V.

Világosan megtetszik ez a kamarának 1645. nov. 17-én kiadott leveléből, melyben a jászkúnokat értesiti, 236hogy Eszterházy Miklós nádor meghalván, a jászkúnok ispánsága az régi continuált nemes Magyarországnak szokása és módja szerint király urunkra szállott, s ennek nevében a kamara kivánván őket védelmezni, gondviselésüket Zolnai Gombkötő János füleki lovas hadnagyra bizta, ki nekik mindenben segitséggel és oltalommal legyen, a rendes jövedelmeket tőlök beszedvén, azt a kamarához beszolgáltassa, mindent ennek utasitása szerint végezzen; a jászkúnoknak pedig a király nevében meghagyja, hogy a kamara intézkedéseinek engedelmeskedjenek.

E megbizatást a nagykőrösiek megtudván, siettek Zolnait a kiskún puszták haszonbérének további élvezhetése végett megkeresni, de ugyan erre nézve Ónodba is elküldtek Kiss Andráshoz.

Zolnai Gombkötő János az új gondviselő vagy tiszttartó sürgetésére a jászkúnok a nádori járandóságot az ő kezéhez Füleken fizették le, s megtudván a király, hogy ily pénz Zolnainál több ezer frt van, 1646. jun. 26-án meghagyta a m. kamarának, hogy e pénz dolgát megvizsgálván, ha az valóban a jászkúnoktól bevett fizetés, s ha ezt, mig a nádori hivatal üres lesz, a végvárak szükségére lehet forditani, annak e czélra felhasználásáról minél elébb intézkedjék.

Egyébiránt Zolnai kormányzása a jászkúnokra nézve igen terhes volt. Már jul. 16-án a karczagujszállásiak panaszra mentek a kamara tanácsához, hogy tisztjeik az évi censust 40 frtról 100-ra emelték és pusztáikat elszedték, s hogy a kóborló katonák őket háborgatják. A kamara a panaszosokat azzal bocsátotta el, hogy tiszttartójuk Gombkötő még nem érkezett; mihelyt eljön, tette helytelenittetni fog; azonban szükséges, hogy a kúnok az országgyűlésen megjelenvén, a királyt kérjék meg. A jászkúnok ügye aug. 3-án ismét előkerült a kamarai tanács előtt, s a kamara megirta Serényi Pálnak, hogy a jászokat ne engedje nyomorgattatni, Ladányinak pedig, hogy a Kiskúnságot ne háborgassa; majd a kamarai tanácsba hivatván a jászkún küldöttek, tudtokra adatott, hogy a 237palánki, zeogidei (?) és lévai kapitányok ellen kereskedőik háborgatása és marháik elhajtása miatti panaszukra megiratott az alvezérnek, hogy ilyenektől óvakodjék, különben a kamara saját módja szerint fog ellenök eljárni, a gonosztevők és prédálók elfoghatására nékik nyilt levélben szabadság adatott, – a 400 frt elvétele miatt Ladányinak megiratott, hogy ezt adja vissza, s válaszából fog majd kitetszeni, hogy azon kún, kit ő letartóztatott, az ő jobbágya volt-e? a rév, vám és harminczad miatti panaszukra kiváltságleveleik felolvastattak, azonban egy 1629. aug. 16-án kelt leirata szerint a harminczad a vectigáltól különbözvén, a harminczadot, melytől az ország lakosai sem mentesek, a jászkúnok is kötelesek megfizetni; végre, hogy az országgyűlés alatt jőjjenek fel a közönség nevében, s kérjék a királytól terheik könnyebbitését, a kamara, a miben lehet, őket segiteni fogja.

