Vadászi főkapitány kapzsisága a nádornak tudomására jövén, mivel ezen adományozás által nem csak a kiskúnokat, hanem a nádori jogokat is, melyeket pedig mint főkapitány védeni volt kötelessége, igen 247tetemesen megkárositani igyekezett, a nádor haragját annyira felidézte, hogy ez őt főkapitányi hivatalából azonnal elmozditván, Szécsényben Gécsi Gábort utasitotta, hogy Vadászival az általa beszedett jászkúnsági jövedelmek iránt számoljon meg; ezért találjuk Nagy-Kőrös városa 1649-ik évi városi számadásában, hogy Szabó Györgyöt Szécsénybe küldték az általok évek óta bérben birt Lajos és Kara kún puszták czéduláival, a midőn a nagy-kőrösiek Gécsi Gábornak ajándékba egy pár karmazsin csizmát küldöttek; magát az adományozást is, hogy megsemmisittette a nádor, kitetszik abból, hogy a nagy-kőrösiek a két kis kún pusztát ezután is több évtizeden át folyvást birták haszonbérben; s ezekért a 68 tallér évi haszonbért gróf Pálfy nádorsága alatt 1654-ig mindenkor Gécsi Gábornak fizették.
A jászkún küldöttek a járókelő végbeliek fosztogatása miatt tett panaszára a nádor megkeresése folytán a felvidéki főkapitány és füleki végvár kormányzója, gróf Vesselényi Ferencz 1650. febr. 18-án kelt nyilt levelében a parancsnoksága alatt lévő végbelieket, nem akarván a nádor még ez egyszer vizsgálatot foganatositani, először és utoljára meginti és büntetés alatt eltiltja, hogy senki közűlök a Kúnságon és Jászságon lakó szegény embereket ne háborgassa, kárositsa és sarczolja.
A szegediek is ez időben a kún puszták használatában több felől háborgattattak. A kecskemétiek, hogy Bene pusztát elnyerhessék, Ónodról Páhy Gergely és Édes Miklós végházbeliek segitségéhez folyamodtak, kik e pusztáról a szegedieket kivervén, azt a kecskemétieknek védlevél mellett átadták; Budai Pál pedig Szécsényben a Tázlári pusztára nézve fenyegette a szegedieket, kik ezután máj. 25-én felszabaditó parancs végett a kamarához valának kénytelenek folyamodni.
A kereskedést üző kúnok ez időben réveken, vámokon s vásárokon helypénz s a harminczadokon túlságos fizetéssel terheltetvén, a miatt tett panaszukra 248a nádor 1650. jun. 10-én kelt levelében elrendelte, hogy a kúnok régi kiváltságaik értelmében saját terményeik után vásárokon helypénz fizetéssel senki által ne terheltessenek; a harminczadot illetőleg pedig a nádor által történt megkeresés folytán a pozsonyi kamara 1650. decz. 9. az ujvári harmizczadot utasította, hogy a jászkúnok irányában ezek majorsági terményeire nézve mérsékeltséggel járjon el.
A jun. 10-én kelt nádori levélre hátiratilag egykorú kéz ezt jegyezte fel: vámpénzzel, rév- és vásárpénzzel a kúnok nem tartoznak, arról való levele az Pálfy Pál Palatinusnak. A latin szövegben lévő: teloneum: vámpénz, naulum: révpénz, a vectigal szó pedig, mely 1629-ben annyira vitássá vált, a gyakorlati életben vásári helypénz jelentést nyert.
Ez évben a béke a törökkel ismét 22 évre megujittatott, de a határszéli pusztitások nem szüntek, s bár 1651-ben Zrinyi Péter, 1652-ben Forgách Ádám a törökökön fényes győzelmet nyertek, még is már szeptemberben az egri törökök Kassa vidékét pusztitották, s a foglyokért 250 ezer frtot zsaroltak ki.
A következő 1653-ik évi februárban Pálfy nádor meghalt, miről a kamara a jászkúnokat 1653. decz. 12-én azzal értesitette, hogy a kamara gondviselőjükűl Gergellaky János ónodi harminczadost nevezte ki, minélfogva a nádori illetőséget a kamara részére ennek kezéhez fizessék le.
