Az 1561-ik év elején a budai pasa az egri végvidék szandsákjait magához híván, elhatároztatott, hogy a füleki és szolnoki szandsák 3–3 szandsák embereivel kiütést tegyen, a füleki Murány felé, a szolnoki Tiszántúli vidék pusztitása végett. A szandsákok február közepe után szétoszolván, a füleki megindult, de a sok hó és sár miatt vállalata nem sikerült; a szolnoki szandsák szintén megkisérlette Várkony és Szolnoknál 90a Tiszán való átkelést, azonban az előcsapatok alatt a jég leszakadván, kénytelen vala vállalatával felhagyni. Erre azonnal éjjel Budától kezdve Pesten, s a Duna mindkét partján Esztergom, Vácz, Czegléd, Kecskemét, Ráczkevi és Székesfehérváron nagy földrengés következett, mely épületekben és emberekben sok kárt okozott, a törököket pedig igen nagy félelembe ejtette.
Hogy ily kiütésekről jó előre értesitést nyerjenek, az egri várbeliek a budai pasa titkárát szászszebeni származásu Hidaiettet ajándékok által titkon a magok részére megnyerték, s megtudván, hogy ilyenre van szüksége, Verancsis a maga ütő kis zsebóráját küldte el neki ajándékba, ennek átadásával, s általában a vele levél utjáni érintkezéssel a hűségéről ösmert Szabó Tamás jászberényi polgár bizatott meg, kit Verancsics a királyhoz is felküldött levelével, hogy ott tapasztalásait szónál is előadja. Igy jöttek titokban tudomására annak, hogy a budai pasa a mult télen saját költségén 90 kocsit csináltatott, hogy gyalog csapatai ezeken véletlenül kiütéseket tehessenek; mert ez ideig hasonló kirándulásokhoz a hódoltsági lakosok kocsijai rendeltetvén be, ezáltal szándékuk előre elárultatott, most azonban a kocsikhoz a legjobb lovakat a hódoltsági lakosoktól 10–12 frt csekély áron előre beszerezvén, ezeket mig reájok szükségök lesz, Budán és Pesten törökök és keresztyének által a magok eleségén tápláltatják.
Ily intézkedések folytán sürgető szükség volt, hogy az egri vár őrsége folyvást teljes számban tartassék; a mi azonban annyival nehezebb volt, mert az őrség zsoldja nem fizettetvén rendesen, ezek eltávozással fenyegetőztek s folyvást elégületlenek voltak.
E közben a gyulai uj várkapitány Kerechényi igen erélyes eljárást követett, hogy az egész Tiszántúli vidéket: Békés, Szolnok, Csongrád, Arad, Csanád megyéket a gyulai vár szolgálatára elfoglalja. E miatt Verancsics mart. 18-án kelt levelében érzékenyen panaszkodott a királynál, miszerint az elfoglalt birtokok között vannak a nagykúnok és az egri püspökség több 91falui, valamint csak nem mindazon nemesek jószágai, kik Egerben a rendes létszámon felül saját költségükön 400 lovast tartanak; ezenkivül e vidékbeliek a vár erősitéséhez is jelentékeny szolgálatokkal járultak, s ha most ez egész vidék Gyulára lesz köteles adózni és szolgálni, mily zavart, a várőrség és szolgálatok mily alászállását fogja ez előidézni, miután ez által Egertől 25 ezer hódoltsági jobbágy vétetik el; a gyulai vár e nélkül is elég jövedelemmel el van látva, csak tartson jó gazdatiszteket, kiket ne az önérdek, hanem a hazaszeretet vezéreljen; ellenben Egernek a Duna és Tiszaközön a jászokon kivül vagy semmi vagy igen kevés marad, mert Kecskemét, Kőrös, Czegléd, s több más helyek a király rendeletére magánosoknak visszaadatván, ezektől semmi segélyt várni nem lehet; a közérdek szempontjából tehát legczélszerűbb lenne meghagyni mindenik várnál azt, a mit elébb birt.
Ugyan ez ügyben irt mart. 25-én Kerechényinek, mart. 30-án Ferdinand királynak, kinek jelentette, hogy a szolnoki törökök márt. 28-án kiütvén, a Tiszántúl Szoboszlót felprédálták, s kéri a királyt, hogy tiltsa el Kerecsényit, miszerint az egri vártól a kúnokat és Heves megye tisztántúli felét ne foglalja el, s Szegedet se hívja magához.
Mindezen ismételt felterjesztések mellett is a király rendelete jun. 3-án megérkezett Egerbe Verancsicshoz az iránt, hogy a jászok, kúnok, debreczeniek és szegediek szolgálatai ez évre Kerecsényi Lászlónak a gyulai vár megerősitése végett átengedtettek, miről az illetőket a püspök azonnal értesitette; nem mulasztotta el azonban jun. 4-én kelt ujabb jelentésében előadni, hogy Kerecsényi a kúnokkal, s a többiekkel, kik a Tiszántúl vannak, megelégedhetett volna; mert az Egerhez közel, Gyulához pedig nagyon távol lakó jászoknak igen terhes lesz a vármunkára oda utazni s ez által az egri vár erősitése is hátramarad, mert mig Egerbe egyszerre soha sem volt naponként kétszáz szolgálat, addig Gyulán – mint mondják – naponként 3–4, most 5 ezer munkás is szolgál, s Eger most a keveset is elveszíti.