A linczi béke megköttetvén, a király ennek kihirdetése végett 1646. máj. 1-re Pozsonyba országgyülést hirdetett, de a melyre maga csak szept. 11-én jöhetvén le, a kir. előadások szept. 22-én felolvastattak, s 25-én a nádor választásra gyültek öszve a rendek, melyre a király Draskovich János horvátországi bánt, Forgách Ádám érsekujvári kapitányt a katholikusok, Bethlen Istvánt és Nyári Lajost a protestansok közül kijelölvén, a katholikus gróf Draskovich János horvát bán, nagy vitéz, s jeles kormányzó 120 szavazattal megválasztatott, bár Magyarországban birtoktalan, azonban a katholikus egyháznak oly buzgó hive volt, hogy nejét, Thurzó Borbálát, Thurzó György nádornak leányát, a kath. hitre térittette, s a mostani országgyűlésen az elfoglalt 400 egyházak visszaadása felett hosszan és keserüen folyt vitákban egy izben egész hévvel kardjához kapott, hogy vele gyűl meg a baja annak, ki a kath. vallás kárára tör.

Hogy a jászkúnok a kamara utasitása szerint ez országgyűlésre megjelentek, erre mutat azon két oklevél, melyet a nádor részökre Pozsonyban a leghevesebb vallási viták alatt állitott ki. Az első, okt. 28-án kelt 238oklevélben előadván a nádor, hogy mivel a Jászberény városához tartozó philisteusok régi királyok által kiadott, s legközelebb II. Ferdinánd által megerősitett kiváltság leveleik erejénél fogva nem csak az ország bármely biráinak biráskodása alól, kivéve a nádorét, hanem ugy saját személyök mint kereskedelmi áruczikkeik és más tárgyaiktól az ország határain belől minden rév- és vámfizetéstől mentesek valának, s e kiváltságos jogaiknak rég idő óta, s jelenleg is gyakorlatában vannak: ennélfogva mindenkinek megtiltja, hogy nevezett jászokat saját biráskodása alá s rév- és vámfizetésre ne kényszeritse, s e miatt ne zaklassa.

Ezt követte harmad napra a nádornak egy védlevele a nagykúnságiak részére magyar nyelven, mely szerint ő a nagykúnokat régi szabadságaikban megtartani akarván, őket oltalma alá vette, s „gondviseléseket Vadászy Pálra az egész Jászságnak, Nagy- és Kis-Kunságnak kapitányára, utánna pedig Zolnay Jánosra azon Jászságnak Nagy- és Kis-Kúnságnak ispánjára bizta“, s meghagyja az ország tisztjeinek, hogy „az elmult háborús időkben, ha valaki a nagykúnságbeliek közül hazájából kibujdosott, minden kár és háborgatás nélkül visszamehessen az előbbeni lakóhelyére“, régi szabadságaikban pedig se a nádori gondviselők, se mások őket ne háborgassák; a kinek valami panasza van, keresse azt ellenök, vagy Zolnay János ispán, vagy Vadászi Pál kapitányuk előtt, ezek a dolgot intézzék el, vagy a nádornak jelentsék. Végre decz. 5-én maga a király III. Ferdinánd is Jászberény városához tartozó philisteusok részére II. Ferdinánd 1625. évi oklevelét hitelesen átirva megerősitette.

Vadászy Pál I. Rákóczy Györgynek 1644. évi hadjáratában, mint „császári mezei kapitány“ Bornemisza Pál és Kemény János csapatai ellenében tevékeny részt vett, s személyes vitézsége által szerzett érdemei őt ez évben a füleki vár alkapitányságára, majd 1646-ban a jászkún főkapitányságra emelték, mely hivatalokat 1649-ik évig viselte.[1]

239Az uj nádor egyébiránt a neki a jászkúnoktól járó birósági fizetésre nézve velök szerződésileg ugy egyezett meg, hogy az egész évi 2400 frtot tevő öszveget egyszerre Szt-György napkor fizessék le.

