Hogy a törökök hóditásaiknak kedvező eredményét magok részére biztosithassák, a Ferdinánd birtokában lévő nagyobb végvárak, mint Gyula, Eger és Sziget ellenében erőditések épitését tervezték. Erre vonatkozólag jelenti 1559-ben Verancsics, hogy hir szerint Eger vára ellen a kúnok és ezek szomszédságában szándékoznak erőditéseket emelni; jelenti azt is, hogy az országban pusztitva szerte kóborló hajdúk szemmel tartására kir. biztosok lennének kiküldendők; majd kémei jelentéséből megtudta azt is, hogy a budai pasának szándéka Eger ellenében négy erőditést épiteni; jelesen Jászberényben, Hevesen, Csegén és Csáton, mely által a vár őrsége bekerittetvén, a Duna, Tisza közti vidék mintegy elveszettnek lenne tekinthető; annyival inkább, mivel a Hortobágyon malmot akartak épiteni, a bala-sz.-miklósi várat pedig kijavitani, s e végett Nádudvarra már sok fát szállittattak.
Verancsics Eger vára jó karban tartása és felszereléséről gondoskodott. Ez évi ápr. 2-án tett felterjesztésében azt a javaslatot tette, hogy a török alatti ostromból származó s majd hat ezernyi ágyúgolyók ne adassanak el, hanem a vár részére megtartatván, azokhoz ágyúk öntessenek; majd Jakusith Ferenczet, ki a töröktől nyert zsákmányból a püspököt szokás szerint illető egy harmadrészt átadni nem akarta, Zeleméri László várbeli tiszttartót pedig, mivel nem használhatta, hivatalaikból a püspök elbocsátotta, azonban a derék, vitéz Zoltay Istvánt a várnagyi minőségben meghagyta.
Ezután a király Verancsicsot magához hivta Augsburgba, hogy a franczia udvarhoz, követség teljesitésével 70bizza meg; innét jul. 19-én irt levelében arra kéri a püspök Oláh Miklós esztergomi érseket, hogy távolléte alatt gondoskodjék az egri őrségről, melynek némely tagja egy év óta nem kapott fizetést, s mivel 700 főnyi őrség tartására a püspökség egész jövedelme sem elegendő; a hiányt az évi adóból kell pótolni, különben mind elmennek, mint ezt egy zajos összejövetelükben nagy haraggal kijelentették.
Az egri vár fentartása annyival nehezebb volt, mert – mint Verancz Bécsben aug. 21-ről kassai kapitány Telekesy Imrének panaszolja – buza-tizedeit Balassa Zsigmond elfoglalta, s hogy a bortizeddel is ezt tehesse, a szomszéd Bebek Györgytől, Mágocsy Gáspártól, Alagy Jánostól és Forgách Simontól fegyveres segitséget igyekszik nyerni, – s kéri Telekesyt, hogy nevezetteket ez erőszakoskodásoktól tiltsa el; de hogy ennek kevés eredménye lett, mutatja az, hogy oct. 5. Pesthy Ferencznek panaszolja, hogy Telekesy mult évben az ő tizedszedőjét a Bodrogközről kikergette, s most is a maga pinczéjébe 70 hordó bort vitetett a maga számára, mig a király részére alig jutott 10 hordóval, s tizedét lovas csapatokkal elfoglaltatja.
