IV.

Ez évben az egri várőrség, hogy a törökök gyakori pusztitásait visszatorolja, két izben kiütést tett; az elsőre Hallw aga szolnoki százados ingerelte, kit bár katonái nagyobb számmal valának, megszalasztottak; a másik kiütésnél pedig 10 foglyot ejtettek.[1] Azonban ezt megelőzőleg szintén 10 egri katona török fogságba jutván, ezek Pesten kereskedőknek eladattak, s rablánczra füzve útnak indittattak, azonban a foglyok 87Bács megyében Baja kastélyerődnél a kereskedőket meggyilkolván, hosszú bolyongás után épségben haza jutottak Egerbe.

Ez évben három ízben kiséreltetett meg a jászberényi zárda felgyujtása, de sikertelenűl, később okt. 11-én azonban felgyujtatván, egészen leégett, s egyedűl az egyház maradt épségben, s mivel már ez időben a berényi lakosság gazdagabb része protestáns valláson volt, a gyujtási gyanu reájok nehezedett, mert állitólag ők azt már a mult héten el akarták követni, s hir szerint azt mondták, hogy inkább törökök lakjanak e zárdában, mint szerzetesek, s hogy némelyek látták volna, miszerint midőn a zárda égett, azok örömükben ujjongtak, sőt már elébb a katholikusok jóra intő szavait kinevetve, a szerzeteseket szidalmakkal, s a mise-szolgáltatást, oltárokat, s isteni tiszteletet szentségtelen szavakkal illették.

E gyanuokok alapján Verantz egri püspök, mihelyt a zárda leégéséről értesittetett,[2] Jászberényből mindkét vallású polgárokat a birákkal együtt magához Egerbe berendelt, s királyi biztos Bornemisza Gergely prépost közbejöttével megkezdte a vizsgálatot. A városi polgárok Mathws Ferenczre vallottak, kit azután valamint atyját Mathws Balázst a püspök börtönbe vettetett, valamint Péter deákot is, ki ottan előkelő polgár, s a prot. vallásnak legbuzgóbb előmozditója volt; az otthon maradt jászberényieket azzal ijesztette, hogy három társuk rabsága hosszu ideig fog tartani, Mathws Balázst pedig fiának Ferencznek a gyujtónak halálra hurczoltatásával, egyszersmind nov. 22-én irt levelében arra kérte a királyt, hogy szigoruan parancsolja meg ő neki, miszerint az erélyes eljárással addig fel ne hagyjon, mig a gyujtás elkövetőjét, és a kath. vallás rágalmazóit meg nem bünteti, s ebben a főbűnös Matws Balázs és Péter deákra czélozott. Egyuttal az iránt is intézkedést kért Verancsics, hogy az egri végvidékre nézve veszélyes fekvésű 88zárda vagy felépittessék, vagy mivel különben is leégett, lerontassék. Van különben a leégett zárdán kivül Jászberényben még két egyház, mindkettő nagy, egyik a parochialis főegyház, másik kápolna, s ezek miatt nagy viszály uralkodik; mert a protestánsok a budai pasánál nagy ajándékokkal, melyek között fegyverek is voltak, kieszközölték, hogy az egész kápolna különösen nekik adatott át; a főegyház felét pedig erővel magoknak megtartották; a másik részét pedig, mely a katholikusoknak maradt, naponként szitkolódásaik és csúf méltatlankodásaikkal igyekeznek a katholikusoktól elzárni, a kápolnát pedig magok nem használhatják, sőt katholikus lakostársaik elől elzárva tartják; ezen viszály megszüntetését a püspök az által véli elérhetni, hogy a protestánsokat a főegyházból kizárván, azt egészen a katholikusoknak átadja, a kápolna pedig maradjon a protestánsoknál.

Hogy miként végződött ezen gyujtási és vallási ügy, biztosan nem tudni; egyedül Verancsicsnak 1561. jun. 4-én Ferdinándhoz irt levelében van annyi emlitve, hogy a jászberényiek a zárdafelgyujtás miatt nagyon félnek az itélettől, s már ajánlatot is tettek, hogy azt vagy felépitik, vagy más pénzkárpótlást adnak, s bár e pénz akár épitésre, akár a várőrség dijjazására előnyösen lenne használható, azonban a püspök további rendelkezésig az itélethozásról lemondani nem akar, annyival inkább, mivel ez úton reménye van, hogy a jberényieket a katholika valláshoz visszatérésre reábirhatja. A zárda azonban felépült, azt a szerzetesek ismét elfoglalván, innét küldték el koronként tagjaikat a kecskeméti plébánusok segitségére, s a török 1567-ben éppen a zárdát foglalta el, s palánkká megerősitette.

A fennálló fegyverszünet mellett is a törökök nem hagytak fel prédálásaikkal. Igy ez évi deczemberben a szolnoki és balaszmiklósi őrségből 50–60 török lesbe állván Serényi Mihály egri katonát és a váradi püspöknek 8 szolgáját, kik Kabára élelmi szerekért mentek, megrohanván elfogták.

A jászkún birtokokra adományok szerzését az 89idegenek ez időben is folytatták. Ferdinánd 1560. május 15-én Bécsben kiadott oklevelével Kis-Heves megyei Kápolnás falut (mely pedig Kolbászszékhez tartozó kún szállás volt), mivel ez Simay Péter és Karczag Benedek kihalásával a koronára szállott, Kastellánfy Kristófnak és Mezey Pálnak adományozta.

E zavarteljes időszakban Mezőtúr és Varsány városok polgárai annyira ragaszkodtak a Mátyás királytól 1469-ben, némely osztatlan kún földeknek a kolbászszéki kúnokkal közös használata iránt nyert szabadsághoz, hogy nem tartván elégnek annak V. László által jóváhagyását, ugyanazt 1560. jun. 7-én Ferdinánd által is megerősittették.

Mindezen viszonyok mellett szükségessé vált, hogy a jászkúnok régi kiváltságai visszaállíttassanak, s mint fennemlittetett, a Nádasdy Tamás Hevesmegyei alispán kezénél lévő régi kiváltságlevelei visszaszereztetvén, a kir. fiscusnál őriztessenek; a kúnoknak e végett beadott kérvénye folytán tett kamarai felterjesztésre a király 1560. aug. 4-én azt válaszolta, hogy a jászkúnoknak a kivánt okleveleket a magyar korlátnokságból kiadatni rendelte. Ez és a jászkún birtokoknak adományba kérése körül elhalmozott visszaélés ujra szokásba hozta, mint ezt egy 1560. decz. 24-én kelt kir. oklevélben olvassuk, hogy Hevesmegyei több puszták csak azon feltétel alatt adományoztattak több egri katonáknak, „ha ezen puszták nem a jászkúnsághoz tartoznak.“

[1] Verancsics VIII., 174.

[2] Verancsics VIII., 186–7. l.