III.

A gyulai várat Zaberdi Mátyás váradi püspök Ferdinánd részére elfoglalván,[1] azt Hennyei István várnagytól 1553-ik év első felében átvette, s ez év második felében oda várkormányzóvá Mágocsy Gáspár gazdag főurat, ki mellett várnagy Jász Lukács volt, nevezte ki,[2] de ez egyfelől a török, másfelől János Zsigmond pártfelei által folytonos háborgatásokat nem türhetvén már 1558. apr. 18-án sürgette Verancsicsot, hogy eszközölje Egerbe való áttételét; de a dolog haladt, majd ez évi novemberben mig Mágocsy Bécsben járt, helyettesét Horvát Ferencz várbeli katona orozva meggyilkolta, a mi az ott maradástól őt még jobban elidegenitvén, 1559-ben gyulai várkapitánynak Bornemisza Benedek neveztetett ki, Mágocsy pedig Torna várába ment lakni. Bornemisza idejében az Eger és Gyula várhoz tartozó 80birtokok iránti viszály kiegyenlitése végett[3] 1559-ben királyi biztosság megvizsgálta és összeirta a Gyula várához tartozó városok és falukban lakó polgárokat és jobbágyokat, ezek adózásait és szolgálatait; ez összeirásban foglaltatnak némely kún községek, melyek a korona javadalmaihoz tartoztak, jelesen: Öcsöd, Báboczka, Homokszállása, Mesterszállása, Telekszállása, Kunszmárton, s megjegyeztetik, hogy ezen a gyulai várhoz foglalt községeket a vár kormányzója e várnál a király további rendelkezéséig köteles megtartani, kivéve Kunszmártont, melyet most kir. kegyelemből Zokoli Márton bir, a mi azonban neki semmi módon ne engedtessék meg, mig levelei, melyekkel állitólag bir, meg nem vizsgáltatnak. Különben ez időben Kunszentmárton birtoka felett többen viszálkodtak; jelesen 1559. szept. 5-én Nádasdi Tamás nádor előtt gyulai Gál István panaszt emelt a végett, hogy Kunszentmárton kún községet I. Ferdinánd tetszés szerinti időre neki adta át, s ő e községet egy év és 3 hónapig már birta is, a midőn Pejkews Péter e községet nem mint kúnságit, s igy királyit, hanem mint Peres Boldizsárét, nem tudni mi czimen, a királytól maga részére megnyerte, s panaszosnak minden gabonáját, vetését, szénáját, e község területén felprédálta, mely erőszakoskodással Pejkews János és Péter neki 300 forintnál több kárt okozott s mivel Pejkews Péter időközben meghalván, vagyona özvegyére Seeghy Margitra s gyermekeire maradtak, kéri panaszos, hogy özvegye e kár végett a kir. tszék elé idéztessék.

Bornemisza után még ez évben gyulai várkapitány törteli Kún Balázs lett.

Szentpáli Schkellyan Péter kir. számtiszt Eger vára jövedelmei kezelésére nézve 1559-ben kiadott kamarai utasitásban a jászkúnokról foglaltatik intézkedés s kimondatik, hogy a jászoktól ezenkivül Pest, Szolnok, Csongrád, Heves és Solt 81megyékből, melyek most a török alatt vannak, akár készpénz, akár terménybeli jövedelmet a számtiszt a király részére szedje, s abból felsőbb engedély nélkül semmit más czélra, mint a vár szükségére ne forditson. Mivel pedig mind a jászkúnok panaszleveléből, mind mások hiteles előadásából a kamarának tudomására jött, hogy azon katonák, kiknek némely kún faluk tisztségül átadattak, s olykor a várbeli főtiszttartók és más tisztek a szegénységet sok és jogtalan terhekkel, csekély ok miatt rájok rótt birságokkal magán nyerészkedési vágyból illetik: annálfogva a mindenkor koronai javadalmat képező jászkúnok soha se a kapitány vagy más tiszt taxálása vagy zsarolása alatt ne legyenek, hanem egyedül a számtiszt kormánya és hatalmának legyenek alá rendelve minden rendes és rendkivüli jövedelmeikkel, kivéve a vár épületei és erősitésére szükséges közmunkákat; bármi visszaéléseket köteles a számtiszt azok meggátlása és orvoslása végett felsőbb helyre feljelenteni.

