A jászsági birtokviszonyokra e korban érdekes világot vett a pozsonyi káptalan előtt 1574-ik évi jan. 20-án kiállitott adásvételi szerződésről szóló oklevél, mely szerint nemes Szabó, máskép Füzessy Tamás a kir. philistinok városának Jászberénynek lakosa, fiai István és Mihály s leánya Dorottya, valamint többi rokonsága nevében pesti Kerekesy Jánosnak, most pozsonyi lakosnak, Heves megyében Jászberény városában lévő egész házát és nemesi udvartelkét, melynek szomszédjai keletről Mátyás lelkész – concionator – nyugotról Nyirő István, délről Asztalgyártó Péter, északról Szabó György, e nemesi udvar körül lévő hat népes zsellér telekkel, melyek közül egyiken Szücs Dénes, másikon Gyaly Imre kocsigyártó mester, harmadikon Bornemisza Péter, negyediken Szentgyörgyi Antal, ötödiken Szentgyörgyi Sándor, hatodikon Kádas Balázs laknak, s Ujszász faluban öt népes jobbágytelekkel, 136ugyanitt három puszta telekkel, az egri káptalan előtt erről kelt örökfelvallás mellett, nevezett Kerekes Jánosnak s mind két ágon lévő utódainak 70 magyar frtért azon joggal, melylyel ezeket nevezett Szabó Tamás birta, s 1560-ik évi aug. 10-ke óta jelen időig Kerekes János békésen használta, örökösen eladta.
Ez oklevélből látjuk, hogy ez időben a jászberényi birtokviszonyok rendezett állapotban voltak, s hogy a jászsági lakosok, mint Szabó Tamás is nem csak személyökre, hanem jász birtokaikra nézve is nemesi előjogot nyertek, a saját lakhelyűl szolgáló részt nemesi udvartelekké alakitották, s az e melletti beltelket zsellérlakosokkal benépesitették, sőt magoknak a szomszéd Ujszászon is jobbágy telkeket szerzettek, s mindezen birtokok fi- és nő ágra szállottak; hogy ez időben Jászberényben ref. egyház állott fen, melynek lelkésze Mátyás volt, s ugyan itt asztal- és kocsigyártó mester emberek lakván, az ipar virágzott.
E közben az elidegenitett kún községek, hogy jobbágyi állapotba ne sülyedjenek, e miatt ismételve folyamodtak Miksa királyhoz, ki 1574-ik évi decz. 8-án kelt leiratában meghagyta a kamarának, hogy a kir. jogügyi igazgatóság közbejöttével adjon arról véleményt, hogy azon kún községek, melyek a koronához tartoznak, azonban részint Ungnad Kristóf egri kapitány által elidegenittettek, részint mások által jogtalanúl elfoglaltattak, mi módon lennének visszaszerezhetők.
Ugyan ez évben eszközölt kapuszám összeirási jegyzék szerint Heves megyében Turkevi mint az egri püspökség birtoka 16, Turkeddi pedig 11, Külső-Szolnok megyében Túrkaba mint nemesek birtoka 11, Homokszállás mint Peres Endréé 5 kapuval emlittetik.
Az ez időbeli fegyveres béke idejét felhasználták a jászkúnok arra, hogy egyesek magoknak új előjogokat szerezzenek. Igy Jászberényben a Végházy nemes testvéreknek Aga Pál és Fodor Albert szomszédságában egy házuk lévén, a király 1575-ik évi jan. 12-én kelt levelével ezen házat haszonvételeivel minden census, taxa, rendes és rendkivüli adók, hadi segélyek, kamarai 137nyereség, szolgálatok s bármiféle terhek fizetésétől és teljesitésétől, nevezett Végházyak hű szolgálataira való tekintetből, felszabaditotta.
Ez időben a birtokaihoz számitott Turkevi és Turkeddi falukat az egri püspök Szücsi Pál lovagtisztnek adta át jövedelműl, ki 1576-ban kapott Turkeviből Karácsonkor és Mindszentkor minden telek után 3 denárt, ezenkivül egy frtot és a tizedet, Turkedditől hasonlóan, sőt itt a halászat 1 3-da is e tisztté volt; létezett itt a püspöknek egy malma is a Berettyón, melynek jövedelme némelykor 5 frtra ment.
–
A békének a törökkel 1575. nov. 22-én történt megujitása csak azt eredményezte, hogy a két fejedelem egymás ellen rendes hadjáratot ugyan nem folytatott, várakat ágyúkkal nem ostromoltak, hanem kisebb-nagyobb erővel tett rablókiütések, portyázások és kalandokkal egymást szünet nélkül háborgatták, s főleg a folyvást zaklatott, üldözött szegény jobbágyság sorsát elviselhetlenné tették; ehhez járult még a nagy pestis, mely 1575–6-ban az országban szerte dühöngött.
Az ez évi kapuszám összeirásban Turkeddi, Kúnhegyes, Turkaba 10–10, Turkevi 16 portával van felvéve. Ugyan ez évi okt. 12-én Miksa király meghalván, utánna a trónt Rudolf foglalta el, ki 1577-ben okt. 15-re kihirdetett országgyülést a pestis pusztitásai miatt ismételt elhalasztás után is meg nem tarthatta.
Egerben 1577-ik évben a tiszttartó változván, Soklyossy István utódjának Kövér Ferencz új tiszttartónak részére szept. 27-én a vár jövedelmei hátralékairól leltárt készitett, melyben elősoroltatik, hogy elmérés végett kiosztott borok ára, census, szolgálati váltság, lovagtisztek illetménye, ökrök s vágómarhák ára, salétrom-főzés, rovásos adó, sertések, sajt, vaj, túróból, melyik jászkún község s mennyivel van tartozásban. Ebben emlittetik, hogy a fél mennyiségben kivetett rovásadót 168 frt 50 drt Csősz Dénes nagykún kapitány s a főbirák előadása szerint a 138nagykúnok télen szokván lefizetni, most erre nézve hátralékban nincsenek.
Ugyanekkor Nagyváthy Ferencz szepesi kamarai tanácsos az egri püspökség birtokairól s jövedelmeiről pontos vizsgálat után egy összeirást készitett, mely „urbarius“ czimet visel, s bár az ebben felvett községek száma az 1572-ki összeirásával megegyez, azonban a jászkúnok által teljesitett fizetésekre és szolgálatokra nézve érdekes adatokat szolgáltat; ennek egy eredeti példánya a budai kamarai levéltárban fennmaradt ugyan, azonban ebből épen a Jászkúnságra vonatkozó feljegyzés legnagyobb része kitépetvén, hiányzik; de még sem veszett el egészen, mert ez oly hiteles és részletes összeirásnak tartatott, hogy midőn az eladóvá tett Jászkúnság 1699-ben a becsérték alapjául összeiratott, egyes községek régibb jövedelmezése kitüntetése végett ezen 1577-ik évi összeirás adatai minden községnél felemlittetnek, előadatván, hogy „1577-ben, midőn a kir. tiszttartóság Budáról (?) a török uralom miatt Egerbe áttétetett,“ egyes községek ugy az egri tiszttartó kezéhez, mint a török földes urnak különféle czimek alatt mit és mennyit fizettek.