Még az országgyűlés folyama alatt 1647. jul. 29-én folyamodtak a jászságbeli kereskedő emberek mint „Jászföldön lakó nemes személyek“ a m. kamarához, hogy régi kiváltságaik mind ez ideig megtartatván, „kevés nehézséggel és panaszolkodás nélkül voltanak“, de most nem tudják, mi alapon, rajtok a harminczadosok „az harminczadot éppen kivánják és meg akarják venni; ezenkivül az alföldi kereskedő embereken az ujvári, palánki és szögyéni hatalmas kapitányok sok zsarolást követnek el, mert „jobbnál jobb barmaikat elveszik, semmit nem adván érette mást az kegyetlen szidalomnál“, a mit e harminczadosok is bizonyithatnak; mindezen bajaik orvoslását kérik.

A harminczad alóli mentességre nézve azonban e kérvénynek sikere nem lehetett éppen az országgyűlés intézkedése következtében.

Ugyan is ez alatt az országgyűlésen a vallási ügyek miatt hosszu és heves viták folytak, mig nem 1647. jun. 16-án IV. Ferdinand megkoronáztatván, a 10 hónapig tartott országgyűlés másnap bezáratott. Az ezen alkotott 155 tczikkek között a 25-ikben a végvárakra minden kapu után 5 frt, s maguk a földes urak által fizetendő másik öt forint adóul két évig megajánltatott, a kapuval nem biró nemesek, valamint a jászkúnok a megyék tisztjei által a 26. tczikk szerint taxáltatni rendeltetett; a 27. tczikk pedig kimondotta, hogy a rendes harminczadon felül még fél harminczadot a jövő országgyűlésig az ország minden lakosa s a jászkúnok is, ha kereskedést üznek, fizetni tartoznak; a 108. tcz. elrendelte, hogy bár Csongrád megye egészen a török hódoltság alatt van, azonban mivel az abban lévő városok és faluk nagy részt népesednek, a hatalmaskodások meggátlása végett addig, mig a hozzá közelebb eső (?) Borsod megye a király hatósága alá vissza jön, 240Heves megyéhez csatoltassék, s a Pest megye birái által hozott itéletek megsemmisittessenek.

Ennek folytán a megyékben a rovásos adó alá eső községekben a kapuk száma ujólag összeiratott, a taxa alá esőkre illetményük kivettetett.

Ez uj összeirás szerint a Pest megyei kiskún helyek közül: Szabadszállás taxája 6 frt, Fülöpszállásáé 5 frt; Pest megyében, jelesen Kecskeméten lakó nemesekre a taxa szintén kivettetett; Solt megyében azon községek között, melyek kapuszáma összeiratott, előjön: Halas 4, Kara 1/2 kapuval; miből azt láthatjuk, hogy a Kiskúnságban ez időben öt falu állott fenn, de ezek közül is a kún kiváltságok élvezetében csak 3 volt, kettő pedig Halas és Kara csekély népessége és kapu számával a több jobbágyfaluk között vétetett fel; s nem taxát, hanem rovásos adót fizetett.[2]

A Heves megye által eszközölt uj kapuösszeirásban az ujonnan oda csatolt Csongrád megye után taxa alá vannak összeirva a nagykúnok és jászok; a Nagykúnságban 15 népes község emlittetik, kiknek taxája 50 denártól 14 frtig terjed, ezek között van Túrkeve, mely a mohácsi vész óta az összeirásokban mindég, mint az egri püspökség birtoka van bejegyezve; most azonban a Nagykúnsághoz visszacsatoltatott; a Jászságban 11 község fordúl elő 2 frttól 32 frtig terjedő taxával; átalában ez összeirásokból azt látjuk, hogy e korban a nádorok védelme alatt a legtöbb jász- és nagykún-szállások már benépesedtek, mig a kiskún-szállások közűl csak öt állott fenn, csekély népesség mellett a többi még lakatlan puszta volt. A benépesedést az is gátolta, hogy ez időben a szegény hódoltsági nép a magyar és török urak szolgálatjára és saját munkájára nem érkezhetvén, nagy fizetésért cselédeket 241kelle tartania; a török azonban arra kényszeritette őket, hogy a császár adóját a szolgákért is megfizessék, s minden szolgáról levelet kelle váltaniok; mert ily levél nélkül elvitték a szolgákat rabságra, s ha nagy sarczért is vissza nem váltották, eladták, vagy törökké tették, s e nehéz helyzetben szolgát sem igen tarthattak.