Ily feljelentésnek lett hihetően következménye az, hogy ez évi nov. 11-én kir. biztosok előtt Zoláty György és Horvát Gergely mint a kolbászszéki kúnok tisztjeinek jövedelmi illetménye szabályoztatott, kik 12 lovat kötelesek lévén tartani, évi jövedelmül a kúnoktól kapnak: buzából, árpából 50–50 vékát, 12 szalonnát, 21 itcze vajat, 24 sajtot, borzatúrót minden falutól egy dézsával, minden telektől 10 denárt, minden bitang-birság is az övék; a birák és lakosok, midőn a tisztekhez jönnek, ajándékot tetszés szerint adnak; a két tisztnek egy héten 16-an kaszálnak, gyüjtenek és hordanak, egy hétig négy szekér fát fuvaroz, a két tiszt részére 6 hordó bort kimérnek; a püspök e jövedelmet 20 véka buza és 20 véka árpával szaporitotta.

Eme fenntebbi utasitás közöltetvén Verantz püspökkel, ez 1560. mart. 22-én felterjesztést tett a kamarához, melyben a jászkúnok kormányzatára nézve előadja, miszerint jobb lesz azokat a régi állapotban meghagyni, mert a kormányzók sokasága jót soha sem 82eredményezett. Egyébbiránt a várbeli főtiszttartók az ő püspöksége óta a jászkúnokat soha legkisebb részben se háborgatták, hanem azoknak külön tisztjei, kik ellen, ha panasz tétetett, ugy ő, mint a főtiszttartók is elégtételt adtak; s igy ne gondolja a kamara, hogy nékik a jászkúnokra kevés gondja lenne. A jászkúnok állapota sokkal jobb lesz, ha irányukban az eddigi igazgatás módja tartatik fenn. Emlékezzék a kamara arra a mesére, hogy midőn valaki egy koldus sebjeiről, a már jó lakott legyeket könyörületből elhajtotta, ettől a koldus által eltiltatott, mert az ezek helyett jövő uj éhes legyek marását amazokénál nehezebb elszenvedni; könnyü érteni, hogy e hasonlitás hova czéloz.

E felterjesztés azt eredményezte, hogy a jászkúnok panaszos kérvénye lovagtisztjeihez való viszonyaik szabályozása iránt javaslattétel végett Verantz püspökhöz leküldetett, ki is saját elnöklete alatt, Reghi Kelemen egri főtiszttartó, Zoltay István várkapitány, Pesthy Ferencz jövedelemkezelő, Bachy Benedek főszámtartó, Swkán János, Kosztovich György, s több más megyei nemesek és katonákból 1560. ápril 4-én Egerbe bizottságot hivott össze, s ez elibe a jászok s ezek tisztjei beidéztetvén, kérelmük s észrevételeik meghallgatása után, hogy jövendőre mind a panasznak, mint a zsarolásnak eleje vétessék, szabályrendeletileg meghatároztatott, hogy a jászok mit kötelesek tisztjeiknek fizetni és teljesiteni, melyen túl követelni semmit sem szabad, mely szabályzatot a jászok csak ugy fogadták el, hogy ez által szabadságaikban ne sértessenek, s hogy ez csak békésebb idők bekövetkeztéig legyen érvényes.

E szabály szerint a tisztek javadalma következő: buza 125 véka – quartale –, árpa szintén 125 véka, szalonna 14, tegzespénz 50 frt; rét és szénailletmény helyett fizetnek 20 frtot, hogy ezen a tisztek magoknak rétet vehessenek; kaszásokat egy egész hétre tartoznak adni húszat, kik a héten levágott szénát összegyüjteni, s a tiszteknek behordani tartoznak; – tartoznak kimérni nyolcz hordó bort, – s minden hónapban 83a tiszteknek négy szekeret egy heti szolgálatra adni; ezenkivül 24 itcze vajat, 20 sajtot, s minden falu egy dézsa borzatúrót; ajándékot pedig tetszés szerint adnak.

