Az ujonnan megszállt jászkún szállásokon csakhamar oly belviszonyok s kérdések merültek fel, melyek a nádor intézkedését tették szükségessé; ilyenek valának: a pusztán maradt szállások hovatartozósága, a jászkúnok között lakó nemesek és az igazságszolgáltatás ügye. Ezek rendezése végett a nádor rendeletére a nagykúnságiak Szabó Máté kapitányt, Szabó Vinczét, Cseh Gáspárt és Méhes Ferenczet küldték fel, kik a fennforgó bajokat előterjesztvén, ezekre nézve Eszterházy nádor Nagy-Heflányon 1629. május 27-én kelt oklevelében a küldöttség közbejöttével következőleg intézkedett: a kún puszták haszonbérbe adásának joga a nádort illetvén, ez megengedi, hogy a Pohamara, Csorba, Marjalaka, Kis-Ujszállás, Kolbász Bócsa, Karczag-Ujszállás, Asszony-Szállás és Köd-Szálláson, öszvesen kilencz községben lakó nagykúnok a pusztán maradt 11 szállást, ugymint Mester-Szállást, Kun-Szt.-Mártont, Kun-Hegyest, Móriczot, Kis-Turgonyt, Tót-Turgonyt, Magyar-Szállást, Orgonda-Sz.-Miklóst, Fábiánkát, Kápolnást, és Turkeddit ezek megszállásáig a mint eddig, úgy ezután is, haszonbérbe bírhassák, s az ezek haszonbére és a nádornak járó évi fizetés mostani Szt.-György naptól kezdve évenként 300 frtban megállapittatott, melyet tallérul Szt.-György napra meghozni tartoznak; ezenkivül az 1625., 28. tcz. értelmében a jászkúnokra is kivetett „szent korona pénzét“ mi most 60 frt, évenként Ketzer főkapitányuk kezéhez adják, ki azt a korona őrzőknek nyugta mellett átadja, hogy pedig annyival nagyobb oltalom és gondviselés alatt lehessenek a jászkúnok, a nádor saját emberét tartja közöttök, ki a 206főkapitány Ketzertől függ; mivel pedig a jászkúnok földjén, s köztök lakó czímerleveles nemesek a kún kapitányok felettök való hatóságát elismerni vonakodtak, erre nézve kimondta a nádor, hogy az ily nemesek is a kúnok kapitányainak és a főkapitánynak engedelmeskedni tartoznak; míg a kúnok bujdosásban voltak, az ez idő alatt zavarba jött határok ügye elébb kiadott levele szerint intéztessék el, – mivel végre a nagykúnok hódoltsági területen laknak, s szokásba kezdett jönni, hogy a kinek panasza volt közöttük azt a török elé vitte, erre nézve elébb kiadott parancsát megújitva, panaszszal a török párthoz menést büntetés alatt megtiltotta, s elrendelte, hogy a kinek „mi panasza vagyon, keresse meg Ketzer András mi utánnunk való főkapitányt s ő kegyelme igazitsa el, kit ha meg nem igazithatna, tartozik ő kegyelme minket tudósitani.“
Ez intézkedés, mint tartalma is megmutatja, a jászkúnok belélete, törvénykezési s ujabb megalakulási viszonyaira lényeges hatást gyakorolt.
Ketzer Endrét a régóta viselt főkapitányság hivatalellenes jogtalan lépésekre is ragadta. Fenntebb olvastuk, hogy 1625. nov. 8-án kelt kinevezési oklevelében ő világosan a túrkevi nagykúnok főkapitányává is kineveztetett; de különben is ő részletesen ösmerte a jászkún birtokokat, s még is 1629-ben az udvari kamarához kérvényt adott be hamis kitétellel, hogy némely faluk a felvidéken Kis-Heves megyében ugymint Turkevi és Turkeddi, mely György Márton nemesé volt, valamint Csudaballa, mely Asztralany Ferenczet illette, de ezek kihalása folytán a koronára szállottak, neki adományoztassanak, s e kérvény a nádor ajánlata kiséretében lett felterjesztve, azonban az udvari kamara ezt 1629. jun. 24-én a pozsonyi kamarához véleményadás végett leküldvén, e törvénytelen eljárás világosságra jött.