A kún-szt-miklósiaknak a szomszéd Bábony pusztára nagy szükségök lévén, annak részeit tulajdonosaiktól folyvást zálogolták. Igy 1648. máj. 29-én Báboni Márton unokáitól Ónodon ezek részét 40 frtért kivették. Ez idő tájban „nemes Kiskúnságban lévő Törtely nevü föld Palatinus Úr Ő Nagysága puszta telekén“ Bay Ferencz és László erőszakosságot követvén el, őket Wesselényi nádor Pest megye jun. 19-én tartott törvényszékén perbe idézte.

A végházbeli katonák garázdálkodása ez időben oly fokra hágott, hogy magának a királynak, III. Ferdinándnak kelle az ellen fellépni, kiadván jul. 21-én kelt s szendrői kapitány Móré Istvánhoz intézett levelét, mely szerint nála Rákóczy erdélyi fejedelem jelentette, hogy némely szendrői tisztek, s maga a kapitány is a fejedelem birtokában mind a nemességet, mind a szegény népet méltatlansággal illetik, türhetlen birságokat és adókat követelnek, a nemesek birtokait pusztitják, a végházak területére menekült szolgáikat befogadják s letartóztatják, legközelebb pedig a kúnok egész kerületét – districtus – felprédálták, s ezek nyomorgatásától jelenleg sem szünnek meg: hogy tehát a közbéke és csendesség senki által büntetlen meg ne zavartassék, megparancsolja a kapitánynak, hogy ily erőszakoskodásoktól mind maga, mind alattvalói szigorúan óvakodjanak.

Ez évi október hóban a nagykún kapitány egy küldöttség élén Füleken Vadászi Pál jkún főkapitánynak a miatt tett panaszt, „hogy teljességgel megunatkoztanak volna az tiszántúli lakos és előljáró nyúzó fosztó és csavargó katonák földjökben való csintalankodásoktól és tartományokban lakos gazda embereknek 242mód nélkül való és hallatlan kinzásitól és sarczolásitól, mely miatt majd teljességgel pusztulásra jutta ügyök“; ennek folytán Vadászi a nagykún kapitánynak okt. 30-án kiadott nyilt levelében felkérte az erdélyi fejedelem alatt lévő mezei és hajdú városi kapitányokat, hogy a nagykúnoktól felszóllittatván, őket e gonosztevők ellen oltalmazzák meg; egyszersmind a kún kapitányt felhatalmazta, „hogy az efféle nyúzó, fosztó, kinzó ember sarczoltatók ellen feltámadjanak és az kit közülük megfoghatnak, érdemök szerint meg is büntethessék őket.“

[1] Vas. Ujs.: 1862., 341–2. l.

[2] Több kiskún községek ez időben fennállásáról világos adattal birunk. Igy Halasról 1647. jan. 26-án főbiró Berták Péter eskütt-társaival értesiti Szécsényben Nógrád megye szolgabiráját, Földvári Jánost, hogy megkeresésére „egy falubeli emberséges Rácz embereknek hit szerint való feleletek“ után, melyet városuk pecséte alatt felküldöttek, megtudták, hogy a kérdezett falunak igazi neve legyen. Másfelől a kun-szt-miklósiak Bábon nevü puszta teleket Vajday Horváth Györgytől 95 frtért zálogba vették. Ugyan ez évben Jászberényben Fodor György és testvérei czímeres nemes levelet nyertek.