Nem lévén nádor, a jászok gróf Vesselényi Ferencz az időben már nádori jelölthöz folyamodtak, ki 1653. jul. 29-én kelt levelében őket feljogositotta, hogy Sárközy Gergely nevű hitehagyott rabot, valahol kaphatják, megfoghassák, s Fülekre a megye tisztjei kezébe adják; majd ez év végén a kamara előtt panaszolták, hogy Heves megye őket tulságos adózással terheli, erre a kamara megkereste az alispánt, s intette, hogy a philisteusok háborgatásától álljon el, sőt azokat, teendő felszólitásra, bármi törvénytelen megtámadások ellen védelmezze. A megye 1654. febr. 11-én közgyüléséből válaszolta a kamarának, miszerint 249a jászok semmi túlságos adó vagy taksa fizetéssel nem terheltetnek, hanem mivel magokat e megye tagjainak tartják, e megyéhez adózni, s a terheket viselni tartoznak.
Egyébiránt ez időben a megyei hatóság gyakorolhatását nagyon akadályozta az, hogy Heves és Külső-Szolnok megye egészen a török alatt lévén, a hódoltságban a szolgabirák sem állandóan lakni, sem peres ügyekben idézések és letiltásoknál eljárni annál kevésbé merészeltek, mivel némely falusiak saját ügyeikben a török segélyével éltek; ennek orvoslása végett Heves megye ugyane közgyülésen elhatározta, hogy a felek végrehajtásoknál nem hódoltságbeli szolgabirákat is használhassanak.
Annyi háborgatás mellett is, mint fentebb láttuk, a felső Kiskúnság népesedése és vagyonosodása szép haladást tett, mert 1654-ben a kún-szt-miklósiak Bábony egy részét 200, Buday Páltól pedig a Fülöpszállásiak a szomszéd Tabdi és Szöcsi pusztákat 380 frtért zálogba vették. Ugyan ez év nagy szomorúságot hozott a királyra, mert fia, a 21 éves trónörökös IV. Ferdinánd jul. 9-én himlőben meghalt, s csak egy fia, a papságra nevelt Leopold, maradván életben, hogy ezt még életében megkoronáztassa és hogy a nádori szék is betöltessék, 1655. jan. 24-re országgyűlést hirdetett. A királynak az volt ugyan szándéka, hogy a nádori szék betöltése most mellőztetvén, az esztergomi érsek Lippay György neveztessék ki kir. helytartóvá; azonban a vallásügyi sérelmek miatt forrongó rendek oly erősen sürgették a királyt, hogy ez végre a nádorságra a kijelölést megtette; mellőzve Forgács Ádámot a már kétszer nádorjelöltet, s a közkedvességben álló Zrinyi Miklós bánt és Nádasdy Ferenczet, az udvar a katholikusok közűl Vesselényi Ferenczet és Csáky Istvánt, a protestansok közül Tököly Istvánt és Rédey Ferenczet jelölte ki. A szavazatok többsége márt. 15-én nádorrá választotta gróf Vesselényi Ferenczet, elébb füleki és a végházak főkapitányát, Murány vára örökös urát, a hires Széchy Mária férjét. Ezt követte I. Lipót királylyá kikiáltása, ki jun. 27-én meg is koronáztatott; 250mire 93 sérelmi pont felterjesztése után, egy hét mulva jun. 3-án az országgyűlés eloszlott.
Az ez országgyűlésen alkotott 44. tcz. intézkedik, hogy a jászkúnoknál lévő szökevény jobbágyok visszaadását az 1638. évi 37. tcz. értelmében a nádor, vagy ennek kapitánya az 1635. évi 51. tczikkben kimondott büntetés terhe alatt eszközölje; egyébbként a jászkúnok elébbi gyakorlatuk és szabadságaikban megmaradnak.