Verancsics gyakori távollétét a szomszéd török várak bégjei pusztitásokra használták fel mind azon egyesség mellett, miszerint a meghódolt helyek fele részben a török, fele részben a magyar részre adózzanak és szolgáljanak. E pusztitások miatt Ruztan pasa budai beglerbégnél sept. 28-ról panaszt tett: hogy tiltsa el tisztjeit, ezek között a hatvani béget, miszerint szegény jobbágyaikat végkép kifosszák és zsarolják, hogy ezek hozzá az adó beszállitása végett szabadon járhassanak, s mint legközelebb történt ne kövesse el azt, hogy 8 jobbágy, megannyi hódoltsági községek birái megölettek, s kóborló török csapatok leskelődnek a jobbágyokra; majd okt. 8-án megújitja panaszát a budai pasánál, miszerint a füleki velibeg a szikszói birót öt ezer forintig megsarczolta, a szolnoki beg pedig a nyomorult nép szokott ajándékival meg nem elégedve, tőlök kupákat 71és más aranyozott ezüst edényeket követel; sőt maga a budai pasa is hasonlóan jár el; mert mivel érdemelték azt a jászberényiek, hogy közülök kettőt megöletett, s őket hétezerötszáz frt rendkivüli adófizetésre, melyet a szegedi szandsák dervisbeggel szándékozik megosztani, kényszeriti, s megparancsolja, hogy a magyar részre ne adózzanak, ne engedelmeskedjenek, oda ne járjanak, s ne szolgáljanak – holott mindez a szultán és nagyvezir világos akarata ellen történik –, nehogy tehát e törvénytelenségek a béke felbontását idézzék elő, ezeket teljes erővel távoztassa el.
Eddig a jászok és kúnok az egri várhoz voltak a király által rendelve, a királyi számvevő gondviselése alatt e vár hatósága alá tartoztak. Azonban ez időben Eger és Gyula várak között a nagykún birtokok felett viszálkodás támadt a miatt, mert az egri vártól Mágocsy várnagy hat nagykún birtokot erőhatalommal Gyulához csatolt, mit a vár jogai felett buzgón örködő Veráncz feljelenteni el nem mulasztott. Majd 1559-ben Mágocsyt a várnagyságban Bornemisza Benedek váltván fel, ez a Nagykúnságot is oda csatolta. Ez ügy kiegyenlitésével a kamara által 1559. aug. 15-én Simándy Péter és Mihály deák bizatván meg, ezek Bornemiszánál értekezést és vizsgálatot tartottak, s a Gyula várához tartozó városokat, falukat, s jobbágyokat összeirták, ezek között a korona javadalmához tartozó következő kún falukat: Kunsztmárton, Báboczka, Ecsed, Mesterszállása, Homokszállás és Telekszállás; s ezen a gyulai várnagy által oda foglalt falukat a kir. további rendelkezéséig Gyula váránál meghagyták, Kunsztmárton kivételével, melyet a király engedélyével Zokoly Márton birt, azonban e birtoklást meg nem engedhetőnek találván, a király levele megtekintését tartották szükségesnek.
Végre az ügy Turzó Ferencz kir. biztosra bizatván, ez Egerből Gyulára küldött követe János deák által Bornemiszának, meghagyta, hogy Kunsztmárton, Baboczka, Ecsed, Mesterszállása, Homokszállása és Telekszállása kún birtokokat Csongrád, Szeged és Debreczennel együtt, – Túr, Tiszavarsány 72és a debreczeniek szolgálatteljesitését kivéve – Eger várához bocsássa vissza; minek teljesitését okt. 10-én kelt levelében Verancsics sürgette.
Bornemisza Gergely deák, Dobó István és Zarkandi Pál várnagyságuk idejében Eger vára 300, a város pedig 200 gyaloggal volt ellátva, azonban a püspökségnek a várőrség fizetésére rendelt része a tisztek fizetése és 300 gyalog eltartására sem volt elegendő, a kir. kamarai segély pedig két év óta ki nem szolgáltatván, a fiatal közvitézek egy része, kik katonáknak neveztettek, a szolgálatot elhagyta, az öregebbek pedig zúgolódva elmenni készültek, úgy hogy a vár és városbeli gyalogság száma 300-ra leszállott, a lovasság pedig 400-ból állott. E vár fontosságát tekintve, a király parancsára az egri püspök e hiányt orvosolta, a 300-ból hiányzó 40 gyalogot kipótolta, s a kir. kamarai segély gyors kiadását sürgette, s erről a királyt okt. 15-én tudósitotta.