92Jun. 25-én hire terjedt, hogy a budai pasa szandsákjait egybehíván, nékik megparancsolta, miként gyorsan készitsék embereiket, hogy veendő parancsára őt azonnal követhessék, mert feltett czélja meggátolni a gyulai vár megerősitését, erről Verancsics Kerecsényit a gyulai kapitányt azonnal értesitette.
Kerecsényinek a gyulai vár megerősitése körüli érdemeit Ferdinand azzal jutalmazta, hogy ez évi jul. 2-án kelt levelében Thúr, Tiszavarsány és Csanád megyei több birtokokat, ezek között Zenthewlth falubeli rész jószágát neki adományozta.
Ugyanez évi egy másik oklevelében Ferdinándnak Zentheld mint Temes megyei falu emlittetik, s igy ugy látszik, hogy ez időben már a régi Zenthelt kún szék lenni megszünt, s bár még falu volt, azonban mint más birtok, kir. adományozás tárgyául szolgált.
Hogy azonban Kerecsényi Gyula várához tartozó megyékbeli jobbágyságot mily kegyetlenül sanyargatta, megtetszik a királynak ez évi nov. 20-án a kamarához intézett leiratából, mely szerint Kerecsényi erőszakoskodása miatt a gyulai vár vidékéről nyolcz ezer jobbágy elköltözött, sőt a vár jövedelmeit kötelessége ellenére ellenőr nélkül kezelte.[1]
A török hatalom alatt a hódoltsági részekről a birtokosok elmenekülvén, távol lakásukról birtokjogaikra kellően fel nem ügyelhettenek; ezt némelyek élelmes kapzsisága arra használta fel, hogy birtokokra adományt szereztek, ha szükséges volt, csalfasággal is, mint ezt Halas város példája mutatja. Ugyan is a hires tolnai Paksy család tagjai közül Balázs győri püspök elesett testvérével Jánossal, majd ennek fia János, ki vitéz hadi tetteiért már 1552-ben komáromi várkapitány volt, sőt ezt Ferdinand 1560. april 10-én 93az ország bárói sorába emelte, továbbá Paksy Jób, homonnai Drugeth Margit férje s Bátory Bonaventurának hadnagya és Lajos 1561. jul. 9-én I. Ferdinand által Csongrád megyei Halas falut az ottani száraz révvel kérték és nyerték adományban, s e helyett a korona javadalmához tartozó Kún Halas városát foglalta el s vette birtokba, s mint hatalmas család magát ebben meg is védelmezte, s földesúri jogait e város irányában hatalmasan gyakorolta is;[2] a mi a későbbi időkben 1691-ig sok kellemetlenségre adott alkalmat.
Több nagykún-szállás ez időben való népességére nézve világositást ád Külső-Szolnok megye 1561-ik évből fennmaradt rovásos adólajstroma, mely szerint: Telekszállása Horváth Gergelyé, 10 kapu után fizet 11 frtot; Kun-Sz.-Márton: ebből 36 kapu Peres Boldizsáré fizet 39 frt 60 d., 1 kapu Lajos Mihályé fizet 1 frt, a birónak leengedtetett 20 d., Mesterszállása a királyé 16 k. 17 frt 60 d., Kiskaba az összeiráson nem jelent meg, Homokszállása a királyé 12 k., 13 frt 20 d.
Hogy ez időben a jászkúnságon a kereskedés mily virágzó állapotban volt, erre nézve birunk egy adattal. Jászberényből Szabó Tamás kereskedő – ki hihetően marhával nagyban kereskedett – a harminczadokon egy év alatt üzletei után nagyobb összeggel maradván adós, egyenesen az udvari kamarához folyamodott, hogy engedtessék meg neki, miszerint ez öszveget két izben Katalin és pünkösd napján fele részben fizethesse le vagy Bécsben vagy Pozsonyban, s biztositásúl kezeseket is igért. Az udvari kamara e kérvényt a magyar kamarához küldvén véleményezés végett, ez 1561. okt. 10-én kelt felterjesztésében kijelentette, hogy Szent-Iván és Mindszent napján minden halasztás nélkűl a Pozsonyban való fizetés meg lenne engedhető.
[1] Emliti ezt Szamosközy is 1566-ról, mely szerint Kerecsényi igen gyülölt emberré lett, mert mindenek, különösen a szegény nép iránt Gyula vidékén szerfelett való kegyetlenséggel viseltetett, hires volt rablásairól, melyekből sok vagyont szerzett. Ő senkinek kormánya alatt nem álló szabad hajdúkból több gyalog csapatot tartott, kiknek rablásaitól egész a Dunáig egy hely sem volt biztonságban, s nem csak a török, hanem a ker. népet is egyenlően rabolták, melyet Kerecsényi és más vezéreik elnéztek.
[2] Az erre vonatkozó oklevél a Paksi család táblai perében No 14 fel van híva, de mellékelve nem találtatik, s azt megszerezni nem sikerült.