Tudtára esvén ugyan is a túrkevieknek, sőt itteni lakos Cseh Gáspár – hihetően a Ketzer megbizottja – a széknek is jelentette, hogy Ketzer főkapitány Túrkevi 207nagykún községet a királytól felkérvén, azt magának adományban nyerte; ezen a keviek annyira felháborodtak, hogy azonnal el akartak e községből költözni. Szabó Máté azonban őket lecsendesitette, s mivel ezenkivül az is értésére esett, hogy egy asszony Móricz-Kabát akarja elfoglalni, székgyülést tartott, s ezen a főkapitány ellen tett kifakadásokat hiven tolmácsolva 1629. szept. 27-én Marjalakáról kelt erélyes levelében megirta Ketzernek, hogy a keviek „soha senkit egyebet nem uralnak, hanem a mint eleitől fogva, ők is az Kúnsághoz tartottanak, az mint az régi öreg tisztes hazafiai jámbor emberök mondják, hogy soha örökösen Kevit senki jobbágyságúl nem birta, sőt mikor megülték is, az Kúnság fejében ülték meg, koronához való jószágúl, most is abban készök megmaradni; de ha valaki őket az Kúnságtól el akarja szakitani, soha ők azt az Urat nem uralják, hanem mindjárást készök pusztán hagyni. Emléközzék meg – ugymond – Uraságod a nekünk igért jó akaratjáról, mely nem az vala, hogy Uraságod szaggasson meg bennünket, hanem hogy legyen nekünk minden oltalmazónk. Nem igy parancsolá... Palatinus Urunk, hogy Ő nagyságától megtérénk, hanem azt mondá, az mely eddig az Kúnsághoz tartozott, azt sem engedi, hogy törvénytelen senki magának tulajdonitsa. Szép dolog is volna, hogy mi Kúnság fejiben ültettük meg, más az készhöz nyuljon és őket birja. Gondolja meg Uraságod, hogy ha ennek hirét Fekete Pétör (ki már elébb jogot formált Kevihez) meghallja, nem tudom, ha Uraságod birhatja-e avagy nem, de innét, mivel hogy ezök közelben vannak, belekapnak, és igy se Uraságodé, sem miénk nem lészen. Valóságot kivánunk Uraságodtól, mint legyen az dolog, ha igaz legyen ez hír, hogy mint mi, mind az keviek tudják magokat mihöz tartani, akar-e Uraságod mellőlök elállani avagy sajátjának akarja ösmerni. Ha az ugy lészön, hogy ez két falut közülünk kiszakasztják Túrkevit és Móricz-Kabát, az többinek is csak azt mondjuk, bátor hogy az hova ki lát, menten menjen. Akarók Uraságodat tudósitani, 208hogy az egész Kúnság nem akarja, ennyi fáradságok és költségök után közzűlünk senkinek kiszakasztania: sőt valaki azon igyekszik, ha különben el nem áll mellőlök: mig fejünk fennáll s jószágunkban tart, mind azokat az urakat az országgal együtt megkeressük, valakik ez nemes Kúnságnak gondviselői, megtalálván Palatinus Urunkat Ő Ngát, és Ő Nga parancsolatjával Császár urunkat is megkeressük felőle. Mert valamit Uraságodnak az hazájának árulója Cseh Gáspár mondott, egy igaz sincs abban, sőt az mely nemes levelet kezéhöz vött is, egész Kúnságul reá támadván, soha itt közöttünk nem birja, csak élete megmaradhasson tisztösségében, ugyan jó volna.“
A Nagykúnság megtámadott területe védelmében irt ezen levelét a buzgó Szabó Máté kapitánynak részletesen és nagy részben saját szavaival ösmertetni érdekesnek véltük.
