s 14 év lefolyása alatt bölcsen kormányozta s kihez a jászkúnok keserves napjaikban bizalommal folyamodtak panaszaikkal Krasznahorka várába, hol az uj főkapitány rendes székhelyét tartotta.

Andrásy közbenjárásának lehete köszönni, hogy alig hogy uj hivatalát átvette, már két hónap mulva szeptember 7-én I. Lipót királynak kemény parancsa jelent meg, intézve gróf Csáky Ferencz felső részek főkapitányához, Pető Zsigmond alkapitány és ónodi végházbeli főkapitányhoz, valamint az ezek alatt lévő fileki, korponai, lévai, szendrői, diósgyőri, putnoki, ónodi és kistapolcsányi végházak kapitányai, s más tisztjeihez, hogy a Jászság, Kis- és Nagy-Kúnság a nádor halálával a királyra s ennek magyar 300kamarája gondviselése és igazgatása alá szállott, némelyek a nemesség közül különféle okok, főleg pedig tőlök elszökött jobbágyok viszszaszerzésének ürügye alatt a jászkúnok földjére, s lakóhelyeikre felfogadott végbeli katonákat küldenek, ezekkel őket házaikból elhurczoltatják, minden házbeli belső jószágaikat s javaikat feldulják, marhájokat elhajtatják s elvitetik; sőt az ily csavargó végbeli katonák magoktól is szüntelen kicsapván és nyargalván, barmaikat, ingóságaikat elviszik, s őket minden módon kárositván, a kir. kincstárnak is kárával végszegénységre juttatják; e panasz folytán meghagyja a király a fő- és végbeli tiszteknek, hogy az alattok lévő vitézeket, sőt a külső idegen csavargókat is a jászkúnokra való kimeneteltől, azoknak személyekben s jószágokban való háborgatástól, s kárositástól szigorúan eltiltsák és visszatartsák, s azt soha senkinek megengedni büntetés alatt ne merészeljék, sőt a jászkúnok vagy a kamara megkeresésére őket ily kártételtől megvédeni, s az „efféle nyargaló, csavargó és kártevő katonákat mint az mi fiscalis jószáginknak pusztitóit és prédálóit megbüntetni tartozzanak is;“ s hogy e kir. parancs anynyival sikeresebb legyen, az a fenntnevezett végvárakban körülhordoztatván, az illető kapitányok által láttamoztatott is.

Az erélyes parancs nem tetszvén, több nemes uraknak, Pest megye közgyűlésén, szeptember 22-én azon panaszt tették, miszerint e megyében, s főleg a jászkúnoknál sok nyilvános gonosztévő, s ezek rejtegetői és pártfogói találtatnak; minek folytán a megyében vizsgálattétellel az alispán megbizatott; a jászkúnokra nézve pedig Zichy István és Andrássy Miklós jászkún kapitányok levélben megkerestettek. Ezen Zichy István Andrásy nejének Zichy Klárának testvére, majd Szabolcs megyei főispán, s Győr vári főparancsnok volt.

A Kis-Kúnság nem türhetve tovább, hogy Pest megye által tulságos adózással terheltetik, s bizva a tevékeny Andrásy Miklós uj főkapitány erélyes pártfogásába, kijelentette Pest megye alispánjának, hogy 301régi kiváltságos szabadságával ellenkezvén, a megyére többé adót fizetni nem fog; a mi Pest megyének 1668. február 10-én tartott törvényszékén előterjesztetvén, elhatároztatott, hogy Andrásy a Kis-Kúnság e féktelenségre törekvésének meggátlása végett irásban megkerestessék.

E csekélynek látszó esemény nagy fontossággal bir, mert ez volt első kezdete annak, hogy a részint Pest, részint Heves megyéhez csatolt, s ide adózott Jászkúnság e megyék kötelékeiből kiszabadúlva, önálló politikai hatósággá tömörüljön, mi a nádorok pártfogása mellett később sikerült is.

A jászkúnok uj életre ébredésének jeléül tekinthetni azon körülményt is, hogy ők anyagi gyarapodás után törekedve, a velök szomszéd puszták birtokosainak távol lakását felhasználva, e pusztákat hatalmasúl használni kezdték; igy a fülöp-szállásiak és szabad-szállásiak Vadkert és más pusztákat, melyek bitorlásától őket Patay István ugyan e törvényszéken erőszakosság büntetésének terhe alatt eltiltotta.