Az egy forintnyi birság, minden bitang- és bikapénz, s ehhez hasonlók a tiszteké; – a nagyobb birságokat s eseteket azonban tartoznak a várkapitányok és a kir. számtartó elibe vinni, kik az ügyet a törvény szerint elintézvén, szokott módon a birságból 4 frtot kapnak, a többi a király részére marad, – a peres feleknek szabad ugyan kiegyezni, de a szokott birságot a tiszteknek meg kell adni; – szabad nekik minden ügyben Egerbe is jönni panaszt tenni, s ha szükséges, hogy a királyhoz küldessenek, ez is szabad lesz, – a fogva lévőket a tisztek elég és jó kezességre elbocsátani tartoznak.

Végre megállapittatott, hogy szabad a jászoknak Eger városában, bármikor ide jönnek, ott megszállani a hol akarnak, s hogy elébb Verantz püspökhöz, s ennek távollétében Réghy Kelemen püspöki tiszttartóhoz, s Báchy Benedek számtiszthez menjenek el, azután lovagtisztjeikhez, s tetszésök szerint másokhoz, mit azelőtt össze-vissza valának kénytelenek tenni, a mi a jászokra nézve terhesnek látszott.

Hogyha pedig a tisztek e szabályt bármi részben meg nem tartják: tartoznak a jászok ezt a püspöknek vagy tiszttartójának és a számtisztnek jelenteni. De magok a lovagtisztek is megparancsolják a jászok közzé menő szolgáiknak, hogy e szabályon túl azokat ne zaklassák és károsítsák, mert ha erőszakoskodnak, uraik lesznek értök felelősök.

Ezután elővétetett a kúnok panasza, s erre nézve hasonló eljárás mellett következő megállapodás történt: két tisztnek 12 lóra a kúnok tartoznak adni évenként búzát és árpát 70–70 vékát, szalonnát 12, vajat 24 itczét, sajtot 24-et, minden falu egy dézsa borzatúrót, a két tisztnek egy hétig 12 embert kaszálni gyüjteni, hordani, mindegyik tisztnek fahordásra egy hétre két szekeret, s minden fizetési időben egy hétre egy szekeret adni.

84A tiszteknek szabad a kúnoktól öszvesen 6 hordó bort kimérni; asztalpénzűl nekik minden telek 10 denárt fizet.

Az egy forintnyi birság, s minden bitang- és bikapénz a tiszteké; a nagyobb birságokat s eseteket a várkapitányok és számtartó intézvén el, ezek szokás szerint kapnak 12 frt birságot, a többi a király részére marad.

A szabálypontok többi része egyez a jászokéival.

E szabályzatokat Báchy Benedek számtiszt ápril 16-án azzal a véleménynyel terjesztette a kamarához, hogy a király érdeke kivánja, miszerint a jászkúnok ügyeibe a királyon kivül más ne avatkozzék, igy sok felé nem zaklattatván, a király jövedelme nagyobb lenne, s gyakori kérvényezéssel nem háborgattatnék. Azt is jelenti, hogy Nádasdy Farkas Hevesmegyei alispán többek előtt beszélgetés közben emlitette, miszerint a jászkúnoknak minden régi kiváltságlevelei az ő kezénél vannak; jó lenne, tehát ezeket kir. parancsolattal ettől visszakivánni, hogy a kir. fiskus kezéhez jutnának.

E szabályzatok egy példányát másfelől Verantz püspök a királyhoz terjesztette fel, ki azokat május 17-én kelt leirata mellett a m. kamarához a végett küldte le, hogy mivel azokban sok tulságos és szegényekre terhelő kötelesség foglaltatik, a kamara azokat megvizsgálván, tegyen hozzá róla véleményes felterjesztést.

A kamara véleménye a jászok szabályzatára nézve következő volt: tudni kell, hogy kik a jászoknak azon tisztjei, kiknek számára e szabályzat készült, s hogy hány lóval teljesitik ezek a kir. szolgálatot, s ezeknek e lovak száma után semmi más zsold ne fizettessék, hanem az itt megszabott jövedelmekkel megelégedni tartoznak.