E közben Eger várát más veszély fenyegette. Naponként mind jobban terjedt az a hir, hogy a törökök a Jászberény városban lévő zárdát várkastélylyá – castellum – szándékoznak megerősiteni; e végett egy szubasát két kisérettel oda is küldtek, kik a zárda tornyát, melyben a harangok vannak, elfoglalták, s éjjel pór öltözetben és föveggel barangolnak titkon a városban, hogy kikutassák, ha nem jönnek-e oda magyar részről hajdúk vagy más fegyveresek; nappal pedig a városi lakosok erővel elhajtott kocsijaira ülve, a várostól nem kis távolságra portyáznak, s kiket magyar részről elől találnak, azokat elfogják vagy megölik. E három törökhöz küldött azután a budai pasa Rusztan még előkelőbbet, úgyhogy a városiak attól féltek, hogy mind többen jövén, a várkastély épitését megkezdik, miután különböző helyekre már igen sok fát össze hordattak, s a szandsákok már Budára hadi készülettel mind összegyültek. E mindinkább szállongó hirre Verancz püspök Pestre és Hatvanba kémeket küldött, kik azt jelentették, miszerint a törökök nagyon foglalkoznak a jászberényi várkastély dolgával 73s mivel e várkastély felépitéséből származó veszélyt teljesen felösmerte, erről Csajághy Ferencz és Balog Mihály követei által Balassa Zsigmond, Bebek György, Telekessy Imre, Mágócsy Gáspár és Berényi Gábor felvidéki kapitányokat oct. 28-án kelt levelében értesitette, hogy ennek meggátlását ideje korán egyesült erővel eszközöljék. Mivel pedig e várkastély felépitését nem tanácsos bevárni, hanem szükség azt előzőleg meggátolni: e végett az egri várbeli tisztek azon javaslatot teszik, hogy a zárda külső falát, mely a temetőt – cemiterium – körülveszi, kell hirtelen támadással lerontani, s ezt egy nap s egy éjjel könnyen el lehet végezni, a zárdának fennmaradó többi épületeinek gyengesége a törököket a várkastély épitése tervéről lemondásra önkényt reá fogja birni. Minthogy azonban ennek végrehajtása a szigorúan fenntartani rendelt békére zavarólag hathatna, erről a királyt jóváhagyásának kinyerése végett értesitette.
Az egri várőrség fentartása a kamarai segély elmaradása miatt mind inkább kétségessé válván, Verancsics püspök a szükségtől kényszeritve ez évi okt. végéről tett felterjesztésben a királynak következő javaslatot tett: azt mondják, hogy a jászok és kúnok között mintegy háromezer jobbágy van – colonus, – kiknek jövedelméből jelenleg a kir. számvevő által beszedett összeg után alig lehet évenként 40–50 lovast tartani, s most sincs több katona, kik e javakat szolgálatuk fejében birják, mint körülbelöl 36. E csekély jövedelem emelését oly módon lehetne eszközölni, hogy e birtokok rendes jövedelmükkel községenként a király nevében tartott 200 lovas katonáknak osztatnának ki, s mindegyik község minőségéhez képest mindegyik katona lovasainak száma előre meghatároztatván, a nagyobb és gazdagabb községek 2, 3, 4 lovas tartási kötelezettség mellett adatnának át; igy a 200 lovas akár a kamara, akár a püspökség terheltetése nélkül kitartható lenne úgy, mint ezen módon jelenleg a püspökség birtokain csaknem 50 lovas tartatik; e végett azonban szükséges lenne a fentebbi birtokokat kir. biztosok által 74megvizsgáltatni, s a zavaros időkre tekintettel ez iránt intézkedni, hogy igy a kir. kamara e tehertől megmeneküljön; szintén kir. biztosság eljárására lenne szükség a végett, hogy Eger egész állapota végre megösmertessék, s különösen a jövedelem felosztása, a féktelen katonák mi módon való tartása megállapittassék.