Andrásy főkapitány közbenjárásának lehet tulajdonitani azon két védlevél keletkezését, melyeket I. Lipót király 1668. február 22-én a Dunatiszaközön lakó kiskúnsági faluk, s julius 18-án Jászberény város és a kúnok s philiszteusok kértére adott ki, ezeknek azon panasza folytán, hogy némely kóborlók, kiket inkább latroknak, mint katonáknak lehet nevezni, kik a nélkül, hogy a közérdek kivánná, magán szenvedélyből fel, s alá járnak, a panaszosok lakhelyeit megrohanják, s a szokott illő gazdálkodásért azokat nyomorgatják, gazdasági szereiktől, marháiktól, bútoraiktól megfosztják, ezenkivül ütés, verés, gyilkolás, rágalmazás és szidalmakkal illetvén, hajlékaiktól elűzik; meghagyja tehát a király az ónodi, szendrői, putnoki, kállói, diósgyőri, fileki, dévéni, korponai, kékkői, lévai, nyitrai és komáromi végházak fő- és altisztjeinek, hogy minden végházbeli katona, ha az alvidékre megy, ösmertető jelül a tisztlevelét vigye magával, s ott illő gazdálkodással megelégedjék, s 302kóborolni és garázdálkodni ne merészeljen, mivel a király jogot adott a panaszosoknak, hogy az ily tetten kapottakat üzhessék, megfoghassák és a megye kezébe adhassák; minélfogva a parancsolat minden végházban kihirdettessék, s a tisztek a katonákat a panaszosok háborgatásaitól szigorúan eltiltsák, sőt szükség esetén azokat oltalmuk alá vegyék.

Egyébbiránt a jászkúnok kiváltságos előjogai erélyes védelmezésében többször tapasztalta Andrásy, hogy ez előjogok gyakori megsértését az is idézte elő, miszerint e kiváltságok I. Leopold uralkodási ideje alatt ujabb megerősités által még fel nem ujittattak, s igy azok e miatt kellő figyelemben nem részesittettek; ezenkivül mivel a jászkún-községekben a korcsmáltatás gyakorlásának jogköre a községek s egyes lakosok irányában szabályozva nem volt, s ennek folytán többféle kellemetlen zsurlódások merültek fel: ennélfogva a jászkúnok kérelmére a kamara közbenjárása mellett sikerült a főkapitánynak kieszközölni, miszerint I. Leopold Bécsben 1668. julius 17-én kelt kiváltságlevelével II. Ferdinándnak Sopronban, 1622. augusztus 2-án és III. Ferdinándnak Pozsonyban, 1646. deczember 5-én kelt, s hét tagból álló jászkún-küldöttség által felmutatott okleveleit, melyekben a régi királyoktól nyert kiváltságaik jóváhagyást nyertek, nem csak megerősitette, hanem egy záradékban azt is kimondotta, hogy a korcsmajog használata valamint régen, ugy jövendőre is Jászberény városát, s igy minden egyes jászkún-községet illesse.

Több kún-szt-miklósi lakosok 1668. évi ápril 5-én a végett folyamodtak Andrásyhoz, hogy ők Dabas és Gyón pusztákat Eszterházy Miklós és Sándortól kibérelték, s ezeknek fizették a béröszveget; azonban márczius 4-én Gibardon lakó Nemeni Péter, Putnok, Bosok és Korponáról kilencz katonát rajtok küldött, kik marháikat elhajtották „s olyan dolgot cselekedtenek marhájukon, hogy pogány tatár sem cselekedte azt, hogy ha az marha elfáradott az nagy hajtásban, tüzet gyujtottak reá, s ugy égették meg marháinkat; mely 303elhajtott marháinkat kénytelenségből ugy mint rablók keziből 500 ezüst tallérokon kellett kiváltani, azonkivül az, ki marha elveszett s megégett, csak fél szerint számláltuk az árát, 210 frtra megyen“, kérik a főkapitányt, hogy káruk viszszatérését eszközölje.


[1] Az uj főkapitány azon erdélyi Andrássy családból származott, s másod unokája volt azon Andrássy Péternek, ki 1550-ben adományban nyert birtokairól a csik-szt-királyi előnevet vette fel, ki 1575-ben Békesi Gáspárral, mint ennek hive, Magyarországba kimenekült, s itt elkobzott erdélyi birtokai helyett 1585-ben a krasznahorkai várat és uradalmat nyeret adományba s ugyanekkor a krasznahorkai előnevet is felvette; apja Andrássy Mátyás a Bocskai, Bethlen, Rákóczy mozgalmakban szerepelt a hadi pályán, s maga Andrásy Miklós is mint III. Ferdinánd és I. Leopold hive Souches és Montecuculi tábornagyok alatt több csatákban részt vett, 1664-ben Szathmár vidékén a törökök ellen, valamint Illoknál és Érsekujvárnál vivott ütközetekben jelen volt. Érdemeiért III. Ferdinánd őt már ifju korában arany sarkantyús vitézzé ütötte; 1676-ban őt I. Leopold bárói, Gömör megye főispáni és kir. tanácsosi méltóságra emelte. E kitüntetéseket elősegitette azon körülmény is, hogy bár ősei szépapjától, Pétertől kezdve protestánsok valának, ő a kathol. vallásra tért át.