Régóta olvassuk a fenntebbiekben, hogy a nádorok magok helyett a Jászkúnságban kapitányokat tartottak, melyek kinevezési joga felett a király és nádor között vita is merült fel; most e tczikkben ezen nádori főkapitányi állás ünnepélyesen elismertetik.
E törvényczikk megalkotása után nem is késett az uj nádor jogai gyakorlatába belépni, mert mindjárt megválasztása után még az országgyűlés alatt márt. 20-án Pozsonyban kelt levelével a jászok saját birósága és révvám mentessége iránti kiváltságait elődei példájára megerősitette; jun. 15-én pedig Fényes István, Tót János, Vitaris György és Szabó János nagy-kúnsági küldöttekkel értekezvén, elődei nyomán a nagykún pusztáknak, melyek közzé most Túrkeve és Túrkaba is bejegyeztetett, haszonbéri ügyében egyezkedett, s törvénykezési és közigazgatási ügyeikben intézkedett. A nádori illetménynek a jászkúnoktól s jászkún puszták után beszedésével ideiglenesen elébb Nadányi Miklós nógrádi, majd gróf Vesselényi Ádám füleki kapitányt bizta meg.
Ugyanekkor fájdalmasan panaszolták a Nagy-Kúnság küldöttei, hogy őket a fel s alá járó végbeliek marháik elhajtása, sarczoltatás és más számtalan hatalmaskodással annyira sanyargatják és kárositják, hogy „teljességesen elpusztulnak miattok és lakóhelyekből is kénytelenek kibujdosni“; ennek folytán a nádor jun. 15-én kelt levelében a végbeli vitézeknek meghagyta, hogy mivel ő a nagykúnokat különös pártfogása alá vette, ezeket háborgatni s kárositani ne merészeljék, különben büntetésöket el nem kerülik 251„kiváltképen ha kóborló, csavargó katona, életével fizet érette, a minthogy szabadossá is tettük azon nagy-kúnságbelieket, hogy a rajtok kóborlókat, s az lyen hatalmaskodókat megfoghassák, kik ha semmi úttal meg nem akarnák magokat adni, agyon verhessék, mint nyilván való latrot. Cautiót tartván mindazáltal, hogy az ártatlant az ártalmasokért meg ne háborgassák.“
A szegediek is óvatosak voltak jogaik megvédésében; mint már több nádor választás után tették, ugy gróf Vesselényi Ferencz nádor által is ez évi jun. 29-én kelt oklevéllel a kún puszták használási jogukat megerősittették; de másfelől voltak oly egyének is, kik tudva azt, hogy a nádor a neki jövedelmező, s ösmert nevet viselő kún-szállások és puszták elidegenitésébe bele nem egyez, oly kún birtokokra terjeszték ki figyelmöket, melyek egy kún szállás határrészét bizonyos néven képezvén, a nádor előtt ösmeretesek nem valának; igy történt, hogy 1655. nov. 1-én Vesselényi nádor Perbete, Toosemegh és Kalapár nevű Solt megyei pusztákat Mihalek Miklósnak adományozta, holott Kalapár, helyesebben Karapál Halas város belső határa egy részét tette; miből később sok viszály és per támadt.
A jászkúnok védelme ideiglenesen gróf Vesselényi Ádám fülekvári főkapitányra, a nádor fiára, bizatván, ez 1655-ik évi máj. 13. és 23-án kelt leveleiben megparancsolta a Jászságnak, hogy ha „valahol az Jászságban, avagy a körülöttük, vagy pedig falujokban valami lézengő csavargó katonát vagy hajdút, vagy a szegénységet nyúzó, fosztó tolvajokat értenének lenni“ az ilyenek ellen 200 tallér birság alatt feltámadjanak, s megfogván, büntetése elvétele végett kezéhez vigyék, ha pedig ellent állanak: szabad őket agyonverni.
