X.

120A XVI-ik század közepe körüli mozgalomteljes időben a mohácsi csatánál elesett Balassa Ferencz szörényi bánnak fiai közül Menyhért, János, Imre nagy szerepet játszottak s vitézségükről is hiresek valának.

Imre Zápolya János alatt erdélyi vajdává lévén, ennek halála után vajdatársával szövetkezve, az országos ügyekre nagy befolyást gyakorolt, bár ingadozva, még is inkább Ferdinánd pártjához hajolt; majd a kir. jövedelmeket elfoglalta, és sok istentelen erőszakoskodásaival főleg az Izabella pártján lévőket sanyargatta; mit megtartani Szulejmán a nikápolyi pasát küldte Erdélybe, ki Majlátot elfogta; a számüzött Balassa Imrét pedig Izabella királyné kapitányai Bornemisza Boldizsár és Horváth Mihály 1541-ben, Magyarországba kergették, hol 1550-ben meghalt; fiai: Ferencz és Endre maradtak.[1]

Balassa János Ferdinánd és Miksa alatt főispán, főajtónálló és főkapitány, 1550-ben Szolnok vára kapitánya; utóbb 1569-ben Miksánál elárultatott a trón irányában való fondorlataiért, s csak nagy nehezen sikerült ártatlanságát kideriteni.

Ferdinánd a pártja melletti buzgólkodása következtében erdélyi birtokaitól, Léta, Almásd és Diód váraitól megfosztott kir. tanácsosát Balassa Imrét 1544. okt. 1-én kelt leiratában 1543. jan. 1-től kezdve 2400 frt évi jövedelemmel jutalmazta, s átadta neki a jászberényi s ehhez tartozó jászok közötti tisztséget azon koronai jövedelemmel együtt, melyet ezen jászok évenként a kir. kincstárba szoktak fizetni.

Midőn azonban Dobó István 1548-ban az egri vár kapitányságát átvette, s belátta, hogy mily kevés a jövedelem e vár jó karba hozására és tartására, mert a terményeket és borokat pénzzé tenni nem lehet: elrendelte, hogy a jászok évi tartozásukat ne Balassa Imrének, hanem néki, kinek hatalma alatt állanak, fizessék, s őket, mint közellakókat a vár jövedelméhez tartozó borok kimérésére is kötelezte; e miatt Balassa 121Imre panasszal járult a kamarához, hogy ő a királyhoz való hű ragaszkodása következtében sok kárt szenvedett, s nem követett el semmit olyat, miért a neki adott javadalmazással megfosztassék, s felmutatta a jászok levelét, mely szerint ezek örömest maradnak az ő urasága alatt; e kérvényre a kamara 1549. febr. 19-re tett felterjesztésében kérelmét jogosnak nyilvánitotta ugyan, hogy ő a jászok jövedelme élvezetében ne háborgattassék: azt azonban nem hallgatta el, miszerint a jászok birtoka kamarai jövedelmet képezvén, azt a kamarától elvonva magán egyénnek átadni nem lehet; felhivja azonban a király figyelmét, hogy Balassa Imre fizetése és régi adósságai ügyében intézkedjék.

Majd márcz. 19-én kelt felterjesztésében ismét előadta a pozsonyi kamara, hogy Balassa Imre kir. jóváhagyás mellett bizonyos koronajavakat, jelesen a jászoknak faluit és kerületét – districtus – birja, melyeket az egri vár tisztjei elfoglalván, most Balassa némelyek segitségével ezeket visszanyerni igyekszik; holott tudva van a király előtt, hogy e birtokok nem magánosoké, hanem a kamaráé, melyeket elidegeniteni nem szabad, hanem ezeket egy erre választott tiszt, ki Egerben lakni köteles, kezelheti, kit az egri vár tisztjei segiteni tartoznak.

