VI.

Az 1648-ik évben több fontos esemény történt. Draskovich nádor aug. 6-án meghalt, s a Jászkúnság ismét a kamara igazgatása alá került, s ez aug. 11-én 243erről oly meghagyással értesitette a jászkúnokat, hogy e fizetést ezentúl a kamarához szállitsák be, s a mi az elhalt nádor részére 4 holnapra fizetés járt volna, az özvegye a kamarától fogja 600 frtban megkapni; a halasiaknak pedig aug. 19-én a kamara megparancsolta, hogy Bologh (?) falut a szegediektől kiváltságaik ellenére ne bitorolják.

Ezt követte okt. 11-én Rákóczy György erdélyi fejedelem halála és okt. 24-én az osnabrucki békekötés, mely a harmincz éves vallási háborúnak véget vetett. Ily fontos események szükségessé tévén, a király 1649. jan. 25-re Pozsonyban egybehivta az országgyűlést, melyen maga is mártius 19-én megjelenvén, 24-én gróf Pálfy Pál országbiró és pozsonyi főispán 178 szavazattal nádorrá választatott, s a megujúlt vallási viták, üzenet váltások hónapokon által igen elkeseredetté tették a tanácskozásokat.

E közben Vadászi Pál füleki lovas kapitány mint a jászkúnok főkapitánya a jászkún községi és birtok viszonyokkal megösmerkedvén, a hét hónapig tartott kamarai igazgatást saját érdekében arra használta fel, hogy a király 1649. máj. 11-én az országgyűlés folyama alatt 14 kiskún pusztát, jelesen Orgován, Félegyháza, Páka, Jakabszállás, Ferenczszállás, Kisszállás, Kerekegyház, Zomok, Matkó, Lajos, Kara, Mizse, Kocsér és Törtelt maga s mindkét ágon lévő örökösei részére adományoztatván, ezek birtokában jun. 7-én Kutassy Ferencz királyi és Hermann Pál Garan melléki Sz.-Benedek rendi convent kiküldöttje által, mivel ezek a töröktől való félelem miatt e pusztákon megjelenni nem merészeltek, Nógrád megyében Füleken, kecskeméti és Siros János és Fekete András kőrösi tanúk jelenlétében, kiket ekkor a város Godán Dömötör uram kiszabaditása végett küldött Fülekre, ellenmondás nélkül beigtattatott.

E közben a nagykúnok az uj nádorválasztásról értesülvén, közigazgatási és törvénykezési dolgaiknak Pálfy nádorral elintézésére a 10 népes nagykún szállás nevében Karach Jakab, Vörös Mihály és Juhos István 244küldöttek Pozsonyban megjelentek, s ott gróf Eszterházy Miklós nádor 1629. máj. 27-én kelt oklevele nyomán elvégezték, hogy mig a nagykún puszták megszállva nem lesznek, névszerint megjelölt 11 nagykún pusztát, mivel Túrkaba és Turkeve tévedésből kimaradt, a 10 nagykúnszállás évenként Szt-György napkor tallérul fizetendő 300 frtért fogják ez évi Szt-György naptól kezdve haszonbérben birni, s ugy e haszonbért, mint a 60 frt koronapénzt a nádornak vagy megbizottjának fel fogják vinni, s védelmökre a nádor kapitányt s egy ettől függő gondviselőt fog kirendelni; a Kúnságon lakó czímeres nemesek a többi kúnokkal egyenlően ezek kapitányai, s főkapitányának vannak alárendelve, s a kapitányok határvillongások eligazitására feljogosittatnak; ezenkivül a nádor megujítja azon régibb parancsolatot, hogy senki közülök elsőben panaszával a török pártra ne menjen, hanem panaszát a főkapitány elibe terjeszsze, ki azt eligazitsa, s ha el nem igazithatná, a nádor elibe terjeszsze.

Másnap jun. 3-án az országgyűlés bezáratott, a nádor azonban még néhány napig Pozsonyban maradt, mivel még a jászoknak több rendbeli elibe terjesztett panasza várt elintézésre. Ennek folytán jun. 5-én kelt oklevelében elrendelte, hogy a Jászberény városához tartozó jászokat saját személyök és áruczikkeiktől bármiféle rév- és vámfizetésre kényszeriteni és saját biróságaik mellőztével más biróság elé idézni, vagy őket kárositani régi kiváltságaik ellenére senki ne merészelje; – másnap jun. 6-án kelt oklevelében a vámosokat és harminczadosokat értesitette, hogy mivel az ország törvénye szerint a nemes saját majorsági terményitől se vám, se harminczad fizetéssel nem tartozik, a Jászságot hasonló kiváltságos jogaiban megvédeni kivánván, parancsolja, hogy a nemes Jászságtól, egyesektől, s hozzátartozóiktól saját majorsági termesztményeik után régi szabad gyakorlatuk ellenére harminczadot, vagy vámot venni büntetés terhe alatt ne merészeljen.