Hogy e levélre mit válaszolt Ketzer, nem tudhatjuk; ugy látszik azonban, hogy ez megnyugtató volt, mert három hét mulva Szabó Máté okt. 21-én külön embertől küldött levelében ismét felkereste némely közügyek iránt. Ezen levélben panaszkodik a nagykún kapitány, hogy „az kegyötlen idegönök“ őket néhány év óta nagyon terhelik, mely miatt a nagykúnok „ez földtől fölötte igen megidegönlöttek, sőt kevés éjszaka vagyon, az melyben közűlünk nem mennének“; ezenkivűl előadja, hogy már két gyülekezetükben felhozatott, hogy a nagykúnok, ha nemesek, mutassák fel az erről szóló oklevelet az őket háborgatók ellen, ő válaszolta, hogy ez Ketzernél van; kéri tehát a főkapitányt, hogy ha nem nézve az ő hálátlanságukat, ennek megnyerése végett lépéseket tett, ennek eredményéről őket értesitse. Erre annál is nagyobb szükségük van, mert Fekete Péter is nagyon zörgeti a kapitányt a keviek felől, s emberüket akarja megfogni érette, sőt a kapitányt megveréssel fenyegeti, erre nézve is küldje le a nádorok leveleit, hogy védhessék magokat, „mert bizony – ugymond – fölötte nagy hatalmat vött rajtunk ez az ember, az mely miatt az szegénység 209megyön, s az hol pedig az szegénység nem maradhat, ketten vagy hárman mi se lakhatunk ott, mert ez földön mindönnek szabad járni.“ A turkeviek Szabó Vinczétől Kabán Ketzer utasitásából egy darab földet elfoglaltak, s mivel az ezt önhatalmilag visszafoglalta, Ketzer mint főkapitány által 100 frtban elmarasztaltatott, melynek behajtását Ketzer sürgetvén, most a nagykún kapitány értesiti, hogy Szabó Vincze a nádortól hozott levelet, mely szerint dolga törvény utjára igazittatott; a Szék törvénye megtartatván, ez „az kevieket kezébe adta, s őtet felmentette, mert a föld Szabó Vincze tulajdonának bebizonyittatott.“ Végre a nagy kún kapitány Ketzerhez való ragaszkodásuk kifejezésével zárja be levelét.
A hosszú bujdosás alatt a nagykúnokat az a csapás is érte, hogy I. Ferdinándnak szabadságaik megerősitéséről 1552-ben kiadott oklevelét ide s tova menekülésük közben elvesztették; minélfogva ennek ujabb kiadása eszközlése végett a nádor pártfogásához folyamodtak; minek eredménye az lett, hogy II. Ferdinánd 1629. jul. 5-én kelt oklevelében Ketzer András jászkún kapitánynak a kolbászszéki kúnok nevében előterjesztett kérésére I. Ferdinánd emlitett oklevelét, melyben Mátyás 1461., Ulászló 1492., 1505. és János király 1539. évi okleveleit átirva megerősitette, a királyi könyvekben foglalt tartalma szerint ujólag kiadva, az abban foglalt kiváltságos szabadságokat megerősitette.
Mivel azonban az egyedüli kir. kiváltságlevélen alapult külön és önálló jászkún biráskodás a főuraknak s megyéknek nem tetszett, hogy ezen segitve legyen, a nádor sürgetésére az 1630-ik évi országgyülés a 43. tczikkben elrendelte, hogy a jászok és kúnok közűl azok felett, kik az ország lakosai ellen vétenek, a kúnok kapitánya itélhet, s ez mint biró köteles igazságot szolgáltatni. E törvényczikk azért is fontos, mert a jászkún kapitányok biráskodási joga ebben van országgyülés által először szentesitve.