Ezek folytán Ferdinánd ápril 30-án kelt leiratában a kamarának ezen véleményét helyeselve kijelenté, hogy ha Balassa Imre a jászkerület viszaadása végett hozzá folyamodni fog, a szerint jár el; addig is a jászok évi tartozásukat a m. kamarához fizessék, s máj. 13-án oda utasitja a kamarát, miszerint intézkedjék, hogy a jászoktól járó jövedelmek kezelésére Egerbe rendelt tisztviselőt Eger vár kormányzói minden erővel segitsék. De mindez megváltozott; mert Balassa kértére ez évi máj. 31-én a király ismét elrendelte, hogy Balassa ugyan a jászok neki átengedett jövedelmét továbbra is szedje, azonban Dobót ne akadályozza, hogy a jászoknál borokat kimérethessen, s ez iránt a kamara a király rendeletéből jul. 4-én Balassa Imrét ily szellemben utasitotta.

122Midőn Balassa Imre 1550-ben jun. 20-a előtt meghalt, árváira testvére János viselt gondot; s Ferdinánd 1550. jun. 16-a több más birtokok között Abony, Paládics, Tószeg, Nyársapáthi falukat s Törtel és Tetétlen pusztákat Külső-Szolnok megyében Verbőczy Imre kihalása folytán neki adományozta; majd jun. 20-án kelt leiratában a jász tisztséget a hozzátartozó jövedelemmel szinte ezen Balassa Jánosnak adta át, hogy ebből testvére árváit tartsa, azonban megelégedjék a rendes jövedelemmel, s ezenfelül őket ne sanyargassa, se az egri borok megvételében s eladásában ne gátolja.

Midőn pedig Szolnok vára felépült, a jászok minden jövedelme ennek fentartására rendeltetett; e miatt Balassa János a királyhoz folyamodott, a ki 1552. jul. 6-án kelt leiratában meghagyta a kamarának, hogy a jászok ugyan Szolnoknál maradjanak; hanem, tekintve a Balassák hű szolgálatait, részökre a jászok jövedelméből évenként addig, mig a királynak tetszeni fog, évenként 600 frt fizettessék. E királyi levelet Balassa maga vitte el a kamarához azon kérelemmel, hogy irjon Szolnokba, irt is akkori várnagy Nyáry Lőrinczhez, engedje meg, hogy Balassa a jászoktól a 600 frtot felvehesse. Azonban siker nélkül, mert Szolnok vára a török által elfoglaltatván, a jászok ismét Egerhez visszacsatoltattak. Ennek következtében Balassa Kékkőről 1553. jan. 26-án ismét megkereste a kamarát, hogy most már Mecskey Istvánhoz Egerbe, s a jászok biráihoz irjon, hogy a 600 frt felvételét neki engedje meg. Mire a király 1553. maj. 5-én kelt leiratában ujólag elrendeli, hogy Balassa János részére a 600 frt évenként jövőre is kiadassék; s erről a kamara Bornemisza Gergely főtiszttartót jul. 5-én meghagyólag értesitette, azonban már ekkor Bornemisza Gergely a jászok jövedelméből várbeli épitkezésekre 400 frtot elköltött, s Balassának csak 200 frt jutott; ezt Ferdinánd 1554. febr. 17-én kelt leiratával a kamara más jövedelméből 400 frtal rendelte kipótoltatni.

A következő években Balassa rendesen megkapta 123a 600 frtot, mint ezt az egri vár jövedelmi összeirásai s számadásai igazolják; azonban 1561. aug. 28-án a kamara utasitotta Balassa Jánost, hogy a jászokat jövedelmeikkel együtt bocsássa vissza; Bácsi Benedek egri számtartónak pedig meghagyta, miszerint a jászokat átvévén, az ezektől járó jövedelmet beszedje. Majd oct. 4-én kelt kamarai felterjesztésére Ferdinánd 1562. jun. 1-ről szóló leiratában helyesléssel fogadta azon okokat, melyeknél fogva a jászok évi adójának Balassa Imre s ennek árvái részére történt adományozása jövőre érvénytelennek mutatkozik; tekintve azonban Balassa Endrének – ki az Imre fia volt – hű szolgálatait, ennek kérelmére elrendeli, hogy részére a jászok jövedelméből évenként, tetszése szerinti ideig, 200 frt fizettessék ki, s szept. 22-én az egri számtartó utasittatott, hogy a jászok jövedelméből most azonnal, s jövőre is évenként 200 frtot a kamarához küldjön be. Ezen öszvegnek kifizetését Ferdinánd halálával Miksa király is 1564. nov. 7-én a kamarai jövedelemből utalványozta. Ez öszveg fizettetett is mind addig, mignem 1568-ban Miksa a kir. kamarának jun. 3-án tett emlékeztető felterjesztésére jun. 16-án kiadott leiratában, mivel most a jászok és kúnok az egri vártól teljesen elszakittatva, a törökök által legközelebb épitett jászberényi palánk birtokához csatoltattak, a Balassa Endre részére eddig járt fizetést megszüntette. Erről értesülvén Balassa, folyamodott a királyhoz, de sikertelenűl, mert aug. 13-án kelt leiratban véglegesen elrendeltetett, hogy Balassa Endrének, a jászok jövedelméből járt 200 frt fizetés többé ki ne adassék.