Ugyanekkor a Jászság felküldött követei megkeresték az országgyűlésen jelenlévő gróf Forgách Ádámot 245Érsekujvárnak és a Dunáninneni részek vezénylő főkapitányát azon keserves panaszukkal, hogy országos tilalom ellenére mind a szabad legények, mind a fizetésen való vitézlő rendek rajtok folyvást hatalmaskodnak, mert „reájok szállván, őket holmi alkalmatlan gazdálkodásra, szolgálatra, és fizetésre kényszeritik, sarczoltatják, verik, tagolják az szegény embereket, marhájokat mind helyben, mind igaz utjokban ragadozzák, bitangolják, hol tolvaj módon fölverik, megfosztják és mindenekből kiforgatják.“ E panasz folytán az erélyes főkapitány Pozsonyban jun. 5-én kelt nyilt levelében a végházak kapitányainak, a szabad legények, s vitézlő rendeknek az elmult évben a végházak látogatásakor tett rendelete nyomán ujólag szigorúan megparancsolta, hogy a Jászságot ekként háborgatni s kárositani, kártérités és büntetés terhe alatt ne merészeljék és ne engedjék.

Ugyanekkor a jászberényi és fénszarusi küldöttek azt is panaszolták a nádor előtt, hogy községeikben ember emlékezete óta régi kiváltságaik értelmében csap- és mészárszék felállitás joga kizárólag a községeket illette; most azonban e két községbeli evangelikusok, bár ők mint szintén községi tagok a közjövedelmekben a katholikusokkal egyenlően részesülnek, a község kárával külön csap- és mészárszéket akarnak felállitani; – erre a nádor Pozsonyban jul. 7-én kelt levelében „a nemes felszarusi és jászberini evangelikus statusbeli lakosoknak“ megparancsolta, hogy ily visszaélést régi szokás és kiváltság ellenére városukba behozni, s külön csap- és mészárszéket felállitani ne merészeljenek, „hogy mind az katholikus, s mind az evangelikus status egymást értvén, az városi dologban maradhassanak egyességben békével; egyébbiránt félő aprólékos visszavonásokban nagyobb alkalmatlanságok ne következzenek, melyeket mind az két statustul tartóztatni akarunk.“

Ez oklevél több tekintetben érdekes; először mivel ebből látjuk, hogy az egri várnagyok védelme alatt e vidéken az evangelikus vallás annyira elterjedt, 246a Jászságban, hogy nem csak Jászberényben a székhelyen, hanem a ma tisztán katholikus jász község Fénszarún is evangelikusok meglehetős számmal voltak; továbbá ez oklevélből olvassuk először, hogy a ma is a jászkún községek kizáró tulajdonát képező kir. kisebb haszonvételek, jelesen a csap- és mészárszék felállitásának joga már ez időben egyedül a községet régi jog és szokásos gyakorlat alapján illette.

Az uj nádornak a Jászkúnság jogai mellett ily erélyes védelmét látva a Nagy- és Kis-Kúnság is folyamodott hozzá; minek eredménye lett az ez évi jun. 21-én Szempczen kiállitott azon oklevél, melyben a nádor megparancsolja, hogy az illetők a Nagy- és Kis-Kunság és Jászságbeli nemeseket majorsági terményeik után rév- és vámfizetésre kényszeriteni büntetés terhe alatt ne merészeljék.

Az 1649. évi országgyűlés a törökök beütéseinek a rendes katonaság által nem eszközölt meggátlása végett a 3-ik tczikkben elrendelte, hogy a rovásos adó helyett katonai, lovas és gyalog segély állittassék, mely a végvárakban fog elhelyheztetni, s ebbe a felső megyékbeli főurak, nemesek és kir. városok 1200-at fognak adni, s e csapatok tisztekkel ellátásáról a megye fog gondoskodni. Ennek eszközlése végett a 13 felső megye csakhamar az országgyűlés bezárása után összejött, a kivetést teljesitette, s elrendelte, hogy az 1200 főből álló katonai segély Ónod, Szendrő, Putnok, és Diósgyőr végvárakba fog a nádor felosztás szerint elhelyeztetni, gondoskodtak a megyék tisztekről, kiknek fizetéséhez Heves és Szolnok megye a jászkúnok taxájával együtt 300 frttal fog járulni.