Hogy mily bizonytalanok valának e korban a birtokviszonyok, igazolja az, hogy Eszterházy nádor, 210hihetően téves értesités alapján 1630-ik évi máj. 29-én a Nagykúnsághoz tartozó Kun-Sz.-Márton pusztát, mely Külső-Szolnok, vagy Csongrád megyében fekszik, Fodoróczki György és Pallóczi János kihalása folytán Hatház város alkapitányának Kolláth Istvánnak adományozta.
Ketzer Endre a jászkúnok hatalmas főkapitánya Sáros megyében Peklinen lakott; ide hordták hozzá a jászkúnok a nádori illetőséget, s a Jászságból legbizalmasabb embere volt kiséri Péter Balázs, ki nem rég nyert czimeres nemességi levelét szintén Ketzernek köszönhette. Ennek kezéhez fizették a nagykőrösiek 1626-ban Lajos és Kara kún puszták haszonbérét, 35 frtot, s adnak neki ajándékba 2 frt 50 kr. értékű sárga csizmát; 1630-ban 40 frtot és két csizmát; 1631-ben 65 frtot; 1632-ben 40 frtot, s Lajos, Kara, Kocsér pusztáktól egy-egy csizmát; 1634-ben 33 tallér 60 d. Ezen Péter Balázs társával, Gábor Benedekkel, 1630-ban Peklinben, majd 1631-ben Kovácsi György jászberényi biró, Péter Balázs, Perner György, Bódis Ambrus és Gálos István Kassára vitték fel hozzá az évenként 200 frtot tevő nádori illetőséget; ugyanekkor megbizta őket, hogy részére vegyenek árpát, azonban ennek árát az 1632-ik évi illetőségökbe betudta.[1]
Ez időben Ketzer a nádortól országos ügyekben is kiküldetést nyert; jelesen 1631-ik évi május 7-én Hatházról Nyári István, Ketzer András és Barta György értesiték bekényi Alaki Menyhért országbirót s a felvidék főkapitányát, hogy ők a nádortól a hajdú városok visszafogadására megbizattak, azonban a hajdúkat eskületételre nem birhatták, hanem magokról téritvényt adtak; ők pedig a hajdú városokban kapitányt és hadnagyokat tettek, s ezeket fel is eskették.
Látván a kiskúnok, hogy jász- és nagy-kún testvéreiknek Ketzer közbenjárására régi kiváltságleveleiket ismételve királyilag megerősittetni sikerült, mi 211ezeknél e zaklatott időben önálló beléletük megszilárditására jótékony hatással volt; ők is felkeresték Ketzert s átadták neki az iránt a királyhoz intézett kérvényöket, hogy ők, mint a Tatár-Sz.-Miklóshoz tartozó öszves kúnok, mindenkor egy és ugyanazon kiváltságokkal éltek, mint a jászok és a kolbászszéki kúnok, s ezeknek valóságos és békés birtokában most is meg vannak, azonban kiváltságleveleik Eger elfoglalásakor a török és tatár pusztitás alkalmával elveszvén, mivel a jászok és nagykúnok kiváltságleveleinek másolatai a királyi könyvben feltalálhatók, kérték ezeket felkerestetni, s azok másolatát kir. megerősitéssel ellátva magok és utódaik részére kiadatni. Ketzer e kérvényt maga vitte fel a királyhoz, kinél sikerült megnyerni, hogy II. Ferdinand Ebersdorfon 1631. szept. 20-án kelt levelében a nagykúnok részére 1552. márt. 20-án Mátyás és János király saját biróságukat, továbbá János, Ulászló és Mátyás királynak a kapitányok szabad választása, jobbágyaiktól az adótartozások beszedése, a kir. kapitány zsarolásaitól megóvása, mások adósságai miatti letartóztatástóli megvédésére vonatkozó intézkedéseket tartalmazó kiváltságleveleiket a kiskúnok részére a kir. könyv alapján megújitva megerősitette; ugyanekkor a király Ketzernek s őseinek érdemeit egy aug. 4-én kelt külön oklevélben elősorolván, régi nemességét uj czimeradással nevelte.
[1] Hódolts. Okt.: 1., 14., 20., 23., 30., 35. l.