Igy lett vége a Balassák a jászok közötti egy negyedszázados uralmának.

–

1569-ben a Nagykúnság és Debreczen vidékén rajongó népmozgalom támadt. Karácson György – köznéven Fekete ember – vakbuzgó népámitó azt hirdette a népnek, hogy a török hatalma megtörésére ő az isten választott embere, s szava oly hatással volt 124a török iga alatt sanyargatott földnépre, hogy bár szigorú fegyelmet tartott, s hadi zsoldot nem igért, még is e saját költségükön folytatandó hadjáratra sokan zászlói alá gyülekeztek s magokat szent-hadnak nevezték, azonban mert a tél közelgett, és sem a katonaság, sem a nemesség szavainak nem hitt, tétlenségben maradt. Eljutott ugyan a szent had hire Eger várába, hol Bári István lovas vitéz a várőrség nagy részét a szent hadhoz való csatlakozásra rávette; azonban Mágocsy várnagy erélyes fellépése által, mivel a mozgalom részeseit vasra verve börtönbe vettette, a vállalat meghiusúlt. Tavaszra kelve Karácson György 1570-ben Debreczen mellett táborba szállott, s kihirdette, hogy a bala-sz.-miklósi török erődöt fogja isteni különös segedelem és csudateljes ereje mellett csak hatszáz emberrel bevenni. Élelem nélkül indult útra kis csapatával, s midőn útközben a – titkon előre odahordott – eleségre akadtak, még inkább lelkesitette őket a buzgóság. Igy vonúlt a szent had a Nagy-Kúnságon keresztül Bala-Szent-Miklós alá, hol az előre megállapitott titkos terv szerint a török által felgyujtott szalmakazlak lángja a Fekete ember által hirdetett égi tüznek tartatván, azon állitásra, hogy isteni különös erő által az erőd kapui és bástyái az első rohamra össze fognak omlani, ápril 16-án a szenthad tagjai merész rohamot intéznek, azonban a törökök ágyuk dörgése között kirohanván, őket mészárolva viszaüzték, sőt Mahmud szolnoki várnagy az ágyuszóra Sásvár béget kiküldvén, ez két órai véres harcz után azokat részint levágta, részint szétkergette; majd Karácson György és társa Szücs László Debreczenben kivégeztetvén, a gyülevész had végkép szétszóratott.[2]

Hogy a török uralom alatt a megyei közigazgatás mily zavarba jött, ezt igazolja az 1596-ik országgyülésen alkotott 52. tczikk, mely szerint Külső-Szolnok megye és a fejér-megyei Solt szék a török által elfoglaltatván, mivel sem szolgabirái nincsenek, 125számos ügyek pedig elintézést várnak: ennek folytán kimondatott, hogy jövőre Szolnok megyének Heves, Solt széknek pedig Pest megye szolgáltasson igazságot, mely egyesítés azután napjainkig fennmaradt.

[1] Budai F. polg. Lex. I. 95–7.; Szilágyi S. Erd. országgy. Eml. I. 3–22. l.; Verantz munk. II. 44. 70. 71. l.

[2] Tud. Gyüjt. 1820. X. 44., 1826. X. 32–3. l.