76II.

Hogy a fenálló békét a törökök ez évben portyázásaikkal mily sok esetben megsértették, ezt Verancsicsnak a budai pasához decz. 21-én irt levele tanusitja, mely szerint egy hónappal ezelőtt Gelerd deák pozsonyi polgár és kereskedő a fenálló béke és a budai pasától nyert védlevél oltalmában bizva, árúval a török részre ment; azonban Vácztól két mértföldnyire Macsánál török naszádosok három ezer frt érő karasia és más posztó áruitól megfosztották, s midőn ezt elpanaszolta a budai pasa előtt, azt nyerte válaszúl, hogy a pasa nem bir hatalommal a tolvajok felett, hanem, ha neki megmutatja, majd megbünteti, s elvett portékáját visszaadja. Kevés napok mulva a káros az ő rablóit a pasa udvarában a tőle elvett posztóból készült ruhában látta járni-kelni, s midőn ezt a pasának jelentette, ez azokat sem meg nem büntette, sem áruit vissza nem adta, sőt a miért a császár naszádosait haramiáknak merészelte nevezni, különféle szidalmakkal illettetett. Ezelőtt kevéssel Dely Heder szolnoki katona magyar süvegben megtámadott egy Mezei Mihály egri katonát, ki alig tudott elmenekűlni; azonban Dely Heder a szolnoki bégnek felfogadta, hogy ha életébe kerül is, fog neki egy egri katona nyelvet vinni; – a közelebbi napokban pedig az egri vár részéről hat ember ment a Tiszára halászni, azonban egy negyven főnyi török csapat által megtámadtatván, alig tudtak gyors lovaikon elmenekűlni. Szintén e napokban történt, hogy Serényi Mihály egri katona négy szolgája a tiszántúli vidékre küldte gabonáját hazaszállitani, kik a váradi püspök szolgájával Füredre érkezvén, itt Szolnok és Bala-Sz.-Miklós őrségebeli ötven török katona által megtámadtattak, s hosszú üldözés után négy közűlök török fogságba esett. Hasonlóan a füleki várból Bebek birtokára 400 főnyi lovas csapat ütött be, a Jánosházai várkastélybeli törökök pedig Gyula város kapujáig portyáznak, sok barmot elhajtottak, 77s embereket fogságra hurczoltak, mind ezen hatalmaskodásaik és zsarolásaikkal oda czélozván, hogy a magyar birtokot egészen a török hatalma alá elfoglalják.

A budai pasa panaszt emelvén a miatt, hogy egy szúbasája Jászberényben megöletett; holott ezt az ő tudta nélkül a pesti vajda rendelte oda, erre Verancsics azt válaszolta, hogy a hodoltsági rész közös birtok lévén, itt egyik résznek is tisztet tartani jogában nem állott, mert a kölcsönös egyesség szerint főleg béke idején a községi birák kezelték és szolgáltatták be mind két részre az évi jövedelmeket és szolgálatokat; s mivel e szerint Jászberényben török tiszt tartása a béke feltételeivel ellenkezett, ennek megölése jogosan történt annyival inkább, mivel a berényi törökök féktelensége az egész vidék panaszát felidézte, minthogy szállásán négy nő és több gyermek találtatott, kiket kocsikon kiséretével ide s oda portyázás közben tolvajolt el. 16 jobbágy pedig lánczra veretett, kiket sarolásaival sanyargatott. Az mindenesetre bizonyos, hogy a pesti vajda Jászberénybe tisztet nem azért küldött, mint ha ennek elvesztésétől félt volna, hanem mivel tudta, hogy ezt ott a keresztyének meg nem türhetvén, megölik, s e miatt ő okot talál e város felprédálására, a minthogy mihelyt a tiszt megöléséről értesült, meghagyta a város lakosságának, hogy büntetésűl hozzá Pestre három ezer frtot vigyenek fel. Ezen kivül felemlitendő, hogy magok a törökök beszélik, miszerint Hwsayndede csak e folyó évben a Dunán Törökországba több mint száz gyermeket szállitott, kiket a törökök a keresztyénektől loptak, vagy vettek el.

Ily béketörések miatt a magyar részek főtisztviselői gyakran panaszkodtak a pasáknál, azonban legtöbbnyire siker nélkül.

Ezenkivül Jászberény város biráit és más lakosait a törökök gyakran felhivták Pestre és Budára, s ott a pasa által a legkisebb dolgokról is részletesen kikérdezték, hogy mi történt Egerben és e végvidéken, 78s e miatt nem csuda, hogy ezen hódoltsági lakosok minden egyszerüségök mellett is a magyar rész előtt gyanúba esnek, mert akarva, nem akarva, ha létezni kivánnak, mind a török, mind a magyar résznek kénytelenek kedvezni, és sok dolgot, mit a magyarok tőlök szép szerivel ki nem tudhattak, azt a török tőlök fenyegetés és kegyetlenséggel kicsikarta.

Igy legközelebb 1560-ik év kezdetén a budai pasa több jászberényieket felrendelvén, tőlök azt kérdezte, miszerint igaz-e, hogy az egriek a jászberényi zárdát le akarják rontatni, mint ezt másfelől hallotta, – mire a jberényiek könnyű szerrel azt felelték, hogy ezt bizonyosan nem tudják, hanem igy hallják, miszerint ez szándékba van véve, ha, mint a hír volt, ott a pasa várkastélyt akarna épittetni. Erre a pasa azt felelte: alaptalan gyanu az egész; különben ha az egriek ellen uj várkastélyt kellene is épiteni, annak nem Jászberényben, hanem valahol Egerhez közelebb lenne helye; s ha az egriek odújokból a jászberényi zárda pusztitására kijönnének, azt egy, két, három óra alatt nem tehetik meg, s ez alatt lesz elég idő az Egerrel szomszéd helyekből annyi török katonát összevonni, a mennyi elég, hogy őket Egerből kizárja. A többit isten és fegyver dönti el.

Az 1559. évi jan. 28-án irt levelében mind nagyobb erélylyel sürgette Verancsics a királynál az egri vár megerősitését, s kellő őrséggel ellátását, mert a török mindinkább kiterjeszteni kezdte hatalmát a hódoltsági részekben; a tiszántúli vidék falui a török szultán nevében timárokúl kiosztattak, s Balaszentmiklós, Szolnok, Lippa, s a gyulai vár melletti várkastélyokban a török őrség megszaporittatott, hogy igy a timárok biztosabban megvédethessenek; s Eger vára és Balaszentmiklós, Szolnok, Hatvan, Buják, Zonda, Salgó, Fülek, Chő, Széchen várai által, melyek közül négyben szandsákok székelnek, s kellő őrséggel ellátvák, mindinkább fenyegettetik,[1] végre febr. 1-én 79megújitja Verancsics a király előtt mult 1858-ik évben tett azon kérelmét, hogy tiltsa el a végbelieknek a törökökkel szokásos párbajvivást, mert a tapasztalás azt mutatja, miszerint ezt a törökök csalárdúl a várak és helyek kikémlésére használják fel.

Egyébiránt ez időben már Czegléd és vidéke a török által meg volt hóditva, s csak az egri várbeli katonák fegyverétől való félelem eszközölte azt, hogy mind a mellett a szokott jövedelmeket és adókat az egri várba beszolgáltatták.

Ezen évi decz. 10-én Zoltai mellé Verancsics Eger vára 2-ik kapitányául Reghi Kelement nevezte ki.


[1] Verancsics VII. 326–7–8.