A kir. javadalomhoz tartozó szegény jászokat nem kellene azzal terhelni, hogy havonként a tiszteknél egész héten négy szekeret tartsanak, mivel ugy is kötelesek a tisztek szénáját lekaszálni, összegyüjteni 85s behordani; fát szállitani pedig és más kisebb szolgálatokra havonként két szekérrel négy napot szolgálni elegendő.

A birságokra nézve legczélszerűbb lenne, hogy a jászok minden ügyeikben, birságok, nagyobb esetek, s a király katonái s alattvalóitól való háborgattatások miatt elsőben a kir. számtisztet, mint a kinek a király és püspök közötti egyesség szerint, hatásköréhez tartozik a tőlök járó jövedelem kezelése, tartozzanak elsőben felkeresni, a ki mind ezen eseteket, s köztök támadt egyenetlenségeket, a püspöki tiszttartó s más törvénytudó becsületes egyének közbejöttével lehetőleg intézze el, s ha ez nem sikerülne, akkor a jászokkal együtt a püspököt, mint királyi felügyelőt tartozik megkeresni.

A birságokat pedig, vagy a törvény által elmarasztaltaktól behajtandó s egy forintot túl haladó pénzbüntetéseket, a számtiszt a püspöki tiszttartóval egyetértve szedje be, őrizze, vagy számadásilag a szükséges kiadásokra forditsa.

Azért lesz pedig czélszerű, hogy minden ügyeikben előbb a számtiszthez fordúljanak, mert először: igy a számtisztet ösmervén egyedüli tisztjöknek, iránta hűségesebbek lesznek, s jövedelmi tartozásaikat pontosabban beszolgáltatják; másodszor nagyon terhes lenne szegényeknek, annyi tisztet, ide oda szaladgálva, s napokat eltöltve, felkeresni s költekezni. Végre igen sulyos és elnyomatásukra vezető dolog lenne, mindegyik tisztnek ajándékot, habár csekélyet is, adni, mint szokásuk, hogy tisztjeiknek valamit adjanak, mert a püspök s utánna ennek tisztjei a jövedelem beszolgáltatására, s védelmezésökre – az egyesség szerint – felügyelni tartoznak; a többi pedig a számtiszt kötelessége.

E szabályzat egyébiránt csak a király tetszése idejéig s kiváltságos szabadságaik épségben tartása mellett lehessen érvényes.

A kúnok tisztjei iránti szabályzatra a kamara véleménye ez: mivel köztudomás, hogy a szegény nép 86mily zsarnokságot és nyomorgattatást szenved nem csak a törököktől, hanem a különféle rablóktól, hajdúktól, s másoktól: meg nem engedhető, hogy ezt a keresztyének is zsarolásokkal és sokféle nehéz szolgálatokkal terheljék; ezért a fizetési határidőkben szekéradás iránti pont egészen kihagyandó, mert a fahordási fuvarral a tisztek megelégedhetnek; a többi terhek az időviszonyokhoz képest elfogadhatók.

A birság s ezt követő intézkedésekre nézve a kamara véleménye teljesen egyez azzal, mit a jászok szabályzatára nézve előterjesztett.

E vélemény kiséretében terjesztetett fel az ügy május 3-án a királyhoz, kinek erre keletkezett, intézkedése ugyan nem ösmeretes, azonban ha megtekintjük az egri vár 1570-ik évi jövedelmeiről 1572-ben készitett kamarai összeirást, abban a fenntebbi szabályzat főbb megállapodásait elősorolva találjuk.

[1] Békés m. okl. II. 138. l.

[2] Erről irja egri várnagy Zarkandy Pál 1555-ik évben tett emlékeztető jegyzeteiben: „Mágocsy Gáspár az kúnokat háborgatja, és hat falunak: Kisujszállásnak, Kisturgonynak, Tótturgonynak, Marjalakának, Móricznak és Csorbának rovását (= rovás adóját) az elmult esztendőben is elvette, most is el akarja venni; kétfelé (t. i. Egerhez és Gyulához) szegények ne nyomorgattassanak.“

[3] Verancsics VII. 273–4.