Ez időben a Jászság népessége beköltözés által szaporodott; jelesen Pápay Jánosnak 1652-ben Mindszentről több jobbágya ott letelepedett, s folytonosan ott lakott, ugy hogy Pápay szükségesnek látta 1665-ben Heves megye gyülésén, e miatt jogfenntartó óvását kijelenteni, melyre Mocsáry Ferencz mint a nádor megbizottja 252viszonóvását nyilvánitotta. A magyar részen lévő lakosok nyomorúlt helyzetét élénken előtünteti azon körülmény, hogy némely faluk a folytonos kínos zaklatást már nem türhetvén, önkényt meghódoltak a törököknek, mely állapot nekik több védelmet igért; mely szokás annyira elterjedt, hogy az 1655-ik évi országgyűlés a 107-ik tczikkben ezt szorosan eltiltván, útasitotta az alispánokat, hogy az ily eseteket gátolják, s ha történnek, megbüntessék.
A szegény népnek volt ez időben egy rendkivüli szolgálata is; jelesen: a török által rabságra vitettek közűl voltak olyanok, kik kevés földjük zálogba adásával magokat kiváltották, vagy a kiket mások, olykor községek jótállása mellett bocsátották szabadon, sőt a haszonvágy azt is szokásba hozta, hogy az ily rabokat kiváltván valaki, azokat megeskette, hogy a váltságösszeget nagy kamattal összekoldúlás utján megszerezvén, visszafizetik; mindezek a nádortól koldúló levelet nyervén, ezzel ugy a magyar, mint a hódoltsági részeket adománygyűjtés végett bejárták, a mi gyakran évekig eltartott; a mindenkit érhető ily nyomorúlt helyzet iránti közrészvét, s a hasonló sorsba jutott török raboktól való félelem lassanként szokásba hozta, hogy az ily raboknak egyik helyről a másikra ingyen fuvart adtak, ez azonban idővel visszaéléssé fajúlván, az e miatti nagy teherből származó gyakori panaszok szükségessé tették, hogy az ország törvénye a szegény népet mind a török, mind a keresztyén rabok fuvarozásától felmentse, s e teher viselést azokra tette át, kik a rabokat megveszik, s ebből hasznot húznak; mivel azonban e törvény a törököt nem kötelezte, Heves megye jan. 12-ki közgyüléséből a nádort megkérte, irjon a budai vezirnek, hogy ez is ezen mentességben védlevél kiadásával a szegény népet tartsa meg és védelmezze.
Erre annyival nagyobb szükség volt, mert a közterhek naponként szaporodtak. Heves megye aug. 18-i közgyűlésén a megye szükségei végett kapunként 4 frt, s az udvartelkes falukra s a kúnokra és jászokra 253a szokott nagy taxa kivettetett; ezenkivűl, mivel az ez évi országgyűlési 5. törvényczikk szerint a megyékre katona fogadási költség fejében kivetett taxafizetés alól a kincstári javak se voltak mentesek, a megye a nádort megkereste a végett, hogy az e megyében lakó jászokat és kúnokat e taxa fizetésére kötelezze.
Átalában Heves megyének a jászkúnoknak a megyei terhek viselésével sok baja volt, ugy, hogy ez évi szept. 15-én Füleken tartott törvényszéken megyehatósági szabályrendelettel kimondatott, hogy a jászkún czímeres nemesek a közgyűléseken megjelenni, s a megyére adót fizetni tartoznak; s mivel ez ideig a jászkúnok kértére több czimeres nemes leveleik kihirdettettek, s ezek a kihirdetés erejénél fogva a megyébe bekebeleztettek; ezek még is a megyének irányukban gyakorolt ezen jótéteményéről megfeledkezvén, ez ideig más megyei nemesek példájára a megyére adót fizetni, s közterheket viselni vonakodtak: ennélfogva a legközelebbi törvényszékre a szolgabirák által idéztessenek meg mindazok, kiknek czimeres nemes leveleik már kihirdettettek, mind azok, a kiké kihirdetésre vár, hogy megjelenjenek, s a megjelenők a megye iránti engedelmességre magokat esküvel kötelezni tartoznak; a kik pedig az idézésre is meg nem jelennének, azok mint ellenszegűlők, a megyei nemesek sorából kitiltatnak.