Azonban a törökök a béke ideje alatt sem szüntek meg a magyar részeket, különösen Gyulát és Egert s ezek vidékét háborgatni, a hódolt részeket egészen a magok hatalma alá vetni, eltiltván, hogy Egerrel ne közlekedjenek. Végre a budai defterdár nem győzvén hallgatni a naponta megujúló panaszokat, a portánál a nagyvezir előtt a budai pasát feljelentette, hogy mily kegyetlenségeket, gyilkosságokat követett el annyi város és falu biráival, mint nyomorgatja naponként a hódoltsági népet, mely kétségbeesésében már a magyar részekbe akar átmenekülni, – a feljelentésnek az lett eredménye, hogy a budai pasát elmozditották, az egri püspökhöz pedig a vidék lakossága eljött megköszönni, hogy levelére több letartóztatott birák, úgy a jászberényiek, mint mások, szabadon bocsáttattak.
Ezután nemsokára a király dec. 2-án irt Verancsicsnak, hogy Jászberényben várkastély épitését erélyesen meg kell akadályozni, mind a mellett a békekötést a magyar csapatok prédálásai által megsérteni nem kell; bár a török részről a magyar részekbe gyakori beütések, rablások fordultak elő. A budai pasa azonban nem hagyott fel azon tervével, hogy Jászberényben várkastélyt épittessen, úgy hogy midőn előbb oda küldött négy emberét ismeretlen tettesek meggyilkolták, deczember kezdetén a jászberényi zárdába egy uj tisztet küldött hét egyén kiséretében. Azonban még ez évben a szerzetesek a várost el nem hagyták, mert Zeleméry egri főtiszttartónak ez évi számadása szerint a várba beszolgáltatott tizedbárányokból a Jászberény városi ferenczi szerzeteseknek kegyadományúl hat darab adatott ki.[1]
75Zeleméry László főtiszttartónak az 1559–60-ik évi egri vár számadásai szerint a jászkúnok adózási és szolgálati viszonyai ez évben sem változtak, sőt nevelte a terhet a vidéki és a várban használt mérték közötti nagy különbözet annyira, hogy a Jász-Nagy- és Kis-Kúnságból ez évre beszolgáltatott 1468 véka buzára e miatt még 210 vékát kelle felüladni; mi annyival terhesebb volt, mert ez időben a Nagykúnság területéből új adományozások által több községek elszakittattak.
Különösen Kunsztmárton falu birtokáért többen versenyeztek. E kún szállást gyulai Gál István még 1556. sept. elején Ferdinánd királytól ennek tetszése szerinti ideig birhatás végett adományban nyerte, s ezt több mint egy év és 3 hónapig békésen birta is. Azonban Peykes Péter e falut, nem mint kún-birtokot, hanem mint Peres Boldizsár után a koronára szállott jószágot adományban nyervén, ezt 1557. nov. végén gyulai Gáltól elfoglalta, ennek itt lévő vetéseit, szénáját elprédálta, s ez által több mint 300 frtnyi kárt okozott. Majd meghalván ezen Peykes Péter, egy másik Peykes Péter állott elő, s ez ismét, a birodalmi gyülésen távollévő Ferdinánd helyett fiától Miksa cseh királytól a maga, testvére s az elhaltnak árvai részére e falu fele részét illetőleg 1559. jul. 31-én hasonló adománylevelet nyert. Ennyi jogsérelem következtében gyulai Pál pert inditván, Peykes Péter özvegyét s gyermekeit a nádor Nádasdy Tamásnak 1559. sept. 5-én kelt parancsára az egri káptalan által megidéztette.
Más nagykún birtokokra nézve is eszközöltettek ki ez évben adománylevelek. Igy orgondaszentmiklósi Karczagh Benedeknek kihalása történvén, Ferdinánd ennek Kápolnás nevü faluját 1559. nov. 26-án Peliny Gábornak és Karácson Balázsnak, dec. 16-án pedig Orgondaszmiklós faluját és Heves megyei Thelke nevü pusztáját Pásztóy Ferencznek és Peliny Bálintnak teljes kir. joggal adományozta.
[1] Verantz, VIII., 113., 115., 116. l.